Gondoskodás és hugica

Állandó és visszatérő dolog nálunk, hogy Réka nyaggat minket valami új állatért.
A hideg ráz ki, mikor azt kérdezgeti, mikor lesz olyan öreg a Brútusz, hogy megdögöljön, és lehessen helyette egy Perdita. Vagy még inkább kettő, esetleg 101. De mióta a szomszéd Marci teknősöket kapott, leállt erről, kígyóért és madarakért nyaggat.

Tisztában vagyok vele, hogy igazán rábólinthatnék valami állatra, mert elférne, jó a gyereknek, ha van ilyesmi a háznál, stb. De nincs kedvem még egy terhet a nyakamba venni. Cimbi meg Brútusz így is Gergő reszortja, ha ő nem ad nekik enni, én elfelejtem. Nem direkt. Nem fér be ennyi az agyamba. Az időmbe sem, hogy foglalkozzak vele.

Szóval azt mondtam a leánynak, hogy ha tud majd gondoskodni az állatokról, akkor kaphat. És hogy szerintem iskolás korában fog tudni. Nem, ő tud most is. Oké.
Akkor egyezséget kötöttünk. Ha 30 egymás utáni napon megeteti a már meglevő állatainkat,  Brútuszt és Cimbit, akkor kaphat azonnal madarakat. Ez két hete volt, színezzük rózsaszínnel a naptárban, mikor nem felejti el, és lilával, ha elfelejti.
Az, hogy próbál meggyőzni arról, hogy a lila volt az, amikor nem felejti el, és a rózsaszín az elfelejtés, két dologról tanúskodik. Az egyik az, hogy többször felejti el, mint ahányszor megcsinálja. A másik, hogy valószínű nem látja át, hogy a 30szor egymás után az kettőnél is több.

Ahogy telnek a napok, egyre kevésbé lelkes, kezdi átlátni, hogy nem lesz ebből egyhamar madár, lehet, hogy tényleg iskolás lesz, mire nem indul újra az a bizonyos 30 nap. (Előre sírt egyébként, hogy milyen rossz lesz, mikor 5 után felejti el majd, és előlről kell majd kezdeni újra)
Úgyhogy új projektbe kezdett pár napja.

"Anya! Szülessen nekünk egy hugicánk!"

Na, tök jó ötlet. Inkább akkor már a madár a jelenlegi álláspontom. De Réka hajthatatlan, naponta többször imádkozik szabályosan, hogy a Jóisten küldjön neki hugicát a pocakomba "minél előbb, annál jobb", hogy megszülessen. Összekészített neki egy csomó mindent egy kosárba, és pakolgatja ide-oda. Én közben latolgatok, és arra jutok, hogy valószínű az ő tiszta gyermeki imája többet ér, mint az enyém, hogy inkább ne, de legalábbis ne most, ha muszáj.
Ma azonban mellém állt Nándi. Amitől fáj a szívem nagyon, de valószínű az ő imája felér Rékáéval. Nándi ugyanis azt mondta, hogy ne küldjön a Jóisten hugicát, mert nagyon utálja. Hugica nem kell neki.

Legfeljebb fiú hugica.


(Öcsike nem, az nem kell, a Misi is sok)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Kiegészítés

Most, hogy itt fekszem, és Misi ropit tol a számba ezerrel, eszembe jutott, hogy hát Misi másik kedves elfoglaltsága az, hogy etet. Valamint a számba töm valami játékot, amit nekem ki kell köpni jó messzire. Ideális erre a labda, vagy valamelyik műanyag gyümölcs, ezen hatalmasakat tud kacagni, kivált ha pukkanó hangot is sikerül csinálni hozzá.
Ő viszont nem eszik önállóan. Ha elé teszem a falatokat, megfogja a kezem, odaviszi a kajához, hogy adjam neki. Kvázi evőeszközként használ.
ezeket még le akartam írni :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Misi egy éves

Szóval Misi egy éves lett. Nem mondom, hogy igazi kisfiú, mert rendkívül babás, igaziból úgy néz ki, ahogy kinézett 3 hónaposan, csak határozottan nagyobb :) Viszont egészen nagyos dolgai vannak már, pl. jár, próbál szaladni és műsorokat csinál, viccel és együtt játszik a testvéreivel.

Alapvetően Misi egy nagyon nagyon aranyos kisbaba. Vagy baba. Most már csak azért mászik, hogy a testvéreit a földre csábítsa. Ugyanis nekem mostanában három kisbabám van, vagy két kisbabám és egy cicám - Nándi. De inkább három kisbaba. És akkor azzal szórakoznak, hogy Misit utánozzák. Viccesen billegnek utána asztronautaként, vagy pingvinként, majd elesnek és négykézláb folytatják, égnek meresztett fenékkel felállnak, és röhögve csapkodnak a kezükkel. Mindenféle zajokat csapnak, ütögetnek, dobálóznak, és óbégatnak, eö eggiznek, és persze kacagnak.  Misi nagyon élvezi, hogy ő a főnök. Méghogy a kicsi tanul a nagyoktól...

Nyilván Misi is utánozza a nagyokat. Mindenben. A minap Nándi igyekezett felkapcsolni a villanyt, de még kicsi, csak nyújtózott a kapcsoló alatt. Misi meg odaállt mellé, és ő is nyújtogatta a kis kezét felfelé, bár nem hiszem, hogy tudta, miről van szó. Ha bármit csinál valamelyik tesó, Misi áll, figyeli, és próbálja lemásolni, ha egy kicsit is érdekesnek tűnik. Így tanult meg forogni, így lépcsőzik, motorozik, szaladgál meztelenül visítozva, mászik fel mindenhova. Nem adhatok más kaját neki, mint amit mi eszünk, nem lehet átverni semmivel. Nagy akar lenni ő is.

Csak beszélni nem akar. Inkább ordít helyette. Nyilván vannak szavai, apa, anya, adda, otta, memm, vize, ekksz (ez utóbbi kettő inkább csak mikor már én megkérdezem, hogy vizet kérsz? kekszet kérsz? ) ,meg egy csomó beazonosíthatatlan, amit mi nem értünk, állandóan jár a szája, (öszömböszöm, etebete, ahajde, amamem, most leírtam, amiket mondott éppen, vagyis inkább motyogott magának) de ha valamit akar, és nem értem meg záros határidőn belül, abból ordítás lesz. És ordít, leveti magát a földre, őrjöng, elhagyja magát, felemelni sem lehet. Ha terelni próbálom, kitépi a kezemből, eldobja, belém mar, amivel próbálkozom, és tényleg, minősíthetetlen, amit művel. Okos gyerek, okos, de nem érzem úgy, hogy értené, amit ilyenkor mondok neki. Azért mondom. Főleg azt, hogy fiam, tanulj meg beszélni, mert az üvöltésből én nem értek.
Egyébként mutogat, vannak gesztusai, sokmindent megértet velünk, (Pl, mikor (őrjöngve) fekszik a földön, és az egyik lábát felfelé emelgeti, az azt jelenti, hogy vegyél fel, vagy ha a fotelba felmászik, akkor cicizni akar, hozza a cipőjét, ha ki akar menni, stb.) de sokkal kevesebb a türelme, mint amennyi idő alatt mi kapcsolunk. Meg hát ugye ott van neki két testvére, ő már magyaráz 5 perce, de én még feneket törlök, inni adok, életet mentek, mire rá is sor kerül. És aztán mikor vizet viszek neki, tápszer helyett - hát a cumisüveget mutatta, amiben víz van, mit adjak? -, akkor egyszer csak gumivá válik az összes csontja, és összeomlik ülve, először kétrét csuklik,  a két lába között a földet éri a feje, majd eldől, mint egy zsák. Először hason, majd hanyatt fordul, és a lábaival rugdos, közben artikulátlan hangokat ad.

Nem is szép dolog ilyenről írni egy egy éves összefoglalóban. Mivel a legtöbb dolgot, amit a babaszoba mond, hogy az egy évesek csinálnak, már leírtam, így most rendhagyó módon ezt kihagyom. Inkább írok kedvenceket.

Kedvenc elfoglaltsága a pakolászás most. Ki, be, át, rá, össze, vissza, szét. Tud formabedobózni, persze csak ha megmutatjuk neki, melyik formát hova kell tenni. És mindent mindenhova bedug. Pl. a gyűrűs mappából ma reggel kiszedtem két cukrospapírt, egy pónit, egy számológépet és egy cumit, amit felülről dugdosott bele. Az irattartókon a polcon kis lyuk van, hogy könnyebb legyen kihúzni őket, ha valami apróságot keresünk, ott mindig meg kell nézni, pénzek, üveggolyók, apróbb játékok napi rendszerességgel végzik ott.
De szeret mindent, ami zajt csap, amin gomb van, a labdákat, autózik, ilyesmi. Meg kint lenni. Azt nagyon nagyon szeret.

Igazi felfedező. Megy kint, megy bent, meglát valamit, leül mellé, vizsgálja, próbálgatja, mire jó. Ha másra nem, hát valahova bedugni, vagy eldobni biztosan. De többnyire zajt is lehet vele csapni. Kint a legaranyosabb, ahogy bukdácsol a hepehupákon, és leül egy virág, bot, kavics mellé. Ha valami nem nehezen sikerül elsőre, visszamegy, visszacsinálja, és újra próbálkozik. Addig, amíg simán nem megy. Hiába, kos. Addig megy a falnak, míg át nem töri :)
Mindenhova felmászik. A pados kisasztalt nekitolja a radiátornak, és padról asztalra, onnan a radiátorra mászik, fel az ablakba, hogy ki tudjon nézni. Kinyitja a cipős ajtaját, és felmászik rá. A fotelről a pelenkázóra. A kerítés rácsára. Vagy a játszótéren a csúszdára. Lemászik az etetőszékből. Ahol meg tudja vetni a lábát, oda felmászik.

Abszolút játszótér érett. Tud hintázni - Réka be is szokta pörgetni, de ezt nem engedem, mert félek, hogy kirepül, annyira nem kapaszkodik erősen - tud csúszdázni, most már nem csak hason, lábbal előre - hanem ülve is, nem kell fogni a kezét, el is löki magát. Mondjuk még egyedül nem ül fel, fejjel előre indulna el, amit nem engedek. Homokozni is beül egyszer egyszer, de inkább a homokot, játékokat, kavicsot vizsgálja, mint akármilyen tereptárgyat.

Kisebb dolgokat már megtesz, ha kérem tőle, a pelenkát együtt szoktuk kidobni, odaad, kiköp, letesz, odahoz. Egyre gyakrabban fogadja el, hogy oké hogy nem, de az tényleg nem :)

Evéssel... hmmm... nem is tudom. Szóval mostanában nem eszik olyan sokat, és válogatós is lett, de végülis beteg is volt, nem is sovány... A tejtermékeket kerüljük ugye, és emiatt gyakran nem azt kapja, amit a többiek, valószínűleg ez játssza a legnagyobb szerepet. Kap tejmentes tápszert, meg anyatejet. A lekvároskenyér még mindig lecsúszik, bár már van, hogy egy szelet sem fogy el, nemhogy kettő. Vajasból egy fél. Felvágottakat nem kap, kellene időt szánnom rá, hogy találjak ízfokozó és tartósítószer mentes virslit, felvágottat. Májkrém receptem már van :) A zöldséges rizst, husikat - kis mennyiségben - leveseket, tésztát többnyire szereti. Nem szereti a krumplit -nagy bánatomra -, a palacsintát, szilvás gombócot. Mostanában bármilyen kaját lecserél a gyümölcsre, bár az almát elunta, de a narancs, meggy, körte, banán nagyon megy. Kap sk. kompótokat, befőtteket is, nagyon kevés cukorral vannak eltéve, simán benyom egy fél üveggel kaja után :-O A keksz is jó vigasztaló.

Alvás... Hát, a betegségre fogom, hogy nem az igazi... Éjszaka is vannak mostanában ilyen kis dührohamok, néha bő fél órát is bír ordítani valami miatt, amit nem tudok, hogy micsoda. Valami, ami nem úgy történt, mint ő akarta. Mindenesetre olyan este 8tól alszik 5-6-ig - óraátállítás miatt most 6-6.30-ig, közben olyan 2-4 kelés van. Jó esetben 3 körül az első, rossz esetben éjfél körül. És akkor többnyire jön is át hozzánk.

Fogból van 10db, a felső rágók kinn vannak, kilóból 10.30, centiből 76. Ruhából 80asokat hord, nadrágból még jó a 74-es, bodyból inkább a 86-os, a szélessége felveszi :) Meg rövidlábú, hosszútestű ő is :)

Nos, egy ideig ez volt az utolsó fordulós összefoglaló. Kicsi Misiről :) Aki lassan nagy lesz...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Lelki terror - tesó módra

Réka és Nándi:
- Akkor én megverlek csípős virgáccsal!
- Akkor én meg megverlek kakis, pisis, nyálas, taknyos, trutymákos, gusztustalan virgáccsal!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

áááááááááá

Fosóshányós.

Tudtam, hogy nem hagyhatjuk ki. Ez még nem volt a szezonban...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Első szülinap

Misike egy éves lett ma. Kicsit máshogy alakult, mint terveztük, mert mégsem mentünk Kaposvárra, kicsit ránkijesztettek a gyerekek még pénteken betegségügyileg, vajon mivel mással. Aztán kiderült, hogy egyiknek sincs gyakorlatilag semmi baja, de akkor már nem indultunk el, reggel pedig sütött a nap, amitől Réka hány, akár 10 perces úton is, Misi meg üvölt ébren, így nem mertünk nekivágnia 3 órás útnak, ráadásul másnap este haza kellett volna jönni. Az a rossz, hogy legközelebb úgy néz ki, csak májusban tudunk menni :( teljesen tele vannak a hétvégéink programmal.
De azért helyre kis szülinapot sikerült kovácsolni, bár eltér a családi hagyományoktól, hiszen ajándékot csak este kapott az ünnepelt, tortát is, és nyoma sem volt a sok lufinak. Majd jövőre. Jövőre úgyis jobban értékeli.

Érdekes egyébként, olyan volt, mintha értette volna, hogy ez a szülinap most róla szól. (Valószínűleg értette is, csak nekem rémlik úgy, hogy Misi még kicsi :) ). Hiszen volt itt torta meg ünnep egy csomó az utóbbi időben, Rékáéknak kettő ugye, sőt összesen három darab, Gergőnek is volt 10 napja, és teljesen érezhető volt, hogy érti Misi, hogy ez most az övé, ez az ünnep róla szól. Persze főleg ugye a tortás rész. Nagyon élvezte, kacagott, szaladgált, fel volt dobva, nem is akart elaludni, pedig délelőtt aludt csak, igaz akkor nagyot.

Szóval így telt a szülinap, vannak fényképek, és most, hogy letöltöttük a gépekről a képeket, láttam, hogy elég sok kép, videó van, amiket ugye gyűjtögettem, hogy ezt is, ezt is... Szóval a közeli jövőben majd. Meg ugye lesz egy éves összefoglaló is.

Most csak egy-két képet teszek ide, a többit a picasa oldalon megnézhetitek.
A gyertyával, a tortával mint fogyasztható dologgal (benyomott egy szeletet és nagyon boldog volt vele, almás kevert torta volt egyébként, jól sikerült nagyon, Katy, köszi a receptet. Egyébként Rékának is ezt csináltam, csak akkor nem sikerült :D ) És végül az ajándékkal. Ami nagyot szólt mindhárom gyereknél, de ez is volt a cél :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Blizó

Amikor a gyerekek megkérdezték, a fürdőpamacsot felénk mutatva, hogy mi ez, mi többször szépen elmagyaráztuk, hogy erre szappant, tusfürdőt kell tenni, és akkor habzik, ezzel fürdünk. Egy idő után abbahagyták a kérdezgetést. Mert nem erre gondoltak, egy nevet akartak, de ezt akkor nem lehetett tudni.

Mivel mi nem adtunk megfelelő nevet neki, elnevezték ők. Blizónak.

Egyik nap kiabálva, méltatlankodva keresték a blizókat fürdés közben, és voltunk olyan tanácstalanok, hogy mit is kellene adnunk, mint amikor ők kérdezték: "Mi ez?"
Aztán megmagyarázták. A fürdős verzióból nem maradt meg sokminden, hiszen annak semmi értelme, nem látták nagyon használatban a blizókat.
Szóval, a blizó az az, amivel fürdéskor szoktak játszani, a rózsaszín Rékáé, a fehér Nándié és a lila Misié.

(Gyanítom, hogy az ötletgazda Nándi, neki vannak saját elnevezései, ha nem jut eszébe a megfelelő szó, mondja, ami eszébe jut. Így lesz pl. káposzta a moha :) )

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nagyon tavasz

Gyönyörű idő van. Annyira élvezem!!! Azt nem mondom, hogy tele vagyok energiával, mert vannak még itthon fennforgások, éjszakai kelések, maradéktalanul leszívó nappalok, de jó kinézni. Méginkább kimenni.

Most új dolgot találtam, ami nyomaszthat. Mégpedig a nagytakarítás :) Rájöttem, hogy miért van tavaszi nagytakarítás, miért nincs őszi. Hiszen ősszel is kellene egy, hogy télire megcsinálja az ember azokat, amiket télen aztán nem lehet, vagy nem kellemes. Mégis mindig csak tavaszi nagytakarításról beszélünk. Hát azért, mert lehet akármilyen rend a lakásban - ami nálunk érhtetetlen módon mondjuk nincsen -, az mind koszosnak és rendetlennek tűnik ebben a tavaszi nagy ragyogásban, illatban, a szürkeségből színek lesznek, és emellett minden elfakul, változtatni kell. Ősszel meg minden jó, ami meleg :)

Most már pár napja nincs láz, jobb a kedvük is, kevesebb a konfliktus, többet aludtam éjjel, kicsit nekiláttam csinálni, de nem haladok sehogy sem. Megint a hófúvásban havat lapátolni effektus áll fenn. Borzalmasan érzem magam benn, és nem tudok segíteni rajta. És ez az állapot az, amikor még segítséget sem merek kérni, annyira rossz a helyzet. Ráadásul most jön a húsvét... Na, szép lesz. Csak lenne néhány jó éjszaka, megoldanám, de mindig az van, hogy ha nekilátok, félbemarad, valami történik, még rosszabb lesz, mint volt...

Viszont Réka elaltatta Misit egyedül a babakocsiban, amíg én ebédet csináltam. Ragaszkodott hozzá, ráhagytam, betettem Misit a babakocsiba, csináltam egy kis tápszert, odaadtam Rékának a cumival meg a takaróval együtt, és 10 perc múlva jött jelenteni, hogy akkor alszik a Misi. Elképesztő. Felveszem bébiszitternek :)

Meg volt megint egy kis láz-epizód Misinek. Tegnapelőtt éjjel pár óra alatt 40 fokig ment fel a láza. Kapott lázcsillapítót, egy óra múlva semmi láza nem volt, és azóta sem semmi. A doktornéni azt mondta, hogy nem gondolja, hogy a mostani betegséggel kapcsolatos, és végülis ez már a 4. ilyen "oknélküli" lázas állapot volt, gyógyuljanak most meg, aztán majd beszélünk róla.
Igaziból nem akarok. Semmilyen betegségről nem akarok többet beszélni. Egészséges gyerekeket akarok...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Tavasz

Nem volt kedvem a betegségekről írni. Ma már jobban vannak, bár Misi még sípol és Nándin ránézésre látszik a betegség, de nem lázasak, most már kifelé megyünk. Réka határozottan jól van, némi köhögés és szipákolás.

Ennek örömére kint töltöttük a napot az udvaron. Gyönyörű idő volt ma. Sok mindent megcsináltunk, a gyerekek játszottak, nem akartak bemenni. Kint is ebédeltünk a teraszon. Kibontottuk a homokozót, Nándi nagyon örült neki, a nap legnagyobb részét abban töltötte :)  Fel lett ásva a kiskertem, lett egy újabb virágágyás ásva, a régit kipucoltam, boldog voltam, hogy sikerült megismernem a vadárvácskát, és nem huzigáltam ki. Persze nem emlékszem, még miket vetettem oda, vagyis a kardvirágokat tudom, hol vannak, és valamit vetettem augusztusban, azokat is megtaláltam, bár gőzöm nincs, mi lehet az, az évelő nefelejcset is láttam, hogy kel, de a többi... Arra sem emlékszem, hogy van-e többi...

Mindenesetre az ibolya virágzik.

Misi nagyon ügyesen totyorog az udvaron egyébként :) egész ügyesen bukdácsol a hepehupáinkon. És gyakorol. Nagyon cuki! Ami nehéz, fél, oda visszamegy, és újra próbálkozik. Addig, míg nem megy biztonsággal. Pl. a garázsból kifelé van egy hupa, azon, vagy a kis lépcsőfokkal is próbálkozik, ami a teraszra vezet a nappaliból, vagy a teraszról levezető lejtő, hát, nagyon aranyos! :) Minden szerszámot ki is próbált, ásott, gereblyézett, lombseprűzött...
Koszos, maszatos és fáradt kisbaba lett estére.

Egyébként a nagyok sem aludtak ma délben, és egész nap ugye kint voltunk, 7kor már mindannyian húzták a lóbőrt. Ezt a kintlétet a kert giliszta-állománya keményen megsínylette. :) :(

Réka pedig baromi gyorsan teker, voltunk bicajjal boltban, megpróbálom rábeszélni majd, hogy próbáljuk már meg levenni a pótkereket...
És egyedül sütött sütit! Muffint :) Mikor Gergőnek sütöttük a tortát (sacher) nagyon sokat segített, és mondta, hogy most már egyedül akar sütni. Így azt találtam ki, hogy előkészítem a hozzávalókat, mivel ő nem tud olvasni, muszáj, és onnantól mindent ő csinálhat. És ez jó ötletnek bizonyult. Jó, a kézi mixert feltettem az állványra, így azért egyszerűbb volt neki, de nagyon ügyesen nagyon finom sütit sütött. Még a formába töltögetést nekem kellett befejezni, mert elunta.

 Nagyjából ezek voltak ma. Mához egy hétre Misi is egy éves lesz...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Azé csak vége lesz egyszer...

Sokkal jobb lenne, ha arról írnék ma, hogy Gergő megkezdte a mai nappal a 34. ingyenes galaxisnézését, hogy az ő szavaival éljek, és hogy hogy ünnepeltünk és nem ünnepeltünk, de betegség van.

Szóval franca meg, hogy Rékát idézzem.

Nándi elég beteg lett estére, doktornénivel telefonon egyeztettünk, és egyetértett velem abban, hogy azonnal elkezdem adni neki Réka antibiotikumát. Véget ért Nándi antibio mentessége, de egészen biztos vagyok benne, hogy most ez egy bakteriális dolog. És olyan nagyon betegnek látszik szegény. Ráadásul csomószor be is pisilt este, amit nem szokott. Csaknem pelust kapott estére, csak nagyon sírt, így megkegyelmeztem neki. Kétszer vagyok hajlandó átöltöztetni, másodszorra megkapja a pelust éjszakára.
Ha befejezem a blogolást, írok egy táblázatot és időzítőket, hogy mikor melyik gyereknek mit kell adni, mit kell csinálni vele, mert kezdek zavarodni. Pl. a Prospenből elég lett volna a két és fél mili, én meg 4 milit adtam Misinek, a nagyoknak 5öt... Köptető, borostyánlevélből van, nagy baja nem lesz tőle, de nem kell ilyeneket csinálni...

Egyébként megkezdtem a 7. üveg láz- és fájdalomcsillapító szirupot a mai estével november óta. Ami mondjuk nagyon durva.  Jó, Réka és Nándi már 8 milit kapnak, és Misi is  most már ötöt, és lábfájásra meg fogzásra is adtam, de akkor is túlzás. Misinek a negyedik antibio kúrája lesz ősz óta, Rékának a második, Gergőnek a harmadik, nekem is a második, Nándi vezet a maga egy adagjával. Az idegesítő, hogy ez kampányokban ment. Az egész november ráment, és az egész február, és mire mind teljesen meggyógyulunk, gyakorlatilag az egész március is. Valaki mindig beteg legalább egy picit. Valószínű ez a baj, hogy sosem tudunk meggyógyulni, mert állandóan küszködni kell valami bacival, amit valaki hordoz, és ha jön hozzá valami új, akkor már kész is az új mutáns ellenség.

Holnap újabb orvoslátogatás, nem tud kijönni a dokinéni, mert tele a napja, beviszem őket. Vagy legalább a fiúkat. Hátha összeszedünk egy kis fosóshányóst is a meglevőkre...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Mai mindenfélék. Betegség is...

Hát, vannak dolgok, amikről nem szívesen beszélek. De azért leírom.
Réka megint belázasodott ma délben. Örültem neki - már nem a lázasodásnak - hanem hogy megint beletrafáltam, és inkább nem küldtem oviba reggel. Gyanús volt, ráéreztem. Délután én mentem orvoshoz, kaptam én is antibiotikumot, én voltam a kontrollcsoport, ugyanis egyszerre lettünk betegek Gergővel, csak ő csüt ment orvoshoz. Ez most nem vírus, valami baktérium, Gergő meggyógyult, én rosszabbul lettem.
Este Rékával voltunk dokinál, mondtam, hogy nem tiltakoznék az antibio ellen, kapott is.
A felnőtt-doki azt mondta, valószínűsít egy pneumococcus fertőzést, ez esélyt ad, hogy a fiúk megússzák, ők be vannak oltva ellene. A remény hal meg utoljára :) Betegségről ennyit.

Nagyon jó volt viszont Rékával kettesben lenni. Annyira jó fej a lányom, ha egy testvére sincs a közelben! Érdeklődő, szófogadó, beszélget, meghallgat, kérdez, válaszol, nem hisztizik, nem talál ki hülyeségeket. Olyan, amilyenről álmodozom, amikor éppen kiborít. Több mint másfél órát kellett várni a rendelőben, lázasan, betegen, nyűgösen, és még így is szuper pofa volt! Pedig a Bozsó gyerekeket akkor is tudják, hogy várnak, ha nem nyitják ki az ajtót :) Le vagyunk írva. Jogosan.
Múltkor is borzasztó jó fej volt, mikor ovi után pénteken elmentünk vásárolni. Sajnos nem nagyon lehet rávenni a közös programokra kettesben. Hiányolja a testvéreit.
És a hercegnő kontra póni csatában a pónik győztek. Ott volt a barbie újság flitteres zacsikával meg mobcsitelcsivel, a hercegnős újság a csillogó nyaklánccal és csatokkal, és a pónis újság egy darab műanyag bottal, és azt választotta. A műanyag bot egyébként legyező volt, de azért nem volt egyértelmű, hogy ez egy ütős valami. Szóval pónis újságon művelődtünk másfél órás várakozás alatt. Lebilincselő olvasmány volt...

Réka meglátott egy fehérnemű boltban egy csillogó, flitteres szörnyen giccses kombinét. Alig tudtam elvonszolni a kocsihoz. Úgyhogy kell majd valami hasonlóból ruhát varrni neki. (De még ez a hiszti is olyan meggyőződés nélküli volt, teljesen más, mint amikor előadja, hogy neki kell valami)
És kérte, hogy vegyünk Nándinak is üdítőt, és hagyott neki a pezből is pár szemet. A felét meg akarta hagyni, de mondtam, hogy nem kell Nándinak olyan sok, mert neki nem kell doktornál sokat várnia, néhány szemet hagyjon neki. Így a gyerekeknek osztogatta el. Nagyon jószívű volt.

Gergő egyedül volt a fiúkkal, mesélte, hogy Misi lekiabált nekem a lépcső tetejéről, hogy anya, gyere! :) Szóval a múltkori nem véletlen és direkt kihallás volt :)

Olyan jól elterveztem, hogy miket fogok és hogyan leírni, és nem jut eszembe. Fáradt vagyok. Annyira fáradt, hogy nem tudom, mikor voltam ennyire. Pszichésen. Fizikailag is, de az volt már rosszabb is.
Várom a csodát.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Tisztelet

Nem. Semmiképpen nem akarom skatulyázni a gyerekeimet. De...

Szóval abból, hogy a gyerekszobában elpakolunk esténként, ritkán engedek. De az utóbbi napokban, mivel Gergővel mindketten dögrováson vagyunk, nagyjából lett csak elpakolva, nem csináltam ügyet belőle, hogy a plüssök a polc elé kötöttek ki, nem a kosárba, a dobozokba minden vegyesen volt bedobálva, ha egyátalán, és hogy (jó)néhány játék elölmaradt. És ez napról-napra halmozódott. Tegnap viszont erőt vettem magamon és rajtuk, és kijelentettem, hogy Misi játékait elrakom, de ami fél óra múlva a földön lesz, az megy a kukába.

A gyerekszobában gyakorlatilag lépni nem lehetett, mikor nekiláttunk, a kedvenc játékokat keresve mindent kiborogattak, amik ugye vegyesen voltak a tárolókban.

Azt hiszem jobb, ha a csattanóval kezdem. Nándi játékaiból mindössze 2db kisautó, kettő plüssállat és egy mesekönyv volt elöl. A szétdobált ruhákból sem volt olyan, ami az övé lett volna.  Megkockáztatom, ezek is csak azért, mert a kupitól nem látta őket. A harminc négyzetméteren. Egyre jobban tisztelem ezt a gyereket...

(és igyekszem nem elrontani)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Réka jobban

Mielőtt a rokonság kétségbeesne, úgy tűnik, Rékán gyorsvonatként száguld át a betegség, éjfél felé abbahagyta a köhögést, láztalanul kelt hajnali 6kor, csökönyösen és erőszakosan felébresztette a család egy részét, másik részét én a hisztimmel erre reagálva. És most már kitűnően tudja ölni a testvéreit teljes erőbedobással. Néha köhög de felszakadva. Szerintem holnap oviba is megy.

Várjuk, hogy reagálnak a fiúk. Misi a leggyengébb láncszem, vajon megbetegszik-e a tejmentesség ellenére?

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Ezt neeeem hiszem eeeeeel!!!

Réka lázas. És köhög a változatosság kedvéért. Tegnap gondoltam pont, hogy Réka már egészen rendbejött, szinte teljesen egészséges. Hát, már nem. Nagyon rosszkedvű lett, és nem kért enni sem este, csak lefeküdni akart. Olyan 9 körül már forró volt :(

Nekem meg fáj a jobb fele a fejemnek. Nem tudom eldönteni, hogy az arcüregem, a fülem vagy a fogam a ludas. Mind fáj, de egyszerre és egyformán. :) Most infralámpázok, és ha nem lesz jobb holnapra, kénytelen leszek a dokit hívni. Vagy menni. Már megint.

Legalább a fiúk javulnak. Ez is valami :)

Írtam február óta olyant, ami nem féltékenységről és betegségről szólt? Szerintem nem...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Misi szocializálódik

Bizony. És ez nem csupán annyi most már, hogy ha Nándi közelít felé, akkor eldobja, ami a kezében van, és menekülőre fogja. Hanem mióta stabilan jár - kb két-három napja - ráébredt, hogy ő is olyan gyerek, mint a tesói. Nem volt az a nagyon igyekvős gyerek, hogy énisénis, úgy volt vele, hogy ő kicsi, ezt tudja, jó neki így, a lehetőségeit kihasználta, de nem küszködött nagyon, inkább csak saját maga miatt gyakorolt - mert gyakorolni gyakorolt mindent.

DE MOST! Mindenbe igyekszik bekapcsolódni. Amit ketten csinálnak, abból ő sem maradhat ki.
Ma például volt nagy közös táncikálás a halálosan idegesítő FP kutya dalolászására. Misi a nagyokat utánozta, ők meg Misit. Aztán Réka elkezdett forogni, ettől NÁndi is. Misi meg megállt, és nézte, nézte... Aztán ő is megfordult, 180 fok, és bement a szobába :D Mert ugye lépegetni kell, meg fordulni, neki ez így sikerült. Visszajött, megint nézte, megint megfordult, bement. Visszajött. Mégegyszer. Aztán sikerült neki a 360 fok, ettől úgy meglepődött, hogy fenékre ült, de nagyon elégedett volt magával. És gyakorolt és gyakorolt, és kb fél óra alatt összehozta, hogy már 4-5ször is megfordul maga körül. Van videó, de Gergő szétszedte már megint a gépet... majd...

Meg az is volt, hogy mondta ma, hogy gyere anya! Persze, mikor hallottam, nem akartam elhinni, nem is fogadtam szót elsőre. Mert az volt, hogy elesett. És nagyon sírt az ölemben is, magyarázott, majd kifeszítette magát, és deeeejeee aja-t sírva elment a fotelhoz, ahol szoptatni szoktam. Hát, kapott is tejet, jobb kedvre is derült tőle. És megbeszéltük Gergővel, hogy mindketten azt hallottuk, amit hallottunk, és hogy milyen ügyesen ki tudja már fejezni magát. Azért még nagyon sok az öszömböszöm :)

Pont tegnap gondolkoztam rajta, hogy szégyen, nem szégyen, rettentően aranyosak, mikor ilyen picik, de nekem nem fog hiányozni szerintem, hogy kisbabám legyen. Legyen másnak, nekem nagyon sok szép emlékem lesz/van és lesznek buta kamasz gyerekeim. Biztos az sem lesz könnyebb, sőt :) . Nagyon örülök neki, hogy ilyen ütemben ügyesedik. Sőt, minden újabb tudományt megkönnyebbült sóhajjal nyugtázok elsősorban, nem büszkeséggel. Nehéz lesz ennek a harmadik gyereknek...
Gergő kiröhögött, lehet, neki van igaza, és egy évig fog tartani csak ez, és mást sem fog hallgatni utána, csak hogy kéne mégegy :)

Nándi meg Réka pedig nagyon szép magyar zászlókat festettek a március 15 tiszteletére. És ami mégjobb, viszonylag fegyelmezetten festettek, talán most először nem borult ki a vizes üveg sem.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Hülyebetegség

Milyen hülye betegsége van már Misinek...

Láztalan, ez jó. Kicsit még folyatja az orrát, kicsit még váladékozik a szeme, de nagyjából ez ugyanaz a helyzet, mint tegnap délelőtt, a láz előtt.

Szóval ez a második eset, hogy felmegy pár óra alatt 39re a láza, majd utána szépen lassan csökken, csökken, és a végén magától elmúlik. Semmi más tünet. Oké, rendben, ennél súlyosabb baja ne legyen.

DE MI A FENÉTŐL VAN?
Mert én már csak ilyen vagyok, mindent tudni akarok, hogy hogyan is működik. Szegény doktornénink...

Az egészségügyi helyzet egyébként javulóban, Réka már egészen jól van, Nándi úgy néz ki ezt a rekedtségest is elkapta a taknya mellé, de a taknya javul, Gergő elég beteg, de legalább nincs rosszabbul, én meg közérzetileg jobban, kivéve reggel.

Biztos valami vízér van a ház alatt :D Vagy ennyire utál minket a szomszéd, hogy szabadidejében vuduz minket :)
Tegnap pl. arra szólított fel, hogy takarítsuk ki az ereszcsatornájukból a diófa leveleit. Mert az a mi fánk a ház előtt, és tele van levéllel az ereszcsatornájuk. Érdekes, a mienk nincsen. Az a rohadt szél csak az övébe fújja. Csak a mi leveleinket. A szemét!
De az ő házrészük előtt is van diófa! Természetesen nem azok a levelek vannak a csatornában, azok jólnevelt falevelek.
Meg akkor ő is jöhet a cseresznyefa leveleket takarítani a mi csatornánkból. Köcsög...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Ehh...

Misi lázas. Délben 38, akkor reménykedtem, hogy csak a foga, most 39. Most reménykedek, hogy ugyanaz, ami volt múlt héten, és hipphopp lemegy holnapra minden más nélkül. Szeme javul, használ a szemcsepp, meg taknyos még.

Reggel esett a hó. Nagyon kicsit, olvadt is azonnal, 6kor, mikor keltünk, hittem benne, hogy elviszem a gyerekeket oviba. Hiszen két centi sem volt. Hétkor hozta Szilvi Marcit, Gergő jelentette, hogy kicsit latyakos ugyan, de elég tiszta az út. És nyolckor mégis feladtam. Nem voltam képes kocsiba ülni. Még úgy sem, hogy győzködtem magam váltig, hogy mekkora egy seggfej vagyok, valószínűleg csak vizes az út, nem is latyakos már, mégsem tudtam. Abszolút hófóbiám van. Ha esik a hó, nem tudok autózni. Ez van. Tudom, orvosi eset vagyok. Ezt meg is írtam Szilvinek. Hívni nem mertem.
Tényleg beteges, hogy inkább vállaltam 10 órán keresztül négy gyereket, mintsemhogy kétszer 7 percet autózzak az oviba valószínűleg csupán hónedves úton.
De jól bírtuk. Tök jók voltak onnantól fogva, hogy mondtam, hogy nem kell oviba menni. Még aludtak is délben. Mind a négy egyszerre. Nagyon profi vagyok. Sajnos Misi egy nagyon kicsit aludt csak, mert felment a láza, és felébredt, így az én pihenésem bukott végül, de nagyon büszke vagyok magamra. Délután azért már ment a balhé, nem is volt baj, hogy fél5kor elvitték Marcit.
És kihasználtuk a tél utolsó erőfitogtatását, hógolyóztunk hóembert építettünk a hóesésben.  Csurom vizesen jöttünk be mind. Azért nem volt rossz. Tudva, hogy ez az utolsó tutira :) Sándorék hozzák már a meleget a zsákban, írta a Köpönyeg.

Aztán voltak még más történések is, mert pl. levágtam Réka haját. Már nagyon régóta nyúzott, de sajnáltam. Végül elfogadtam, gyönyörű így is. Csak képem nincs a laptopon. Majd pótolom.

Misi kimondhatom, hogy stabilan jár. Már nagyon keveset megy négykézláb, megtanult felállni helyből, kapaszkodás nélkül, kanyarodik, fordul, topog. A legcukibb, hogy ezzel be tud kapcsolódni a tesók őrültködéseibe, és ezt iszonyúan élvezi. Ma este is a szokásos meztelenkedést már hármasban nyomták, pedig lázas volt ugye a csepp, de rohangáltak körbe körbe és sikítoztak. Misi meg felváltva kacagott és kiabált, közben ő is totyogott. Aztán ő csábította el a nagyokat egy kis négykézlábazásra, Réka meg Nándi utánozták, ugyanúgy mentek, álltak fel, estek el, mint ő, és tekertek négykézláb kacarászva.
És egyre ügyesebben megérteti magát, annyira jó fej! És határozottan eszközhasznál. Vicces volt, a kocsiban oviba menet egyik reggel kapott egy kekszet. Egyszer csak nyújtogatja felém a kezét, megfogom oda sem nézve, vezetek ugye, nyomja be a a lábai közé a kezem. Beesett a keksze, nem érte el, vegyem ki :D

Nándi még mindig nem jó tesó, most megint nagyon szar neki, talán mert felmerült ez az ovi-dolog, óhatatlanul is összerakja a félmondatokat telefonból, beszélgetésekből. Legalábbis ebben reménykedek. Utálom, hogy nem lehet játszani vele, mert a nap azzal telik, hogy amihez hozzányúl az öccse, azt elteszi valahova. És nem is eszik. És beteg is ő is. És szerintem tavaszi fáradt is, nagyon fáradtnak tűnik egész nap, gyakran nyűgös. akkor is az volt, mikor jó fej volt. Egyik nap már 11kor elaludt délelőtt, és két és fél órát aludt.

Felhívta ma Gábort, az öcsémet. Valahogy sikerült neki, csomót beszélt vele, ő, aki mostanában senkivel nem volt hajlandó telefonálni. És többször elmondta, hogy beszél a Gáborral, mert ő is "nagyon fiú". És hogy ő hogy szereti a Gábort. Annyira aranyos volt!

Mi is betegek vagyunk Gergővel, ő ma volt orvosnál, én nem megyek. Én leszek a kontroll csoport, hogy vírus vagy baktérium.

Asszem ennyi. Biztos még sokminden van, de nem emlékszem.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nándi kér

Nándi határozottan bunkó mostanában. Egyik nap eljutott addig, hogy odajött hozzám, megrúgott, majd közölte, idézem:
"Akarok kakaót!"
Persze felháborodtam, hogy mi ez a tolvajtempó, így nem beszélünk más emberekkel, főleg nem az anyukánnkal. Ha valamit akar, akkor inkább hízelegjen. Mutattam is neki, hogy simi simi anya, puszi, és mondja, hogy anyaaaa! légyszilégyszi!!! kérek szépen kakaót! És hogy akkor milyen szívesen adok majd neki.
Na, ezen jót vigyorgott, meg röhögcsélt, rögtön ki is próbáltuk, hogy milyen jól működik.
Másnap újra végigjátszottuk ugyanezt.
Ma pedig délelőtt odajött, rácsapott a lábamra. Ráförmedtem, hogy mit képzel magáról. MOndta, hogy kakaót akar. Én meg, hogy emlékszik? Megbeszéltük, hogy hogy is kell. Elgondolkozott, majd megsimogatott:
"ciróka, maróka..... ciróka.... öööö.... ööööö..... a többit elfelejtettem"

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

nemnemnemnemnemnemnemnem....

Misinek kötőhártyagyulladása van. Nincs kedvem írni.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Születésnapi buli

Hát, végre sikerült megtartani a szülinapi bulit. Kicsit drukkoltam, hogy ne jöjjön el mindenki, akit meghívtunk, de mindenki úgy hiányzott, aki végül nem jött. Mikor szóltak, akik nem jöttek, nagyon rossz volt, hogy miért pont ők nem, aztán belegondoltam, hogy nem nagyon tudta volna olyan lemondani, aki ne hiányzott volna Rékának. Mert ez elsősorban Réka bulija, bár nyilván Nándi is legalább annyira élvezi. Neki azért jóval kevesebb vendég is elég lett volna :) Persze ha az ovistársak nem jönnek, azok nekem nem hiányoztak volna annyira, mint azok, akik végül nem jöttek.

A meghívottak sora is érdekes, volt olyan ovistárs, akit azért nem hívott meg Réka, mert már elege volt, hogy mennyi fiú jön így is. DE HÁT FIÚK A BARÁTAI!  Sajnos pont Szonjáék és Boróék betegedtek meg,  Soltiéknak valami más programjuk lett, és Luca sem jött, nem igazán tudjuk, miért, anyuka nem szólt... De tény, hogy élhetőbb volt a létszám így.

Úgy lett végül, hogy Dávidék már péntek este jöttek, itt aludtak. Szilvi fél9kor hívott, hogy ha nem zavar Marci szóljunk, mert már nagyon menne. Szóval jött, és megbeszéltük Gergővel, hogy nem lesz 6 gyerekünk semmiképpen. Aztán 10kor megérkezett még Bálint, Laura meg Évike. Rengeteg ajándék jött a házhoz, és az ovis anyukák zavarbaejtőek voltak. Szilvi észnél volt legalább... Szerintem tőlünk nem kaptak ilyen drága ajándékokat. Az én kedvencem Bartos Erika Zsákbamacska c. verseskönyve, Rékáé a Laurától kapott bögre (dobozban, amiben tárolni lehet!!!), Nándié pedig az autók.
Nándi csak az autóknak örült igazán. Ahogy megjött valaki, körüldongta, majd megpróbálta elvenni a csomagot - kikövetkeztette, hogy nem a rózsaszín az övé. Többnyire sikerült elmarnia. Amikor nem autó volt a zacsiban, csomagban, jött, hogy van-e másik ajándék. Neki csak az autó az :) A Verdás öv autónak minősült...
Még egy ajándékot azért megemlítek. Réka kapott Hangától egy saját készítésű rongybabát. Hanga és a mamája csinálták közösen. Kapott egy kis hercegnő-babát is Laurától. Kérdeztem Rékát, hogy kitől kapta azt a szép babát, és Réka azt válaszolta, hogy Hangától. Neki az SK volt a szebb. Úgy örülök neki!

Szóval délelőtt ketten voltunk Gergővel a 9 gyerekre. Misi szuper pofa volt, mert fél10től aludt 12-ig, így ezt a kritikus időszakot átaludta a teraszon bebugyolálva, szinte egyátalán nem kellett vele foglalkozni.
Mindenféle játékokat találtunk ki, és mind bevált. A nagyok körében a kincskeresés volt a legtutibb, rögtönöznöm kellett még egyet gyorsan, aztán Dávid is csinált egyet, nagyon megtetszett neki. Tuti térképet rajzolt, irigyeltem az anyját :) Aztán dugtunk édességet a felfújt lufikba, amit édességtelen lufik közé rejtettünk, meg kellett keresni, kipukkasztani, bekötött szemmel kitalálni, milyen plüssállatot adtunk a kezükbe, játszottunk szembekötős fogócskát, akadálypályás tombolást. És persze volt torta, meg pizza, meg rágcsák. Ezzel is elvoltak egy ideig :) Ja, meg felstatikáztuk a lufikat a plafonra (lambéria) és puha labdákkal le kellett dobálni őket. Sikerült annyit foglalkoztatni őket, hogy egyátalán nem próbálták meg szétszedni a lakást. Ez délután következett be :)

Évi, Laura és Bálint helyett délután jött Kende, Hanga és Flóri. Na, és akkor már fáradt voltam a foglalkoztatáshoz, és Misi is ébren volt, és a gyerekeim is fáradtak voltak, így próbálkoztak a lakásszétveréssel, mikor Gergő lejött és nem játszott velük, úgyhogy cseréltünk, és főleg bújócskáztunk meg kicsit akadálypályáztunk. Réka már nagyon fáradt volt, többször kiborult.

Jaj, volt még egy aranyos sztori. Nagyon sajnáltam Marcit, mert Réka modnta, hogy ő bizony Dávidhoz megy feleségül, és ott ölelgették egymást. Marci meg mondta, hogy dehát ő is szerelmes Rékába. Réka meg vigasztalta, hogy majd lehet keresztapa. De nem hatotta meg. Így, amikor Hanga megjött, Réka összeboronálta őket. Már nem emlékszem pontosan, hogy hogy volt, de Hanga is nyitott volt a dologra, és kézenfogva mászkáltak, meg együtt játszottak, szóval Marci könnyen vigasztalódott :)

Ja, és Nándi kijelentette, hogy Kende az unokatestvére, mert annyira szereti Kendét, hogy az már nem is barát. Nagyon tetszett neki, hogy együtt taxiztak, és ugyazt találták viccesnek.

Szóval nagyjából ezek voltak a szülinapon, ami egy hónapos késéssel lett megtartva. 3 hét múlva meg már Misié lesz. Neki nem lesz bulija :)  Egyébként Misi megtanult felállni kapaszkodás nélkül, és most már nem is megy négykézláb. Ő így bulizott :)

Képek a http://picasaweb.google.hu/kikocska/Szulinap2010# oldalon vannak. Feliratoztam őket nagyjából, de nem másolom ide. Így is hosszú lett...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Vannak csodák

Bár remélem, ez tendencia, és nem csoda volt.

Akárhogy is, Nándi tegnap megengedte Misinek, hogy menjen a taxijával. HOlott eddig az volt általában, hogy még azt sem engedte meg, hogy a sajátjával játsszon, eltette előle valami kisbabák számára elérhetetlen helyre. És most ketten játszottak Nándiéval úgy, hogy Misi ült a vezető helyén, Nándi meg a kormányon, és irányított. És magától.
Csak remélni tudom, hogy az erőfeszítéseim hatottak, és nem csupán egy szokásos rövidebb hullámhegyen járunk.

Úgy szeretném, ha rendeződnének...


(Persze nem minden áron. Mert tegnapelőtt óta megint harap, remélem nem elfojtja a féltékenységét, és azért, hanem mert most figyelmet kapott anyukámtól, mikor egyszer-egyszer megharapta a kezét megint. És az izgalom is sok volt, ma volt a szülinapi buli. Szóval az örömködéssel mindenképpen várni kell)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Vannak napok...

Amikor úgy érzem, hogy sosem lesz vége a betegségeknek, és többé nem lesz egészséges gyerekem. Például ma is.
Én nagyon szarul voltam este, hányinger, meg ilyen taknyos-elesettség, nagyon későn sikerült elaludnom a fáradtságom ellenére. Aztán nem sokára sírt is Misi, és nagyon meleg volt. 39. Szuper. Egy óra alatt lement a láza a lázcsillapítótól, és sikerült elaludnia.

Reggel így teljes létszámban zarándokoltunk el újfent a dokihoz.

Réka szerintem még mindig nincs sokkal jobban, de talán most már alvás előtt nem köhög. Talán csak a beállított pára és a nyitott ablak miatt. Ki tudja. Mindenesetre a doktornéni nem látta betegnek, holnap már tényleg megy oviba. Nem volt szerintem összesen egy hetet februárban. Vagy maximum annyit.
Nándi taknyos, és köhög, már elég ritkán, és felszakadva, kivéve, ha szalad egy kicsit. Akkor akár fél óráig is görcsösen, fuldokolva, nem tudja abbahagyni.  Márpedig Nándi szalad. Mindig szalad, mert muszáj neki. Nála sem látszik semmi különös, kapott valami speckóbb köptetőt, lassan egészen profi leszek ezekből. Ez a tél a köhögés tele volt.
Misinek meg elvileg semmi baja (még, hogy a dokinénit idézzem), csak ez a magas láz. Persze, hogy parázzak, reggel, már a dokinál, bukott néhányat, a többségét visszanyelte, egy kijött. Hátha valami jó kis fosós hányós vírus. Talán a láz legyűri. Remélem.

Szóval jelenleg megint egészségügyi helyzet van nálunk.
Így holnap nem megyek a neurológushoz, megpróbálom telefonon elintézni, elvileg most már nem vizsgál amúgy sem, csak a leletet beszélnénk meg. Lázas gyerekkel nem vonatozok. Itthagyni meg nem merem anyukámra, mert ha ordít, még a végén megint befullad, az meg még hiányzik.

Szegény anyukám kapja belőlem az idegbeteg részt, sajnálom nagyon. Pedig nem érdemli meg, nagyon sokat segít.

Meg itt van ez a hülye szülinapi buli is, már a 4. időpont van, és szívem szerint most is lemondanám, hogy ne szombat reggel kelljen, mert lázasak a nagyok mondjuk. Ehh.

Nagyon nem akartam erre a blogra ilyen pesszimista bejegyzéseket, mert a régin úgyis nagyon sok volt, de megint megyek nagyon efelé... Na, nem baj, tényleg, a felhők felett kék az ég.
Csak jó lesz  már a tavasz.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Testvérféltékenység kezelése nálunk 4.

Mióta elolvastam a 4. részt a könyvben arról, hogy szerepeket kényszerítünk a gyerekeinkre, gondolkozom rajta, hogy ez vajon így van-e nálunk. Mert annyira természetes, hogy különbözőek, és hogy mást várok el mindannyiuktól.

Nándi a bátor. (Ő akkor is bátornak hívja magát, ha éppen erős vagy ügyes :) ) De szabad félnie a hangoktól, meg a kis hülyeségeitől. Ő a rendes, de gyakran nem segít este összepakolni pl, és ezért nem szidjuk a fejét. Ő az örökmozgó, de azon kívül, hogy különösen figyelek rá, hogy eleget mozogjon, csinálunk vele leülős dolgokat is.

Réka az óvatos, de mindig dicsérgetjük, ha bátor.  Igaz, talán a bátorságát magához viszonyítjuk, nem Nándi időnként eszementnek nevezhető vakmerőségéhez. Réka a rendetlen, de szerintem erősítem, ha éppen rendes. Igaz a rendetlenségében is ki vagyok rá élezve. És ő a legnagyobb is, de talán nem túl gyakran hivatkozom arra, hogy ő nagy, és okosnak kell lennie. Ezt úgy általában is kerülöm,m ert mint már említettem az én gyerekeim nem nagyok akarnak lenni, hanem kicsik.
Lehet, hogy Réka már idősebb, és jobban ráhúztuk már ezeket a szerepeket?

Misi a kicsi. Szegény, ő tényleg a kicsi. Nehéz dolga lesz, sosem nézek ki belőle semmit. Hipp-hopp, egy éves lett, és eégszen meg bírok lepődni rajta, hogy milyen nagyos dolgai vannak.

Szóval azért nem árt, ha a jövőben figyelek erre a skatulyázásra. Mármint hogy ne legyen. Meg hogy a dicséretek helyesek legyenek. Ne legyen összehasonlító, és ne emlékeztessen a negatív múltra, hanem csak a jóra. Ki kell hagyni belőle az ilyeneket, hogy "is", "pedig" és társai. Nehéz jól dicsérni :)

Ma pont volt egy jó élményem dicséretre, rajzoltunk, és Rékának megint nem sikerült a rajz, és összegyűrte. És sikerült megmondanom neki, hogy a te rajzod, összegyűrheted, de attól még nekem tetszett, mert nagyon szeretem a rajzaid. És kisimítgatta, és kiszínezte a répát, amit végül belelátott a firkába.

Különben meg most itt van anyukám, és hallgatom, hogy miket mond a gyerekeknek, és ha így lettünk nevelve, akkor rohadtul mindegy, hogy betartom-e ezeket, amiket itt kitalálok, mert nem számít. Mert csomó olyan dolgot mond, amit a könyv szerint kerülni kell. Aztán ott voltam én, aki egyátalán nem voltam féltékeny semelyik tesómra, legalábbis nincsenek ilyen emlékek és családi történetek. Najó, azt nagyon utáltam, hogy apu elviszi a húgom a boltba, és ő kapott valami édességet, nekünk meg nem hozott. Ott volt a nővérem, aki egy kanál vízben meg tudott volna fojtani picinek,felnőtt korunkra meg tök jóban vagyunk, sőt, talán mikor középsulis volt, már akkor is. Aztán ott van az öcsém, aki szintén a húgomat nagyon utálta, de velünk meg nem volt semmi baja a nővéremmel. Nyilván voltak még irigységek, de nem ilyen folyamatos, állandó testvérharc.

Megint az jön, hogy ez genetikus, és két különböző gyerek vagy harcol, vagy nem.  Vagy az, hogy a genetikusan féltékenységre kódolt gyerekekkel, viszonyokkal talán lehet valamit csinálni.
Muszáj hinnem ebben az utóbbiban, mert nagyon akarok változtatni.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Testvérféltékenység kezelés nálunk 3.

A harmadik pont az egyenlősdi. A gyerekek ne egyformán, hanem igényeik szerint kapjanak. Ezzel nem nehéz egyetérteni.
No, ez elég éles nálunk, így különös figyelemmel olvastam újra. De mivel így volt már régen is, úgy érzem, elég jó vagyok. Bár az érzések elfogadása itt nem az igazi, mert nagyon nehéz nekem elfogadni ezt a mindent nekem mentalitást,mert nagyon más vagyok. Bár lehet, nem is vagyok nagyon más. Nem is tudom. Talán csak nem ennyire élesen. Meg az én kérdésemet nem tette fel senki a könyvben, hogy mi van, ha a gyerek igénye az, hogy mindenből sok legyen neki.

És egyiket sem szeretem jobban a másiknál. És úgy érzem, nem is kivételezek semelyikkel. Nándi talán kicsit nehéz helyzetben van, mert gyakran nagyobbnak kezelem, mint amekkora, de ez sem azért van, mert kevésbé szeretem. Remélem nem is érzi így, bár ki tudja...  De ez ellen amúgy is küzdök.
Azt nem mondom, hogy egyformán szeretem őket, mert nem így van. Mindegyiküket máshogy szeretem. Igaziból nem tudom leírni. De nem tudnék közülük választani, hogy melyiket tartsam meg :) Mind a hármukra büszke vagyok, és mind a hármukat féltem valami miatt. Mind a hárman egyediek és különlegesek, senkihez nem hasonlíthatóak. Még ha hasonlítom, akkor sem :) De olyan mások, nem is lehet egyformán szeretni őket. Legalábbis én nem tudom.

SZóval ebből a pontból annyi, hogy kicsit türelmesebbnek lenni - ha-ha-ha - Rékával, mikor a vélt igényeit előadja. Tudomásul venni, hogy ez nem valós igény, és erről nem meggyőzni, hanem elfogadni, és a valós igényt teljesíteni. Magamban legyűrni, hogy ha az egyik kap valamit, akkor a másik is kapjon. Bár nem hiszem, hogy az rossz, ha az egyik kap egy ruhát, a másik meg kap egy csokit, csak hogy érezze, hogy rá is gondoltunk. De ez már a szeretetnyelvek miatt van, ami egy másik könyv.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Ezt még gyakorolni kell..

Reggel Nándi megint elmart valamit Misitől. Kiabáltam. A szokásosat. Aztán eszembe jutott, hogy mától másképp van.

Aztán megint volt egy, elvette Nándi a lufihullát, amivel éppen elvolt Misi. És akkor én majdnem kiabáltam. De mégsem. Mert eszembe jutott, hogy valami volt erre, amit máshogy fogok csinálni.

De mi is az???

És akkor ott álltam vagy egy percig, és gondolkoztam, hogy mit is határoztam el az ilyen esetekre?

Aztán nagy nehezen eszembe jutott, és rajzoltam egy sík ideg anyát, aki fejbeveregeti a Nándit, aki vigyorog, és egy szomorú Misit. Jó kis rajzolgatás kerekedett belőle.

Ezt még fejleszteni kell :)

Bár azóta nem volt konfliktus, talán csak azért, mert kint voltak az udvaron, és Misi babakocsiban üldögélt.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS