Nándi, a pasi

Nándi nagyon fiú. (Nándi saját kifejezése)  Ezt addig nem is tudtam, amíg nem lett még egy fiam, aki akármilyen furcsa, nem annyira fiú. Tényleg nem. Nándinak már most olyan pasis dolgai vannak, ami válóok.

Mivel addig nem volt fiam, amíg Nándi meg nem született, azt hittem, teljesen természetes, hogy autózik és börrög már 6-7 hónaposan. Hogy ha elindul a kívánatosnál kívánatosabb játékokkal teliszórt padlón, és csak egy autó van közöttük, akkor ő megkeresi, és azzal fog játszani. Mivel 6 hónaposan már ült-állt-mászott, felmászott, rövid időn belül nem okozott neki problémát, hogy bárhonnan megszerezze az autókat. Egy évesen a bébijátékszámba menő műanyag autók már derogáltak, csak fémkisautókkal játszott, tévedhetetlenül választva ki a minőséget a gagyitól. És azóta is autó, autó, autó, autó. És minden, amit a fiúk csinálnak. Ha valami fiú csinál valamit, akkor ő csatlakozik. Tanulja a fiúságot. Ha nem csinálja apa, akkor ő sem. Így komoly gondjaim vannak a vallásos neveléssel. Nem imádkozik, mert az apja sem, ergo, a fiúk nem imádkoznak.

És pici korában mondanivalója sem volt. Most, hogy itt van Misi, azért már tudjuk, hogy ez nem azért volt, mert Réka mellett nem jutott szóhoz. Hiszen Misinek van mondanivalója, magyaráz is folyton, igaz, nem értjük, de mondja, mondja. Mondhatta volna Nándi is. De olyan volt, mint a farkaskutya, némán támadott. Majdnem kb 20 hónapos volt, mire a szókincse 50 szó köré emelkedett, igaz, onnantól rohamos sebességgel fejlődött, bár érthetőség szempontból még elég sokáig kellett a fordító automata. Mostanra már csak 3-4 beszédhibája maradt :)
Azért is nehéz megérteni Nándi beszédét, mert azt mondja, ami eszébe jut. Nincs igazán jelentősége a szavaknak - ugye ismerős, szerintem ez is tipikus pasi dolog. Az csak árnyalat, hogy paprika, vagy paradicsom, ha egyszer mutatja: "Azt a paprikát kérem! "
Az sem számít, hogy nem tudja a nevét annak, amit lát, mondja, ami eszébe jut először. "Jaj, de szép káposzta!" mutatj a burjánzó mohát. De így lesz fehér kepucs a majonéz, és sárga a mustár. Esetleg piros majonéz a ketchup.

 És ha valami baja van, akkor sem beszél, hanem üt. Ez jön zsigerből. Folyamatosan harcolunk ellene, szépen és szabatosan el tudja mondani, hogy azért van a szájunk, hogy megbeszéljük, de mégis üt. Aztán csodálkozik, hogy szóval sikerül, ami erőszakkal nem, de nem okul.
Ha problémája van, akkor sem beszél. Nem lehet kihúzni belőle, hogy mi a baja, hogy mit szeretne. Ha egy hétig nincs olyan étel, amit szívesen enne, akkor nem eszik, de nem mondja, hogy süssünk palacsintát, max örül neki, ha mondom.

Meg amúgy Nándi egy alfa hím. Legalábbis küzd érte. Vagyis a helyéért a férfiak társadalmában. Ha nála kisebb érkezik a társaságába, és az veszélyezteti a pozícióit a nőknél (elsősorban anyánál) akkor kap a fejére. Mindent elvesz tőle, terror alatt tartja. Elsősorban Misi ennek az áldozata, de bármilyen vendég kisfiú is így jár. Ha vele kb. egykorú, akkor is megküzdenek, de ott elég könnyen beleegyezik az egyenrangúságba. Ha idősebb, akkor alárendeli magát a nagynak, tiszteletben tartja. Gondolom csak egyenlőre, lesz majd, amikor megküzd majd a nála kicsit idősebbekkel is.

De a legfantasztikusabb a csajokhoz való viszonya. Oké, hogy mondjuk, hogy csajoznak a kisfiúk, de azért ebben van némi jóindulat, nem? Nyilván a nőkhöz vonzódik minden kisgyerek, hiszen a gyöngédség meg szimpátia onnan árad. A lányokra csak nem mondjuk, hogy csajoznak. De Nándi tényleg csajozik az utóbbi hónapokban. Az, hogy kisbabákból csak a lányokkal nincsen baja, ez már korábban feltűnt, ezt még csak az alfa hím mivoltának tudtuk be. De mostanra a lányvendégeinket pátyolgatja, ölelgeti, játékot hoz nekik - babásat illetve lányosat. És mindezt kérés nélkül. Egyszercsak megszállja a szentlélek, és elkezd udvarolni.
De a nagyobbakat sem hagyja ám békén. Pár hónapja, mikor sokat jártunk a dokinénihez, rászállt az asszisztensre. Ott sertepertélt körülötte, simogatta a karját, aztán kiderült egy idő után, hogy nem véletlen, hanem direkt böködi a mellét. Na, akkor le kellett fogni, mert amikor már nyilvánvalóak voltak a szándékai, már ő sem kívánta leplezni. A strandon Óváron meg odaevickélt egy kb 20 éves csajhoz, megölelgette, megpuszilgatta, gondolom meg is tapizta, az meg a pasijával egyetemben csak vigyorgott, hogy milyen éééédes a Nándi. Ott egyébként valami kis korabeli lánykával is kikezdett, nagyon tetszett neki, kézenfogva úszkáltak, meg produkálta magát Nándi, hogy miket tud, aranyosak voltak nagyon. És hát elég jó ízlése van a fiamnak, vagyis hasonló az enyémhez, mondjuk inkább úgy, mert ez relatív, szóval a bájos arcú lányok tetszenek neki.
A cicimánia az megvan rendesen. Jobb híján az enyémet próbálja taperolni, múltkor ül a bevásárlókocsiban, és nonstop markolászik, én meg fogom le. Aztán mondom apjának, szóljon már rá, hogy nem illik más cicijét fogdosni. Erre mit mond apja? "Hát, fiam, én csak annyit mondhatok, ha megteheted, tedd meg!" Kösz.
De szegény nővérem sem úszta meg, nem is úszhatta volna, hiszen nálam dúsabb idomokkal van megáldva, jó, hogy felkeltette Nándi figyelmét. Még ruhástul leellenőrizte, hogy valódi-e, majd egy óvatlan pillanatban berontott, mikor zuhanyzott tesóm, szemügyre vette, majd közölte, hogy anyának kisebb van.

És a pasi-dolgai...
Reggel felkel, megy pisilni, úgy pisil, hogy áll a vc előtt lábujjhegyen, lógatja a fütyijét a peremére a klotyónak, nem hajtja fel teljesen az ülőkét, hanem tartja fél kézzel, a másikkal meg vakarja a fenekét. Egyszer ásított közben, és beleesett a cumija a vécébe. Egyszer pedig kicsúszott a kezéből az ülőke, és ráesett a fütyijére, jó ronda lett, mentünk ügyeletre, ahol azután, hogy kiderült, hogy nincs komoly baj, mindenki jól kiröhögte. De persze nem tanult belőle.
Megyünk a strandra, letelepszünk, szedem elő a holmikat, hogy átöltöztetem őket fürdőruhába, karúszók, stb. fordulok meg, Nándi ott áll a mellettünk levő virágládánál térdretolt gatyával, és pisil bele. Pont kényelmes volt. De pisil még le a teraszról oda, ahol járni szoktunk, illetve a Marcival a vc-be egymással szemben, és viccből lepisilik egymást. Tényleg, nagyon vicces...
Olyan, mintha nem értené, hogy ez miért fontos, neki nincs kára belőle.

Annyira máshogy gondolkozik, mint én, annyira férfi agya van, hogy lassan el fogok jutni addig, hogy nem gyerekként, hanem pasiként kezelem. És mint ilyent, semmi mást nem tudok vele csinálni, csak mint az apjával. Nem terelgetem, nem nevelgetem, csak szeretem, és szeretem, és elfogadom olyannak, szeretem olyannak, amilyen. Remélem hatásos lesz, ha már az apjánál bevált.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Arról, ami van

Ha már tényleg egész nap itt fekszem a gép előtt, megírom lassan az összes nyomasztó elmaradásomat. És ebből az egyik egy blogajánló. Ez egy érdekes blogajánló, mert némileg én elhatárolódnék ettől a blogtól, lévén nem igazán értek egyet néhány dologban, de hátha valaki az olvasóim közül igen, és boldogan olvassa ezután a családunk egyik barátjának egyébként elég jó írásait. A bloggert pedig nagyra becsülöm, ezért gondoltam, hogy reklámozom is őt.

Amiben nem értek egyet, az az egyik bejegyzés alatt elég hosszú kommentben olvasható is, nem térnék itt ki rá. Mindenesetre aki nem irtózik a politikától, és átfogó, tényekkel alátámasztott, elkötelezett írásokat akar olvasni, hát tegye ezt az On what there is blogon. A kommenteknek különösen örül a szerző, de hát ki nem? :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Képek - újra próba

Eszembe jutott, hogy teszek egy próbát megint a múltkor elmaradt képek közzétételével. Hiszen szerencsére fenn vannak a picasán. És időm mint a tenger :) Ha jól emlékszem, téma szerint próbáltam csoportosítani őket. És nagyon sajnáltam, ahogy most is, hogy Réka nem igazán működik együtt, ha fotózni szeretném :( Alig van róla mostanában kép...

Nos, voltak először is a buszos képek. Apukám a mindenféle kerti maradékokból csinált a gyerekeknek egy buszt, és két napig gyakorlatilag azzal játszottak.

Mindannyian. És persze hamarosan jöttek a sértődések és sírások, hogy ki mit.


De aztán sikerült utasként elosztani magukat. És mindenkit. Szegény barátunk a reggeli kávéja közben kényszerült a távolsági járatra...

Aztán egy sorozat Misiről és az ő étkezési szokásairól.
A fenti képen a mi legkisebb királyfink egy tölcséres jégkrémbe aludt bele, de előtte valahogy teljesen szétkente az arcán. Autózás közben.

Az alábbi sorozat pedig a túrógombóccal való küzdelmét örökítette meg. Kézzel, illetve (két) villával.


Aztán még voltunk állatkertben is, amiről nagyon sokat írtam, de már nem friss az élmény. Mindenesetre nagyon jól éreztük magunkat, reggel9től negyed6ig voltunk ott, és én fáradtam ki legjobban. Misi mondjuk kényszer hatására aludt egy picikét délben, max egy órát. És még a hazafelé úton sem vágták be a szunyát! És az állatkert nagy részét kihagytuk, nem mondom, hogy alig láttunk állatot, de kb a harmadát nem.
Az, hogy a nagyoknak tetszett, azzal nem mondok újat. De hogy a Misi mennyire élvezte, az engem is meglepett. Jártunk mi állatkertbe minden évben többször, de mikor ekkorák voltak, leginkább a nagy állatok érdekelték őket, elefánt, zsiráf, meg aki mozgott. A szurikáták mellett csak azért nem mentünk el, mert az alagútba mindig be kellett mászni. Nos, az alagútba Misi is bemászott, és boldogan körberohant többször, sikítozott is a nagyokkal, de őt nagyon lekötötték a szurikáták is. És a fán szundikáló mosómedvéket is kiszúrta, és mutogatta, meg visítozott hozzá. Meg minden állat. A kacsákat persze kergette, és óriáskígyót csak azért nem simogatott, mert éppen aludt. A nagyok viszont nem hagyták ki. A Noé arénában az állatbemutatón lenyűgözve ült az ölemben, és csak akkor akart felkelni, mikor a koapi elmászott felettünk, utána akart menni. Most először majmokat is néztünk, az én gyerekeim furák, eddig nem érdekelte őket, így mindig kihagytuk, én órákig el tudnám figyelni, ahogy ugrándoznak, és úgy néz ki, Misi is. Bár a sziamangokat ilyen idős korában Réka is értékelte, de a többi nem. Megetette a tevéket, az egyik bekapta könyékig a kezét, a kecskéknek így már csak dobálta a zoo csemegét. Réka meg Nándi eközben teljesen egyedül mentek be az állatsimogatóba. Olyan nagyok már. Vagy én vagyok felelőtlen. Szóval remek nap volt, és a nagy büszkeségem, hogy be mertem vezetni reggel a belvárosba az m3-as bevezetőn. Hazafelé már Gergő hozott minket :)
Szóval a képek, ha csak kevés is, mert elég kevés alkalmam volt fotózni, hárman háromfelé mentek állandóan :) :
ennyire figyelt. Talán látszik :)


És így a végére még kettő a fiúkról. csak mert szépek, és olyanra sikerült, amilyennek én látom őket. Sajnálom, hogy Rékáról nincs :(




  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Kormos Anett: Ingyenszínház

Mindig tervezem, hogy írok majd azokról a könyvekről, filmekről, amik nagyon tetszettek, vagy nagyon nem, vagy csalódás, szóval amik elindítottak bennem valamit. Legyen most ez az első, már régóta nyomaszt, hogy akarok róla írni. Már csak azért is, mert mikor gondoltam, hogy megveszem, rákerestem, de nem találtam, csak nagyon általánosságokat, személyes véleményt meg semmit.

Szóval elolvastam, és az van bene, ami a címe. Ingyenszínház. Bepillantás egy család életébe, olyan dolgaiba, amit nem feltétlen szoktak leírni. Olyannyira, hogy ha ez valódi, igazi család, akkor picit szégyellem magam, hogy ezt én láttam. Talán azért, mert néha az író kritikájának tűnik a családjáról attól, hogy távolról, mindent átlátóan ír róluk. (És saját magáról)

A stílusát nagyon szerettem, könnyen olvasható, érthető, nem fellengzős, nincs elkeveredve azzal, hogy ő most ÍR, meg nagyon jók a képek, tényleg magam előtt láttam a szereplőket, a helyzeteket, talán ettől is volt kiborító számomra a tragédia, ami szinte mindegyik kis írásban benne van.  Az x. oldalon - nincs nálam a könyv, hogy most ezt megnézzem, de valahol a közepe előtt - az egyik azzal kezdődött, hogy mennyirenagyon szerette a műhelyét az öregúr, és a szerszámait, és hogy ez az élete, és a többi, és ahogy ezt olvastam, már szorult össze a szívem, hogy na, akkor ez tuti le fog égni, vagy felrobban, de az biztos, hogy valami szörnyűség lesz a vége, ami miatt elveszíti. Nem hiszem, hogy lelövöm a poént, ha elárulom, hogy tényleg ez történt... Abba is hagytam egy időre az olvasást, mert kezdett unalmas lenni, hogy csupa rossz történik, de ez a lelkiállapotom miatt volt.
Azért az utolsó novellákban egyensúlyba került valahogy a jó meg a rossz.

Lehet, hogy az is volt a baj, hogy én egyben olvastam az egészet, hogy egyesével, naponta csak egy-két részletet olvasva egész más lett volna a hatás. Mondjam úgy, még jobb. Mert igaziból a végső érzés azért jó volt, és én azért ajánlom, hogy ha valaki akar valami jót olvasni olvassa el az Ingyenszínházat.
Anyósomnak tetszett, pedig ő néhány oldal után leteszi a nemjó könyveket, Gergőnek nem. Vele azt beszéltük, hogy leginkább antológiában lennének jók ezek a kis novellák, vagy mik, 3-4 váltva másokkal, más stílussal. De azért nekem így is tetszett. És ha lesz még könyve Kormos Anettnak, azt fogom kérni, hogy vegyék meg nekem ajándékba :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Blogok

Mivel beteg vagyok, és attól is rázni kezd a hideg, ha pisilni kimegyek, hát internetezek egész nap a wifi és laptop áldásának köszönhetően. És mivel válságban vagyok anyaságomat illetően, elkezdtem keresni olyan blogokat, amiben más nagycsaládosok osztják meg az életüket. Találtam is néhányat, ha nem is túl sokat, ami alapvetően érthető, abból kiindulva, hogy nekem mennyi időm van.

Abban reménykedtem, hogy ha olvasom, hogy másnak sem megy olyan könnyen, és nekik sem fenékig tejfel az élet, majd akkor kicsit jobban érzem magam. De sajnos nem így történt. Szinte mindenkinek csupa tejszínhab és rózsaszín fodor a mindennapok, a blogolók tökéletes anyák és feleségek és háziasszonyok. Tényleg egy-két olyan blogot találtam csak, ami olyan, mint (szerintem) az enyém, hétköznapi, valóságos, van benne olyan is, ami nem jó. Például őt.
Azért feliratkoztam néhányra, akinek nem bosszantott fel legalább a stílusa, vagy úgy gondoltam, azért szívesen olvasnám, ha van időm, most nézem, hogy ahhoz képest, ahány helyen jártam, ez nem is olyan sok... Fenébe. Valami baj van velem.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Barbie és Ken, avagy nemi identitástudat

Tavaly novemberben kiadtak egy kormányrendeletet - lehet, azóta már visszavonták - miszerint lehetőség szerint vissza kell szorítani a papás-mamás játékot az oviban, mert a nemi sztereotípiákat erősíti. Gondolom, mindez a liberalizmus, női egyenjogúság és a többi miatt, amivel én úgy vagyok, hogy oké, csinálják, ahogy akarják, de én is hadd csináljam, ahogy akarom, ebben meg engem ne korlátozzanak.

Ez jutott eszembe, mikor Réka egyik Barbie-jának varrtam egy szoknyát, és rá is adtam, amitől Réka teljesen elképedt, és közölte, hogy nem adhatok arra a Barbie-ra szoknyát, hiszen az fiú. Addig rózsaszín szabadidő volt rajta, megjegyzem, hatalmas göndör hajjal és Barbie-mellekkel rendelkező darabról van szó. Kiderült, hogy ez a fiú és lány baba csókozni is szokott, és ő az apuka is. Jobb híján. Gyorsan találtam egy mondvacsinált indokot, hogy vehessek egy fiú-Barbie-t, más néven Kent, elvileg a mi gyerekeink nem kapnak "csakúgy" játékot.

Így utólag elmondhatom, hogy nagy szerencsémre végül Réka inkább Marcival játszott, és nem jött velem választani. Ugyanis ahogy megálltam az Auchan rózsaszín polcainál, és szemrevételeztem a kínálatot, csupa metroszexuális Kennel találtam szemben magam. Aki esetleg nem lenne tisztában a fogalommal, durván fogalmazva kinézetre olyan, mintha a fiúkat szeretné, de mégis a lányokat. A metroszexuálisak nem biztos, hogy ezzel egyetértenek, de én így tudom megfogalmazni. Lehet, a wikipédia többet tud erről. Én nem akarok. Strucc vagyok a témában. Lehet, hogy helyénvalóbb lenne úgy fogalmazni, hogy ad a külsejére, de az szerintem más.

Nem mondhatjuk, hogy a Barbie-knak diszkrét lenne a sminkjük, de komolyan mondom, megkockáztatom, hogy az egyik, félrecsapott hajú "fiú" baba vastagabban volt festve, mint a lányok. Gyakorlatilag az arccsontjáig tartott a szemfestéke. Kicsit reménykedem, hogy gyári hibás volt.
Mindenesetre amitől legjobban kiborultam, az egy fésülhető hajú Ken volt, akit 100!!!! különböző pózba tudsz beállítani. Azt hiszem, ő volt az. Elképesztő, hogy ez a férfiideál. A Barbiek azt hiszem, nem sokat változtak az elmúlt idők során, maradt a karcsú derék, nagy mell, dús haj, bájos, arc, de a Kenek azért elég mások voltak az én időmben. Vagy csak nem tűnt fel? Kár, hogy nem tudom összehasonlítani, mert nincs rá időm. De úgy emlékszem, a szögletes áll, és a fehér fogú vigyor meg a műanyagra festett haj volt mindegyik jellemzője. Lehet, széles volt a válluk is? Vagy lehet, az meg az én szüleimet képesztette el? DE UGYE NEM FESTETTÉK AZ ARCUKAT????!!!

Végül sikerült találni egy Hamupipőkéhez tartozó herceget, aki nem festette magát, ami azért is jó választás volt, mert volt már egy Hamupipőke babánk is, és végre egymásra találtak. Ezek után már ennek is örülni tudtam.

És itt bizonyosodott be végleg, hogy konzervatív vagyok, és más generációhoz tartozok. Réka nagy izgalommal kézbe vette, majd nézegette, és látványosan hiányzott az arcáról a végremegkaptam-öröm, ha csalódott nem is volt. Mint kiderült, az volt a baja, hogy "ezt nem lehet szépítgetni". ÓÓÓÓÓ HÁT HÁLA AZ ÉGNEK!!! EZ VOLT A CÉL! Néha kicsit rosszul érzem magam, ha nem kapja meg a gyerek a tökéletes ajándékot, de most ez nem az a szitu volt. Elmondtam neki, hogy hát, a fiúk nem is szépítgetik magukat, mikor látja az apát manikűrözni meg fésülgetni magát, meg szépítgetni. Ezzel aztán megbékélt, és azóta boldogan játszik vele, Erik lett a neve. Még egy fennakadás volt, mikor levetkőztette, és szembesült a kockás hassal. Hogy ez mi. De úgy tűnt, megértette, mert mikor egyik barátja, már nem emlékszem, ki, megkérdezte, azt mondta, hogy az izomja. :)

Orbis, mikor meséltem neki az esetet, mondta, hogy van egy lány, aki legyalulja a Barbie-k arcát, és rendes, normális fejet fest nekik, eredetileg a megkopott, 20 éves babákra jött létre az iparág, de az igények változnak. Ígérte, hogy elküldi majd az elérhetőségeit. Azt hiszem, a jövőben a háztartásba költözendő Kenek - mert biztos lesz ilyen - igénybe fogják venni a szolgáltatást.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Sírni fogok

Hát, írtam egy hosszút, csomó képpel, elszállt. Most eléggé el vagyok kenődve. Nincs erőm újra. Pont ugyanaz, ami a blog.hu-nál volt, pedig mentett, és mégsincsenek ott. Sajnálom. legalább ne írtam volna annyit...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Csontfog

- Nagyon örülök, Réka, hogy ennyire vigyázol arra, hogy ne egyél sok édességet, és egészséges szép vasfogad legyen! - dicsérem meg Rékát.
- Csontfog!
- Igen, csontfog.
- Ez itt a bordám -mutatja az oldalát. - Bordacsontfogam lesz. Mert a bordám is ilyen... doing, doing - mutat hullámvonalat a kezével. - Ilyen hullámzós. A fogam meg recés. Bordacsontfog.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Az igazság odaát van...

... már ha kettőnk vitájáról van szó Rékával...

Egy mai példa a mi kis rendszeres összetűzéseinkről. Esetlegesen hasznos info, hogy az elmúlt pár hétben jópárszor megtekintettük A kis hableány c. rendkívül lebilincselő Disney rajzfilmet, többször el is játszottuk. Én többnyire Triton, a zord atya voltam... A konfliktus azon robbant ki, hogy a kislányok ugyan ne "csókozzanak" szájra kisfiúkkal, Réka szerint ezt lehet, ugyanis Ariel kislány, mert Triton, az apja kislányomnak hívja, és ő is csókozik.
- Igen, de az én anyukám is kislányomnak hív engem, pedig én már anyuka vagyok - próbálom meggyőzni.
- De nem úgy van!
- De nézd meg, Tritonnak, és Erik apukájának is ősz a haja, öregek már, mert nagyok a gyerekeik - próbálkozom tovább.
- Nem! Tritonnak azért ősz a haja, mert úgy született!
- Tényleg? És ezt meg honnan tudod?
- Onnan, hogy amikor még kisbaba voltam, és te még meg sem születél, láttam az Ariel 11-et, és abban volt.
Mivel meg sem születtem akkor még, ezzel tényleg nem tudok vitatkozni, meghátrálok. Legalábbis a vitának ettől az irányától. Visszafojtott röhögéssel.
Ez nem egyszeri alkalom. Naponta többször vannak ilyen jellegű összeugrásaink. Amit lehet, ráhagyok, mert mindent jobban tud, nem érdemes beleszaladni.

Viszont kicsit elgondolkodtató, hogy én úgy emlékszem saját gyerekkoromból is, meg olvastam is, hogy a gyerekeknek bizonyos korig általában elég szent, amit a szüleik mondanak. A szülő mindent tud, mindent megold, mindig lehet rá számítani. Emlékszem arra a nagyon rossz érzésre, mikor szembesültem vele, hogy ez nem így van, nem tudom, hány éves voltam, de nagyon rossz emlék. Rékának úgy tűnik, ez kimarad. Ami mondjuk kicsit fáj, mert jólesne a bizalom, kivált tőle.

Egy hónapja kb. lárvát találtak az ovi udvarán, és Titusz elmagyarázta Rékának, hogy szarvasbogár lesz belőle. (valószínűsíthetően abból már nem, az ovisokat ismerve) Volt valami nyakatekert módja, nagyon sok igazsággal, mindenesetre a báb állapot kimaradt belőle. Valami miatt fontosnak tartottam, hogy ezt a hiányosságot pótoljam, hát, hogy én mit kaptam... A Titusz ért hozzá, mert ő mindent tud az állatokról. Hiába győzködtem, hogy én is elég sokat tudok. Aztán az interneten végül megnéztük a lárvákat, és a szarvasbogarat is. Órákkal később, alvás után, mert még szóba sem volt hajlandó állni velem a témáról addig. De Titusz szerencsére arról is meggyőzte - amiről én nem tudtam - hogy a katicabogarak jobban szeretik, ha hamar elengedjük, és nem tartjuk befőttesüvegben őket.

Szóval még egy 6 éves kisfiú is többet tud Réka szemében a világról, mint én. Pedig még csak nem is szerelmes belé. Ez akár elkeserítő is lehet. De még azt is jobban tudja nálam, hogy mi van oda írva, amit megkért, hogy olvassam el, vagy hogy hogy mondanak angolul valamit, vagy mikor félreért valamit és rosszul mondja mondókában vagy énekben.. no, azt sem hiszi el, hogy máshogy van helyesen. "Lehet migyóm és mügülöm sok szás". Kedvesen rávezetve elmagyarázom - anélkül, hogy kijavítanám - hogy mi is az a bigyó, és mi a mütyür. De hasztalan. Éneklem vele később a helyes kiejtéssel, furán néz. A százzal pedig arra jutottam, hogy az nem száz, hanem szám. Akkor is, mikor 50-szer meghallgattuk a dalt egymás után, és elmagyaráztam, sok százszor, hogy a sok száz az nagyon nagyon sok. A vízkötő megköti a vizet, a pókszira már nem emlékszem, hogy micsoda, de felfaladt és nem felszaladt, mert a falon ment fel, és azért faladt. Esetleg így befalta valami madár, hamm!

Azért, ha sok ideje van rá, megemészti, és ha már nem kell ellenkeznie, és nem kell bevallania, hogy tévedett, vagy elismerni az igazamat, egy idő után már hallom, hogy a helyes módon adja tovább. A póksziból pókfi lett, és gyönyörűen mondja, hogy vízköpő. És talán elhiszi azt is majd egyszer, hogy én is tudok ezt-azt az állatokról...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Alvás

Misi múlt éjjel átaludta az éjszakát.
Nem csak úgy nagyjából, hanem este kb háromnegyed 9től egészen másnap reggel fél7ig aludt. És amikor felébredt, utána már nem aludt vissza. Egyfolytában aludt, felsírás nélkül. Ilyen még nem volt, mióta megszületett. Ami meg a hab a tortán, ő ugye nem szívesen aludt el a kiságyában. Az utóbbi két hónapban úgy fektettem, hogy melléfeküdtem, és megvártam, amíg elaludt, és többnyire a testvéreivel aludt. Két napja pedig délben és este is beteszem a kiságyába, és alszik. Vagyis egy darabig fetreng, majd elalszik. Nem is nagyon kell hozzá bemenni. Szóval elképesztő. Mondtam is a tesómnak, hogy lehet, hogy nem kapják meg mégsem a kiságyat, egy hónap múlva kéne odaadni nekik. Meglátjuk, mennyire tartós a tendencia, és működik-e majd esetleg a nagyos ágyban is. Szeretném odaadni nekik, mert utána meg mit csinálok vele, és tartozik hozzá pelenkázó is... Szóval meglátjuk.

Természetesen az alvás egyszeri alkalom volt, hiszen jön a negyedik szemfoga, és szerintem a szemfognál szemetebb fog nincsen. Ez három gyerekes személyes tapasztalat. A rágók sem. De most már kint lesz a negyedik, és több csak nem nő. Remélem pihenünk egy kicsit, és utána jönnek majd a hátsó rágók, és akkor teljes lesz a bébifogsor, és befejezzük, vagy egy életre, vagy egy hosszabb időre a fognövesztést. Eddig a leghosszabb szünet fél év volt, Réka utolsó foga Nándi születésekor tört át, és olyan fél évesen kezdte növeszteni a fogait Nándi, az egy másik dolog, hogy vagy 9 hónapos volt, mire ki is nőtt az első :) Misi első és Nándi utolsó foga nagyjából egyidőben kínozott minket.

Természetesen én nem tudok továbbra sem aludni. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mégis van valamilyen szellemünk, bár nem hiszek benne, de elég ijesztő dolgok, amik miatt felriadok, mikor éppen elaludnék, persze, lehet, hogy csak álom. Igaziból nem tudom leírni, elmondani sem. Az az ijesztő, hogy minden éjjel nagyjából ugyanakkor, és ugyanazt az ijedelmet váltja ki. Ma kezdtem gondolkozni megint a szellemen. Ja, és csak itthon. Most egy hetet anyukáméknál voltunk, és nem volt. Igaz, későn feküdtem le, meg nehezen aludtam el,  de ez a felriadás kimaradt.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Rémület

Bár ez sem jó szó. Nem tudom, mi lenne a megfelelő szó arra, amit ma este átéltem. És gyanítom, Gergő is.

Ugyanis Nándi ma elveszett. Kb. 10-15 perc lehetett, amíg nem találtuk, de én soha többé ezt az érzést nem akarom. Még a felét sem, a harmadát sem, semmit sem belőle. Azt hittem, aggódtam már gyerekemért, de nem. Leírhatatlan, nem is próbálkozom.

Végülis, mint kiderült, Móniékkal ment el sétálni,  aki úgy tudta, Nándi megkérdezte, jöhet-e. Lehet, hogy meg is kérdezte valahonnan messziről, de biztos, hogy nem válaszolt neki senki. Mind azt hittük, Marciéknál játszik ő is a többi gyerekkel. Szilvi meg látta, hogy eljött hazafelé, kint volt, azt hitte,  haza is ért. Hittük.

Először azt gondoltam, hazajött, elaludt valahol, vagy csak elbújt, üvöltöttem végig a lakást, felforgattam mindent, nem volt, akkor már a többiek is komolyan vették, mindenki szétszaladt, előre hátra, aztán biciklivel elindultam, hátha Bálintékhoz indult egy hülye pillanatában, oda odatalál.  És jöttek szembe. Megismertem, ahogy szaladt. Nagyon-nagyon el akartam verni, de annyira örültem, hogy megvan, hogy nem voltam rá képes.  Gergő sem. De nagyon bőgtem, valamennyit talán megértett belőle. Nem tudom.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Gondoltam, írok egyet Misiről. Eléggé kiborít, de azért nem annyira, hogy ne tudjak róla áradozni. A rosszasága is lenyűgöző egyébként. Azt hiszem, leginkább azért, mert harmadik gyerek, és még mindig kisbabaként van kezelve, holott ő már 14 hónapos. Réka meg Nándi annyival többmindent csináltak ennyi idősen, Nándi mozgásban, Réka beszédben, nyilván azokat nem jegyeztem meg, amiben ők voltak elmaradva, és esetleg Misi sokkal jobb náluk. De ez nem is fontos, csak gyűjtök egy csokrot, hogy milyen most a Misi.

Huncut. Rosszaság. Vigyorgós. Gondolkozós. Utánozós. Hisztis és akaratos.
Semmit nem mond. Volt egy 5-6 szavas szókincse, amit lecsökkentett egyre. És jött hozzá egy. Elég rossz, dehát nem így fog érettségizni. Cserébe mindent megért mondjuk, de a visszalépések ugye mindig kiborítóak. Most mindketten aják vagyunk Gergővel pl. Az új szó pedig az Éékka, ami Réka, Nándi és Marci is. Marcit közel annyit látja, mint Rékát, nem csoda, hogy családtagnak tartja :) Sőt, pár hete Réka, Nándi és Marci a kerítésen állva üvöltöttek át Dorkának - Dooooorkaaaa! - És ezt is úgy hozta Misi, hogy szintén felmászott a kerítésre, mert ezt is tudja, és üvöltötte, hogy ééékkaaa!

Egyébként nagyon mászós. Nagyon nagyon. Ma délelőtt guggolva gyomláltam, és hátulról felmászott a nyakamba, fel is ült. Segítség nélkül. Egyedül beül a hintába és rugdossa magát. Feláll a hintaszarvasra, és elengedi a kapaszkodót. Meg ahova tud, felmászik.  Ahova nem tud, oda csak próbál. Múltkor kinyitotta a cipős lehajtható ajtaját, és felmászott rá, és rádőlt a szekrény. Szerencsére nem lett semmi baja. Nem szabad alacsonyabb bútorokat magasak közelébe tolni, mert mindjárt lépcsőnek használja. Nem tudom, mikor jön rá majd, hogy a konyhaszékekről a konyhaasztalra fel tud mászni... Nem várom.
Ja, és ha produkció van, büszkén kiabál, hogy nézzük meg. Aztán csodálkozik, ha nem dicsérjük meg, hanem szidás jön.

A másik kedvenc a pakolás. Nem csak a vécébe pakol, mindenhova. Be és ki. Sajnos a játékok kevésnek bizonyulnak, hiába van elég pakolós játékunk. A szemetest is szereti. Múltkor észrevettem szerencsére, hogy bedobta a cumisüvegét, levettem a tetejtét, és realizáltam, hogy a cumisüveg egy csomó bontatlan zacskó pudingporon, kakaón, sütőporon, mazsolán és hasonlókon pihenget. Még jó, hogy viszonylag üres és tiszta volt a zacskó, meg lehetett menteni a dolgokat.

Öltözni is szeret, mindenfélét rárak a fejére, ruhadarabokat cipel, akaszt a nyakába. Kendőket kifejezetten preferálja.

Amiben viszont a legjobb, az az utánozás. Hihetetlen a csávó. Egyébként pont ezzel nyűgöz le állandóan, mert egyszerűen nem veszi figyelembe, hogy ő még csak 14 hónapos, jó lassan 15 lesz, de olyan szinten muszáj neki mindent csinálni, amit a nagyok, hogy Rékának és Nándinak kell gyakran már biztonságos dolgokra nemet mondani, mert Misi kiszámíthatatlan.
Bármit lát, megáll, a bal ujját beledugja az első percig az orrába, és elmélyedve koncentrál, hogy mit is lát. Aztán csinálja. Ha nem megy, jön segítségért. Önálló ötlete nem nagyon van, de amit lát, azt azonnal. És semmiből nem maradhat ki. Rékára is szoktam mondani, hogy egy fingnak nem eshet mellé, de amit Misi művel, az übereli. Az asztalon nem lehet semmi, azon kívül, amit ő eszik, mert azt kéri akkor a továbbiakban. Nálunk Réka majonézzel eszi a virslit - meg mindent - Nándi meg ketchuppal. Nos, Misinek mind a kettőt tenni kell. De ha Gergő is ott van, akkor mustárt is, mert apjuk meg azzal szokta. Ha meglátja, hogy a te kajád bármiben különbözik, már le is söpörte az asztalról a sajátját, és mutogatja kümmögve, hogy az kell neki. Ha nem kapcsolsz, ordít. Ha BÁRMIT  csinálsz, és ő úgy látja, hogy az örömet okoz neked, akkor neki is kell azt. MINDENKÉPPEN! Neki is kell az öröm. De ha csak felkelti az érdeklődését, akkor is.
Az egyik nap üveggolyóztak, és megengedtem, hogy Misó is részt vegyen, mert már hónapok óta nem veszi a szájába a vackokat. Semmikor. De azzal nem számoltam, hogy a nagyok viszont igen. Mikor észrevettem, hogy mit művelnek, azonnal elkoboztam az összes golyót, és csak másnap a pelenkából derült ki, hogy tévesen hittem, hogy még csak a hülyeség bevizsgálásánál tart Misi. Addigra már kipróbálta. Csoda, hogy le tudta nyelni, meg hogy kijött...

Az előzőek kapcsán az akarat. Hát, igen. Erről nem is szeretnék túl sokat írni, mert eléggé kiborít, mert mindent azonnal és most, és nem lehet olyant, hogy nem. Leveti magát a földre, ordít, habzó szájjal szinte, és most már ilyen nagyos hülyeségei is vannak, tegnap pl. valamit láthatott a bal mellemen, mert nem fogadta el, megvizsgálta, majd ordított, csak a másikat fogadta el, de az is hosszas egzaminálás után.   Néha lehet rá hatni észérvekkel, de többnyire meg sem hallja. Én meg lassan az ordítást... Vannak konfliktusaink, azért elég komoly korlátai vannak még a szabadságnak egy ekkora csipisznél...

És persze ügyes is azért mozgásban. A babafutást már produkálja elég nagy stabilitással, most már ügyesen esik rövidnadrágban is, és pelenka nélkül fenékre is. Sokkal többet küzd az egyensúlyáért. Ezerrel motorozik, nagy sebességgel. Hátrafelé jár - ez nagyon aranyos, benézi, merre kell menni, aztán megy, és mindig várja, hog ynekiütközik a célnak, ha túl messze van, akkor meg is lesi, hogy messze van-e még. Métereken keresztül vezeti a labdát rugdosva, és persze elkapja, ha dobjuk neki.

Együtt játszik a nagyokkal. Persze babajátékokat, mint kukucs, meg fogócska, meg ilyenek, de kezdeményez, közreműködik, alkalmazkodik.

De ha a legalapvetőbb jellemzőjét kellene kiválasztanom, akkor megfigyel. Az összes próbálkozása, utánozása, játéka, minden azon alapul, hogy megy és néz és figyel, vizsgál, kipróbál, mi hogy működik. Nagyon tud koncentrálni a megfigyelésben is és a végrehajtásban is. És ha valami sikerül, nem elégszik meg vele, hogy sikerült, hanem újra és újra, amíg nem lesz tökéletes, és elégedett vele. És akkor szól, hogy bezsebelje  a dicséretet.

Ezek jutottak eszembe hirtelen a legkisebbről...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

ezaz

Csak telnek a napjaink. Mindig csinálunk valamit, találkozom emberekkel, illetve rendszeresen valamilyen orvoshoz megy valaki a családból, ma pl. az terhesség után megmaradt szemölcseimet szedettem le. Ideje volt.
Egyre rosszabb passzban vagyok, ezért sem szaporodnak a blogbejegyzések. Annyira, hogy most már nincs kedvem leírni sem. Pedig szokott segíteni, de akkor szembesülni kellene velük, és annyira nincs se tervem, sem ötletem, sem semmi arra, hogy megoldjam, vagy kikeveredjek belőle, hogy ijeszt az ötlet, hogy leírjam. Pedig sokaknak ezek biztos nem valódi problémák, és én is tudnék sok sok rosszabbat kitalálni magunknak is, amiért nagyon hálás vagyok, hogy nincsenek. Luxusproblémáim vannak.

Szóval most ez van. A gyerekek jól vannak, Réka utolsó napja van holnap az oviban, Nándinak nincs helye sehol szeptembertől, Misi életveszélyes. Mind nagyon okosak, nagyon akaratosak és hisztisek. És természetesen gyönyörűek. Ja, és koszosak. Nagyon koszosak.
Misi elkapja a neki dobott labdát, ami szerintem zseniális. 14 hónaposan.
Röviden ennyi. Nincs kedvem többhöz. Nem jönnek össze a kétnaponkénti bejegyzések, ez van. Majd bánni fogom, és szidom a hülye agyamat, mikor nézném vissza.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Klotyó manó

Tényleg nagyon kevés nem van nálunk. Igen szabadon vannak tartva a kölkek, nagyon sok mindent lehet nekik, néha úgy érzem, túl sok mindent is, de úgy tűnik, ez is kevés. Vagy nem tudom.

Azt hiszem, az, hogy nem engedem, hogy Misi a WC-ből igyon, nem olyan nagyon fura dolog. Az, hogy nem lehet pisis bilivel a fején rohangálni, a pisiben kezet mosni, megint érthetőnek és kézenfekvőnek tűnik számomra. Hogy a WC kefével nem mosunk fogat, nekem az egyértelmű kategóriába tartozik. És ezek mind olyanok, hogy nem, nem akarom elterelni, ezek NEM-ek, tanulja meg, és hagyja békén az ürítés szentélyét. Nehezíti a helyzetet, hogy nálunk ugye nincs ajtó a fürdőn. Lent van ugyan, de nagyon rossz a zárja, könnyű belökni egy határozott totyogónak.

De egyenlőre nem boldogulok. Egy-egy részeredményem van néha, de mindig van újabb sportág, amiben edzi magát.  Most például a dolgok vécébe dobálása a legújabb. Néhány tekercs papírral kezdtünk. Nem tudom, lehet, hogy látta, hogy kisebb darabokat dobunk bele, gondolta, minek ezzel vacakolni, ne, itt az egész. Rosszabb esetben kihorgászta utána, és a csöpögő zsákmányt büszkén hozta bemutatni. Ez most már vagy egy hete nem fordult elő, talán nyertem, de még nem vagyok benne biztos.

Lehet, hogy ha nem is dob be több papírt, akkor sem nyertem. Lehet, hogy jobban jártunk volna, ha marad a wc-papíroknál, legyen az akár egy egész tekercs. Ugyanis pár napja a játékait horgászom ki a klotyóból. Rettegek, hogy mikor lesz az, hogy lehúzunk egyet, mert nem vesszük észre, mert nem halljuk meg a loccsanást. Ahogy más gyerek az erkélyről dobálja le módszeresen a kacatjait, úgy hajigálja a mienk a csészébe az övéit. Egy bedob, megy a szobába a következőért. Ma sikáltam ki éppen domestossal, ott állt nem messze tőlem, kezében egy műanyag autó, magyarázom neki, hogy nem szabad, és eszébe se jusson, hogy most takarítom, ahogy felemeltem a kefét, a kis büdös villámgyorsan előreugrott, beledobta az autót, majd visszahúzódott, és leste, mi lesz. Kiszedtem, leszidtam. Aztán rájöttem a bátorság okára, volt már bent egy mekis fénykard is, amit nem vettem észre, mikor bedobta.
Kb 10 perc múlva nem találtam a telefonomat, tiszta idegbeteg lettem, de végül az ágyban találtam meg. Megúsztam. Egyenlőre...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Ma reggeli fotó


Hát, lehet így pihentetően aludni? Csodálkozom, hogy nem alszom ki magam?
Posted by Picasa

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Segítség fogyókúrához

Réka igazán segítőkész tud néha lenni.

- Anya! Majd én segítek neked lefogyni.
- De kedves vagy! És hogyan?
- Úgy, hogy majd én mindig megeszem Nándi maradékját, és akkor neked nem kell!
Tegnap pl. szinte ijedten utasította apját, hogy egye meg az ő és Nándi vacsora romjait is, hogy nehogy nekem kelljen, és megkövéredjek még jobban. Kár, hogy a kis őrangyal nincs mellettem mindig, biztos, hogy könnyebb lenne megtartani a mértéket :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS