Kép

Akartam írni a karácsonyvárásunkról, vagyis a gyakorlatias mindenféle mihogylegyenről, hátha jobban átlátom ha leírom, de asszem most (is) kevés vagyok hozzá.
Annak, aki még mindig adventi naptár ötletet keres, így az utolsó pillanatban, a Gyereketető aktuális posztját olvasva jutott eszembe most egy jó, amit meg fogok valósítani. Kis zsákokat varrtam idén, és a zsákból a finomságot úgy lehet megkapni, ha a helyére valami jóságot tesznek vissza. A jóságot leírjuk, lerajzoljuk papírdarabkára, és megtömjük vele a zsákot. Ez lesz az ajándék a Jézuska születésnapjára. Lehet, hogy a jóság karácsonyfát is kiteszem idén is, de ez most jobban tetszik...

Úgyhogy most csak kép. A Misiről, aki már ki tud mászni a járókából, így okafogyottá vált a rácsok használata, és Rékáról, aki mostanában tűri a fényképezést, és nagyon sokat segített ma nekem. Van is róla néhány jó kép :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Wass Albert: Tizenhárom almafa

Szeretném leszögezni, hogy véleményem szerint Wass Albert méltatlanul lett kitűzve a szélsőjobb zászlójára. Legalábbis az általam olvasott művei alapján mindenképpen. Néhány hónapja parázs vitába keveredtem valakivel (neves ember :) ) az interneten, ami nem szokásom, mindenkinek megvan a maga véleménye, semmi közöm hozzá. De ő azt mondta, hogy nem olvasott tőle semmit, és nem is akar, mert szerinte úgysem olyant ír, amit ő szeretne olvasni, és annyi jó könyv van, nem fogja gyilkosok könyvét kézbe venni, ez legalább egy szelekció. Én akkor már egy ideje követtem ennek az illetőnek az életét, és annyira "európainak" gondoltam, hogy belementem a vitába, ami végülis nem vezetett eredményre, egyszerűen nem jött válasz egy idő után.


Mert Wass Albert egyátalán nem szélsőséges, egyátalán nem zsidógyűlölő, még a románokat sem utálja, sőt, csalódás a magyarok uralma. Legalábbis azokban a könyvekben, amit olvastam tőle, ez a munkásságának nagyjából a fele. Igen, tele van a legtöbb könyve fájdalommal és szomorúsággal, volt olyan, amit egyszerűen nem tudtam "befalni", ahogy én szoktam olvasni, hanem mindig meg kellett állnom néhány oldal után, mert annyi emésztenivaló volt benne. Én azt gondolom, hogy teljesen jogos a szomorúsága és az elkeseredettsége, hiszen elveszítette a hazáját, el kellett menekülnie. Én úgy vettem ki a könyveiből, hogy nem Trianon miatt van ez a fene nagy búság, hanem azért, mert ember embernek farkasa. Esetleg még az emigrációja miatt. (Véleményem szerint a vádakra - ami miatt mennie kellett - sem náci érzelmei, hanem a szocializmus, kommunizmus teljes elítélése miatt szolgált rá, de hát nem voltam ott...) 

Hogy mire alapozom ezt? 

Hát a Tizenhárom almafa c. könyvre. És az Elvásik a veres csillag címűre. Vagy a Kard és kaszára. Vagy az A funtineli boszorkányra.  De mivel azt gondolom, hogy ha valaki Wass Albertet akar olvasni, a Tizenhárom almafával kell kezdenie, és mert éppen most fejeztem be többedszer, ezt kezdem el méltatni. Mert ebben szerintem benne van a világnézete. 
Igazi reális népmese felnőtteknek. Vagy nem tudom, hogy fogalmaznám. Aki szereti a meséket, annak biztos tetszeni fog. Nagyon jók a képek, a nyelvezet nem erőltetett, minden pont a helyén van. Én személy szerint ott éreztem magam újra Erdélyben a hegyek között, és szinte vágytam rá, hogy ne legyen se mosogatógépem, se vezetékes vizem, villanyom, se pénzem, ruhám, semmim, csak az a hatalmas természetszeretet és ismeret, békés együttélés iránti vágy, a túlélésre való képesség, és az a furfang, ami a mesék szerint jellemzi a székely embert. 
Nagyon érzékeny vagyok arra a fajta fogalmazásmódra, amikor van egy jó mondata az írónak, és azt ha törik ha szakad bele kell írnia. Meg amikor tudja, hogy muszáj elmondania, de valahogy nem sikerül. Például tipikusan ilyenek a leíró részek: akarja az író, hogy lássuk, amit ő lát, de valahogy nem megy. pl: "Hosszú, göndör, festettszőke hajába beletépett az évszakban ilyenkor szokásos hideg, nedves szél. Szúrós, kék tekintetével az erdőt fürkészte, vajon mennyit fog késni a barátja." Aztán frankón hátradől, hogy na, dejó vagyok, 2 mondatba mennyi infót bele tudtam írni. A falnak megyek az ilyen jellegű mondatoktól. Mit mondatoktól, könyvektől! Inkább nem vagyok kíváncsi rá, hogy mit lát az író. Én lássam, az a lényeg! Wass Albertnél látom. Azt hiszem, csak a könyv második felében derül ki, hogy negyvenen túl van már Tánczos Csuda Mózsi, és nem tudom, hogy barna-e a haja vagy őszül, hogy kék a szeme vagy barna, de bizony nem is érdekel, bár lehet, hogy valahol említi az író. Van bennem kép minden szereplőről, a tájról, anélkül, hogy a számba rágná, és ha ír valami konkrétat, hát nem omlik össze az egész, csak megjelenik egy új rész, a kékből lila lesz, a kerekből szögletes, az ötből tizenöt. Szinte észrevétlen. 

Az én mércém szerint ez a jó író ismérve. Hogy észrevétlen kerülök egy másik világba. 
Persze az sem mindegy, hogy miről ír, de Hellerrel szívesen megyek pl. a fogolytáborba is, vagy Merle-lel Maleville-be az atomháború után.  És hát hogyne mennék el Wass Alberttel Erdélybe, a hegyek közé! 

Na! Írjak már valami konkrétat a könyvről is. 
Nem tudom megfogalmazni egyszerűen, hogy miről szól a könyv anélkül, hogy lelőném a poénokat, el ne rontsam a végét. Mondjuk egy furfangos székely vadőrről, aki él, túlél a második világháború előtt és alatt Erdélyben, bízik a jövendőben és a jóakaratban. Én igen sokat nevettem rajta, és a végén bizony bőgtem is. És eközött a kettő között is sok érzelmet megmozgatott bennem. 
Aztán erre rá lehet húzni sokmindent, de nagyon egyszerűen tényleg ennyi. És ezt a könyvét (is) olvasva számomra irreális, hogy szélsőjobboldalinak tartják. Még direkt keresve sem találtam nyomát ennek... Persze, Gergő azt mondta, hogy Csurka is normális könyveket írt, aztán mi lett belőle. Nem tudom, nagy váltás lenne abból, hogy arról ír, hogy nem lehetne-e elfelejteni azt, hogy románok, magyarok, zsidók vagyunk, és csak azt látni, hogy emberek... 

Szóval én nagyon örülök, hogy annak idején a főiskolán a 20. századi világirodalom tantárgy Nobel-díjas kötelező olvasmányai mellé benyomta a szuper előadónk az Elvásik a veres csillagot, azzal az indokkal, hogy Magyarország is a világ része, meg hogy ugye az USA-ban is elismert író volt. Remélem, hogy adtam kedvet másnak is hozzá, és örülnék, ha pár hét-hónap múlva jönne majd komment ide, hogy "elolvastam", és "dejó, hogy ajánlottad" :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Rajzok

Többször panaszkodtam itt a blogon amiatt, hogy Réka nem szeret rajzolni, pl. itt, és ez ugye elmúlt.
Volt némi paranoiám is, amikor éppen olyanom volt, hogy nem tudtam tenni rá, hogy ki mit hisz arról, hogy ez engem aggaszt. Van, amikor meg akarok győzni mindenkit arról, hogy igazam van, és nem elég az, hogy tudom, hogy nálam a pont. Van, amikor nem érdekel, de amikor igen, akkor elég rossz nekem :)
Mindegy, akármennyire is foglalkoztatott az, hogy szerintem fontos, hogy a gyerek rajzoljon, még fontosabb volt, hogy ne vessem vissza a fejlődését, ne maradjon ki semmi, hogy ne vegyem el a kedvét, hogy megmaradjon a kreativitása, az egyéni látásmódja. És féltem mindig, hogy valahogy elrontom, hogy észreveszi, hogy ez fontos, és hogy én csak mondom, hogy szép, amit rajzol, és valójában többet várok tőle. És most már egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem rontottam el. Legalábbis az eredetiség és kreativitás megmaradt.

Az emberalakokon mondjuk meglehetősen látszik, hogy AnnaPetiGergőn nevelkedett a gyerek, főleg a fültől fülig érő szájon. Az ovi faliújságján azonban azonnal kitűnik Réka rajza. Az övé az egyetlen díszes liba a többi "unalmas" fehér között, ő volt az, aki Szent Mártont meghalva, a mennyországba vezető - díszes és különleges - úton rajzolta le, és ő az, aki kékre festi a körtét, rózsaszínre a fenyőfát, mert neki úgy tetszik.
Tegnap festettek. Sokat, vagy 30 lapot festettek tele, főleg Nándival.



 Eleinte csakúgy, aztán Nándi kérte, hogy rajzoljak neki elő valamit, és kifestette, persze ezt Rékának is ki kellett próbálni. Szóval az én földhözragadtságomat is orvosolni tudja, ez egy harang és egy körte:


Nándi is ügyes volt:


Szóval jól csináltam, igazam volt, hogy aggódtam, és jó vége lett. Megdicsérem magam. 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Első hó

Gondolom a gyerekes blogokon sok kép és poszt lesz mostanában ebben a témában, azt hiszem, minden gyerek örült ennek a kis előtéli áldásnak. A mieink is. Nagyon.
Valamikor a hét elején meghallották, hogy mondtam Gergőnek, hogy a novemberi nagy szél után mindig meg szokott jönni az első hó, ez az én népi meteorológiai megfigyelésem :) És azóta kérdezgetik, hogy hányat kell aludni a  hóig.

És lett ma reggelre. Úgyhogy a fél 8, engem pizsamában, Gergőt még ágyban, de a gyerekeket már a hóban találta. Hógolyóztak, lapátoltak, Réka gyártotta a hóangyalokat, lett hóember egy csomó, le is lettek rombolva. Kicsit aljas volt ez a nagyon vizes hó a hideggel, nem bírtak sokat kint, egy óra alatt átáztak az orkán kesztyűk is, a vízhatlan overálok is, elég is lett nekik, először Misinek, majd sorban a többinek, aztán az olvadó napsütésbe már nem is kívánkoztak napközben.

Misi idén szaladgálhatott először a hóban. Tavaly is szánkóztunk, meg beleültettem nyakig a hóba, de azért más volt, meg hát régen is volt.  Figyelte, mit kell csinálni ezze a fura fehér, hideg izével, és bőszen utánozta a nagyokat. Aranyos volt nagyon :)

Tapogatta a hóembert, mert mi is.

Jól csináltam?

Nándi igazi okos bátyus lett a kis féltékeny dühgombócból. Egész nyáron húzogatta a szánkót a füvön, most végre újra élesben is játszhatott vele. És azonnal megengedte, hogy Misi felüljön! Ez igen nagy szó!

A kicsi hóembereket megörökíteni sem sikerült, olyan gyorsan rombolták le őket. A naggyal viszont keményen meg kellett küzdeniük. Egy hosszabb videó is készült róla. Próbálták nekifutásból fellökni, aztán nekimentek a kis ásóval, rámásztak... Ez éppen a rámászós fázis, mikor már csak a lába állt. Ezzel nem is bírtak, megmaradt.


  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Szabadnap

Ma volt az első "igazi" szabadnapom. Én döntöttem el, mit csinálok, mikor és hogyan. Egészen különleges volt. Akinek rendszeresen jár ilyen kimenő, el sem tudja képzelni, mennyire :) És hatékony voltam, belefért takarítás, pihenés, vásárlás, internet...

Elkezdtem a karácsonyi vásárlást, és gyorsan be is kéne fejezni a jövő héten, mert utálom a tömeget. Már kezd letisztulni, hogy kinek mit, bár még nem teljes a lista. Szeretnék a jövő héten egyet bemenni csavarogni Pesten, az jó lenne nagyon. Elmennék pl. a piacra, megvenném a csokigolyót, amit szaloncukor helyett szoktunk használni. Úgy döntöttem, idén még nem fér bele, hogy én csináljam meg. Még ha a cukrokat meg is csinálnám, a csomagolás tuti elmaradna. Majd jövőre. Igaz, tavaly is ezt mondtam :) Keresnék szilikonos bonbonformát, elmennék egy hobbiboltba, papírboltba... Ilyen helyekre sosem jutok el úgy hogy csak nézegetek, gondolkozok, válogatok, mert olyan gyorsan menekülök ki a gyerekekkel, ahogy csak bírok, mielőtt mindent ki-le-szétpakol és összetör.  Remélem nem lesz beteg senki, és össze tudom majd hozni. 
Egyébként nagyon fura, most már több mint 3 éve lakunk Dunakeszin, de bármi kell, az jut eszembe, hogy Pesten hol találok. Most sem kaptam ánizst, és rögtön a Hunyadi téri Culinaris jutott eszembe. Remélem, még megvan. (Mikor elköltöztünk onnan, akkor derült ki, hogy Gergő főnöke a tulaj :) )  Itt még nem találtam egy rendes papírboltot sem, nincs háztartási bolt. Van viszont sajtkülönlegességek boltja, bor-bolt, csomó virágbolt... És persze kínai. Meg kacatos. Mondjuk most már nem is érdekes, úgyis Újpestre járunk be, ott kellene megtalálnom a helyeimet. 

Aztán 5 év óta először nem 5-én este kerültek beszerzésre a Mikulás ajándékai. Volt olyan év, hogy nem is volt csokimikulás a cipőben, mert nem lehetett már kapni, és virgácsot is többnyire a cirokseprűből tépkedtem :) Mert virgács az jár. El ne bízzák magukat. Gondolkoztam rajta, hogy magamnak is veszek, megérdemelném... Apukám csinált olyant, hogy szenet tett a saját cipőjébe :) Meg az öcsémébe is szokott :)
Idén minden gyerek cipőjében lesz egy pakli kártya - magyar, uno és autóskártya, és a szokásos sós magok, meg egy csokimiki. Az autóskártyánál egy pillanatig gondolkoztam el azon, hogy a gazdaságos vagy a luxusautósat vegyem-e meg, aztán észbekaptam, és azóta azon agyalok, hogy vajon ki veszi meg a gazdaságos autókról szóló kártyákat, melyik gyerek álmodozik egy Suzuki Ignisről teszem azt? Nándi meg Réka még ugye nem tudnak olvasni, de a kabriós csomagból tévedhetetlenül húzták ki a gyors, erős autókat, és azok voltak a kedvenceik. Tudnak valamit :) (Csak Nándi a minap benyomta a lambéria mögé a lapokat, sajnos ő az a fajta, aki utólag kap észbe. Annyira tetszett neki, hogy hullanak le, hogy eszébe sem jutott, hogy szedi ki majd őket.)

Holnap a gyerekeknek lesz szabadnapja. A héten alig tudtam őket kirobbantani az ágyból, mindig sírás volt, jellemző lenne egy negyed 7-es kelés :D A program adventi koszorú gyártás, izgalmas lesz 6 gyerekkel, jönnek a Bálinték is. Este pedig elvileg a naptárat csináljuk meg Henivel. Jó lenne kitalálni a formáját is. Találtam egy tökjót, és elveszítettem :( A belevalók mindenesetre már megvannak. 
És drukkolunk, hogy itt jó nagy hó essen, mert nagyon szeretnék a gyerekek. Ha már tél, legyen hó. A barkafűz a sarkon barkát vetett... Inkább hó essen, annak van az ideje.

_____________________________________________

Update: Ééééés nyertem! Misi 6kor kelt, a többiek fél 7-kor. Annyira utálom néha, hogy ilyen kiszámíthatók...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Gondolatmentesen

Ahogy szoktam mostanában. Leülök, mert van időm, aztán nem megy, pedig menet közben csomómindent fogalmazok, hogy ezt is le kéne írni, meg azt is...
Főleg most azzal foglalkozok, hogy dejó, hogy a tesómmal már 20-an játszanak, szeretném, ha legalább 40-50 ember között kéne kisorsolni azt a két szépséget. Nagyon jó neki. És az is, hogy érkezett már néhány megrendelés is. Határozottan boldoggá tette. És ez engem is :)
Mondjuk azon meglepődtem, hogy mások jelentkeztek, mint akikre számítottam, és akikre meg igen, azok nem. De még bízom benne, hogy csak még nem tévedte(te)k ide. Azt nem tudom mondjuk, hogy honnan van nekem napi 90-100 oldalletöltésem, ha csak 6-an jelentkeztek hozzám játszani, olyan 15-20-ra számítottam azért... Persze van még idő :) Meg nem tudjátok, hogy milyen jól főzök, mert arra már tényleg nincs időm, hogy ezeket leírjam, és a szuper egyebekről ne is beszéljünk. Szóval ezzel magyarázom, hogy nem ugrott az általam elképzelt olvasótáborom az ötletre. A képzeletbeli ismerőseim, ahogy Gergő mondta a minap :) (Mert már képzeletbeli barátokra sem futja :) )

Aztán mászunk ki a betegségekből. Misin átrohant gyorsvonatként a láz, nem vittem orvoshoz, aztán vertem a fejem a falba, mert jól rámijesztett hétfő délután, és már azon képzelegtem, hogy milyen szörnyű baja lehet, de estére tulajdonképpen láztalan volt, és azóta sincs semmi baja. Úgyhogy holnap bölcsi.
Réka is teljesen rendbejött, hétfőn még itthon maradtak, tegnap már mentek.
Nándi megúszta. Viszont megint becsajozott. Nagy problémája, hogy nem kérdezte meg, hogy hívják a kislányt, de szemmel láthatóan megnyugodott, mikor kiderítette, hogy holnap is megyünk oviba, és megkérdezheti. Azért Lili a No.1.
Én meg nem gyógyulok, még mindig egyikből a másikba, most érzem, hogy megint tör ki rajtam egy újabb betegség, asszem hétfőn már alig köhögtem, tegnap estére durrant be  a torkom megint. Tök jó. Lehet, hogy lassan el kéne menni dokihoz. Nincs kedvem. Mondjuk legalább időm van. Ha szarul leszek, elmegyek holnap. :)

Misi meg fura. Csak hogy még róla írjak. Mert ugye nem beszél, de ilyent mond, hogy kakaókácska. De ez még mindig csak a kakaó továbbfejlesztett változata. Néha megesküdnék, hogy azt mondja, hogy nem akarom azt - és a magatartása is természetszerűleg erre utal.  Fura szava van a "másik"-ra, leírhatatlan. A mégegyszert is használja, de ott csak a magánhangzók és sorrendjük stimmel, de legalább következetesen. Ami érdekes, hogy kizárólag olyankor hallok tőle ilyeneket, ha felfűtött idegállapotban leledzik. Egyébként marad az Activity show... De most elég jól elvagyok ezzel, csak nem igazán értem. Egyre rendszeresebbek a balesetmentes napok, és azok sem bepisiliések, csak becsurik. Már zoknit sosem kell cserélni :)

December 2-án lesz iskolába menők szülőije, nagyon várom. Elkezdtem várni az iskolát. Az óvónők szerint ott a helye, ismerősök szerint is, szerintem is, Réka szerint is. Még az óvodapszichológus nem látta, mert péntekenként vannak a csoporttal, és mi meg nem vagyunk olyankor, de most pénteken találkoznak majd.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

JÁTÉK! JÁTÉK! Kétszer is!



JÁTÉK 1:
Végre sikerül meghirdetni a már két hete beharangozott játékot :) Ami tulajdonképpen a húgommal közös. Hirdettünk egy játékot, amelyen az őáltala készített kerámiatárgyat lehet megnyerni. Amit kérünk cserébe, az az, hogy népszerűsítsétek a játékot, ami december 15-ig tart, és itt találjátok a részleteket.

JÁTÉK 2:
Azt gondoltam, hogy Ida játékával kapcsolatban én is teszek egy kis felajánlást: összeállítok saját készítésű finomságokból, sk. dolgokból egy kis csomagot, és azok között, akik az én olvasóim is, illetve Ida játékára is jelentkeznek, december 16-án kisorsolom, és karácsonyig elküldöm. Elkezdtem leírni, hogy mit teszek bele, de aztán rájöttem, hogy hiszen ajándék, és akkor milyen jó a meglepetés, szóval meglepi lesz és finom :)

Az én játékom feltétele tehát, hogy az Idakerámia oldalon meghirdetett játékon is részt vegyél, és itt is hagyj egy megjegyzést erről, ez után a poszt után. Ezt nem kell hirdetni, ez egy köszönet nektek, akik megtiszteltek azzal, hogy időről-időre benéztek hozzám, és közületek is azoknak, akik átérzik azt, hogy milyen fontos nekem az, hogy a tesóm alkotásait minél többen megismerjék, megvásárolják, hogy kis önbizalmat nyerjen.  Nem vagytok nagyon sokan, így nagy eséllyel lehet nyerni :)

Írtam egy regényt arról, hogy mit miért, de aztán kitöröltem, az a lényeg, hogy örülnék, ha sokan játszanának, mert ez fontos a húgomnak, és nekem is.  

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Már hiányzott

Elkaptuk a fosós-hányóst, hurrá. A lefolyása a szokásos. Nándi fosott egyet, és semmi baja. Réka este panaszkodott, hogy fáj a hasa, aztán jött 3kor, aztán hányt. Aztán megint hányt. Aztán felkeltünk, és fosott. Aztán megint. És lázas. Misi csak lázas, és kicsit nyűgös.
Mi meg Gergővel még mindig a folyamatos torokfájós-köhögős vírusunkkal küzdünk, és várjuk, hogy mikor törnek ki rajtunk is a tünetek.

De hogy én milyen hálás vagyok, hogy ez nem múlt héten kapott el minket! Ha már muszáj a betegség, mondhatom, hogy a legjobbkor. Hiszen nem zavarta meg sem a múlt heti  pakolást, és az előttünk álló asztalos-munkákat sem fogja.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Megpróbálni a lehetetlent

A gyerekeim találkoztak ma az Ementáli sajttal. Ami köztudomásúlag lyukas. És szeletelt volt (igen, a lidliben jártam :) ) Amúgy is szeretik a sajtot, de erre most rávetették magukat. Aztán egy idő után Nándi kezembe adott egy darabot, és kért újat. Annak is egy hasonló darabja került vissza hozzám kisvártatva. A harmadik szeletnél figyelni kezdtem.

Nándi kiette a lyukakat a sajtból.

Beledugta az ujját  a lyukakba, és körbeette. Addig, amíg nem maradt lyuk. Nándi nem ismer lehetetlent.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Rend és tisztaság

A hosszas hallgatásnak két oka volt - bár senki nem hiányolt nyilvánosan, de ezt megbocsájtom :) -, és a két ok gyakorlatilag ugyanaz. Mégpedig az, hogy anyósom itt volt. És én miatta igyekszem legalább kétnaponta írni, mert különben hiányolja. :) És most itt volt, és tudta, mi van velünk.
A másik ok pedig, hogy pakoltunk és takarítottunk. A család ment intézménybe, mi pedig nekiláttunk, és csináltuk. Szerdán még a húgom is jött, pont jókor, mert szegény mama kidőlt, belebetegedett a rumlinkba. És most nagyjából rend van, és tisztaság. A tisztaság a falakra nem vonatkozik. A rendhez meg még kell az, hogy jöjjön az asztalos, aki elvileg a jövő héten, vagy utána várható. Ugyanis nem minden bútort sikerült a helyére tenni, és van, amihez ügyesnek kellene lenni szakember segítsége kell, mert tehetségtelenek vagyunk. De legalábbis bénák. Elvileg, ha ő végez, akkor úgy fog kinézni a lakásunk, mint más, normális embereké. Vagy legalábbis majdnem normálisoké, mert pl. a háló bilikék színét nem tudom semmivel magyarázni. (vagyis tudom, de ez nagyon hosszú)
Vannak még hagyományos megoldásaim, mert pl. a polcokon levő káoszt egyszerűen besöpörtem egy, vagyis három dobozba, aminek még nem értem a végére, de már a 3 dobozból egyet csináltam mama, úgyhogy haladok! (és nem úgy, hogy összeborítottam)
És hősiesen tartjuk a rendet, pedig ma egész nap itthon volt mind a három gyerek, és főztem is, és mégis volt időm velük is játszani, netezni is, karácsonyiajándékot átgondolni, pakolni is, teregetni is, ruháthajtogatni is, és még ideges is csak néha lettem, mikor 3 gyerek visított fejhangon, mert nem várt százezer milló tennivaló.

Úgyhogy nagyon nagyon hálás vagyok. És folyamatosan biztatom magamat, hogy képesek leszünk rá, hogy megtartsuk. Néha elbizonytalanodok, de nagyon szeretném.

És remélem, hogy hétvégén lesz időm arra is így, hogy végre előkészítsem a játékot, amit most már két hete beígértem... Mert ez most nem egy önzetlen játék lesz :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Iskolában voltam...

Ugyanis iskolát keresek Rékának. Nyílt napon voltam ma. Itt. Nem egy aktuális honlap, azt meg kell hagyni, de az iskolába, és a leendő tanítónénibe teljesen beleszerettem. Pontosan azt a képet kaptam ez alatt a három óra alatt, amit elképzeltem Rékának és magamnak természetesen. Meg a fiúknak, bár nekik a tanítónéni még a jövő zenéje...

Amikor odafelé mentünk, kicsit gondolkoztam, hogy okos dolog-e ilyen messzire hordani otthonról a gyereket. Misit már negyed8-kor be kellett dobni a bölcsibe, Rékáékat fél8-kor adtuk be, és pontosan csöngetésre zuhantam be a terembe, úgy, hogy Gergő kirakott, és ő utána hagyta ott az autót egy közeli parkolóban. Jó, kis bolyongás is volt benne, de csak kevés.

A mostani negyedikesek tanító nénijét öröklik meg majd a szeptemberi elsősök, így oda ültem be. Az olvasásóra első 10 percében többnyire azon igyekeztem, hogy ne bőgjem el magam ott nyilvánosan. Ugyanis minden kislányról az jutott eszembe, hogy Réka jövőre egy iskolapadban fog ülni. És 4 év múlva ekkora lesz. Ilyen nagy és ilyen okos és talpraesett, és iskolába fog járni, és együtt írjuk majd a leckét, és semmit nem fogok tudni az élete egy részéről. Persze ez így van rendjén, de azért nagyon fojtogatott a sírás.

Ahogy a bőghetnékemet legyűrtem, teljes erőből arra koncentráltam, hogy észrevegyem, ha a tanító néni elárulja magát. Mert nyilván az ember máshogy viselkedik, mikor 30db árgus szemekkel hibát kereső, gyerekének legjobbat akaró szülő figyeli a  25 tízéves mögött, akikkel már negyedik éve együtt tanul nap mint nap. És persze az iskolának sem mindegy, hogy mennyi elsős lesz.
Szóval egy voltam a 30 szigorú ítész közül. Figyeltem, vannak-e kedvencei. Hogy mindig ugyanazokat szólítja-e fel. Hogy van-e olyan, akin átnéz, akiről tudja, hogy lebőgetné esetleg. Figyeltem a rossz válaszoknál, hogy hogy reagál, hogy néz, visszanyel-e valamit, amit máskor biztos mondana. És nem bukott le. A jópontok viszont gyűltek.

Egyrészt a gyerekek jók voltak. Fegyelmezni semennyit nem kellett (pedig azt megnéztem volna). Egyáltalán nem féltek a tanító nénitől, mert amikor hibázott, simán szóltak neki, kijavították, és ő elismerte a hibáját, minden elszólás nélkül. Azért ki nem nevették a rontásért, szóval bratyizás sem megy. Aztán: a gyerekek jelentkeztek. Nem 3-4 gyerek, hanem az osztálynak legalább a felének mindig a levegőben volt a keze, de inkább többnek. És nem kiabáltak be. Ha valakinek több kérdést tett fel, és mondjuk a másodikra már nem vágta a választ, és kis segítséggel sem ment, akkor nem kínozta tovább a gyereket, hanem megkérdezett mást, és továbblépett, mielőtt a delikvens már azt sem tudja, hogy fiú vagy lány. Tudta úgy csinálni, mintha a kudarc meg sem történt volna. És dicsért, dicsért, dicsért. Jól. Nem mindenért, nem túl, nem kevésbé, pont jól. Szerintem. :)
A feladatok érdekesek voltak, élvezték a gyerekek, részt vettek. Persze felmerült bennem a gyanú, hogy biztos összeszedett ilyeneket erre az órára, hogy megmutassa, milyen tuti, mert ugye rosszindulatú vagyok, de hamar leadtam az elképzelésemből, ugyanis a gyerekek tudták a feladatok szerkezetét, volt, aki már előre jelentkezett, pedig a konkrét kérdést még nem is tette fel nekik :)
De azért még mindig nem hittem a szememnek, és a szünetben megkérdeztem az egyik kislányt, hogy nem volt-e kicsit zavarban a tanítónénijük, vagy másmilyen, mindig ilyen szokott-e lenni, ilyesmi. Meg hogy ők mindig ilyen jók-e. Az első kérdést nem is értette. Aztán mikor megmagyaráztam, akkor mondta, hogy igen, mindig ilyen. És nem mindig ilyen jók. Ettől megnyugodtam. A rosszalkodásért feketepont jár egyébként.
Végigültem még egy matekórát is, és meggyőződtem róla, hogy ez a tanító néni és az osztálya nagyjából ilyen. Ennyi idő elég volt  az én fémkereső detektor vizsgálatom szerint, hogy kibújjon a szög a zsákból, ha van szög. Ez a tanító néni véleményem szerint el tud bánni Rékával anélkül, hogy bárki megsérülne. (Ráadásul van már három nagyobb lánya, így valószínűleg szülni sem megy már...)

Ezután volt egy beszélgetés még a díszteremben az igazgatóval és a tanítónénikkel, lehetett kérdezni, meg beszélt az igazgató, aki férfi. És teljesen beleszerettem az iskolába. Maradéktalanul. Pont ugyanazokat mondta el az igazgató, amiket én is gondolok. A gyerek ne járjon sok különórára, elég sok neki az iskola is. A lényeg nem a teljesítmény, nem a versenyek, hanem a kiegyensúlyozott előre haladás mindenkinek tehetsége szerint. Hogy a nevelés az iskola és a szülő közös feladata, csak együtt megy. Meixner módszerrel tanítanak olvasni, legyen az akármilyen, a lényeg, hogy valamikor tavasszal fognak tudni, nincs hajtás. Mozogjanak a gyerekek sokat, lehetőleg friss levegőn, minden tesi óra tornateremben van - ha esik az eső, szóval nincs olyan, hogy pincében, tanteremben, díszteremben tartott tornaóra. A termek nagyok, világosak, magasak, levegősek, az elsősök termének kb. a felében vannak csak a padok, hátul van hely játékra, mozgásra, az órák egy részében mozgásos-tanulós játékok vannak, nem ülnek 45 percet az elsősök. A problémákat megbeszélik, szeretettel fordulnak a gyerekekhez, a Bibliai elvek szerint élik a hétköznapokat, a vallásos nevelés a mindennapok része már abban is, hogy hogy fordulunk a másik gyerek felé, hogy oldjuk meg a problémákat. Konzervatív elveket vallanak, amit én is, ebben van ugye tekintélyelvűség meg ilyesmi is. Kötelező a sötétkék köpeny kis emblémával, amivel szintén egyetértek, és nem csak a ruhák kímélése miatt.
A nyílt napon kívül lesz még egy ismerkedős nap is a gyerekeknek a leendő tanítókkal, és egy családi beszélgetés, ahova várják apát, anyát és a gyereket is, hogy kiderüljön, mit vár el az iskola, és mit a család, ez a kettő hol tud találkozni.

A gyerekek egyébént a szünetben hangosak, élénkek, szaladgálnak, vitatkoznak, veszekednek, szóval teljesen egészséges gyerekeknek látszanak, nincsenek lenyomva egyátalán.

Nem volt olyan, amire azt mondtam volna, hogy ezt a kompromisszumot egye fene, megkötöm. Vagy mondjuk nem bántam volna, ha van nyelvi nevelés az elejétől, de elfogadhatónak tartom az indokot, hogy először tanuljon meg a gyerek rendesen magyarul írni olvasni, és aztán kezdjen idegen nyelvbe. Legfeljebb megyünk francia szakkörre :) Elveim ellenére :) Az csak szóbeli, minden írásbeliség nélkül, mondókázós, éneklős. De én is megtanultam angolul, pedig ötödikben kezdtem. Informatika is harmadiktól vagy negyediktől van, de abból szerintem az én gyerekeim felmentést fognak kapni, mert az alapján, ahogy most használják a gépet, szerintem addigra érettségizhetnek is majd belőle...
Fognak viszont furulyázni, aminek külön örülök, és a zeneiskola is helyben van, amit nem bánnék, ha lenne kedvük hozzá majd...

Felmerült az is, hogy mi jobb, ha megy a gyerek 6 évesen, vagy jobb, ha még vár, a tanító néni azt mondta, hogy ha az óvónő, a nevelési tanácsadó egységesen engedi, felesleges visszatartani, és hogy nála most 6 gyerek van, aki 6 évesen kezdett, és azok mind az élbolyban vannak eredmények tekintetében, szóval egyiket sem vetette vissza, hogy nem játszott még egy évet.

De persze ott a távolság, ami vagy egy órás tömegközlekedést, vagy egy kb. 20-25 perces autózást jelent. Vagy közelebb költözünk :) Mondjuk azt hiszem, akárhova járnánk iskolába, az hasonlóan nézne ki. Esetleg ha ide Káposztásra járna a gyerek, az rövidítene jelentősen, de ezt már mondták, hogy esélytelen lenne, a többi is max 10 perccel rövidítené az utat. Dunakeszi szóba sem jön, rossz az iskolahelyzet, és ugyanúgy autózni kellene.

És persze megint ott a burok-kérdés. Orbis kommentelt nekem oda, és tök igaza van, de akkor is felmerül bennem, hogy jó ez így? Ez az iskola nem körzetes iskola. Senkit nem kell felvenniük, és bárkit kirúghatnak, aki nem képes együttműködni velük, pl. kést visz az iskolába és azzal fenyegetőzik. Ez jó. Nagyon jó. És persze valószínű nem is jut eszébe senkinek, hogy kést vigyen, mert nem olyan a közösség... Megintcsak olyan emberek járatják oda a gyereküket, akiknek az fontos, ami nekem, akik úgy gondolják, mint én.
De vajon meddig tarthatom ilyen közösségekben a gyerekemet? És elég-e ez a későbbi túléléshez? Egyre inkább hinni akarok benne, hogy igen, elég. Ilyen iskolát akarok Rékának. És majd Nándinak és Misinek is.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Kicsitnagy

Börzézni voltam szombaton, és megint szembesültem vele, hogy milyen kicsi a lányom. Csomó hatéves kislány jött az anyukájával, akikre én mindre azt gondoltam, hogy milyen kicsik. És közben meg Rékára meg úgy gondolok, mint egy nagylányra.
Most ugye nem volt velem, és így máshogy látom a dolgokat.
Hát, kicsit tudatosítani kellene magamban itthon is, néha talán túl sokat várok el tőle.

Erről jut eszembe, mármint az elvárásokról, hogy voltunk egyébként ovis Szent Márton napon, és nagyon aranyos kis emlékezés volt, bemehettünk a csoportba mi, szülők is, közösen csináltunk lampiont, aminek az alapanyagát már elkészítették a gyerekek és az óvónénik délelőtt, aztán kimentünk az udvarra, a délelőtt bevitt töklámpásokat meggyújtották, megcsodáltuk, majd az udvaron volt egy kis közös éneklés, ima a meggyújtott lámpásokat tartva.

Kicsit rossz szájízzel jöttem el, mert kizárólag az én három gyerekem nem tudott szépen beállni a körbe - és nem a legkisebb kezdte -, és szabotálta az eseményt. Kiabáltak, szaladgáltak, teljesen mást csináltak, mint amit mindenki más. És rossz érzés volt. Szomorú.
Valahol biztos magamnak köszönhetem, meg persze, ha ott van anya az oviban, az biztos más, ki kell próbálni, hogy ilyenkor ki a főnök, de tényleg, kb 40 gyerekből kizárólag az enyémek. És nem tudtam hatni rájuk.  Olyan szép lett volna, ha nem kell csitítani meg legalább néha megpróbálni megállítani őket, hogy legalább más részt vehessen, ha akar, ne lökjenek fel mindenkit.

Remélem, a többi ovis ünnepség nem így fog lezajlani.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Három gyerek három szája

Misi:
Játszik egy csecsemőbabával, aminek ha megnyomják a hasát, sír, kacag, vagy gőgicsél.
baba: (gőgicsél)
Misi: kmmeeekákkáge
Minden gőgicsélésre válaszolt künkül.

Nándi:
Tegnap rábeszéltek minket, hogy a McDonaldsben vacsizzunk. Ahogy kifordultunk a benzinkúttól, és meglátták az épületet, Nándi lehúzta az ablakot, kidugta a fejét, amennyire tudta, és elkiáltotta magát:
- Jövök már mekdohánysz! Jön már a Nándi!

Réka:
Öltözünk, Nándit fegyelmeztem.
- Világgá megyek! - vágja hozzám dacosan Nándi.
- Jó, sétáljunk akkor világgá együtt! - mondom én.
- Világgá? - néz rám rémülten Réka. - Akkor mi meg mehetünk a lárvaházba?

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Menthetetlen vagyok...

Tudom. De az, hogy bekapcsoltam a képernyő körül egy virtuális izzófüzért, ami most itt villog, igazán véletlen volt. Igen, ha nagyon akarnám, ki tudnám kapcsolni.
Viszont a karácsonyi dalokat direkt kerestem... Erre nincs mentségem. De tényleg már alig van decemberig három hét! És akkor már tényleg legális!
Ehhez volt ma kedvem:


És most megyek a gyerekekért, és a Szent Márton napi ünnepre

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Hogy is állunk a pisikakival?

Lehet ugorni, aki unja. De nekem még mindig központi téma ez az elveim ellénére történő szobatisztaságra szoktatás. Amit úgy néz ki, végül nem bántam meg. De ha 2 nappal korábban gyógyulnak meg a sebek, tuti pelenkás még mindig. Egyébként a hegek még mindig nagyon látszanak :(

Szóval úgy állunk, hogy ha velem van, általában maximum egy balesettel megússzuk a napot. Ez is ugye nekem köszönhető, mert
a) nem figyelek, elfelejtem, hogy sokat pisilt, és nem kérdezem
b) nem figyelek, mikor jelzi, hogy kéne menni
Mert magától nem megy. Egyedül meg végképp nem. De nem is bíznám rá, huhh, belegondolni is rossz, mit művelne a fürdővel :) Úgy szól egyébként, hogy megfogja a lába közit, és toporog, és valami hangsort hallatt, amiben biztos, hogy van kmmm és kááá. Ez minden hangsorában van, legalább az egyik. Akár többször is. Különféleképpen variálja, és így ad neki értelmet, amivel csak és kizárólag ő van tisztában.
Nos, ezt könnyű figyelmen kívül hagyni két másik gyerek, és 100 másik teendő mellett.
Ha kérdezem, kell-e, mondja, hogy nem, vagy indulunk máris. Olyan két óránként kb. Ha sokat iszik, gyakrabban.
Délben pelus nélkül alszik simán, mindig baleset nélkül.
Éjjel adok rá, de egyre többször száraz, mikor reggel leveszem róla. Ha egy egész hétig nem pisil be éjjel, szerintem megpróbálom levenni róla.
Bölcsiben attól függően adnak rá, hogy becsurizik-e. Ha igen, a 2. után kap pelust, amit én leveszek, ha megyek érte. Van, hogy szárazon.

Amivel gond van még hullámzóan, az a nagydolog. Még mindig fél tőle kicsit, és tartja. 2 napig általában. A héten volt egy három napos, így a bölcsiben adtak rá pelust, nehogy bemenjen, abba beletolta végül, de én itthon nem akarom erre szoktatni, túlságosan él bennem, amit Rékával végigjátszottunk, mire elhagyta a kakis pelust. Szóval próbálom rávenni, hogy küzdjünk meg ezzel a mumussal. És úgy tűnik, egyre sikeresebb, már nem sír, csak amikor vissza akarja tartani, de ha az elhatározás megvan, hogy elengedi, akkor már nagyon büszke magára. Főleg, hogy használhatja a wc-kefét. Ez nagyon jó motiváció :)

Szóval ez a kaki-pisi helyzet jelenleg Misi-fronton. Nem hiszem, hogy visszakapja most már a pelust. Ha nem is stabilan szobatiszta, de nagyon jól haladunk: lassan, de biztosan. Jobban szeretem azt, mikor egyik napról a másikra saját döntés, határozottan kevesebb a macera, tulajdonképpen macera nélküli, amit jobban szeret a lelkem, de végülis nem rossz ez így. Van helye annak a pelenkapénznek máshol is...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nem ééér!

Az van, hogy én az itteni bloglistámat használom feedolvasónak. Ha valaki előre kerül, örülök, és elolvasom. És most már sokadszor járok úgy, hogy egy hónapig sem hoz új bejegyzést, és amikor odakattintok, bizony hatalmas az elmaradásom.
Fenébe.

Viszont Misi ottaludt a bölcsiben. Békésen. Először állva az udvaron egy traktorra borulva, aztán csaknem három órát odabent. Rékáék is jól vették az akadályt, nagyon tetszett nekik. Nándinak először nem, aztán igen.

Büszke vagyok rájuk. Csak délután már hiányoztak.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Egyedül

Vége az őszi szünetnek, mindenki intézményesült. Teljesen gyerektelen voltam délelőtt.

Misi jól bírja a gyűrődést a bölcsiben. Határozottan. Reggel ugyan sírt kicsit, de reggelizett, megevett három fél kiflit, ebédelt is rendesen, és csak picit sírt. Kicsit még a Kriszti néni ölében is aludt. Játszott kint is, és bár az udvarra ráadták a pelenkát, szárazon vették le róla. Boldogan mosta a fogát is ebéd után.
Kicsit összeszorult megint a szívem, mikor mentem érte, nem örül nekem, haragszik rám, hogy otthagytam, vagy nem tudom, olyan fura a Réka meg a Nándi után, akik mindig a nyakamba ugranak, de legalábbis látszik az arcukon az öröm. Meg persze otthagyni is rossz. Holnap ott is alszik, legalábbis megpróbálják. És Réka meg Nándi is. Ha sikerül,  csaknem 7 órám lesz egyben, amikor azt csinálok, amit akarok. Igazi szülinapi ajándék :) De azt hiszem, minden nap nem bírnám. Hiányoznának. Lehet, hogy így is fognak...

Szóval a délelőttöm így magányosan telt. Határozottan pihentető volt, elég sokmindent meg tudtam csinálni. Aztán alvásidőben folytattam, és mikor Gergő hazajött, megint. Ugyanis megjött a szekrény, amit vettünk, és elkezdtük kipakolni a szobánkat. Az óriási ülőgarnitúrát cipeltük le, megszabadulunk majd a lentitől, és kényelmesebben lehet majd aludni is, ha vendég jön. Meg én nagyon szeretem ezt a régit, igazi szerelem volt részemről, mikor megvettük.
Nagy bánatom, hogy az egyik akasztós szekrénynek dohos szaga van. Igaz, csak három elem fér el a négyből, de pont a két akasztósra lett volna igazán nagy szükségünk, és az üvegesre meg nem. Most agyalok, hogy mit kéne csinálni. Nem szeretném, ha a ruhák is dohosak lennének. Lefújtam a szekrényt kívül-belül penészölővel, de nem igazán használt. Ráadásul északi a fal, amire kerül, így nem is remélhetem, hogy majd szellőzik. Ehh, mindegy. (Hacsak nincs valakinek valami ötlete.)

Kíváncsi vagyok egyébként, hogy mikor lesz majd kedvem zenét hallgatni. Egyenlőre örülök a csendnek, ami körülvesz. Nagyon szükségem van rá :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Óvár és boldogszülinapot!

Megvagyunk még, csak elutaztunk. Holnap lesz anyukám születésnapja, a 60. És előre ittunk a medve bőrére. Nagyon jól sikerült, jól éreztük magunkat, csupa csupa jó.
A program viszont nagyon feszített volt, állandóan volt valami, jövés, menés, főzés, sütés, ajándékkészítés.
Egy digitális képkeretet adtunk mamának, amibe összegyűjtöttünk családi képeket, régieket és újakat. Itt nálunk órákig képes volt ülni a képernyővédő előtt, ami a gyerekek fotóit játssza, most van neki sajátja. Én nem emlékszem, hogy valaha igazán eltaláltunk volna neki meglepetés-ajándékot, de most nagyon meghatódott. Anyai örökségét is kikutattuk, és előástunk réges-régi családi képeket, első rajzokat, olyan dolgokat, amiket ő is régen elfelejtett, mi pedig sosem találkoztunk vele. Nagyon szép lány volt anyukám. :)

Meg megsütöttem 3 Lajos Mari tortát is, amik elképesztően finomak lettek szokás szerint, de szombat délután kettőtől este 11-ig csináltuk, pedig volt két kuktám is. Jó, beszélgettünk is, meg sokat néztem a könyvet, sok olyan fázis volt, amibe nem mertem sokáig belevágni, mert még soha nem csináltam, de az eredmény fantasztikus lett. Habcsókos parfétorta, dobostorta - de nem akármilyen! -, és gesztenyetorta volt terítéken.

Aztán találkoztam a régi barátnőmmel is, voltam a szomszéd néninél, aki mindig nagyon vár minket, mert nagyon szereti a gyerekeket, vettünk szekrényt a hálóba, használtat, de nagyobbat, mint ami van, Rékának egy ágyat, fényképeztem Ida kerámiáit, amivel egy játékot tervezek, remélem jövő héten meg tudom hirdetni, voltunk pónit simogatni, meg még egy csomó dolgot.

Történt egy - számunkra - fantasztikus dolog, Misit ott tudtuk hagyni apukámmal meg a két naggyal kb. másfél órára, nem is keresett minket, nem is sírt, teljesen jól érezte magát. Ilyen még sosem volt. Nem tudom eldönteni, a bölcsis szoktatás, vagy apukám varázsa, talán leginkább a kettő együtt. Mindenesetre apukámmal nagyon összebarátkozott, aki már nem is tudja, melyik a kedvenc unokája a négyből :)
Hatalmas, hosszú öleléssel és puszival búcsúzott el tőle, ami mindannyiunk szívének nagyon jól esett.

Szóval ezek vannak dióhéjban, holnaptól hétköznapok, remélem dolgosak, és nem lesz betegség, sok sok tervem van a hétre meg a jövő hétre, nagyon szeretném megvalósítani őket.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Úgy néz ki, Misi bölcsis lesz!

Hurrá! Ma délben, mikor mentünk a legkisebbért nem sírt, nem az óvónéni ölében ült, hanem játszott az udvaron!!! Mikor meglátott, kicsit mondjuk sértődött volt, nem ugrált a nyakamba, nem szorongatott meg, semmi ilyesmi. Kicsit beleült az ölembe, vadul cumizott, de aztán vegyült még egy kicsit a gyerekekkel, amíg megbeszéltük a gondozónénikkel, mi is volt vele aznap.

A tízórairól leette a szalámit, ami úgy is szép teljesítmény, hogy reggelizett itthon, ivott, játszott, és csak keveset sírt. Igaz, gyakran beült Kriszti néni ölébe, és onnan lesegetett, de alapvetően jól elvolt. Még szokik, de már elfogadja az ottani felnőtteket, biztonságot talál náluk. Akkor keseredik el, ha sok a gyerek, meg amikor anyuka jön, ahogy hozzák a gyerekeket. De ha olyankor külön viszik, már jobb is neki. Bepisilni viszont kétszer is bepisilt, és ráadták a pelust, amit én itthon tele vettem le róla... Sok teát ivott :) Hétfőn megyünk legközelebb, akkor már biztos ott is ebédel, de lehet, hogy ott is alszik. Meglátják délelőtt, hogy mi a helyzet.

Szóval szuperül alakulnak a dolgok. Jövő héten beszélek az ovival, hogy akkor hadd aludjanak ott Rékáék is legalább egy, de inkább két napot. Remélem benne lesznek.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Házimunka

Mától új életet kezdtem. Tudom, már sokszor, de most nagyon keményen elhatároztam magam. Legalább annyira, mint legutóbb :) Egy hónapja azonban jött a Brútuszos dolog, és bizony szétcsúsztam újra. Teljesen. Most viszont megráztam magam, és elhatároztam, hogy igenis összeszedem magam, és csinos leszek és rendesebb és jobb. A lehető legtöbb szempontból.

Még egy új blogot is indítottam, ami 3 teljes óráig nyitott volt, de aztán megijedtem, mert 3 óra alatt a két rendkívül unalmas bejegyzésemnek 5 látogatója is akadt rajtam kívül, még az országhatárokon kívülről is, így jól elszégyelltem magam, és zárttá tettem. Rájöttem, hogy nem olyan jó nekem, ha más is látja, hogy milyen rendetlen vagyok. Eleinte megtartó erőként reméltem az olvasótábort, elképzeltem a hajrákikocs, illetve a neaddfelmennifog jellegű hozzászólásokat időről-időre, valamint az elgyöngülésekkor a nemászeddösszemagadtenő féléket. Aztán az 5 (szótlan) látogatót látva eszembe jutott, hogy bizony itt is napi 90-100 oldalletöltésem van naponta, és komment meg csak nagy ritkán, vagy a mamanetes fórumosokkal közös receptes blogon, ahol még akkor is van napi 40 látogató és ugyanannyi feed, ha hónapokig nem írok egy receptet sem, komment meg még annyi sem. Pedig ebben az esetben nekem arra lenne szükségem.

Szóval egyenlőre úgy döntöttem, marad megtartó erőnek az, hogy leírom, és szembesítem magam a bűneimmel. Hátha elég leszek magamnak. Ha meg nem, hát majd nyitok. Vagy feladom :)

No, mindegy, szóval ennek az új élet kezdésnek a folyományaképpen jutottam el addig, hogy elég nagyok a gyerekeim ahhoz - legalábbis kettő biztosan -, hogy beszálljanak némileg a házimunkába. Az egyik fogadalom, hogy lefekvés előtt közösen összepakoljuk a gyerekszobát, még ha piros hó is esik. Ezen kívül is kéne valamit még hozzátenniük a mindennapokhoz, főleg, mert ebben többnyire csak névleg vesznek részt. Eddig még csak két óvoda 3 kérdőívén írtam be szégyenkezve, hogy nem, a gyereknek nincsen semmilyen állandó feladata, annak ellenére, hogy ezt minden szakember ajánlja. Úgyhogy tegnap kupaktanácsoltunk.
Csinálok egy órarendet, amiben benne van, hogy kinek mit kell elvégeznie egy nap. Réka volt a leglelkesebb, csináljuk azonnal, most. Oké, de mit is írjunk bele? Pl. rendberakhatná a cipőket, javasoltam. Jó! .... Kiment elkezdte. Vagyis nézni kezdte. Majd visszajött, hogy ez neki nem jó feladat. Nándi bevállalta, és meg is csinálta pár perc alatt - Misi segítségével.
Rékával meg agyaltunk tovább. Mi lenne, ha segítene vacsora után leszedni az asztalt és letörölni a morzsákat? Erre máskor is volt példa, azért mertem felajánlani. JÓ! Majd nézni kezdte az asztalt... "De mi van, ha fáradt vagyok? Ha nincs kedvem? Én nagyon gyakran fáradt vagyok!". Szóval Rékának még nem találtunk rendszeres feladatot.

Jó úton halad affelé, hogy rendetlen legyen, mint az anyja...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

gyerekek

Tegnap Rékáról is akartam írni, hogy mennyire megváltozott, és milyen nagylány lett, és úgy általában egy ömlengős poszt érik bennem, aztán jön egy ilyen reggel, mint a mai, és sztornó. Szóval várni kell még erre az írásra azt hiszem...

Misi viszont cuki mostanában nagyon. Igazi bohóc. Eleinte inkább Réka természetű volt, már az ő misis módján, most már viszont határozottan Nándis. Mindenben utánozza, és ugyanazokat a bohóckodásokat használja, amiket ennyi idősen Nándi. Már csak a hülye szaladások hiányoznak a repertoárból :) Nem produkáltatható, viszont iszonyúan örül neki, ha nevetünk rajta vagy megdicsérjük, szóval ha ráirányul a figyelem. Egy bizonyos szintig persze.

Ma is volt bölcsi, és hát sírt szegény, de a Kriszti néni ölében már jól elvolt, és aludt is egy kicsit. Ebéd előtt mentem érte még ma is, és amikor meglátott, sírva fakadt :( Viszont csak egyszer pisilt be, és a pelust sem adták rá. Szóval haladunk, haladunk. Holnap új nap.

Szobatisztasággal nagyon lassan haladunk, de azért van fejlődés. Éppen csak annyi, hogy ne hagyjam a fenébe, és ne adjam vissza rá a pelust. Most már mindig szól, ha bepisil, többnyire éppen csak becsurrant, különböző mennyiséget, és még marad a bilinek is. A kedvencem egyébként, mikor időben megyünk, de rosszul húzom le a gatyát, vagy nem figyelek a fütyire, és lepisili magát, és lehet mégis öltöztetni.
Szóval mindig szól, és néha meg már előre is jelzi, bár többnyire ugye kérdezem, hogy kell-e. Ha azt mondja, nem kell, nem viszem. Néha, mikor látom, hogy csak nem ér rá, rábeszélem azért... Napi 1-2 baleset van, de volt már olyan is, hogy egész nap nem volt gond. A kaki mizéria is véget ért szerencsésen, nem a pelusmentességgel volt ezek szerint a baj, hanem az állaggal... Még többnyire a reggeli pelusba megy, igyekszem megvárni, mert lusta vagyok. Természetesen egyébként könyvvel kell a klotyóra ülni... És csak a vc a jó...

Beszéddel még mindig nem halad, de majdcsak rájön, hogy mindenki élete könnyebb lenne...

Nándit kicsit jobban elő kéne szedni, olyan kis elhanyagoltnándi érzésem van, valahogy Réka nagyon rátelepszik, Misi meg rám, ő meg nem beszél, ha nem muszáj. Nagyon erősödik bennem, hogy nagyon kéne valami külön közös dolog vele. Sírós is mostanában, mindenért nyafog, előbb sír, utána kér, ez sem annyira jellemző rá. Vagyis volt eddig, de hát változnak a gyerekek. Sokat mondja, hogy utál, mikor nem tetszik neki valami, ezt elég nehéz jól lereagálni, még ha tudom is, hogy pillanatnyi dologról van szó, és sokkal többször vall szerelmet.

Réka meg abszolút két véglet mostanában, hol maximálisan kiborít, átgázol mindenkin, direkt rosszat csinál, hol meg az önfeláldozás mintaképe. Kamaszodik, vagymi...  Tudom, sokkal rosszabb lesz ez akkor. De gyakran annyira tanácstalan vagyok vele kapcsolatban, hogy mikor csinálom helyesen, amit csinálok. Nyilván ő is érzékeli a bizonytalanságomat. Meg egy csomószor érzékelem, hogy távolságtartó vagyok vele, mert nem tudom, mikor borul ki attól, aminek eleinte örül... Pillanat alatt változik a hangulata. Brrr.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Imádkozunk

Nehezen döntöttem el, miről írjak ma, ennél a témánál maradtam. Nekem elég fontos :)

A katolikus ovi nagyon sokat segít nekem, hogy a vallást mint olyant, elfogadják a gyerekek. Egyébként gyakran éreztem úgy, hogy egy hülyeségemnek kezelik, mint ahogy azt is, hogy csak az asztalnál eszünk, vagy hogy nem alhatnak a felnőtt szobában. Pedig tényleg születésüktől fogva együtt imádkozom velük. Itt nagyon hiányzik az apai oldal.

Írtam már, hogy Nándi is elkezdte mondani a szövegeket. De rászoktattak engem is az evés utáni imára, amit nem hoztam otthonról. Misi is szépen összeteszi a kezét, ahogy leülök az asztalhoz, és megvárja, amíg befejezzük a szöveget, csak akkor esik neki - újra - a kajának. Megértek arra is, hogy tudjak, merjek gyertyát gyújtani az esti imához, aköré gyűlünk szépen négyen, és mondjuk el a verses imádságot. Általában Misi az első, a fogmosás után szalad a szoba közepére letérdelni, és mutatja a földet, hogy vigyem már a gyertyát :) Szépen összeteszi a kezét, majd pár másodperc múlva szája elé tett kézzel fúj, fúj, fúj... (én tettem eleinte a szája elé a kezemet, hogy ne tudja elfújni, rendes gyerek, nem?) Nándi néha kitalál bolondságokat, ő is próbálja elfújni a gyertyát, rosszabb esetben megfogni a lángot, árnyjátékozik, de azért többségében részt vesz.

Réka viszont nagyon érzi az egész dolog lényegét. Fegyelmezett lett. Igyekszem arra szoktatni őket, hogy a verses ima után saját szavaikkal is köszönjék meg, ami jó volt a napban, és kérjenek valamit, amit szeretnének. Nekem ezt felnőtten kellett megtanulni, és nem volt könnyű. Nándit mikor először megkérdeztem kb. egy hónapja, hogy ő mit szeretne kérni a Jóistentől, akkor felült, és azt mondta: " Én kisautót választok!" :)
Réka pontosan érzi, tudja, mit lehet kérni Istentől. Ilyeneket kér, hogy apja gondolja meg magát, és legyen kiskutyánk. Hogy egyik volt ovistársa, aki sokat bántotta, ne legyen rossz, néha mellé még jönnek aktuális konfliktusok szereplői is. Hogy én türelmesebb legyek.  Najó, ez nem saját kútfő, mert ezt én szoktam kérni, tőlem tanulta :)  Olyan vágyakat, amiket nem tudunk teljesíteni mi, amihez tényleg beavatkozás kell. Aranyos egyébként, mikor soroljuk a családtagokat, hogy kinek kérünk segítséget, akkor a teljes nevét kell mondani, mert sok Réka van, és hogy tudja a Jóisten, hogy melyik Rékáról van szó.
És megköszöni azt, hogy oviba mehetett, hogy boldog volt, hogy játszhatott, ha valami különleges érte aznap. Van nap, hogy azt is megköszöni, hogy Isten megteremtette őt. Fél éve még mondott olyanokat, hogy neki semmi nem volt jó ma. Nagyon sokat változott.

Annyira örömmel és szépen imádkozik, hogy Dávid, a vőlegénye szeretne megtanulni.
Bár tudnék én is így!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS