Csoki vagy anya?

Ott akartuk hagyni a mamáéknál  a gyerekeket, amíg elintézünk egy-két dolgot Gergővel. Misi persze akart jönni velünk, így mondtam neki, hogy amikor elmentünk, a mama ad majd neki csokit. De csak akkor, amikor elmentünk. Darabig jött utánam, ahogy készülődtem, és kuncsorgott a csokiért, mondogattam neki, hogy majd a mama ad, és ha elmentünk. Aztán megállt, rámnézett, pár másodpercig kattogott az agya, majd elköszönt tőlem. De én még nem indultam, mert Gergőt vártam. Erre közölte, hogy kiengedlek, szia anya! Majd kinyitotta az ajtót, kitaszigált engem és az időközben megérkezett apját, és a hátunk mögött becsukta.
Gondolom ezek után közölte mamával, hogy "Elmentek! Kérem a csokit!"

Elég könnyen lecserélt minket egy kis édességre :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2 megjegyzés:

gneke írta...

Hát ez jó:D Áronunk nagy édességfüggő, mutatja az ujjával, hogy egy cukrot/csokit akármit eszik. Aha. Egyszerre egyet. Nap végére egy dobozt/táblát/zacskónyit stb.

kikocs írta...

:) Misi szégyenlősen kéri. És nap végére neki is összejön a mennyiség...

Hogy én mennyire örülök, hogy írtál! Amikor átformáztam a blogot, csomómindenki elveszett a technika ördöge miatt. De most már újra kint vagy az oldalsávban, és elolvastam a lemaradásom nálad :)

Megjegyzés küldése