Játszótéren voltunk






Ki ül oda a másik oldalra???
 
 Ki jön az én kis házamba?
  
 Pihenő
 
 Born to be wiiiiiild!!!

Felavattuk Misit. Nagyon fura volt neki, hogy nem a babakocsiból kuksol, hanem kijöhet, sétálhat, játszhat ő is. Nekünk is :) Nagy fiú már. Hintázás közben még mosolyogni sem nagyon volt ideje, annyira figyelt mindenfelé. Az ász a csúszda volt. Attól már mikor felültettük, akkor röhögött. 
Réka és Nándi is borzasztóan élvezték, nagyon régen voltunk utoljára. Nándi esett egy nagyot motorral, szegénynek vérzett a szája, álla :( De túlélte. Készült horror videó is, amikor nem esett, majd teszem azt is.  
Posted by Picasa

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Testvérféltékenység kezelés nálunk 2.

A második pont a Testvérek féltékenység nélkül könyvben az összehasonlításról szól. Hogy ez milyen rossz. Valahogy én ezt nem éreztem úgy, hogy olyan szörnyű lenne. Talán azért, mert bár én bezzeg gyerek voltam többnyire, nem emlékszem úgy, hogy olyan baromira meg kellett volna felelnem. Inkább még rossz is volt, hogy mikor kettest kaptam, nem lettem leszúrva, meg ilyenek :)
Sőt, határozottan jó módszernek tűnt az, hogy degradálom a kicsit kisbabának,  bénácskának, tehetetlennek, hogy a nagyobb jól érezze magát tőle, hogy ő sokkal ügyesebb sajnálja a kicsit, ne vetélytársnak tekintse. A kicsi még úgysem érti alapon. Igaz, abból indulok ki, hogy én szerettem nagy lenni, míg az enyémek inkább kicsik akarnak lenni mindig.


Viszont


Úgy néz ki, Réka nem fogja kinőni a versenyszellemét. MIndig mindenben neki kell a több, a jobb, a szebb. Mindig ő legyen az első, persze, ha valami kellemetlen, akkor az utolsó. És bár már elmondja, amikor én állok vesztésre, hogy nem az a lényeg, hogy ki nyer, hanem az, hogy jót játszunk együtt, ha neki van kevesebb párja a párkeresőben, bizony lesöpri az asztalt. 


Eszembe is jutott egy kis történet, aranyos volt, legyen meg. Szóval játszottunk, és már neki is volt, Nándinak is volt párja, több is, csak nekem nem. És valamit kellett adnom Misinek, addig Réka fordított helyettem, és talált nekem egy párt, amit már az előző körből őrizgetett magának, hogy legyen nekem is, mert nagyon sajnált. Mondtam, hogy nem baj, még nyerhetek is, legyen az övé, ő találta, de nem engedett. Aztán a végén valahogy tényleg úgy alakult, hogy én nyertem, és olyan kis zavart volt, úgyhogy mondtam neki, hogy ezt a párt ő találta, úgyhogy visszaadom, így döntetlen lett, és nagyon hálás volt érte :) 


Szóval a Rékában nagyon erős ez a versenyezhetnék, úgyhogy úgy döntöttem, tényleg visszafogom magam. Vannak ilyen dolgok, hogy pl. Réka rendetlen, minden ott esik ki a kezéből, ahol éppen van, Nándi meg mindent elpakol. Óhatatlanul is jön a hasonlítgatás, aminek következtében Nándi még mániákusabban pakol, Réka pedig még rendetlenebb. Szóval figyelnem kell rá, hogy Réka szidalmazásából hagyjam ki a Nándit, Nándi dicsérgetését pedig ne Réka előtt intézzem. 
Bár ezzel az utóbbival lehet, hogy mégsem értek egyet. Mert azért az csak motiválja a gyereket, ha tudja, hogy ezért dicséret jár????  Legalábbis Réka pl. nagyon gyakran utánozza Nándit, csak azért, hogy megdicsérjem őt is. Pl. Nándi odahozza nekem a könyvet, amit kértem, Réka kiveszi a kezemből, visszaviszi a polchoz, és ő is odahozza, hogy megdicsérjem őt is :) 
Azzal viszont egyet kell akkor értenem, hogy ne dicsérjek úgy, hogy a másikat belevegyem. Ne mondjak ilyent, hogy: Köszönöm Nándi, hogy elpakoltál, kár, hogy a nővéred képtelen megtanulni, hogy a ruháinkat nem dobáljuk szét. Lehet, hogy ezekkel csak a skatulyázást erősítjük tényleg, és támadási felületet adunk a tesóknak. Nem tudom. Talán veszíteni nem veszítek vele...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Egy kis gyerekszáj

RÉka felkapcsolta a villanyt, de még kint sütött a nap.
- Milyen rosszul fog! - mondta Réka. (én nehezen asszociáltam a ceruzára, de Gergő kisegített) - biztos mert még bevilágít a nap.
- Biztos áramszünet van - felelte Nándi.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Testvérféltékenység kezelés nálunk 1.

Gergő rendesen tehermentesít most, így van időm agyalni, olvasni, és blogolni.
Szóval elkezdtem olvasni a Testvérek féltékenység nélkül című könyvet immáron harmadszor, hogy kiderítsem, mi a fenét is csinálok rosszul, hogy Nándi ennyire támadja Misit.
Az első pontot, miszerint fogadjuk el a gyerek érzelmeit, fogalmazzuk meg, segítsünk neki ebben, azt hiszem, jól veszem. Már, amikor nem durran el az agyam, és üvöltök, de ha tudatos tudok maradni, akkor ez megy. Tulajdonképpen gyakran üvöltöm azt is, hogy utálhatod a Misit, lehetsz rá mérges, de nem tűröm, hogy bántsad! Meg azt is, hogy meg kell tanulnod máshogy elmondani, hogy haragszol. Meg azt is, hogy megbeszéltük, hogy az a szabály, hogy szólsz, ha zavar a Misi! Meg azt is, hogy azért van a szátok, hogy megbeszéljétek, ha valami zavar! Ezek sem rosszak, mondjuk a hangnem is megengedett, de számomra nem annyira elfogadható :)
Meg hát, az látszik, hogy ez kevés. Mondják, hogy mérgesek, hogy dühösek, de nem lesz annyival jobb, hogy itt meg tudjanak állni.

Viszont.

Elég rossz vagyok alternatíva nyújtásból. A legnagyobb baj, ami esetleg esélyes lehet abban, hogy sikertelenek a kísérleteim a levezetésben, hogy nem megyek el Nándival labdát dobálni, párnát püfölni. Erre az az okom, hogy mivel bántotta a testvérét, nem akarom a figyelmemmel jutalmazni, inkább elküldöm, hogy dobáljon, püföljön, harapjon mást. Nem másik szobába, megyünk vele, csak nem veszek részt. Nem tudom, hogy itt akkor most mi a helyes, de lehet, hogy én tévedek, mivel nem vagyok hatásos. (Igaziból Nándinál semmivel) Én eddig inkább azt az iskolát követtem, hogy ne foglalkozzunk a delikvenssel, még büntetés erejéig sem, csak az áldozattal, hogy lássa, rosszalkodni sem érdemes. Tény, hogy ebben sem voltam igazi, hiszen csak kiabálok legalább a gyerekkel, néha büntetek is. Most ezt megpróbálom akkor, hogy elmegyek a Nándival, és megmutattatom vele a mérgét, dühét, csalódottságát, közreműködök jobban. Most, hogy belegondoltam, ez megelőző hadművelet. MIELŐTT  harap, azelőtt kell vinni. Ha nem vagyok elég gyors, marad az előző módszer.

A másik, ami megtetszett, a példamutatás: hogy ha dühös vagyok rájuk, akkor én se üvöltözzek, hiszen ezt nem vették át, hanem mondjuk rajzoljam, mit rajzoljam, firkáljam le, hogy milyen mérges vagyok. Ez példamutatás lenne, és talán beválna. Szóval azt hiszem, a nap folyamán a stratégiai pontokon el fogok helyezni ceruzákat és papírokat, és holnaptól igyekszem uralkodni magamon, és inkább rajzolni. Hátha.  Aztán berendezünk majd egy hangszigetelt sikítószobát, és ha túl sok feszkó felgyűlik a sok visszafojtott üvöltéstől, hát bemegyek sikítozni.

Borzasztóan tetszik, hogy leírjuk a sérelmeinket, de valahogy ehhez még kicsinek érzem, hiszen oké, hogy én leírom, de mihez kezd vele? Rékánál talán beválhat, őt már kezdi érdekelni az írás és az olvasás, csak ugye ő még jobban tudja, melyik milyen betű, és hogy mi is van oda írva. A rajzoláshoz meg magamat  érzem bénának (vajon kitől örökölte a lányom, hogy inkább nem rajzol, mert randa lesz úgyis? :) ) Talán ha nagyobbak lesznek. Vagy mégis ráveszem magam a rajzolásra.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Misi 11 hónapos

Hát, már csak egy hónap a bűvös egy éves korig. Elképesztő. Ez meg már hipp-hopp el fog telni. Szóval ez az utolsó hónapfordulós összefoglaló, a következő az egy éves, aztán majd csak másfél évesen írok majd szerintem. Rékáékról is akarok éveset, de egyre kisebb esély van rá.

Na, lássuk, milyen is ez a Misi nagyfiú.

egyre jobban felismeri a megfelelő szülőt, meg is nevezheti - ööö, ez már volt egy hónapja is...

néhány másodpercig egyedül áll - vagy sokkal tovább. Már átszeli nagy igyekezettel az egész - nem kicsi - gyerekszobát is, de még nem bátor igazán, és eléggé koncentrál. Vicces, hogy ha nem figyel, akkor sokkal ügyesebb. Egyedül még nem tud felállni, de legalább már próbálkozik :) Nagyon sokat gyakorol, ha elesik, nem egyszer visszamegy a kapaszkodóhoz, feláll, és újra nekivág. :D

másokat utánoz - illetve utánzásra szólít fel :) pl. kidugja a nyelvét, hogy mi is neki :) Meg csetteg, berreg, köpköd, sziszeg, telefonál. Anyukámmal szokott is beszélgetni, gagyognak oda-vissza, nagyon cuki!!!

tárgyakat dobozba rak -igen, szépen segít összepakolni esténként, meg is állapítottuk, hogy a fiaink rendesebbek, mint az egy szem lányunk. Ő már túl sokat lakott a szüleivel :) De csak azért is pakol dobozba, pohárba, hogy megnézze, hogy viselkedik, belefér-e, meg ilyenek.

egyszerű utasításokat megért - igen. Odaad, belerak, leül, elindul, megáll, kidobja a pelusát csere után segítséggel :) ilyesmik. A nemet azt még mindig nem. Tegnap rácsaptam a kezére, mert vigyorogva kukázott a sokadik elvonszolás után is. Ült, forgatta a kezét, nézegette, majd otthagyta önként a kukát. Nem sírt. Remélem megértette, mert nem volt jó :(

pohárból iszik - persze nem ő tartja, hanem én, és jobb, ha van valami az álla alatt, mer még mindig folyatja. Lassan a cumisüveget viszont megtanulja, hogy dönteni kell. Szívószállal nem boldogulunk :(

a "papa" és "mama" szó mellett még egy új szót tanul kimondani - hát, anya, apa, de van neki még az adda is, és tud sziszegni is :) és szerintem ma azt mondta, hogy Nándi, ami eeedi volt, hívó hangsúllyal. Próbál bólogatni is néha, és a fejét is rázta már, de inkább azt mondja, hogy m-m, a nem hangsúlyával.

álló helyzetben lehajol - hát, csak ha kapaszkodni tud valamiben. Azért anélkül még nem megy. De fél lábbal már tudja taposni a billentyűzetet kapaszkodás nélkül :)

Fel tud szállni a bébitaxira, igaz csak úgy, hogy a bal lábát emeli, így ha rossz oldalról megy, akkor háttal ül fel, és ezzel teljesen kiborítja Nándit. És már egész jó - 11 hóshoz képest - sebességgel és hatalmas vigyorral képes  ELŐRE hajtani. Nagyon kis ügyes. Együtt szoktak Nándival taxizni.

Enni a fő allergének kivételével mindent eszik, és most már egyre inkább csak azt, amit mi. Nem eszi meg a bébiételt, a pépeset, visít tőle, és kicsapja a kezünkből. Van olyan, hogy le kell fogni, és a szájába kell erőltetni, hogy megértse, azt szereti, amit mi adni akarunk neki. Aztán ahogy megérzi az ízét, elvágják a hisztit, és békésen falatozik. Szopizni szopik még, de nem hiszem, hogy mennyiségre sokat. olyan 4-5 alkalommal egy nap. Ezen kívül háromszor eszik asztalnál, és kap még gyümölcsöt játék közben meg háztartási kekszet néha, ezek szoktak az uzsik lenni, meg a tej ugye. Néha, ha nagyon kevés a tej, most tejmentes tápot kap még. Ezzel csináltam neki már müzlit is, kajolta :)

Alvás tekintetében határozott fejlődés tapasztalható. Este olyan fél8-8 körül szokott elaludni, és mostanában egyre gyakrabban alszik ébredés nélkül fél4-fél5ig. Akkor megszoptatom, és vagy a mi ágyunkban, vagy a sajátjában alszik még általában 6ig. Néha fél7ig. De ahogy világos van, már nem alszik vissza. Remélem, nem térünk át majd a nappal együtt kelünk-re, szar lenne nyáron... Nappal egyre inkább csak egyszer alszik, de van, hogy még kettőt. A másodikat kín keservvel kell kierőszakolni ilyenkor, és borítja az estét. Inkább most már húzom az időt délben. Olyan 2-2és fél órát alszik általában napközben.Mondjuk szerintem ez kevés egy ekkora gyereknek, 12-13 óra.. Mindegy.

Érdeklődő, szemlélődő gyerek. Ha van mit néznie, elvan békésen a babakocsiban a kertben, eljátszik magában, próbálgat. A kockákat borzasztóan szereti, de a tornyokat már nem csak ledönti, hanem megpróbálja leszedni a felső elemet, majd újra rátenni, és ettől dől le. Bármilyen gombnyomogatós eszköz cserealap nála bármilyen játékra. Megtanult autózni, négykézláb, rátámaszkodva tolja, vagy állva valamilyen felületen húzogatja ide-oda. Nem berreg hozzá, hanem a gyorsulás hangját utánozza: meeeem, meeeeem :) A műanyag vackok nem futnak nála, kizárólag a Nándinál is menő fém kisautók. Esetleg az élethű műanyag. Kivéve a puha kisautó barátot :) Annyira autó, hogy az autós bilire is rátámaszkodott, és elkezdte tolni :)

Felmászós. Megtanult most már elég régen lemászni is ugye. Azóta mindenhova felmászik és lemászik. Hihetetlen sebességgel kotor a lépcsőn, szinte siklik, a kanyarban elakad lefelé, úgyhogy megint felmegy, megint le :)  Felfelé már végigmegy. Felmászik mindenre. A minap kinyitotta a cipősszekrény ajtaját - ez a lehajtós, és felmászott rá, úgy próbálta elérni, amik a tetején voltak. Felmászik a kanapéra, a tárolódobozokra, a fotelokra, székekre, a kedvence a gyerekasztalunk, ami egy műanyag asztal padokkal összeépítve. Akár negyed órát is szórakozik azzal, hogy felmászi, másik oldalon le, majd újra és újra. Ha csinálunk alagutat, cáfolva a császáros babaságát, kacagva mászik keresztül.

Kéne mennünk súlyt mérni, de mindig elmarad. Biztos elhagyta már a 10 kilót, és már a 80-asból is van, amit kinőtt, tehát biztos elhagytuk a 74 centit is. Jövő héten már tuti elviszem...

 Le is telt a két és fél órája, szólongat. Úgysem jut hirtelen más az eszembe :)


Na, itt lent szépen felszállt az ikeás hintaszarvasra, és gyönyörűen hajtotta magát. Ez is tudomány. Valamit úgy dumál, mint a Zénó a gyurmaember. Vagy a Sebaj Tóbiás :) Haláli :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Testvérféltékenység három gyerekkel

Még a régi blogon, bő fél évvel ezelőtt, vagy még régebben írtam többször is az úgybeszélős könyvről, meg a nevelésről, hogy próbálom alkalmazni, ilyesmi. Nem mondom, hogy profi vagyok, ráadásul mostanában a konfliktusaink másról szólnak - a testvérféltékenységről. Ahol van tesó, ott szerintem előjön kisebb-nagyobb mértékben.
Nos, nálunk kisebb és nagyobb mértékben is van.

A fő nehézség Nándi. Ő a nagyobb mérték. Iszonyúan féltékeny Misire. És ezzel olyan szinten tud kiborítani, hogy egészen kikelek magamból, és ordítok. Néha azt gondolom, hogy egyszer lilára verem a seggét, és attól jobb lesz, de nem tudom elszánni magam. Időnként következetesen fenékre csapással büntetem, ha kárt tesz Misiben - volt már, nem is egyszer, hogy véresre harapta a kicsi kezét - de mindig abbahagytam, mert nem éreztem, hogy olyan változást hozott volna, hogy folytassam. Alapvetően nem tartom túl jó nevelési eszköznek a verést, egy-egy alkalommal élek vele amúgy is.

Nándi borzalmasan viselkedik Misivel. Kifejezetten gonosz. Azt tökéletesen megérteném, hogy ha odamegy Misi, és elveszi Nándi játékát, akkor bántja. Ilyen nem fordul elő. Még azt is megértem, ha Misi olyan játékhoz nyúl hozzá, ami Nándié, de éppen nem játszik vele, és ezt nehezményezi. Ilyenkor a szabály, hogy szóljon nekem, és elviszem Misit. Nándi többnyire nem szól, hanem harap, lök, rúg, elvonszol, arrébb dob. Gyakran már úton vagyok, hogy elhárítsam a veszélyt, és ő a gyorsabb. Én ordítok.

Nándi azt sem tűri, hogy Misi a saját játékaival játsszon. Amit Misi a kezébe vesz, azt Nándi elveszi tőle, és elrakja, hogy ne jusson hozzá. És ha mégis megpróbálkozik vele, harap, lök, rúg, elvonszol, odébb dob. Én még jobban ordítok. Erre most a csere módszerét próbálom bevezetni, a nagyoknál használjuk folyamatosan, most jutott eszembe, hogy ha kibírom, hogy nem ordítok, és ragaszkodok ahhoz, hogy adja vissza, inkább adjon helyette mást. Persze nem ad, vagy mondjuk egy ad egy darab papírt, mert pont az a lényeg, hogy Misi semmivel nem játszhat, de az esetek felében jutunk egyről a kettőre. Emlékszem Réka meg Nándi között is ment- és azóta is- hogy Rékának mindig az kell, ami Nándinál van, és ilyen egy évesen a kicsi Nándi futott a cserealappal Réka után, hogy cseréljenek vissza arra, amit Réka éppen elvett tőle :(
Misi nem fut, retteg. Ha Nándi közelít hozzá, mikor játszik valamivel, egyik kezével nyújtja Nándinak, amivel játszik, a másikkal meg már támaszt ki ellenkező oldalra, hogy menekülőre tudja fogni. Szívszorító látvány :(

Ami számomra a legdurvább, az az, hogy Nándi még a saját játékát is félbehagyja, és megkeresi, megkérdezi, hogy hol van Misi és mit csinál. Nem tudok Nándival semmit játszani, foglalkozni, ugyanígy Misivel sem, mert baj van mindenből. Nem hiszem, hogy ez jó bárkinek. Engem legalábbis olyan szinten frusztrál, hogy biztos hatással van a gyerekekre is.

Én megértem, hogy utálja Misit. Utálja, a rokonainkat nem válogathatjuk meg, lehetnek bosszantók a családtagok. Viszont nem tűröm, hogy bántsák egymást. Ez a mi előjogunk Gergővel.

Réka kisebb mértékben féltékeny. Meg igaziból ő jön, és kéri a kis szeretetadagját, kiköveteli az egyenlőségét, kívánságait, stb. Kicsit többet játszik mostanában kisbabásat is. De ahogy Nándi rondán bánik Misivel, úgy kezd ő is rondán bánni Nándival. Merthogy a fiúk konfliktusában Misi pártjára álltunk, ez egyértelmű, még ha hibás is, vajon az ő konfliktusukban hova fogunk állni című határpróbálgatást látom. Így valahogy Nándi is kezd elszigetelődni. MIndkét fiúnak Réka az istennő, és Réka egyértelműen Misit választja. Ez baromi rossz, kivált Nándinak.  Közben meg látok olyanokat is, hogy Misi úgymond porig alázza magát, és vállal mindent - harapást, rúgást - egy kis szeretetmorzsáért Nánditól, de nem kap. Pl vigyorogva odatotyizik hozzá, Nándi meg  fellöki. Vagy puszikat ad neki, viszonzásul meg kap egy autóval a fejére... Réka meg zokogva elrohan, mert Misi ezeket neki nem prezentálja.

Szóval jelenleg ez a tesó helyzet nálunk, és valamit kell tennem mindenképpen, mert utálom ezt a légkört, az állandó résen levést, meg a többit.
Kicsit még várhatnék, mert néha azt gondolom, ha Misi ki tudná fejezni magát, akkor már Nándi is jobban emberszámba venné, ismerve Nándi azon vonását, hogy ha kéri egy szülő, akkor az le van szarva, de ha a gyerek kér, akkor kenyérre lehet kenni. De nem bírom.
Úgyhogy újra elővettem a tesós könyvet, és elkezdtem olvasni, hogy mi az, amit elfelejtettem, amit eddig nem tartottam fontosnak, és mit csinálok szarul. És blogolom.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Szabadnap

Elindítottam az új bejegyzés írását, majd itt bambultam egy ideig, hogy mi a fenét is akartam írni. Tiszta lehasznált vagyok ma, nagyon rámült ez az idő, idióta, idegbeteg, hisztis... És még egy csomóminden, ami rossz. Azért egyet írok.

Fektetem a kölkeket, Réka nagy nyafogósan mondja:
- Anya! Lehet holnap egy szabadnapom?
- Szabadnapooood???? Milyen szabadnapod?
- Hogy nem kell csinálnom semmit.
Már vettem a levegőt, hogy elmondom, hogy mennyire nem kell csinálnia semmit, aztán átvillant az agyamon, hogy mire is gondolt, és megígértem neki, hogy holnap szabadnapos lehet, ha közben nem bántja a testvéreit. Ugyanis ma ők is hisztisek, nyűgösek, idegbetegek és idióták voltak. Mind egymáson töltöttük ki.

Szóval az 5 éves lányom, ha minden igaz, a szabadnapot úgy értette, hogy
- nem kell oviba menni
- nem kell lemenni reggelizni
- nem kell felöltözni
- nem kell összepakolni a játékokat
- nem kell elmenni családi programra (amit amúgy élvez)
- nem kell kimenni az udvarra, vagy sétálni (amit amúgy élvez)
- nem kell elmenni valami ügyintézni, vásárolni valamelyik szülővel, vagy családilag (amit amúgy élvez)
- nem kell délben sem ebédelni menni
- sem lefeküdni, sem pihenni
- nem kell mesét nézni  - ez belső kényszer, ne is indítsunk, mert akkor kell néznie
- nem kell apró kéréseket teljesíteni -pl. idehoznál egy pelenkát
- nem kell alapvető dolgokat teljesíteni - pl. kidobni a nyalóka papírját a szemétbe
- ha leveszi a zokniját, pulcsiját, nem kell újat húznia - ja, pizsiben van, akkor végképp nem.
- és azt hiszem még sok sok nem kell van itt a sorban...
Az öt éves lányom ezt mind feladatnak és nehézségnek tekinti, amik a játékban, vagy egyátalán a szemlélődésben, ne adj Isten az unatkozásban zavarják. Lehet, hogy igaza van. Legalábbis a "mindig mindent nekem kell csinálni" illetve a "sosem hagyják az embert békén" puffogásai időzítéséből erre következtettem. Pedig szoktam figyelni rá, hogy ne zavarjam meg az elmélyült játékukat, ha lehet. Mindenesetre holnap szabadnapos lesz. Meglátjuk, jó lesz-e neki, és élhető lesz-e így a napunk.

Végülis a gyereknek is joga van a pihenéshez. Bár nekem is lenne jogom bármihez...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Mosolyok

Szeretem az új gépünket :)

 
  

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Ezért érdemes...

 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Tüdőgyulladás és járás

Misinek tüdőgyulladása van, úgy néz ki. Antibio. Ma elég szarul volt, kicsit meg is ijedtem, de bízom a dokinéninkben. Hívtam előbb az ügyeletet, azt mondta, vigyem be, aztán a dokinénit, azt mondta, még várjunk, rá hallgattam, eddig mindig jót mondott. Magas láz, hörgés, ide oda fekvés időnként, aztán felpörgés, aztán megint cumizgatás ölben. Enni alig eszik, inni sem sokat, ami mondjuk nem jó. De majd jobban lesz holnap. Remélem.

Viszont a felpörgött időszakokban sétálgat!  Anyósommal, aki itt van segíteni szembeültünk egymással, és először a közöttünk levő egy métert tette meg ide-oda, majd estefelé már tárgytól tárgyig is boldogan mászkált. Szintén ilyen kb. egy méteres távokat. Akkor a legügyesebb, ha nem figyel, látványos a félelme és a bizonytalansága, ebben olyan, mint Réka. :) Több mint egy hónapja odajön hozzám, ha felállítom karnyújtásnyira, talán tényleg igazam volt, és fejlődési ugrottunk a napokban, és átkattant az agya.
Az a vicces, hogy mikor tárgytól tárgyig megy, mondjuk a pelenkázótól a járássegítőig, akkor nem előre megy, hanem oldalaz. Elég hülyén néz ki, úgy megy, mintha valami láthatatlan kapaszkodó mellett oldalazna. Kár, hogy nem tudom levideózni, a kis szemfüles azonnal rástartol a műszaki cuccokra. Na, majd az új masinával Gergő bezoomol a gyerekszoba ajtajából. Ha sikerülne rávenni abban a 2 percben, amíg Gergőnek van türelme várni a produkcióra.

Meeeeert! Van új fényképezőnk végre!!! ÉÉÉÉÉÉÉS! olyan, hogy követi az arcot, és oda fókuszál akkor is, ha közben elmozog, és ha benyomom a gombot, azonnal fényképez! Ez a kölcsöngépnél nem egyszer 5-6mp is volt, így nagyon sok volt a gyerekhátas, elmosódott fénykép. De most szuper lesz! Azért a képminőség nem az, ami a régirégi gépé volt, de egyebekben nagyon nagyon tetszik. És a kölcsöngépnél meg klasszisokkal jobb. Tulajdonképpen ne is emlegessük egy napon őket, hiába Canon mindkettő... Ha egyszer Gergő összerakja majd a számítógépet, amit most szétcincált, majd teszek fel belőle. Csináltam máris néhányat :) Olyan fura, hogy az van a képen, amit én látok a gyerekeimben :D Ettől szoktam el az elmúlt egy évben, ritkán sikerült olyan képet csinálni, amin olyanok, mint általában. És most csináltam egy csomót. Nem sikerült mind, de van egy-kettő :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Titokban fejlődik a gyerek

Mert mi nem foglalkozunk vele túl sokat. Nő, mint a dudva. Ez a harmadik sorsa nálunk. De ma a nagyok előbb aludtak el apjukkal, én pedig leültem mesekönyvezni vele. Végre úgy, hogy ha kérdeztem tőle, nem két másik válaszolt, hanem volt ideje gondolkozni, nem lapoztak, kiabálták le, rohantak el a könyvvel, stb stb. Szóval, a gyerek megmutatja a cicát, a kutyát, a tehenet. Nem is tudom, honnan szedte ezeket. És próbálgatta mondani is, hogy cica, boci, vavvav. Hmmm... Aztán persze otthagyott, csak megmutatta, hogy ezt ő tudja. Önálló, nem kell neki a társaságom :(
És felszáll a hintalóra egyedül. Meg a bébitaxira, és egyedül hajtja hátrafelé. Nándi meg szeret vele összeütközni...

És most halálra rémisztett. Még mindig remegek.  Elcsúszott, sírni kezdett. És nem tudta kifújni a levegőt, csak próbálta kinyomni, próbálta, de nem sikerült, és levegőt sem akart venni. Nyomta, nyomta, kékült, én csaptam a hátát, fújtam az arcát, hideg vízzel lemostam, addig, hogy sikerült levegőhöz jutnia, de valami hurut miatt tovább köhögött, fuldoklott, gyorsan cicire csaptam, ott lenyugodott, fel tudta köhögni a trutyit, és most azonnal el is aludt. Basszus. Nem volt jó. Gondolom neki még rosszabb. Megyek, befekszem mellé.Nem vagyok nyugodt. Holnap doki.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Egészségügyi helyzet

El vagyok foglalva most ezzel az allergiahelyzettel. Először azt gondoltam, oké, allergiás, kerüljük a tejet, aztán majd kinövi, vagy nem. Aztán eszembe jutott, hogy az allergia miatt járhat magasabb családi pótlék, utazási kedvezmény, ilyesmi, amit lehet, hogy ki kellene használni, ha már így alakult az élet. Szóval asszem rákérdezek a dokinéninél.

Misi egyébként viszonylag jól van, éjjel adtam neki Spiropent - hörgőtágítót - meg reggel köptetőt, megint tágítót, most csak rekedt. Sokat volt rekedt a télen, lehet, emiatt? Mikor tejtermékeket eszem, rekedt? Ehh, elég gáz. Én nem nagyon tudom, mihez kezdek, ha nem ehetek tejtermékeket. Nagyon, nagyon utálnám. De nyilván, ha tényleg komoly tejallergiája van, akkor le kell állnom, hiszen a szoptatással tudok neki a legtöbbet segíteni. Minél tovább szopik, annál erősebb lesz az immunrendszere, annál nagyobb esélye lesz a kigyógyulásra és a kevés betegségre.  Ha csak laktóz, azzal elvagyok, laktózmentes tejterméket sokat lehet kapni. Persze akkor figyleni kell a keresztallergia lehetőségeire is... áááááááá Nem akarok allergiát. Főleg nem a tejre. Lenne inkább szója... Azt úgyis kerülöm minden lehetséges formájában, nem lenne nehezebb az életünk sokkal. Tejterméket viszont nagyon sokat eszünk. Hetente elfogy vagy 1 liter tejföl, fél kiló sajt, napi egy-két liter tej, joghurt, kefír, szinte nem is eszünk olyant, amiben nincs tej valamilyen módon...
Mondjuk úgy néz ki, hogy csak a nagyobb mennyiségek ütik ki, de azt olvastam erről az asztmatikus bronchitisről, ami volt Misinek, hogy a felnőttkori asztmának lehet előzménye, főként, ha allergia okozza. Azért ezt kiküszöbölném... Apukám ágán ott az asztma végig. Asszem fogok ezen még agyalni.

Vicces, belegondoltam, milyen orvoslátogatásokat görgetek én most magam előtt, amikre el kell vinni a gyerekeket: Rékának bőrgyógyász a pofijával, ortopédus a lábfájásával, amire panaszkodni szokott. Nándinak bőrgyógyász az ekcémájával, a fején az anyajeggyel, újabb allergia-kivizsgálás. Misinek allergia kivizsgálás, máj uh. Elfelejtettem időpontot kérni, biztos nem lesz már március közepére, amikor kéne menni. Fene. Hétfőn mindenhova kérek időpontot most már mindenképpen. Mire egészen rendbejövök, mehetünk majd...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

GRRRRRRRR!!!!

Szörnyen mérges vagyok magamra. Megint elhittem, hogy nem kell a megérzéseimre hallgatnom. Misinek megint adtam egy Humanás joghurtot, és 4 órával később már sípolt. Most meg itt köhög mellettem öklendezve. Igen, vannak véletlenek. De ez most már három. Nem kísérletezek egy darabig a tejtermékekkel.  Mind a három alkalommal, mikor a tej szerepet játszott az étrendjében, betegség lett belőle. Egyébként nem volt beteg. Befejezetem, akár véletlen, akár nem. Nem lesz semmi baja, ha a tejtermékeket még pár hónapig elkerüljük.

Legalább a hátam jobban van. Még mindig nem tudok hajolni, és még mindig kisugárzik a lábamba, de határozottan jobb. Kell is, ha betegség lesz.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Helyzetjelentés

Hát, nagyjából kitölti az életemet, hogy fáj a hátam, és fekszem. A gyerekekkel is keveset találkozom emiatt. Nándi nagyon boldog, hogy itt van Ida, teljesen fel van dobva, sokat játszanak, és puszilgat és szerelmet vall állandóan. Misi meg már kaját is elfogad Idától :) Ez nagy dolog :) De játszik is vele, és másik szinten is békésen elvan vele, akár egy órát is. Szóval igazi jó segítség az Ida. Nándi Idukának hívja, annyira aranyosan mondja! :)

Szóval ez a helyzet a házam táján. Fáj, és fekve a legjobb, de sokat javult a kidőlésem óta. Nem látok ilyen folyamtszerűt a javulásban, inkább hullámzó, de valamennyire tudok mozogni, és ez jó. A fizikoterápia is úgy tűnik használ. Viszont a diklofenák tartalmú tapasztól meg gyógyszertől Misi elég sokat alszik. Azt hiszem, legalábbis attól. Ez aggaszt, így most a cataflamról leállok, remélem így is javulok. Ha nem, akkor kénytelen leszek Misit a szopástól megfosztani. Rossz lenne, de már nagy fiú, majdnem egy éves, és hát neki sem jó, ha kripli az anyja. Nem akarok műtétet.

Voltak ma duguláselhárítani, és kudarcot vallottak. Úgy eldugult a mosogatónk, hogy nem bírt vele a durva csőgörény sem. Bontás lesz. Hurrá. Nagyon feldob, mit mondjak.

És még nagyon várom a tavaszt is. Most már a hó alól kilátszik a fű, és csak egy hét van a télből. Már nagyon várom, hogy kibújjanak a krókuszok elöl, és el kell keríteni a fa tövét is, hogy a hülye kutya ne tapossa le a kibújó tulipánokat. Azt hiszem, idén sem csinálom meg azt a virágágyást a hátsó kerítés mellett, amit akartam, most a hátam miatt. Nem fogok tudni ásni :( Elkeserítő. Pedig már nagyon vártam, és a virágmagok is megvannak.

Na, ezért nem írok mostanában elsősorban, mert csupa rossz jut eszembe, holott holott. Szóval fene a jó dolgomba! Mindjárt itt a tavasz akkoris!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nándi és a család

A minap Nándi számolgatta a kezén (ő egyébként ökölbe szorított kézzel számol :) ):
- Ez az anya, ez a Réka, ez a Nángi, ez az Iduka, ez a Misi.
- És apa? - kérdeztem tőle. Erre ő feltartotta a másik kezét, és végighúzta a mutatóujját az összes ujjacskán:
- Ez miiiiind az apa!-

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Hátfájás

Hát, most megint én dőltem ki, azért nem szaporodnak a bejegyzések...
Gyakorlatilag ágyhoz vagyok kötve, egyedül még felkelni sem tudok fájdalomcsillapító nélkül, de úgy is csak mint egy 80 éves - beállt a gerincem. Ilyen rossz még sosem volt, pedig fájt párszor. Nem tudok orrot fújni, köhögni, tegnap még a pisilés is fájt.
Most ugye megint MR, meg fizikoterápia, ha jobban vagyok, gyógytorna és márciusra kaptam masszázsra időpontot. Ida - a húgom - szerencsére pont itt volt, marad is a héten. Megyek a csodacsontkovácshoz is, amit már régóta terveztem, hát, most már nem halogatom, csak mondja vissza valaki, hogy április előtt sor kerüljön rám...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Képek, soook :)

Meglehetősen depressziós állapotban leledzek a betegségek miatt, így ahelyett, hogy írnék, a kétnaponkénti írásom helyett most képeket rakok. Volt tél, meg hó meg születésnap, és egyre inkább úgy látom, hogy nem fogom megírni az ehhez tartozó posztokat. Legalább a képek legyenek meg. Jó sok lett.

Kezdem a téllel. A képekre kattintva lehet nagyobban megnézni őket.


Ez bizony a már korábban közzétett hóember lába :) Nem kicsi...


Ez pedig a Réka által teljesen egyedül épített hóember, mielőtt megsértődött volna - mármint Réka - és porig rombolta volna Nándival nagy egyetértésben. Nándi mindig kapható egy kis rombolásra... Najó, az összeállításban segédkeztem, de a gombócokat egyedül csinálta teljesen. És hát nagyobb mint ő!!!

 

Elég szar helyen lakunk... Így nézett ki az erkélyről. Most sem sokkal csúnyább, de már sokat olvadt.

 
 

A madár és macskaetetőnk. Azért Cimbi nem támad, mert nem akar havas lenni, csak a kitaposott ösvényeken jár :) De mindig nézi a teraszról, hogy lehetne csemegézni mégis. (Cimbinek azt hittük, már csak fél szeme van, de kiderült, hogy csak begyulladt. Szerencsére. Már kezdtem sajnálni.) Mindenféle madár jár egyébként, több fakopáncs (ők a már kiszemezett tányérokat bogarászták), egy harkályt is láttam egyszer, meg rengeteg tengelic, széncinke, van egy feketerigónk is, de azt mindig látni szoktam a kertben. És még vagy 4-5 féle madár, amit nem ismerek, és nem tudtam még beazonosítani. Ami csoda, a verebek nem jönnek, pedig tavaly csak verebek meg cinkék jártak. A legnagyobb hóban 15-20 madárka is csemegézett egyszerre. Most éppen kifogytunk, így elpártoltak...

SZÜLINAP


Szülinapi ajándékbontás. Vagyis itt már a teljesen egyforma zacskó gumicukrok osztogatása.

 Ugye látszik az izgalom? Várják a tortát :) Nem volt nagy ünnep, csak így voltunk ötösben, így nagy feneket sem kerítettünk neki. (Nándi még pizsiben...)


 A saját készítésű torta a saját készítésű marcipánból készült saját készítésű figurákkal. Ez azért elég nyílvánvalóan látszik :) A marcipán nagyon finom. Csak lágy lett, és amúgy sem vagyok tehetséges. Az autó defektes, a póni lehasalt. De a célnak maximálisan megfelelt. Elégedett szülinaposok voltak :) A torta igaziból mindegy is, milyen (karamellás tejszíntorta nutellával), csak a cukrot ették le róla ezúttal is. SOHA nem ették még meg a tortát, akármilyent sütöttem. A lényeg mindig a minél több cukor rajta... Az évek alatt tanultam...


Misi is nagyon szeretne tortát kapni. Nem sikerült neki... Csak az igyekezet az arcán :)

 Póni,  kivégzés után. Szeretném felhívni a figyelmet a két harapásra...  (és látszik, mennyi fogyott a tortából...)


No comment... ( a dobozmánia egyik bizonyítéka...)

Misi a kis cigány vajda:

 
  




És egy sikerült jellemző mosolya így a végére.
Na, nem lett kevés :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Egy kis gyerekszáj rovat

Memóriáztunk hármasban a nagyokkal. Nándi két különböző tigrises lapot húzott memóriában, egyiken Tigris ugrál, másikon kicsit máshogy ugrál egy szivárvánnyal a háttérben:
- Ez egyforma! - erősködött. - Lerajzolták, aztán elmúlt róla a szivárvány!

Réka énekelget magában:
 (...)
A malomban, a malomban,
Három tarka macska, három tarka macskaaa.

Egyik szitál,
Másik rozsdál,
Harmadik füvet vág, harmadik füvet vááág.
(...)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Pelenka

Ráébredtem, hogy 5 éve és 3 napja pelenkázok minden nap. Egy nap kivétellel: amikor Misi születése előtt egy nappal be kellett feküdnöm a kórházba. Most jöttem rá, hogy rohadtul unom. Misi nehezen fogja megúszni a pelenkára szoktatást. Már most gondolkozom a mindenféle módszereken - textilpelus, stb... És asszem nagy ünnep lesz aznap, mikor az éjszakai pelust is levehetjük...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Lefektet vagy defektet? - Gyerekszáj rovat

Réka játszik Nándival.
- .... lefektet kapott! Le-fek-tet. Lefektet - magyarázza Réka.
- Nem defektet? - kérdezem.
- Nem!!! Lefektet!
- És mi az amikor lefektet kap?
- Amikor elromlik az autó, akkor velem fekszik le aludni.
- És hogy hívják akkor azt, ha kilyukad a kereke az autónak?
- Úgy hogy pechje van.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Kiszabadultunk

Ma senki nem volt lázas, és két felnőtt is jutott a három gyerekre, így kimerészkedtünk az udvarra háromnegyed órára (ennyit bírt Réka). És ezt alkottuk Gergővel:

 
Nem olyan, mintha Gergő lenne kicsi? Pedig a hóember nagy :) Vannak még képek, de lemerült a gép, ez az új telómmal készült. Majd teszem még... egyszer... Réka is csinált egyet, nagyobbat, mint ő saját maga, teljesen egyedül, mind a három gombócot!!! Aztán le is rombolták nagy boldogan Nándival :(  

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Egy napunk, percről-percre

A Mamanetes fórumon az volt a téma, hogy ki milyen rendetlen. Asszem, viszem a prímet... Elgondolkoztam, hogy mivel is megy el az időm, és ma reggel hirtelen felindulásból kitaláltam, hogy írom egy napig, hogy mivel is. Amikor tudok, odaszökök a géphez, és leírom az előző időszakban mik voltak. Ez egy teljesen átlagos nap volt, sőt, inkább a jobbak közül, viszonylag béke volt, és Misi sem volt nyűgös. Főzni sem kellett. Még talán hangos szó sem esett nagyon. Szigorú azért igen :) (Egyébként alig kiabáltam velük mostanában, olyan jó!)

Igyekeztem mindent írni, de nyilván nem tudtam. Biztos kimaradtak apróságok, orrfújások, kívánságok, ilyesmik, de nagyjából ezek történtek.  Ja, és ugye egyszer múlt idő, egyszer jelen... Nézzétek el, én is utálom, ha könyvben ilyennel találkozom, de ez nem könyv, és amúgy is így sikerült :)

5.30-7.25  próbálom Misit visszagyűrni az ágyba. Sikertelenül. Negyed 7kor lejövök, majd fel Nándi lelket ápolni. Együtt le. Beülök kakilni Nándival - én asszisztálok, illetve mozgatom a szükséges eszközöket: hintaló, nagy gyűrögető, egy marék cumi. Beszélgetünk. Végez. Csomagolok Gergőnek ebédet. Orrtörlések-fújások. Felmegyek Nándi autóiért. Felmegyek Nándi többi autóiért. Felmegyek Nándi maradék autóiért. Újabb orrtörlések, fújások. Próbálok magamhoz térni, vizet adok, életet védek. Benézek a postafiókomba. Gergő lelép 7.20kor dolgozóba.

7.25-7.50 próbálom visszaverni a csoki iránti támadásokat. Reggelit csinálok és adok. Mézes kenyér, rizs, sült csirke. Kakaó, víz. Misi lekváros kenyér. Majd üres kenyér időtöltésnek...
Feltörlöm a vizet, amit Nándi kiborított. Réka is. Becsukom a fürdőszoba ajtót Nándinak. Kézmosás csutakolás.

7.50
Felmegyek a gyerekek ruháiért. Előtte életvédelem Misi és NÁndi között.

7.52 anya! felmegyünk. Lejövök Misiért, felkísérem, lekapcsolom a villanyokat, behívom a kutyát, hogy a szomszéd ne mérgezze meg, mert ugat.

7.52-8.35
mindenki felöltözve. Én is. Közben orrszívás, szoptatás, orrszívótakarkítás, lázmérés (Réka kihűlt, a fiúk rendben vannak), köptetőosztás. Még egy játék-billentyűzet keresése, a kettő Misi és Nándi közötti elosztása, Nándi lebeszélése arról, hogy mind a kettővel csak ő játszhat, fontolgatása annak, hogy felhívjam Gergőt, hogy hol találok még egyet, amit használhatnak a  gyerekek, mert Réka is irodásat akar játszani. Iszom két pohár vizet, és elteszem a reggeli hűtőbe való maradványait.

8.35-9.30
Le akartak jönni utánam, ezt elkerülendő - ne kelljen minden játékot lecipelni - felmentem, felvittem a tegnap este kimosott ruhát (nem teregettem ki, majd ha mesét néznek). Megigazítottam Nándi zokniját, összepakoltam egy adag mosnivalót. Megigazítottam Nándi zokniját, mentem vele játszani. Réka is csatlakozott. Megigazítottam Nándi zokniját. Megkérdeztem, kicseréljük-e. Nem. Játszunk. Megigazítottam Nándi zokniját, rábeszéltem, hogy cseréljük ki. Sikerült, kicseréltük, zokni vissza a helyére. Lebeszéltem Rékát, hogy az ő zokniját is kicseréljük. Játszunk. A kutyák (kölkek) elalszanak, én elszökök, leviszem a mosnivalót, elindítom a gépet és megkeresem a telefonom, hogy felhívjam a gyerekorvost, bemenjünk-e. Azt mondja, nem szükséges. Megkönnyebbülök, hogy nem kell a három gyerekkel bemenni, autózni, stb. Annak ellenére, hogy még legalább 3 indokom van a bemenésre. Bekapcsolom a fenti gépet, hogy megosszam messengeren Gergővel az eredményt. Inni adok a fiúknak. Lemegyek, kinyitom neki a laptopot, hogy tudjon rajta dolgozni messziről. Megírom, hogy nem megyünk dokihoz, majd megyek tovább játszani kutyásat. Megvigasztalom Nándit, aki hanyattesik a bébitaxival. Elcsípem, hogy Misi ásítozik, elviszem, megszoptatom, közben hallgatom, hogy összekapnak a nagyok, majd megegyeznek, hogy lemennek. Szuper.
Átviszem az ágyába, lefektetem. mellé ülök. Rékának az altatás kritikus pontjánál jut eszébe, hogy nem kapták meg a reggeli utánra ígért gerezd csokijukat, és hallom, hogy lopakodik a lépcsőn felfelé, hogy ordítva suttogva ezt közölje velem. Sikerül elébevágni, kiosztom a csokit, visszalopakodok, szerencsére Misi pont nem fordult a szék felé, hogy észrevegye nem vagyok ott, és így nem lett fennakadás. És most leírok. Közben Misi már biztosan alszik. 9.20 van, megírok egy e-mailt aztán meghívom a kölköket valami társasjátékra, mert most Misi nem rombolja szét. Persze nem akarnak majd, mert "elmélyülten játszanak" hallom. Nagyon aranyosak :)
Úgyhogy elkezdek pakolni. Reggelimaradványok, újabb mosás, a vizeset felviszem, szemetet ki, stb stb. Elsősegélyt nyújtok egy törött lábú kutyának. Délután már játszhatnak vele. Felmegyek egy kosárért a gyerekszobába - ahol Misi alszik- a lónak.

9.30-10.25. Sajnos behoztam a postát, és sajnos kinyitottam, ezért az idő nagy része telefonálással és ügyintézéssel ment el végül. Közben a gyerekek nyomdáztak, mert nem találtam meg a kisollóikat, ezeket kerestem - ha én kisolló lennék, vajon hova bújnék? - ragasztani és vagdosni akartam velük, karácsony előtt csináltunk ilyent utoljára. Meg orrot fújtam. Meg vizet adtam. meg mogyorót. Meg kicsit pakoltam is még. Meg rájöttem, hogy igaz, hogy gyümölcs nincs itthon, de aszalt igen, biztos az is jó, mert éhen halok. Persze a büdös kölkeknek nem kellett - anyaaaa dobd kiiiii!!! Meg orrot fújunk. Az ügyintézés közben Nándi a ragasztót teljes mértékben kivégezte, majd nyafogva a kezembe nyomta, hogy dobjam ki.  Közben orrot fújunk. A telefonálás végére pedig Réka rá merészelt ülni a piros hintaszarvasra, Nándi ezért hátba verte, Réka ezért ordított, Misi ezért felébredt. Hurrá. Lehoztam, bedobta a cumiját a lépcső alá, megkerestem. Mindjárt elpakolom a nyomdázás maradványait. (nem sikerült)

10.25-10.40 Nándi nekiment Misinek a hintaszarvassal. Nándi büntibe a lépcsőre, Misit vigasztalom. Közben Réka annyira csúnyán köhög, hogy elbizonytalanodom a dokival kapcsolatban. Megmérem a lázát, mert melegnek érzem. Orrot fújunk. Egy mese alatt pont megmérődik a láza. 36.5. Maradunk itthon. Még egy mesét kérnek, most azt nézik. Közben megetetem Misit.

10.40-10.55 Engedtem a csábításnak, és még egy 10 perces mesét engedélyeztem. Közben pakoltam a konyhában, és csend volt.

10.55-11.10 vége lett a mesének. Próbáltam rávenni Rékát, hogy ragasszunk szalvétadarabkákat rajzolt virágra. Amíg magyaráztam neki, Nándi megszerezte a nyomda tintapárnáját. Most zöld a szája, a homloka, a keze. Hiába sikáltuk, nem jött le. A föld is az volt, de azt feltöröltük. Az asztalt is. Sikálás közben beletörölte a szappant a szemébe. Kimostuk. Orrot fújtunk. Megcsináltam végre a teát, amihez a délelőtt folyamán háromszor forraltam fel a vizet. Aztán Misi túl közel ment az autókhoz, így életvédelmi feladataim voltak. Réka kiakadt, hogy nem akar ragasztani, és egyébként is éhes. Lebeszéltem az evésről, mindjárt dél. Akkor menjünk fel. Feljöttünk, felvittem Misit, majd lejöttem, és felvittem Nándit. Az összes cumijával. Majd vizet hoztam nekik. Most csendben vannak, határozottan kezd kijönni rajtam a betegség, elég fáradt lettem. Misi sír, vajon mi történt?

11.10-11.45 Nem emlékszem, mi volt a sírás oka... Mindenesetre doboltunk meg zajoltunk egy nagyot. Réka feje megfájdult tőle (tőlem hallotta...) Aztán Réka meg Nándi összevesztek egy dobozon. Eltépték. Megragasztottam. Baj volt. Megszeretgettem Nándit, hogy jobb kedve legyen. Baj volt. Kicseréltem Nándi pulóverét, mert vizes lett. Rékát megnyugtattam, hogy kap másik pulcsit Nándi, nem lehet pólóban semelyikük sem. Misi életét védtem, mert hozzáért Nándi ágyához. Átpakoltam Réka ágyára. Megint rossz helyre ment. Durva közelharc árán kicseréltem Misi pelenkáját, mert bekakilt. Valahogy visszaöltöztettem. Megpróbáltam megszoptatni. Nem akart. Csak vigasztalanul sírt. A nagyok közben habtapizni kezdtek bent, kiköltöztünk az irodámba. Misinek is csináltam habtapit, ettől abbahagyta. De most éppen befelé mászik a torlaszon keresztül, jobb lesz, ha utána megyek...

11.45-12.20 habtapiztunk, orrot fújtunk. Visszakényszerítettem Rékára a pulcsit. Építettem, szörny voltam, kedves cápa voltam, vonat voltam, aki állatokat ütött el. Végre megyünk ebédelni. Éhes vagyok.

12.20-13.40 Megvolt az ebéd. Lementünk, Réka visítozott, hogy várjuk meg, ne ő legyen az utolsó. Tolatva jött, mert ő kisbaba. Azért leért. Ebédre ő üres tésztát kér. Se husit, se szaftot (egyébként a tejszínes gombás csirkét nagyon szeretik). Hosszas győzködés, nem nyertem. Üres tészta. Nándi csak hisztizett, hogy ő habtapizni akar még. Győzködés, hogy megvárja, nem nyertem. Üres tésztát adtam neki is a biztonság kedvéért. Abból könnyebb szaftosat csinálni meg husit adni hozzá. Elkezdem melegíteni a mi kajánkat Misivel (rizs, sült csirke, tegnap kétfélét csináltam). Nándi bőg az asztalnál. Vizet kérnek. Adok. Nándi nem eszik. Réka elkezd nyavalyogni, hogy ő szaftot is kért volna. Melegítek neki, Nándinak is felajánlom, de inkább kiönti a vizét a mosogatóba. Misi közben észrevétlenül szippantja be a kajámat, a nagy részét ő ette meg végül. Réka befejezi a kaját, a maradékot felönti a vizével. Ráül a hintaszarvasra, ami Nándiban a maradék biztosítékokat is kiveri. Megbeszélem Rékával, hogy Nándi most hülye, ne piszkálja már. Megérti - csoda :) Nándi kakaót kér, hogy attól jobb lesz neki. Csinálok. Réka kitalálja, hogy kakaót csinál magának, ezzel elvan egy darabig. Nándi bőg, bőg, majd hirtelen abbahagyja: Anya, kakiltam? Szerencsére nem, csak puki. Ettől viszont megnyugszik, megissza a kakaót, majd két kézzel elkezdi enni a tésztát. Már az egész tányérnyit a két markába gyűjti, és onnan harapdálja ki. Misi bezabálta a kajám, hozok még. Közben realizálom, hogy a maradék csirkeszaftot összekakaózta Réka. Csörög a telefon, Brútusz ugat. A kettőt én összekötöm a hülye szomszéddal, behívom a kutyát, felmegyek a telefonomért, valami ügynök hívott. Szerencsére. Réka közben végez a kakaógyártással, kezeljem a mikrót. Kezelem. Misi közben követeli a második adag kajámat is. Kap. Nándi végez, mindent megevett, megivott, megdicsérem őket, kérik a csokijukat. Megkapják, felmennek. Lapátolom a kajámat, Misi méltatlankodik, de félek, hogy kipukkan, annyit evett már (kb, mint réka meg nándi együtt). 1 perc múlva sikítozva dübörögnek le a lépcsőn, valami szörny rájuk üvöltött, kergessem el. Majd, majd, majd. Megcsinálom a reggel megkívánt, délelőtt megfőzött és mostanra kihűlt hársfa-csipkebogyó teámat, amitől a gyógyulást reméltem még reggel. A méz sem olvad már fel benne. És feljövünk. Elkergetem a szörnyet, bekapcsolom a mesét, leülök a gép elé, hogy ezeket leírjam. És csörög a telefon. Hajni újságolja a híreket kismamakönyv, esküvő és autó ügyben. Beszélünk 15 percet, észbekapok, fektetnem kell, a meseolvasás is elmarad igény híján, volt tv-mese :( . Összegyűjtöm a takarókat-párnákat-gyürögetőket, összegyűjtöm a nagyokat, Nándi mind a hét cumiját, mindent bedobálok a felnőtt ágyba. Orrfújás, pisi - közben Nándi egy kis szappant spriccel a fürdő közepére vihogva - és végre ágyban. 13.30 van. Misi még kap egy kis időt. 5 perc múlva Réka hessegeti Nándit. Aztán pár perc múlva parancs, értettem, megyek az új autót megkeresni valahol a többi 200 között, de sikerrel járok. Két perc múlva visszautasítom, hogy további rózsaszín autókat, tüzes autókat, és szörnyautókat hordjak az ágyba. Nincs még csend, de remélem, mire Misit fektetem, lesz.

14.00 Csend. Réka köhög, Misi alszik, Nándi alszik. Én meg gondolkozom, mit csináljak. Netezzek, vagy süssek valami sütit. Napok óta sütit ennék. Valami nagyon finom sütit. Vagy feküdjek le? Zsong a fejem, szokatlan a csend. De nagyon jó!

14.30 jó, hogy nem feküdtem le... Misi sírt, visszaaludt. nekiállok sütinek...

14.55 Bepakoltam a másik felét a mosogatógépnek és elindítottam (az egyik fele apa műve volt, hála hála! :) ) Elmosogattam a tepsit. Gyúrom a tésztát.

14.55-15.30 Réka lejön. Sír, hogy ő aludt, jár a fagyasztott eper. Meggyőz, bár tudom, hogy nem aludt, de legalább próbálta egy jó órát. Kap. Elkezdünk vitatkozni, hogy vegyen fel pulóvert. Nem akar. Én meg akarom. A zacskó fagyasztott epret belevágom a kukába, hogy ha nem teljesíti a kéréseimet, akkor én sem fogom az övéit. Réka sírva elmegy, és felveszi a pulcsit. Ellenőrzi, hogy a zacskót kiveszem a kukából, és visszarakom a fagyasztóba (frissen ürített, zacskózott kukáról van szó, és jól lezárt zacskóról). Misi sír. Felmegyek. Felébredt, lehetetlen visszatenni. Lehozom, leteszem, játszanak Rékával, folytatom a sütit. Visítok, és kitépem Misi kezéből a csirkéknek gyűjtött maradékból kihalászott kenyérhéjat. Adok neki egy másikat, és kiviszem a konyhából. Beteszem a sütőbe a sütit, és remélem kész lesz, mielőtt kipurcanok :)

15.30-15.50 leülök játszani a gyerekekkel, csörög a telefon. Heni a háromgyerekes barátnőm. Réka közben fel akar ülni a gyúródeszkára. Beszélünk vagy 5 percet, majd elpakolom a sütés maradékait, Réka felmászik a pultra, nézi a sütit. Leülök Misivel játszani. Rékának eszébe jut, hogy kakilni kell. Megyek társaságnak, mert Misi is ott van.

15.50-16.10 elintéztük a klotyót, összeszedtem a hirdetési újságokat közben. Aztán újra, mert megnézegette őket Misi is. Megtaláltam közötte az adó-papírjaimat, Gergő kap ezért majd, bár biztos kiderül, hogy én vagyok a hibás... Ami nem kellett, kivittem a garázsba a szelektív dobozba. Aztán játszottunk. Aztán megvigasztaltam Misit, mert beletenyerelt egy póni-fésűbe. Aztán felébredt Nándi sírva. Felmentem, megvigasztaltam, lehoztam.

16.10-16.18 Nándit simogatom a kanapén. Aztán visszaszerzem Misitől a seprűt, mielőtt tisztára szopogatná, és gyorsan összesöpröm a konyhát. Aztán kiviszem a sütit a hóba, hogy gyorsabban hűljön, és ha már kint vagyok, gyorsan teszek a madaraknak még két tányér napraforgót a fára. Réka meg Nándi elkérik a robotgép karjait, hogy leszopogassák. Becsukom a fürdőajtót.
Visszaszerzem Misitől a tekercs vcpapírt, amit zsepinek használunk, pisilek Nándival, és hozok le neki ruhát.

16.18-16.50 Felöltöztettem Nándit, behoztam a sütit. Misi gatyarángató üzemmódban - éhes. A nagyok a konyhapulton ülnek az ablakban. Kiborítják a müzlit. Összeszedem. Mogyorót kérnek, kapnak. Vizet kérnek. Keresek még két csak vizes poharat. Keresek a lépcső alatti zsákban egy terepjárót Misinek, mert Nándi nem hagyja, hogy játsszon azzal, ami elöl van. Sütit kérnek, kapnak. Míg megeszik, befejezem a szeletelést, és én is dézsmálom közben. Misit bekötöm az etetőszékbe. Veszek elő neki rizst meg csirkét, ha már így bejött, tegnap óta ezt eszi. Közben Réka visít, jött egy piros autó. Heni hozta a közösen rendelt joghurtokat, kimegyek, behozom. Amíg Misit etetem, mindegyik fajtából ki kell bontani egyet. Réka mindet utálja, Nándinak mind bejön. Misinek is, kap a végén pár kanállal. Lerakom Misit, megeszem a maradékokat. Réka kibontja a tápszert és a tejpépet, hogy a dobozát megszerezze, neki az KELL!  Nándival kicsit huzakodnak rajta, hogy pónik vagy autók lakjanak-e bennük. Végül Réka kiegyezik a nagyobb dobozzal. Misi felmászik a kanapéra, Nándi elkezdi terrorizálni, Réka erre belemar. Nándi ordít, mint a fába szorult. Réka büntibe, Nándit vigasztalom. Misi is vigasztal. Réka elmondja, hogy kell viselkedni, bocsánatot kér. És már itt kunyerál csokiért.

16.50-17.20 Nem kapott csokit. Akkor mesét. Azt sem. Felajánlottam, hogy mesélek. Nem. Azért én inkább mesélek. Nem, a könyvek be vannak zárva. Jó, akkor Thomast mesélek Nándinak, ő vevő rá. Arra azért odaült. És meséltünk. Közben Nándi 4szer állt fel, hogy Misi játékát elvegye, és olyan helyre tegye, amit nem ér el, én könyörgök, és próbálok az eszére hatni. Nem nyertem. (Misi saját babajátékairól van szó.) Ebből kifolyólag Misi jött, és próbált lapozni. Nem volt egyszerű, de elmeséltünk kettőt. Aztán megjött Gergő.

Innentől nem írom. Fárasztó írni. Meg mindenre ketten vagyunk.
 És tudok pihenni.

Azért elég sok a tanulság. Pl. Misivel nem sokat foglalkozom, ha nem követeli, csak nő, mint a dudva. Vagy, ami a még rosszabb, a nagyoktól tanul. Amit délelőtt nem csinálok meg, az nem lesz meg valószínűleg. Nem játszom túl sokat a nagyokkal sem, főleg a kívánságaikat teljesítem. Ha játszom velük, akkor is kívánságok vannak, nem a foglalkozást követelik ki vele. Jó lenne többet mesélni. De legalább beszélgetni beszélgetünk. És ha költözünk, nem megyünk kétszintes házba. Nem nem nem. Legalábbis gyerekszoba nem lesz fent...



Azért egy kis jellemző még Nánditól, a frissen előszedett terepjáróval kapcsolatban:
-Kié ez a terepjáró?
-Elcseréltem a Misivel!
-Melyikre? A piros a Misié, vagy a fekete?
-Egyik sem, hanem a másik.
-És az hol van, hogy odaadjuk a Misinek?
-Nem tudom! Hozd ide!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Fogadóórán voltam

Ez volt az első fogadóóra, amin voltam szülőként. A húgomén már voltam egyszer, mikor ő középiskolás én meg fősulis voltam :)
Nos, kicsit megijedtem, mikor üzentek a Szilvivel az óvónénik, hogy akkor kedden négyre várnak. Kivált, hogy Szilvi is volt, mondom, ezek Marcival együtt cigiztek a vc-ben, Réka a mosdófelelős, megtehették...
De nem. Szerencsére.

Elég különleges volt nekem ez az egész. Egy olyan Rékáról hallottam, aki egészen máshogy viselkedik, mint itthon. Már a végén az is felmerült, hogy félreismertem a lányom. Azért mondjuk ez kevéssé valószínű :)
Egyébként csak dicsérték. Egyáltalán nem hisztis, pontosan tudja a határokat, van, hogy kétszer rá kell szólni valamiért - kivált azért, mert hangos - de alapvetően engedelmes. Ági néni meg is jegyezte, hogy iszonyú éles hangja van. Hát, ezt tudtuk :) Érdeklődő, figyelmes, mindenkivel játszik, van, hogy inkább egyedül, de nem azért, mert nem ért szót senkivel, hanem csak úgy, ahogy itthon is. Kicsikkel, nagyokkal, fiúkkal, lányokkal is vegyül, azok befogadják maguk közé, de nincs nagyon jó barátnője, sőt, Marcival is csak rövideket játszanak, pedig várható lett volna, hogy majd milyen jóban lesznek. Szereti a mesét, az éneklést, a közös játékot. NEM PANASZKODIK, nem árulkodik. Ha valaki megbántja, elbohóckodja (itthon sír, mondjuk az szorongásoldás szempontjából jobb...) Szóval úgy néz ki, szeret ott.

Ami miatt viszont beszélgettünk többet, hogy heti rendszerességgel a délutáni alvás közben rémálmai vannak. Forgolódik, kiabál, csatakosra izzadja magát. Kérdezték, hogy nem kell-e neki itthon nagylánynak lenni a kicsik miatt. Hát, nem tudom. Én úgy érzem, nem. Gergő úgy érzi, túl sokat várunk tőle néha. Néha tényleg, mert olyanokat, hogy értse meg elsőre, ha kérek tőle valamit, vagy hogy vegyen figyelembe másokat magától 5 éves gyerektől ritkán lehet elvárni. De sok másban meg szerintem alulteljesít. Nem öltözik egyedül többnyire, nem pakol el maga után felszólításra sem, nincs kötelező feladata, sőt, egyátalán sokszor kell mondani neki dolgokat - a lehető legtöbb dolgot megragadja, hogy ő még kicsi legyen, a kicsiségébe kapaszkodik, én meg hagyom többnyire, ha lehetséges. Lépten-nyomon ő kisbaba, a kisebbek nincsenek rábízva, nincs példaként állítva eléjük. Inkább még jobban szeretne pótanyuka lenni, mint amennyire hagyom...
Én még arra gyanakszom, hogy esetleg a zűrösebb indulás is okozhat neki szorongást, mikor aztán az ottalvás jön. Ezt majd próbálom egyeztetni. Meg ugye Réka olyan alvás közben feldolgozós. Mi is elalvás előtt szoktunk beszélgetni, akkor lazulnak fel neki ezek a szorongások annyira, hogy el tudja mondani, meg tudja fogalmazni. Talán mivel nem vagyok ott, nincs akinek elmondja, és álmodik vele. Ebben maradtunk, hogy erősítsük azt, hogy az óvónénikben is bízhat, nekik is elmondhatja, ha valami zavarja.
Itthon is szokott neki lenni alvás közben beszélgetés, forgolódás, de mondjuk kiabálni nem szokott, és izzadni is inkább csak a melegtől. Rosszul bírja a meleget. Ezért nem is fűtünk nagyon nekik éjjel, szerencsére a fiúk is ilyenek.
Tény, hogy nem szeretném, ha ott aludna, ezt mondtam is, de amíg Nándi nem jár oda, a két fiút nem fogom kínozni a déli autózgatással alvás helyett. Lehet, Réka áldozata most egy kicsit nagyobb, de hátha jövőre jobb lesz.

Szóval Réka jó gyerek.
Anyósék is mondták már, hogy ha nem vagyunk ott, sokkal jobban viselkednek a gyerekek, mint ha ott vagyunk, hogy mi vagyunk rájuk rossz hatással. Azért ez az ovis csupadicséret az első igazi megerősítés abban, hogy nem teljesen szúrtam el a gyerek nevelését. Az, hogy nekünk azért vannak harcaink, amiket nap mint nap meg kell vívnunk, az talán belefér Réka egyéniségébe, állandó korlátfeszegetési kényszerébe, hogy tudja, hogy minden rendben van, semmi sem változott. De beért a következetesség, a milliószor elmondott dolgok.

Büszke vagyok rá. Kicsit magamra is. Azért Rékára jobban, neki sokkal nehezebb.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Misi 10 hónapos volt valamikor a múlt hónapban...

Egyre hanyagabb vagyok, ahogy közeledik az első év vége. Megint elmaradtam az összefoglalóval, eleinte meg úgy készültem rá, hogy megírjam. Ehh... Lassan elfogy az újdonság varázsa :) Ez alatt az egy hét alatt meg olyan sok új tudománya lett, hogy nem is tudom, hogy fogom szétválogatni, mi az, amit előtte csinált, mi az, amit utoljára... Lehet, hogy nem is fogom. Ez most egy 10 hónapos és egy hetes összefoglaló lesz.

Mindenesetre sokat változott, egészen határozott kisfiúformája kezd lenni. Persze nagyon babás még, főleg a kis kopasz feje miatt, pedig bőszen nő a haja, hátul már kunkorodik is, de azért kis kopirnyó még :) A mozgásán, figyelmén látszik nagyon a változás. Rendkívül kommunikatív lett. Látszik rajta a koncentráció, ahogy próbálja megérteni, mit mondunk, és próbálja megértetni magát. Egyre ügyesebb ebben is. Apa anya ugye már elég jól megy, és az is, hogy valamit akar.  A memmemmmemm határozottan az, hogy a szájába akar valamit. Enni, inni, cumizni. Tegnap apja beült a fotelba, amiben szoptatni szoktam, este, és mesélt a nagyoknak. Misi megpróbálta elhajtani, hogy ez a memmemmmemmm helye. Ott állt, és magyarázta neki, haláli volt. Mutogatni még nem mutogat, de tartja fel a karjait, hogy vegyem fel, ki-be csukogatja a kis ujjait, hogy kér valamit, a cici szóra vigyorogva teker felém, a Misit bármilyen szövegkörnyezetből kihallja, és figyelni kezd. A család összes tagját ismeri, keresi, és néhány tárgyat is. A nemen viszont még mindig röhög. Megáll, felül, és kiröhög. Tegnap megtanult tapsolni, nagyon boldog vele.
Na, kezdek kusza lenni, keresem a babaszoba 10 hós babái mit tudnak:
"pápá"-t integet - Némi tellegetés volt a kezével, de igaziból mi nem szoktunk integetni, sziázunk. Szóval mondjuk nem...
az apró tárgyakat két ujjal felveszi - ez igen. Nagyon ügyesen egész apró dolgokat is felvesz. És pár napja feltűnt, hogy nem feltétlen tesz már mindent a szájába. Sőt. Elég kevés mindent. Nem tudom azért-e, mert fogzik, és fáj neki, vagy kezd róla leszokni... Hát, nem bánnám :)
jól kúszik, mászik - jaja, teker ezerrel :) kis csámpamókus, keze-lába befelé áll, és leszegett fejjel nyomja, hogy a légellenállás se tartsa vissza. Vagy hogy gyönyörködni tudjon a nagy pocakjában, ami majdnem a földig ér négykézláb :D
kezével jelez - asszem ebbe a kategóriába tartozik, hogy kér, meg hogy tartja, hogy vegyük fel.
"papá"-t, "mamá"-t mond a megfelelő szülőnek - vagy inkább aja meg aba... mi nem mondunk anyára mamát, apára papát... A mama meg a papa nálunk a nagyszülő...
nevére figyel, a "nem"-et megérti - igen, mint fentebb vázoltam.
kívánságát egyértelműen, mutogatva jelzi - Ha nem is mindig... De többnyire. Remélem már nincs messze, mikor minden egyértelmű lesz :)
pohárból iszik - tud, csak az anyja türelmetlen... és nem is ér rá... szegény gyerek, szinte felnőtt fejjel szoktatom a cumisüvegre...
egyedül áll néhány másodpercig - igen :) és a 10 hós szülinapja után egy nappal tette meg az első lépéseit, azóta nem történt előrelépés, ugyanez a helyzet, max egy méter, és csak ha mi felállítjuk, akkor odajön. Viszont fél kézzel tolja  a bébitaxit. Meg a járássegítőt. És közben büszkén vigyorog, hogy figyeljük-e :) Kanyarodni nem kanyarodik.
a tárgyakat dobozba rakja - igen. pakolni is nagyon szeret be is, bár inkább kifelé. Amikor összepakolás van, a kockákat legalább háromszor kell összepakolni. Az a kedvence. Meg a zajcsapás.
Sőt, tegnap megtanult autózni is, tényleg!!! Nagyon kis ügyes. :) bár van, hogy inkább hengergeti, mikor lökni szeretné, mert felborul, de ide-oda is húzogatja ülve, meg négykézláb rátámaszkodva tologatja. Még mindig van labdamánia, zörgésmánia, új a felmászás mánia. Mert ugye megtanult fel és lemászni dolgokról, és ezt szereti gyakorolni. Negyed órát is képes azzal ellenni, hogy felmászik és lemászik valamelyik bútorra. Gyakorol. Mikor ezt a játékosdobozon teszi, mondjuk az elég idegesítő. Meg táncolni szeret nagyon. Rendesen figurázza, topog, rugózik, ide-oda lépeget, ülve ingadozik... És fülig ér a szája.

Általában háromszor eszik rendes kaját egy nap, egy adag tápszert kap, és szopik. Van a kis balesetünk a kirágott mellemmel, az idestova 3 hete tart, volt, hogy több tápot kapott, és egyértelműen rosszabbul alszik tőle éjjel. Amikor cumisüveg volt, akkor nagyon hiányzott neki a szopi. Nagyon nyűgös tud lenni a komfortevészet nélkül. Szegény. Egyre többmindent kap abból, amit mi eszünk, a tejet, tojásfehérjét kerüljük minden formájában, és figyelek, hogy óvatosabban fűszerezzek, de most már egyre többször fordul elő, hogy nem főzök neki külön. A reggeli változatlanul lekváros kenyér - ezt is érti, ha rákérdezek, jöhet-e a lekváros kenyér.

Alvás területén jelentős javulást értünk el az éjszakai szoptatások kiiktatásával. Most is ébred, tehát nem oldottuk meg maradéktalanul, de egyre gyakrabban fordul elő a 2-3 kelés éjszaka, amiből az első többnyire olyan fél11-11 körül van, mikor éppen lefekszem, így az nem olyan vészes. Aztán többnyire van még egy cumivisszaadás olyan 2-3 körül, egy evés 4-5 között - ez mindig - és az utóbbi napokban 6kor egy csakazértisaludnifogszmégbüdöskölök, mert igaziból még fáradt, és hétkor végleg ébresztő. De nincsenek órás virrasztások, mióta hajnalban a kaja mellé adok neki egy adag gripe watert. Ha nem adok, akkor az evés után általában nyűglődés van, míg fel nem kelünk. Nappal kettőt alszik, néha egyet. Általában összesen 2-3 órát. Este 8 és reggel 7 között van éjszaka. És most igényli, hogy ott maradjak mellette, amíg elalszik.

Öltözés többnyire kínszenvedés még mindig, de a felsőt már szereti felvenni, mert elviccelődünk vele, és ügyesen bedugja a kezeit, keresi az ujjacskákat. A pelenkázás nagyon gáz.

Nagyon sokat dumál. Nagyon nagyon sokat, szinte folyamatosan, játék közben. Olyan, mintha valami nyelvet beszélne, pedig főleg csak köpköd, meg olyan, mintha valami nagyon különleges angol dialektust beszélne ezzel a gombóc a szájban akcentussal, de ha elkülönítjük egymástól a szótagokat, igazi halandzsa. :) Nyelvet dugdos, berreg, csetteg a nyelvével, ha kommunikációt akar kezdeményezni, vagy mi kezdjük el ezek valamelyikét, válaszol. Játék közben meg magyaráz. Meg nekünk is magyaráz. Mindig magyaráz.

Foga 7 db. Kilót, centit nem tudok, úgy volt, hogy tegnap megyünk mérni, de nem jutottunk el a betegség miatt.

Most más nem jut eszembe. És nem mutatott szuper képem sincs. Úgyhogy ennyi.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Díjat kaptam

Dharmától. Meg Demetniktől. Köszönöm szépen nagyon! Igen jól esett! Még akkor is, ha úgy érzem, egy kreatív blogger díjra a legkevésbé sem vagyok jogosult. :) Maximum kreatív módon lopok időt a blogolásra...




A szabályok a következők: hét bloggernek továbbítani, kommentben értesíteni őket, a díjat megköszönni és kitenni a blogon, hét dolgot írni magamról.
Úgy néztem, akiknek én is szívesen adnék úgy egyátalán díjat (kocska, demetnik, dharma, beo) már kaptak ebben a menetben, van, aki többször is, így azt elkerülendő, hogy folyamatosan egymásnak adogassuk, és belterjessé váljon a dolog, így próbálok más bloggereket megjelölni, bár így már elég nehéz dolgom van, lévén én sem vagyok nagy blogolvasó.
(De remélem tudjátok, hogy díjazlak benneteket :) ) 


1. Orbis a Csinálunk ezt-azt bloggal maximálisan megérdemli a kreatív blogger címet, mindig csodáltam érte. Mondjuk szüksége is van a kreativitásra, hogy az elsős gyerekeket kézben tartsa :)


2. Bagzer Macskarom blogja is teljes mértékben jogosult. Ha valakinek az ékszerek nem lennének elegendőek, nézze meg a művészi fotózást! Mindig lenyűgöz.


3. Savitri blogja ugyan nem elérhető mindenkinek, de hihetetlen dolgokat működik a zárt  ajtók mögött, úgyhogy ő is megérdemli :)


4. Az Ikerházat nem a kreatívkodásuk miatt olvasom, hanem a nagyon jó humoruk, a meghökkentő metaforáik és hasonlataik miatt, de a fotók miatt is megérdemlik a díjat. Tulajdonképpen Anetta és Feri a szavakkal bánnak igen kreatív módon :)


5. Bár eredetileg nem akartam kreatív blogdíjat adni egyik kedvenc bloggeremnek, Daniellának, de a mai posztja után úgy döntöttem, hogy határozottan kreatív is, nem csak szórakoztató.


6. Szintén zárt Leo blogja Lea leányról, de azért küldök neki is egy díjat.


7. És végül a Praktikák sok gyerekhez blog szerzőjének, Maimoninak is megítélek egy díjat a részemről.


Ezeket a blogokat mindig megtaláljátok itt bal oldalon, szerintem érdemes is látogatni őket. Ha nem lenne, akkor bizony nem áldoznám rájuk az én olyan drága időmet :)


Ez sem volt könnyű, de magamról 7 dolgot sem olyan egyszerű összeszedni. Vagyis igen, de mit írjak le? :)


1. Tökéletes a házasságom, jobbat kívánni sem tudnék magamnak. Nagyszerűen kiegészítjük egymást.
2. Hajlamos vagyok mindenen aggódni, aggodalmaskodni, nem létező dolgokból problémát gyártani, fél méterre a föld felett járni.
3. Bár úgy csinálok, mintha nem érdekelne, de baromira elkeserít, ha valaki utál. Még akkor is, ha nem ismerem, vagy én sem kedvelem igazán.
4. Enyém a világ leghülyébb szomszédja. Ha valaki azt hiszi, hogy az övé, téved. Ez egészen biztos. Ezt azok, akik már találkoztak vele konfliktus-helyzetben, tanúsítani tudják. Akiknek csak meséltem róla, még azt hiszik, túlzok. De még őt sem utálom. Legalábbis nem mindig. Legalábbis nagyon igyekszem...
5. Úgy gondolom - a fentiek ellenére, vagy éppen ezért - hogy Isten kezében vagyok, és rá kell bíznom magam. Hajlamos vagyok mindent jelnek, útmutatásnak gondolni. Viszont ez sokat segít abban, hogy a nehézségeket jobban viseljem.
6. Ennek ellenére jól esik kipanaszkodni, megfogalmazni a kínjaimat. Alapvetően asszem hisztis vagyok.
7.  És el is értünk a gyerekekhez, akikkel alapvetően teljesen elégedett vagyok a panaszaim ellenére :) A legszuperebb, legokosabb, legszebb kölkök a világon. Erről nem is nyitok vitát.


És most már nincs is más hátra, mint kiértesíteni a díjazottakat!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Gyerekszáj rovat

Nándival párbeszéd:
- Anya! Így kell kúszni - mutatja, mint a kommandósok - Kússzál te is!
- Hát, én nem tudok, mert összegyűrődik a cicim.
- De anya! Nem papírból van a te cicid!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Betegség megint

Igaziból megkönnyebbültem, hogy lett. Mert nagyon kinézett. Rossz lett volna, ha meghívjuk a szülinapi játék résztvevőit, és aztán előtte nap kell lemondani. Esetleg aznap reggel, mikor ott a sok torta meg készülődés, meg minden- és lázas a gyerek. Vagy ha a nagy közös szülinapot késtük volna le emiatt. És törvényszerű volt, hogy betegség márpedig lesz! November óta nem volt, igaz, akkor nagyon sok és nagyon kemény, de nemá, hogy a tél ennyivel letudja magát 3 gyerekkel szemben. Nem is.

Réka belázasodott vasárnap este, alvás közben. Éjszaka már köhögött is. Napközben láztalan, de náthás és köhög. Estére megint 38.8. Reggelre megint láztalan.  Mára úgy tűnik, Misi is követi, még nem lázas, de már tegnap taknyos volt, ma reggelre hurutosnak is tűnik. Nándi egyenlőre tartja magát. Én meg egy laza anya vagyok, aki nem viszi őket orvoshoz... Asszem úgyis csak azt mondaná, hogy vírus...

Gergő viszont, akinek valószínűleg az egészet köszönhetjük, úgy néz ki, jobban van. Úgy látszik, az ő tisztje, hogy hazahordja ezeket, és addig tartogassa a vírust, amíg az nem talál magának egy újabb gazdát. Akkor aztán feladja, és hagyja szegényt dolgozóba menni.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Dobozolás

Mielőtt a részletekbe belemennék, szeretném meghatározni, hogy a doboz szó jelen esetben nem csupán kartondobozt, hanem mindenféle tárolásra alkalmas eszközt jelent: poharat, lábost, edényt, műanyag tárolót, kosarat, kartondobozt, tégelyt, nyitott illetve zárt tárolókat, kicsit és nagyot. És persze közepeset. A lényeg, hogy ne legyen nagyon nehéz.

Réka fél éves kora után nem sokkal kezdte azt játszani, hogy minden dobozt megmért, milyen mély. Beledugta a kezét, kivette, vizsgálgatta, majd újra. Aztán pakolni kezdett bele. Mindenféle méretű és mélységű tégelyeket, dobozkákat gyűjtögettem neki, hónapokig ez volt a kedvenc játéka. Ha egy bármi a kezébe került, amibe belefért a keze, azonnal mérte, milyen mély. Nem bírtam ki, és kerestem régi videót. Sajnos nem találtam csak erről azok között, amikbe belenéztem, de ennek a végén van egy mérés, csak hogy aki nem emlékszik, vagy nem ismerte még akkor, lássa. Meg azért mert annyira aranyos volt, most már nem bírom ki, hogy ne tegyek fel egy videót. :) Egyébként Misinél bő két hónappal fiatalabb a felvételen, 2005.10.20 a dátum.



Aztán egy éves kora után, talán másfél évesen, jött egy időszak, amikor hónapokig egy dobozban aludt. Délután gyakran, és éjszaka is - már azt a részét, amit nem a mi ágyunkban töltött. Az volt a kuckója. Ha jól emlékszem, a decemberi albérletbe költözés vetett ennek véget, aggódtam is, mi lesz, de jó alkalomnak tűnt, hogy megszabaduljunk a "kukkó"-tól. Még a gyerekorvost is megkérdeztem, hogy nem árt-e neki, de mondta, hogy majd leszokik róla. Végül is igaza lett. (A kép 2006.09.03-án készült, tehát 3 hónapot biztos így aludt, és úgy tűnik, ez a doboz itt már be van építve alvóhelynek elég stabilan...)





Tavalyelőtt, olyan három és fél évesen kezdett el kincseket gyűjteni, és a kincseket mindenféle dobozokba dugdosni, rendszerezni, pakolgatni. A négy éves karácsonyára és születésnapjára akárki kérdezte, mit adjon, az volt a válasz, hogy valami kincset. Csillogó cicomákat, giccseket, köveket, apróságokat, ékszereket, mindent. És mindezek tárolására alkalmas kincses dobozokat.  Lehetett az cipősdoboz is, ha éppen az nyerte el a tetszését. Pl. a Maus Tanoda cipőit kis bőröndszerű dobozban árulják, hát, mit mondjak, annál alkalmasabb tároló kevés van :)

A kincsek ideje is lejárt úgy egy év alatt. Idén ősz óta már csak a hercegnők és a pónik futnak, a maradék kincsek félre vannak téve, ritkán kerülnek elő: "Már nem gyűjtöm a kincseket, anya!"
A dobozok viszont maradtak. A hercegnők és pónik dobozokban laknak, dobozok tetejére járnak kirándulni, dobozokban alszanak, fürdenek, hajóznak, autóznak, ebédelnek, bújnak el. Dobozokban kell őket cipelni egyik szobából a másikra, emeletre fel, földszintre le.  Iszonyú mennyiségű dobozuk van, olyan is, amiben nincsenek játékok tárolva, csak be vannak fogva.

Ma délben Réka keseregve ült a gyerekszobában, és próbált rávenni, hogy vegyem le a szekrény tetejéről azt a fekete dobozt (a hangfalat), mert neki nincs elég. Képes volt ezen sírva fakadni. Mindeközben kb. 10 különböző méretű és anyagú dobozban voltak elhelyezve a különböző plüssállatok (létezik olyan kor ezek szerint, amikor játszik vele a gyerek :) ), pónik, hercegnők, műanyag cicák, és ki tudja, még mik.

Azt hiszem, a dobozok el fogják kísérni Réka életét. Sejtem, hogy gyerekként még sokat fogunk dobozzal játszani. Elképzelhető, hogy valami dobozgyároshoz megy majd férjhez 25 évesen. Arra vagyok igazán kíváncsi, hogy milyen módon fog kiütközni ez kamasz korában...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS