56 pizsama

Egy barátném ajánlotta pár napja az 56 pizsama nevű blogot. Családok életéről készített a szerzője 5-6 perces kisfilmeket, összesen 10-et, csökkenő számú gyerekkel. Az első családban 11 gyerek van, aztán 9, 8, 7, egészen az egygyerekesig.

Engem nagyon megragadtak ezek a filmecskék, csak azt sajnálom, hogy ilyen rövidek. Még a fél óra is rövid lenne nekem. Szeretem, ahogy beszélnek az anyukák, apukák, amiről beszélnek, jól esett belepillantani az életükbe.

Ami bánt, az a kommentek. Akartam én is kommentelni, de aztán elolvastam, miről folyatják a szót, és hát nem mertem. Itt vannak ezek a fantasztikus családok, akik arcukat, életüket mutatják meg, és aztán folyik a vita az elvi kérdésekről, a vallásról, a nem tudom, még miről. Aminek igaziból semmi de semmi köze nincs a bevezető szöveghez, a filmekhez, a filmekben elmondottakhoz, de még a blog céljához sem. Nem lehetne azzal foglalkozni, amiről szól a dolog, és tiszteletben tartani a másikat? Ja, tudom, idealista vagyok...

No, mindegy, majd lehet, hogy rászánom magam a kommentelésre idővel, addigis ajánlom mindenkinek figyelmébe! Én meg várom a 3 gyerekes videót :)



szólj hozzá: 56 pizsama

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Ha twittereznék...

...ma a kb ilyeneket tvitteltem volna:

Azt hiszem, megérett az idő a segítségre a háztartásban.

Hogy lehet, hogy bírja egy kétéves déli alvás nélkül napokon keresztül?

Pedig mondták, hogy ne ássak el semmit a kutya szeme láttára. Idén sem lesz dáliám.

2 órán keresztül válogattam a gyerekjátékokat. És csak egy táskányit tudtam kidobni.

Többet nem főzök ezeknek a büdös kölkeknek. Egyenek joghurtot meg vajaskenyeret, kit érdekel?

Világgá mennék Nándival. Kár, hogy nem tudjuk az utat.

Vajon miért van az, hogy csak akkor figyelnek rám, ha már ordítok? Megint láthatatlan leszek?

Nándi: Azért sírok, mert nem akarom, hogy Misi örüljön.

Kijött a cseresznyefolt a legszebbruhából! Éljen az új mosógép!

Rékának pöttyös a mandulája. Hurrá, holnap is teljes létszámmal leszünk!

A kutya egyre magasabbra ugrik. Megszerzett egy harisnyát, egy zoknit és egy pólót a kötélről.

Misi kapaszkodva áll egyedül, és fel-le közlekedik a bútorokra. Az újszülöttből eljutottunk a 8 hónapos szintre.

Most realizáltam, hogy egész nap nem voltunk kint. Ez gáz. És sokmindent megmagyaráz.

Mikor fognak már ALUDNI????


A fentiekből látható, hogy a mai nap sem úgy fog bevonulni a család történelemkönyvébe, mint egy tartalmas, békés, boldog nap.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Örömhír

A tegnapi rosszkedvem miatt inkább ma adom hírül, hogy szombaton este végrevégre megszületett a legrégebbi barátnőm kislánya, aki a Milla névre hallgat. Vagyis még nem, de fog. :)
Voltunk náluk a kórházban Nándival, és hihetetlenül picike és szép. Pedig elvileg nagy baba, de olyan kis pici. Egyáltalán nem tűnt lehetetlennek, hogy elfért egy pocakban.
Azon ritka tesóbabák közé tartozik, akit nem láttam klónnak a testvéréhez képest.

Szóval Isten hoztott kicsi Mici, legyél mindig nagyon vidám!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Ez, meg az

Nem is tudom, miről írjak. Esti mizériákról? Nagylány Rékáról? Őrült Nándiról? Ügyes Misiről? Szokásos anyaválságokról? Gyereknapról? Családtervezésről?

Nem egyszerű az élet mostanában. Igaziból bírjuk, meg boldogulunk, meg kapunk mindenhez erőt, és főleg amikor kell, mindig mindent meg tudunk oldani, de talán tavaly télen voltam ennyire fáradt, mint most. Megint az van, hogy már nem tudok aludni a fáradtságtól, és sajnos most már a Valeriana is elfogyott tegnap este. Mondjuk az utolsó szem pont elég volt, hogy legyűrje a lelkiismeretfurdalást, amiért elhanyagoltuk Nándi bokáját.

Mert az volt, hogy ugye Misi balesetét követő pénteken Nándi több öngyilkossági kísérletet tett az oviban a lelki válsága miatt, ezek közül az egyik kis híján sikeres volt. Állva libikókázott, úgy, hogy nem kapaszkodott közben. Persze leesett, és olyan szerencsétlenül, hogy valahogy ráesett a bokájára a mérleghinta. A dolgok rendkívül sajátos együttállása miatt, amit most nem részletezek, nem jutott el orvoshoz, kicsit sántikált egy napot, de szaladgált is közben, másnap meg már mint a nyúl. Mikor hazajöttek a mamáéktól, én javuló tendenciát láttam, aztán egy hét múlva meg már egészen szépnek. És tegnap este meg dagadtnak és lilának újra. Így ma megjártuk az ügyeletet. És persze semmi baj. De rossz estém volt.

Az sem segített, hogy még a baleset előtt bevállaltam a TeSzeddes szervezést, amit nem tudtam letenni. Illetve a helyi gyereknap szervezésében is benne voltam, aminek egy részét lepasszoltam, de a múlt héten azért voltak feladataim, amik alól már nem akartam kibújni, mert a főszervező anyuka olyan lelkesedéssel csinálta, és annyian hagyták cserben, hogy én már nem akartam. (Nagyra értékelte egyébként, két tiszteletjegyet kaptam a Heti Hetes felvételére :) Mint korábban említettem én párton kívüli vagyok, így tudok nevetni rajta, remélem el is tudunk menni majd... )
A TeSzeddről írtam, és szombaton lezajlott a gyereknap is. Ketten hajtogattunk egy lánnyal lufit a gyerekeknek, nagyon aranyosak voltak, örültek nagyon, jó volt látni a sok vigyorgó arcocskát. Az enyémek is kint voltak Gergővel, ők is élvezték a programokat.  Részt vettünk a családi futáson mind az öten, Misit babakocsiban toltam. Réka győzött ötünk közül, és egyébként is az élmezőnyben végzett, pedig elég hátulról indultunk. Simán lehagyott bennünket, becsülettel lefutotta a kb. 400 m-es távot. 600-nak mondták, de nem volt annyi. Második Nándi lett, aztán mi Misivel, és a végén futott be apa :) Ha Misin múlik, ő győzött volna, nem bírt elég hangosan kiabálni, hogy gyorsabban! gyorsabban! :)
Egyébként ez egy elég különleges gyereknap, semmilyen pénzbeli támogatást nem kapott senkitől a helyi anyuka, aki az egészet megálmodta, a helyi szülők adtak össze mindent: alapanyagokat, zsákbamacskát, hangosítást, büfébe sütit, szörpöt, nyomtattuk, dobáltuk a szórólapokat, használtuk fel az ismeretségeket a tombolatárgyak összekoldulásáért. És komoly tombolák jöttek össze ám! Belépőjegyek az Élményvárosba, a Szamos Marcipánmúzeumba, 8 fős szülinapi buli Misi bölcsijében, Adidas focilabda, ilyenek. Kár, hogy elmosta az eső a sorsolást, most nem tudom, mi lesz a sorsuk a nyereményeknek, de lesz még nyáron rendezvény...
Volt egyébként rendőr-küzdősport bemutató, rendőrautó, amibe be lehetett ülni, bábszínház, jurta, ugrálóvár, arcfestés, kézműveskedés,  lufihajtogatás, ez mind ingyen. Ha valaki akart, lehetett bedobni pénzt, dobtak is egyébként, nálunk a lufinál elég sok összejött. Volt városnéző minivonat is, mondjuk az fizetős volt. Mikor Réka meg Nándi mentek, pont akkor szakadt le az ég, de szerencsére volt felettük tető, így csak kicsit áztak meg :) Szóval jó kis buli volt.
A bevételből egyébként játékot akarnak venni a játszótérre, szóval még az is értünk van.

Na, egész jó kedvem lett ettől, hogy ezt leírtam, úgyhogy most itt abba is hagyom. :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Amikor záródnak a körök

Réka iskolás lesz, és tegnap részt vettem életem első iskolás szülői értekezletén. Ez nem igaz, mert voltam már a húgom szülőijén, sőt, fogadóóráján főiskolásként, de saját jogon most először.
Reménytelenül egygyerekesnek éreztem magam. Rékával kapcsolatban amúgy is gyakran kerülök ilyen helyzetbe. Nem volt egyszerű megoldani, hogy időben odaérjek, és tudtam, hogy más is késni fog, és semmi fontosról nem maradok le, ha 10 perccel később érek oda, én mégis mozgósítottam a barátnőmet, mind a három gyerekével, hogy átjöjjön arra a 10 percre, ami az én szükséges indulásom és Gergő hazaérkezése között tátongott. Szóval hülye vagyok.

No, mindegy, kaptunk tanszerlistát, rendeltünk iskolaköpenyt - nagyon aranyosak! -, információkat az iskolás életről, mit mondjak, változott a világ az elmúlt 25 évben, mióta én voltam elsős  :) Elég sok dolog van, amit nekem kell majd megjegyezni, és rászoktatni a valószínűleg hasonlóan rendetlen lányomat, hogy megtanulja majd, hogy ezek az ő felelősségei. Brrr...

És hogy  mire utaltam a címmel? Sajnálkoztam, hogy Zsófi, aki országos barátnő, nem lesz osztálytársa Rékának. Osztálytársa lesz viszont Boti, aki noracska kisfia, és akinek egy éve olvasom a blogját, illetve Kriszti, aki Edit kislánya, aki a már ajánlott Biztos út blog írója.

Szóval záródnak a körök.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Kapuk nyíltak meg előttünk

Misi kapott ma körkörösített gipszet. Holnaptól bátran babakocsizhatunk, autózhatunk, csúszhat mászhat a földön, akár még rá is állhat, bár ezt szigorúan felnőtt felügyelettel.
Most még szárad, így ráhúztam egy zoknit, mert amerre ment, mindenhol dörzsölte le a sarkát. Mintha krétával rajzolt volna maga után egy halvány fehér csíkot. :)

És kaptam időpontot is, ameddig vághatom a centit: június 14-én reggel 8-kor mi leszünk az elsők, akiket a számítógépre felvisznek a sebészeti ambulancián. Már terveim szerint :) A dokibácsi próbált rábeszélni a 15-re, mivel 13-a pünkösd hétfő, és biztos sokan lesznek, de mindegy, hogy hol ülünk. Még akkor is 22 órával előbb lesz gipszmentes, ha két órával többet ülünk sorba, mint egyébként.

Úgyhogy a gyereknapi városi minivonatozáson is részt vehet. És holnap egész nap sétálni fogunk.
Végre.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Az hogy van...

... hogy a játék kutyáját Morzsinak hívja, holott sose hallott még ilyen kutyanevet
... hogy éveken keresztül Nonónak hívja magát, pedig senki más rajta kívül, és a nevében sem utal erre semmi, majd elfelejti ezt egyik napról a másikra.
... hogy a c betűt tökéletesen mondó gyerek a cumit következetesen nyuminak hívja?
... hogy a labdát, ami a gyerekek nagy részénél a papával és mamával egy kategória nehézségi fokban, tangyingának hívja?
... hogy a gyürit tüszünek hívja, és mikor rákérdezek, mit akar, megmondja szépen érthetően, hogy a gyürit?
... hogy ugyanez a cumi-mamukával ugyanígy lejátszható
... hogy annak ellenére, hogy mindenki a családban apának és anyának hív minket, csak apu, anyu, apuka és anyuka vagyunk az egyik gyereknek

Varázslatos dolog a gyerekek nyelve.

Mindhárom gyerek dolgai voltak ezek

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Apró örömök

Vannak időszakok, mikor az ember különösen kapaszkodik apróságokba, amik örömet okoznak.
Négy éve lakunk itt, de még egyszer sem volt ilyen intenzív a nyárfavirágzás. Ha megindul egy kis szél, fantasztikus látvány. Nem vagyok alkalmas rá, hogy jól lefotózzam, de talán látszik, mintha havazna:



És Nándi végre nem sír esténként a cumiért, és ki tudtam mosni az új mosógépben az óriás plédjeinket, le van kaszálva körben a fű a ház körül, újra kihajtottak a két hete elfagyott cukkinik, érik az eper, pirosodik a cseresznye, végre találtam egy könyvet, amit szívesen olvasok, és holnap már szerda. És igyekszem egyikhez sem hozzátenni azt, hogy "csak..." :)

Ja, és ha valaki még nem sütött kráter sütit, feltétlen tegye meg!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Misi gipszben

Már párszor nekiláttam írni a gipszes mindennapjainkról, de nem voltam túl pozitív. Nem volt egyszerű hetünk. Egyáltalán nem. Viszont Misi azért jól bírja a gyűrődést, igaz, egyre türelmetlenebb, most már lassan három hete van ágyhoz, székhez kötve csoda lenne, ha nem így lenne. Jövő szerdán megkapja a körgipszét, arra elvileg már rá is állhat majd, ha segítünk neki, és babakocsizni, autózni is remélhetőleg lehet majd, és akkor sétálunk, jövünk-megyünk majd vele sokat. Szóval sokat várunk a jövő szerdától. Többek között azt is, hogy megtudjuk mikor szabadulunk meg majd végleg  a gipsztől.

És hogy hogy oldjuk meg Misi mindennapjait úgy, hogy minél kevesebbet mozgassuk?

Például mesét nézünk. Bob mester, Verdák és Matuka meséi futnak. És Chuggington persze. Néha a Maszkabál is bejátszik.

Autózunk is. Meg mesét olvasgatunk, ugyanígy. Most fedezte fel, hogy mesekönyvet nézegetni milyen jó, és azért a 6 év alatt jó sok könyv gyűlt fel, így nem szenvedünk hiányt.

Mivel úgysem vihetjük autóval, a gyerekülés beköltözött. itt éppen lejtőzik, csak kiveszi a soron következő autót a dobozból, és legurítja :) Igen, tudom, beteges mennyiségű autónk van. Általában lenn van az ülés, többnyire ebben eszik, iPhone-ozik, beszélget, nézeget. Az etetőszékében is szokott ülni, úgy tud gyurmázni, rajzolni is, de egy sima evés kedvéért nem mozgatjuk meg. Főleg, mert nagyon keveset eszik, hiába, nem mozogja le. Nehezen is alszik el, szintén a mozgás hiánya miatt... Kaptunk egy babakocsit, abban üldögél kint a teraszon, arról nincsen képem. Figyelgeti, hogy mit csinálnak a nagyok. Vagy ölébe veszi a cicát, beborítja magát a kupolával, és jó neki.

Pár napja vonatozik is újra. Vendég gyerekek voltak nálunk, és vonatoztak. Misi nézte őket. Kérdeztem, akarsz vonatozni? Erre ő végtelenül szomorúan, amennyire csak egy két évestől telik, azt mondta, hogy "Nem tudok vonatozni." Egy darabig azt hittem, nem akar, de újra és újra megerősítette, hogy nem tud. Mondtam, hogy segítek neki. Nem, ő nem tud. Mutattam neki, hogy hogy kell feküdnie, és akkor fog tudni. Erre felbátorodott, és tényleg tudott :) Mostanra már tud ülni is, sőt, ülve a kezével húzza magát előre-hátra, így közlekedik. Remélem, hogy ha valami olyat tesz, amit nem kéne, akkor fáj neki, és akkor nem csinálná. 

És ha elfárad, megpihen. Néha olyan pózokban fekszik, mintha a gipszelt láb nem is hozzá tartozna...

Kicsit lassan győztem le magam, de tegnapelőtt már tudtam rá pólót adni az ing helyett. Ennyi időbe tellett, hogy elhiggyem, keresztülhúzhatom a fejét egy póló nyakán anélkül, hogy valami kárt tennék benne. És pár napja már gatya is van rajta általában, de főleg meztelen fenékkel teng-leng a gyerek, mert nehéz befőttesüvegbe pisiltetni, ha még a gatyával is meg kell küzdeni, de mostanra belejöttünk :) A pelenkához túl meleg van, és hát úgyis szobatiszta, a vécén mindig lepisili a gipszet, vagy engem... Szóval az élet legtermészetesebb dolgai se mennek teljesen egyszerűen. De túl leszünk rajta. Majd eltelik ez az idő is. 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Mosógép

A mosógépünk elkezdte enni a ruhákat. Az már feltűnt egy pár hónapja, hogy nagyon gyorsan használódnak a ruhák. Aztán egy hónapja elkezdtek lyukadni is. Mintha hipóznám őket. Nem változott a víz, a mosószer, marad a mosógép a hibás. És amúgy sem szerettem, nem igazán mosott tisztára. Vettünk egy újat (szokásos "szerencse", kamatmentes részletre pont azt lehet megvenni, amit amúgy is kinéztünk). Belekukucskáltam a régibe, tök jónak tűnik, nem vízköves, nincsenek benne lerakódások, darabok, egyszerűen nem értem, mi volt a baj. Olvastam, hogy a dobban levő karcolások is okozhatják a ruhák kibolyhosodását, de annyira nincsenek mély karcolások benne, nem lehet érezni ujjal sem...

Mindegy, van új mosógépünk, egyszerre 7 kilót tud mosni, gyémántformájú nemtommikkel a dobban, hogy a ruhákat kímélje, hurrá. Kínkeservvel jutott el hozzánk, először elfelejtették kihozni, telefonáltak, hogy másnap majd reggel korán, aztán délben én telefonáltam, hogy hol vannak már, fél2kor értek ide. Mondtam, hogy szeretnék panaszt tenni, de nem tudták hogy kell, ígérték, hogy majd visszahívnak.
Akkor már 5. napja nem mostam a ruhákat kímélendő... Szóval széles választék volt, mit mossak először. Új mosógép, hát akkor berakom a feketéket, hiszen egy kósza papírzsebkendő sem ázott még szét benne, legalább nem lesznek még jobban szöszösek. Beraktam a feketéket nagy örömmel, hogy milyen jól kitaláltam. Egy óra múlva ránézek, hogy milyen szép nagy mosógépünk van, ott van három, azaz 3 db papírzsebkendő az üvegablak előtt. Örültem nagyon. Nagyon.

Az meg majd kiderül, hogy a mosógép volt-e a hibás, vagy feleslegesen vettünk újat...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

TeSzedd! - Mi tettük és szedtük!

Két és fél órát szedtük a szemetet, összesen 12-en. Lényegesen kevesebben, mint a pataknál. De arányaiban ugyanolyan eredményesen. A két akcióval gyakorlatilag körben megtisztítottuk a "falut". Merthogy olyan ez a Szabadságliget nevű városrésze Dunakeszinek, mint egy 800 házból álló falu. Hogy miért ilyen kevesen? Talán a megcsúszott helyi szervezés - a kórház miatt -, talán a 30 fok, talán az ezen a hétvégén zajló rengeteg egyéb program miatt. Pl. a dunakeszi repülőnap...

Bemelegítettünk a játszótér és a jövő heti gyereknap helyszínének a csikkektől való megtisztításával. Aztán a
repülőtér és a házak határát a gyerekes anyukák és apukák vették kezelésbe. Ők élvezték közben a repülők bemutatóját is. Mi pedig öten a Pestre vezető út szélét tisztogattuk, itt-ott egy-egy kiborított talicskányi  hulladékra bukkanva a fák között. Ahogy haladtunk, úgy fogyott a létszám, mire a legrondább részt elértük, már csak ketten maradtunk egy szintén háromgyerekes anyukával. Ott, ahol át lehet jutni a vasút másik oldalára egy aluljárón keresztül, valami iszonyatos szemét gyűlt össze. Ketten másfél óra alatt 17 zsáknyi szemetet, főleg  flakonokat szedtünk össze egy kb. 15 m-nyi útszakaszról. Egyszerűen elképzelésem sincs, hogy hogyan került oda ilyen mennyiségű üveg és flakon. Több rétegben beletaposva a földbe. Felszedtem, és még egy, alatta még egy. Hihetetlen volt. De most már nem kell néznem naponta négyszer, mikor jövünk-megyünk az oviba.

Hárman szólítottak meg minket. Kettő ebből szidta a vélt szemetelőket - ahelyett, hogy segített volna, ezekre a kolléganő párom nagyon kiakadt, végülis jogosan -, egy pedig megköszönte, hogy összeszedjük és szebbé tesszük a helyet.

Szóval ezúttal kb. 35 zsák szemetet szedtünk össze, többnyire nem nagy erőfeszítéssel. Bár egy kisebb napszúrást asszem összeszedtem :)  Ha többen lettünk volna, talán 5-6 zsákkal lett volna több a végeredmény, de jobb lett volna a hangulat, és hát gyorsabban végeztünk volna. De így sem voltunk rosszak.
Bent, Dunakeszin még 7 helyen szedték a szemetet. Telefonon beszéltem a környezetvédelmi főtanácsossal, aki koordinálta a helyi TeSzeddet, ő mondta, hogy hatalmas mennyiségeket zsákoltak be. Kíváncsi vagyok nagyon a számokra, remélem eljut majd hozzám is az infó.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Találkozás a reklámok világával

Nálunk nincs tv. A gyerekek nézhetnek mesét, de nincs tv-zés. Majd egyszer talán azt is megírom, hogy hogy is működik ezzel kapcsolatban az én agyam. De most egy hetet a mamáéknál voltak a gyerekek, és ott van MINIMAX! Hát, rácuppantak, főleg Réka. Újabb dalokat hoztak haza, és meglehetősen intenzíven találkoztak a filmművészetek egy olyan szegmensével, ami többnyire kimarad az életükből. Ennek eredménye két utókornak való szösszenet:

Mennek a boltban apjukkal, Réka egyszer csak felkiált, és odarohan valami játékhoz:
- Igaza volt! IGAZA VOLT A MINIMAXNAK!!! Tényleg már kapható a boltokban!

Gyurmázunk tegnap, a házi készítésű gyurmánkkal, egyszer csak Réka tűnődve megszólal.
- Amikor voltak a vörösiszaposok, akkor nekik adtam az én forradalmi gyurmámat.
- Micsoda????
- Tudod, anya, mikor csináltuk a csomagot a vörösiszaposoknak. Beletettük a mundó gyurmát. Forradalmian új gyurma. Sima, könnyű és puha. Sohasem szárad ki, mindig átformázhatod!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Hazudós

Lehet, hogy nem szép dolog, de konkrétan hazudozni tanítom mostanában a lányomat. Sőt, a nagyobbik fiamat is.

Kevés társasjátékot szeretnek játszani, pedig tényleg elég sok jót beszereztem, az egyik, amivel egyszerre két gyereket is le tudok kötni, az a hazudós. Ha valaki nem ismerné, magyar kártyával szoktuk játszani, mindenki kap 8 lapot, az első a körben letesz egyet színével lefelé, és mond rá valamit, mondjuk tök. Mindenki egymás után sorban addig rakja "tök" bemondásával színnel lefelé a lapokat, míg valaki rá nem fogja az éppen lapot rakóra, hogy hazudik. Ha a letett lap nem tök, akkor az veszi fel az addig összegyűlt kártyákat, aki az utolsó lapot rakta, ha tök, akkor a rágalmazó. Rém egyszerű játék, Nándi is már vágja a szabályokat. Éppen csak a pókerarccal van a gond.

Nándi nagyon boldog minden hazudástól, ha teheti, nem is rak megfelelő színű lapot. Ez teljesen egyértelmű mindenki számára, hiszen mindegyiket meglobogtatja, mielőtt rátenné a kupacra.

Rékának pedig tulajdonképpen nincsen pókerarca. Vagyis most már alakul, de eleinte igen jókat vigyorogtunk rajta, mikor elfogyott a színe, és hazudni kellett volna, egy darabig kínban nézegetett, majd közölte, hogy ő nem rak. Aztán átléptünk a következő fázisba, amikor kipirulva, halálosan idegesen nézegetve rakott, majd megmondta, hogy már elfogyott az összes pirosa. Most már viszonylag nyugodtan rak össze-vissza, némi ideges vihogástól eltekintve, sőt, stratégiája is van, ha már csak egy lapja van az aduból, azt a végére hagyja. És már az én taktikámat is kileste, szóval lassan úgy is ő fog nyerni, ha nem hagyom magam (nagyon). Egyébként ez az egyetlen játék eddig, aminél nem okoz neki lelki törést és családi botrány sem lesz, ha nem ő nyer. Tudja élvezni annyira a játékot, hogy ne ez számítson. Azért jó, hogy ez is elérkezett. Még ha ilyen alantas játékkal is...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

A kórházról

Ami azt jelenti, hogy itthon vagyunk. Ami csodálatos.
Még akkor is, ha Misi nem akart hazajönni, és nem értette, én miért vagyok boldog, hogy a csütörtök helyett sikerült már szerdán szabadulni. Hiába, egy harmadik gyereknek az, hogy nonstop csak vele foglalkozik egy szülője, egész nap heverészhet egy ágyban, kérésre édességet kap, egész nap édes teát szürcsölhet, mesét nézhet, és a feneke fényesre van nyalva, megér némi fájdalmat és orvosi piszkálódást.
A tea egyébként annyira édes volt, hogy hiába hívtam teának, Misi következetesen szörpnek hívta. Mert a tea nálunk nem édes. Ez meg felette az volt. De legalább ivott belőle eleget.

Egyébként nagyon jó szájízzel jöttem el. Nyilván a körülményekhez képest. Volt már néhány kórházas történetünk, messze ez volt a legemberibb egészségügyi dolgozótömeg, akivel találkoztam. A kb. 40-50 dolgozóból, akivel a hét nap alatt találkoztunk 2 ellen volt kifogásom összesen. Egyikkel csaknem ölre mentünk egyik éjjel, mert fájdalomcsillapítót kértem Misinek, és szerinte még várni kellett  volna, de ezt furán közölte, én meg fáradt voltam és ideges, és nem megfelelően értelmeztem, és nem is értettem egyet vele. Aztán másnap bocsánatot kértem tőle, amit elfogadott. Mert tényleg embertelen, ami munkát amennyi pénzért ezek az emberek angyalok dolgoznak, és akkor is megérdemelte a bocsánatkérést, ha igazam volt. (Egyébként persze, hogy igazam volt :) ) A másik minősíthetetlen volt, szintén éjjeles, nem találtam meg, mikor fájdalomcsillapítót akartam kérni, és ezért végül magam mellé vettem a földre a szivacsra Misit, ami szigorúan tilos. De nem vette észre reggelig... És még éjjel éjfél-egy óra körül többször ébredtem a hangos vihorászására meg telefonálására, amit a szobák előtt intézett. Amiken nincs ajtó.

Az is döbbenetes volt számomra, hogy minden orvos minden nap, szinte minden napszakban ott volt. Biztos nem így van, és néha hazamennek, de nekem nem így tűnt. Mintha mindig mindenki ügyeletes lett volna. Még éjjel 11-12 felé is volt egy utolsó vizit, azon is általában 4-5 doki (sebészek) járt körbe. És minden orvos minden beteggel foglalkozott, nem csak a sajátjaival, mindenkihez volt egy jó szavuk, vagy egy mosolyuk.

Találkoztunk a bohócdoktorokkal is, akik fantasztikusak, egyik nagy élményem a kórházból, ahogy egy magát komoly felnőttnek beállító kb 15-16 éves térdműtött fiú önfeledt, kacagó kisfiúvá változott tőlük.  A picikkel is nagyon ügyesen bántak, pontosan tudták, hogy hol a határ, a bizalmatlan Misit is kizökkentették némi szappanbuborékkal meg énekléssel. És kaptunk egy bohócorrot is.
Volt valami forgatás is, amin Misit is lefilmezték, ahogy elbújik mindenki elől. Ez volt egyébként a védekezője, fel kellett húzni félig a kiságy rácsát, és leteríteni a takaróval, így gubózott be a rossz élmények elől.

Réka meg Nándi Kaposváron vannak szombat este óta, most már látom, hogy a legjobb döntést hoztuk meg, bár nehéz volt. Főleg Nándi lelke miatt, akit nagyon megviselt az egész, felelősnek érzi magát. Pénteken önveszélyes volt az oviban, meg is sérült a lába.  Aztán beszélgettem vele, az biztos segített valamennyit, de még mindig félretesz mindenből egy picit Misinek... Azért ennyire nem jó tesók ők általában. Remélem sikerül feldolgoznia.
Nekem nagyon jó volt, hogy Gergő el tudott váltani minden nap egy picit, és tudtam, hogy jó kézben vannak a gyerekek, semmiről nem kell gondoskodnom velük kapcsolatban. Hihetetlen nagy segítség volt ez.  Misi is nagyon unta már a fejem a végére, és igazi felüdülés volt neki az apjával lenni kicsit. Ha megjött, már integetett is, hogy "szia anya! menjél!"
Még mielőtt elmentek volna, egyszer meglátogatták Misit Rékáék is. Nem jöhettek be, de felállhattak kint az ablakba, és úgy beszélgettek. Többnyire azt kiabálták egymásnak teli torokból, hogy "kaki" és röhögtek rajta...
Ma beszéltek egymással a gyerekek telefonon is, ez nagyon nagy élmény volt mindenkinek. Réka rendes kérdéseket tett fel Misinek, géppuskaszerűen, Misi meg válaszolt. Nándival persze a szia-szíán kívül egy kis kakizás volt csak. :)

A lényeg most már, hogy itthon vagyunk, hogy relatív jól vagyunk, és hogy gyógyul. Nagyon kifárasztotta a hazaút meg a mozgás, külön jó, hogy a nagyok a mamánál vannak még, jó lesz ez a két nap még nélkülük. Sápadt, fehér a szája, fáradt még mindentől. Fájni nem fáj semmije, hála Istennek, de ő is érzi, hogy jobb még a szigorú fekvés. Majd valahogy megoldjuk a következő heteket is. Ha mobilizálható rokonaink nincsenek is a közelben, vannak jószívű, segítőkész barátaink.

Úgyhogy gyógyulunk, gyógyulunk, ki testben, ki lélekben, és szívből remélem, hogy megtanultuk ebből az egész esetből azt, amit meg kellett, hogy hasonlót se kelljen többet megélnünk.

Köszönjük mindenkinek a sok imát, ránk gondolást. Hiszem, hogy nem itt lennék nélkülük. Ha még maradt egy-egy fohászotok, hagytunk ott egy három éves kislányt, Mei Vy-t. Neki nagyon nagy szüksége lenne rá.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Javulás

Nehezen írok itt a kórházban, csak iPadom van, azon nehéz tíz ujjal gépelni. De nagyon jól esett a sok ránk gondolás, így írok pár sort. Főleg azért, mert jó híreim vannak.

Misike ma már olyan volt, mint szokott. Vigyorgott, bohóckodott, játszottt, nem sírva ébredt. Még egy öncélú hisztije is volt, és én nem bántam, hogy összecsődül a kórház, mert végre nem a rossz közérzettől és fájdalomtól volt, hanem mert fáradt volt, és nem kaphatott meg valamit, amit akart. Nem hittem, hogy az ember tud örülni hisztinek, ahogy több helyen eltört lábnak, és hat hétig tartó fekvő gipsznek sem gondoltam, és most mégis semmiségnek tartom az egészet. Kap majd úgynevezett járót, de nem fog tudni benne járni, mivel a térdét nem hajlíthatja majd, és járósarka sem lesz.

A fején a vérömleny teljesen felszívódott, holnap reggelre elvileg elmúlik annak is a veszélye,higy valami titkos koponyán belüli vérzés kialakuljon, vagy legalábbis megmutatkozzon. Kiveszik a branült is. Utána már csak arra várunk, hogy a törés feletti duzzanat lohadjon le annyira, hogy körkörös gipszet kaphasson, amivel már biztonságosan hazamehetünk. Ez fekvő gipsz lesz természetesen. Addig folyamatosan jegelünk.

Misi továbbra is egy kis hős, szigorú fekvés van, még a vizsgálatokhoz, kötözéshez is mindenki házhoz jön, de jól bírja. Meglepően jól. Nem zavarja a gipsz, vigyáz rá, és mostanra már rám is bízza magát, ha fordulni akar. Ma végre kivehettem egy kicsit az ölembe, ez mindkettőnknek jót tett.úgy kapaszkodott belém, mint egy kismajom :) ügyesen pisil kacsába, bár pelus van rajta, könnyebb kiszabadítani a fütyit. És kapott cumit is második nap. Első nap nem kérte, mikor kínáltam, próbált nagyfiú lenni. Viccelődtünk is, hogy megint kisbaba.

Holnap beszélünk róla, higy mikor mehetünk haza, várhatóan szerda vagy csütörtök lesz a napja.

Nagy vonalakban ezek vannak. Még mindig mi vagyunk Az Eset az osztályon, de egyre kevesebb a referálásban az esemény, és mindig benne volt ma már, hogy jól van. Holnap este talán már csak annyi lesz, hogy obszerváljuk, semmi különös, jól van.

Köszönjük mindenkinek az imákat, ránk gondolást, jól estek a lelkemnek is, és látványosan ségítette, segíti Misike gyógyulását.
Nem hiszem, hogy le fogom írni azt, hogy pontosan mi és hogyan volt, de valódi csoda, hogy nagycsalád vagyunk még. Áldott legyen érte a Mindenható.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Baleset

Tegnap Misit komoly baleset érte, rádőlt a kocsibejáró kapuja. Nem részletezném, hogy hogyan, nyilván mi vagyunk a hibásak, mert nem voltunk ott, nem gondoltunk erre a veszélyforrásra, amivel már négy éve együtt élünk. Eltörött a jobb lába két helyen, és a fején is komolyan megsérült. Úgy néz ki, törés nincs, de egy nagyon nagy vérömleny van a kobakján. Egy erős agyrázkódással fűszerezve mindez. Fájdalmai vannak, és határozottan nem jó neki. Az első éjszakát jól-rosszul átvészeltük, de még pár napot a kórházban töltünk, hogy biztosak lehessünk benne, semmi újabb baj nem fog történni. A monitorról már levették, és azt mondták, nem kell nagyon aggódni, az összes eddigi vizsgálat negatív lett csodával határos módon, de azért nagyon szeretnék kérni mindenkit, hogy egy fohászt mondjatok el Misikéért. Nem jó neki. Nagyon nem jó.

Igazi kis hős, és valódi csoda, hogy nem történt ennél nagyobb baj. Ezt nagyon sokszor hallottam az elmúlt nap folyamán.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Miből van a gyerek?

Próbálom rávenni Rékát, hogy ha kimegy, vegyen fel egy kardigánt legalább, mert hűvös van.

- Anya! Nem érted, hogy nem fázom? Én szőnyegből vagyok!
- Miből????!!!!
- Szőnyegből! Olyan vastag vagyok, mint a szőnyeg! És! Nem! Fázom! Szőnyegből vagyok!


(Az előzmény az lehet, hogy Nándira szoktuk mondani, hogy kőből és vasból van, mert semmi sem fáj neki)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Könyvajánló a szeretet nyelveiről

Ígértem még hónapokkal ezelőtt egy posztot Gary Chapman és Ross Campbell: Gyerekekre hangolva c. könyvéről.

Borzasztóan szeretem ezt a könyvet, vagyis a lényegét. Már régóta, kamaszkorom óta vallom, hogy szeretni valakit nem könnyű, és nem úgy kell, ahogy mi tudunk szeretni. Úgy kell szeretni, ahogy a másik akarja, hogy szeressük. És ez néha nagyon nehéz tud lenni, meg kell küzdeni érte. Ez a könyv - és Gary Chapman több másik könyve - segítséget ad ehhez. Megmagyarázott dolgokat, amiket nem értettem, segített gyerekkori sérelmeimet, bánataimat feldolgozni azzal, hogy más szemszögből tudtam nézni őket. Magyarázatott adott sok sok megkeseredett szülőre, aki azt hajtogatja, hogy "én megtettem mindent, és nézd meg mi lett belőle!". És főleg: komoly segítséget jelent a gyerekeim megértésében, a problémák kezelésében.

A lényeg nagyon egyszerű: mindenkinek van egy úgynevezett szeretet-tankja, amit fel kell tölteni ahhoz, hogy jól érezze magát. Ezt ötféle "üzemanyaggal" lehet feltölteni: testi érintéssel, elismerő szavakkal, minőségi idővel, ajándékokkal és szívességekkel. Van viszont legalább egy ebből, ami nem helyettesíthető a többivel, viszont kisebb mennyiség is teljesen fel tudja tölteni azt a bizonyos szeretet-tankot. Minél nagyobb valakinek az EQ-ja, az érzelmi intelligenciája, annál több szeretetnyelvet beszél - érzékeli, hogy szeretik, de anélkül az egy nélkül a sok nyelven beszélők tankja sem feltölthető.

A testi érintés egyértelmű mindenkinek, a legtöbb ember nagyon szereti, ha megölelgetik, megpuszilják, ebből érzik, hogy szeretik. Vannak viszont olyanok, akik nem szeretik a testi közelséget, ilyen volt pici korában az én lányom például. Utálta a puszit adni is, kapni is. A kezébe lehetett adni, és zsebre rakta. Eléggé szenvedtem tőle annak idején, nem örült a simogatásnak, a csikizéstől nem kacagott, stb. Ennek köszönhető azonban, hogy ilyen jól viselte a kisbabák érkezését, hiszen azzal, hogy a fiúkat állandóan fogdostam, nem azt közöltem neki, hogy a kicsiket jobban szeretem, mivel többet vannak kézben. Mivel az ő szeretetnyelve a minőségi idő volt, jól elvoltunk azzal, hogy a kicsi az ölemben volt, és vele foglalkoztam közben. Nándi elsődleges szeretetnyelve viszont a testi érintés volt, ezért sem tudta elviselni Misit kb. egy éves koráig, és voltak azok a gondok, amiket végigcsináltunk.

Az elismerő szavakról sem kell sokat beszélni, mindenki örül a dicséretnek. A helyes dicséretnek... Legjobban az útmutató dicséretet méltatja az írópáros. Az én lányom ezt sem kezelte, mostanában kezd fontos lenni neki, hogy megdicsérjem, pedig már szinte teljesen leszoktatott róla. Rendesen rámszólt, hogy ne dicsérj, meg bőgni kezdett... Most meg már kérdezi, hogy ügyes voltam? Meg elém áll sugárzó arccal, én meg kétségbeesetten próbálok rájönni, hogy milyen csodát csinált már megint :) Aranyos nagyon.

A minőségi időről is talán mindenki hallott már, minden kapcsolatot próbálnak az összes tanácsadó cikkben mostanában erre alapozni: ne ajándékokat vegyünk például a gyereknek, hanem töltsünk velük annyi értékes időt, amennyit csak lehet. Amire biztosan számíthat. Vannak emberek, akiknek különösen fontos egy közös főzés, egy rendszeres séta, a közös tanulás, játék, bármi, csak osztatlan figyelemmel, közös jóérzéssel járjon.

A végére maradt a két megosztó, meg nem értést hozó szeretetnyelv, amikhez elég nagy bölcsesség kell. Az egyik az ajándékozás. Mert higgyük csak el, vannak emberek, akiknek az ajándék mutatja meg, hogy szeretik. És nem azért, mert el vannak rontva. Hanem így vannak összerakva. Nem összetévesztendő természetesen a dolog azzal, amikor elhalmoznak valakit minden földi jóval, és a többi szeretetnyelven nem kommunikálnak vele. Az elhalmozás mindig rossz.
Az ajándék nem csak drága ajándék lehet. Lehet egy kavics egy közös kirándulásról. Egy nagy gonddal elkészített rajz, játék, bármi. Az ilyen embereknek a hétköznapi szükségleteiket is érdemes például csinosan becsomagolni, ünnepélyesen átadni, keretet adni az ajándéknak. Nem az értékétől közvetíti a szeretetet, hanem attól, hogy észrevesszük, hogy szükség van rá, hogy gondolunk az illetőre, hogy figyelünk rá. Néha tárgyfetisisztáknak is nevezik az ilyen embereket, pedig csak a kapott szeretet zálogait őrzik.

Az ötödik szeretetnyelv a szívességek. Én inkább szolgálatnak szoktam hívni, szerintem helytállóbb szó. Rékának például jelenleg ez a fő szeretetnyelve. És azt hiszem, leginkább nekem is, bár szeretem azt gondolni magamról, hogy mind az öt nyelven kommunikálok, de például a testi érintés csak a nagyon-nagyon szűk családban működik, aki ezen kívül van, attól eléggé távolságot tartok, nem szeretek puszizkodni, ölelgetni ismerősöket, sőt, kínosan érzem magam többnyire. De legjobban azt szeretem, ha valaki valamilyen feladatomat elvégzi helyettem. Főleg, ha nem szólok külön.
Nagyon gyakran kapom magam azon, hogy kérek valamit Gergőtől. Nem azért, mert nem tudnék felállni, vagy olyan nehezemre esne. Gyakran még csak szomjas sem vagyok, mikor vizet kérek. Ez tulajdonképpen egy kérdés: szeretsz annyira, hogy megcsináld helyettem? Ha bepakolja a mosogatógépet, vagy hallom, hogy tologatja a székeket, amikor én altatok, mert felsöpör vagy felmos, az olyan hihetetlen jó érzés nekem.
Ahogy az ajándékozás, ez a szeretetnyelv is nagy bölcsességet kíván a gyereknevelésben, hiszen a helytelen szolgálattal önállótlanságra tudjuk nevelni a csemetét. Réka például még mindig nem öltözik itthon szívesen egyedül. Nem azért, mert nem tud, vagy mert fárasztó neki, hanem azért, mert mikor megkérdezi, hogy "anya, felöltöztetsz", akkor azt kérdezi igaziból, hogy "szeretsz?".  Egészen szívfájdító tud lenni, mikor egy-egy összecsapásunk után szinte esdeklő arccal kér mondjuk egy vajaskiflit, egy pohár vizet - amit egyébként meg tud oldani magának. És nagyon tudom, hogy akármilyen dühös vagyok is, ilyenkor meg kell csinálnom neki, mert azt akarja tudni, hogy szeretem-e még az előbbi küzdemünk ellenére. Az önállóságra nevelést meghagyjuk azokra az időszakokra, mikor teli van szeretettel. Szerencsére bőven van erre is idő.
Azoknak az embereknek, akiknek a szolgálat a szeretetnyelvük, különös jelentőséggel bír az eléjük tett étel, a tiszta lakás, a kiszolgálás, bármilyen segítség a hétköznapokban, vagy a nehézségekben.

A könyv ír a szeretetnyelvekről, ír arról, hogy lehet kitalálni, ki milyen nyelven beszél - általában úgy is jelzi a szeretetét az ember, ahogy ő várja másoktól, de azért nem ennyire egyszerű, főleg egy gyereknél. Tippeket ad, kinek hogy lehet kimutatni az érzéseinket, hogy vegye a másik is az antennáival. A szeretetnyelvek változhatnak is, gyerekkorban kivált. Ír a hatékony fegyelmezésről és buktatókról (pl. akinek az elismerő szavak az elsődleges szeretetnyelve, arra a szidalmak egészen máshogy hatnak. Negatív értelemben. ) Ír a tanulásról, az egyedülálló szülőkről, és a házasságról is.

Gary Chapman eredeti szeretetnyelves könyve az Egymásra hangolva volt, ez a házasságról, párkapcsolatokról szól. Megírta a Kamaszokra hangolva címűt is, speciálisan a tizenévesekre szabva. És ez, a gyerekekre hangolva pedig Ross Campbell gyermekpszichiáterrel közös munkája.
Én ajándékba kaptam Nándi első születésnapja alkalmából egy barátnőmtől. Azóta is hálás vagyok érte. Mindenkinek szívből ajánlom, hogy valamelyik, szeretet nyelveiről szóló írást elolvassa, sok addig bezárt kapu nyílhat meg, sok félreértés tisztázható. Párkapcsolatokban is. Gyerekkel annyira kevés ideje van az embernek arra, hogy a párjával foglalkozzon, legyen hatékony legalább az az időszak.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nem babás

Még egy fontos dolog lépés történt az elmúlt hetekben Misi babás dolgainak elhagyásában. Mégpedig az, hogy amikor hajnalban felébred, ami most már kevés kivétellel olyan 5-6 környékén történik általában, akkor nem anyázik az ágyában (én meg a sajátomban), hanem gombóccá formázza a 2x1,4 m-es plédjét, és szépen átoson hozzánk, közli, hogy "Anya!", én meg felhajtom a takarómat, mondom neki, hogy "Gyere, kisfiam!", oldalt fordulok, ő bekuckózik a karomra hanyatt, gyürijét a feje mellé teszi, a jégcsap lábacskáit bedugja a felhúzott combjaim közé, hogy megmelegedjenek, betakarózunk a közös takarómmal, és ha még van idő, alszunk egy kicsit. Ha nincs, akkor csak szuszogunk.

És jó nekünk. Így már nem is bánom, hogy megébred még.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Párbeszéd

- Anya! Kimehetek bicajozni az utcánkba?
- Miért akartok mindig kimenni az utcára?
- Anya! Nézz rám! - csípőre vágja a kezét - Mindjárt iskolás vagyok! Mit csináljon egy nagylány, ha már minden játékot un? Bicajozzon!
... némi visszafojtott röhögés és megzabálás után ...
- Mi lenne, ha a nagylány segítene nekem egy kicsit pakolni, és utána ki tudnék menni veletek az utcára? A segítés pont olyan nagylányoknak való dolog, akik már minden játékot unnak.
- Hát.... .... .... Szívesen mesélnék neked pakolás közben, de amit mesélni tudnék, azon mind X van, vagy lakat.
- Micsoda?
- Amin X van, azt már meséltem, amin lakat, azt nem mondhatom el.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Új családtag

Nem, nem negyedik. Bár erről is van egy eszmefuttatásom talonban. Vajon miről nincs? :)

A húsvétunk azt hiszem, most már piszkozatban marad, nem tárom a világ elé. Viszont a gyerekek számára a húsvét legnagyobb öröme nem a feltámadás volt, ezt meghagyták a felnőtteknek, hanem Panni. Pöttyös Panni. Az új családtagunk. Kicsit nehéz erről írni nekem, sok  félkész írás van arról, hogy milyen Brútuszmentesek vagyunk, nem sikerült befejezni egyiket sem.
Mindegy is. Mindenesetre kemény meló volt találni egy olyan kutyát, ami természetében valószínűleg nem hasonlít nagyon Brútuszra, de mégis aranyos, és nagy eséllyel fog megfelelni azoknak az elvárásoknak, amiket mi és a körülményeink támasztunk. De megtaláltam. Miskolcon. Egy német vizsla anyuka és utcagyőztes apuka leszármazottja, most 10 hetes, várhatólag középtermetű lesz majd.
Van néhány olyan dolga, amitől megsajdul a szívem, mert a Dudikára emlékeztet, de azért nem vészes. Nagyon aranyos, és okosnak is tűnik. Gyorsan megszokott nálunk, betartja a szabályaink legfontosabb pontjait, a többire még trenírozzuk. Jól bírja a gyerekek általi kiképzést, és tele van szeretettel. Remélem nem rontjuk majd el :) Szerintem a képeken is látszik, hogy jól érzi magát nálunk.

Az első találkozás - még elég megszeppenten és bambán, itt még egy kicsit aggódtam, hogy beváltja-e a reményeket.

Minden rosszra mindig kész huncut kis csibész.

A megtestesült figyelem

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Anyák napja, apák napja

Idén már hárman köszöntöttek. Elvileg. Gyakorlatban idén is csak Réka. Nándi és Misi éppen akkor fedezték ugyanis fel, hogy a traktor visszatért némi boronálásra, és így a lépcsőn állva, orgonával a kezükben, a hátsó ablaknál üvöltözve asszisztálták végig, ahogy Réka elénekelte az orgona ágát. Aztán Réka még előadott egy saját költésű dalt arról, hogy felöltözött csillogós nyakláncba és orgonát szedett nekem, és átadta az oviban készített kis mappát. Nagyon aranyos volt.

Idén nem volt óvodai anyák napi ünnepség, mivel túl közel volt a húsvéthoz, és csak két nap lett volna készülni a műsorra. Így az apukák kaptak egy levelet, amiben olyan dolgok voltak leírva, amit a mi apánknak nem sikerült abszolválni. Nem sikerült betanítani egyet sem a megadott néhány soros versikékből. De Réka saját költeménye kárpótolt. :)

Az ajándék egy A4-es "mappa" volt, amiben Réka és Nándi rajzai, kedves versek vannak. Ugyanilyent, vagy legalábbis nagyon hasonlót kapott Gergő is március 18-án, az Apák napján. Csak valahogy nem jutott rá idő és energia, hogy akkor írjak róla, úgyhogy most gondoltam, be is pótolom.

Szóval az apukáknak József napkor szépruhás ünnepség jutott, amire mi titokban gyakoroltuk a verset, az énekeket, és amit aztán előadtak a gyerekek a meghatott családfőknek. Nagyon kedves kis ünnepség volt, bár főleg a nagyobbak szerepeltek. Amit szerettem volna megosztani, azok a kedves rajzok és a rájuk írt idézetek voltak. A rajzok ezúttal megint elmaradnak technika hiányában, de már nem halogatom    tovább... A gyerekek mondatait azonban, amiket rájuk írtak az óvónénik, megosztom.

Apának Réka azt üzente a szívecskés apa-rajzán, hogy "Nagyon szeretlek, Apa!". Nándi pedig azt, hogy  "Apámnak van füle, keze, amivel autót vezet. Én szerelő leszek." De rajzolt egy repülőt is: "Apukámnak, mert nagyon szeretem"

Nekem Nándi csak rajzolt, üzenni nem üzent semmit, személyesen adta át a több száz puszit és szerelmi vallomást. Réka viszont azzal válaszolt a kérdésre, hogy miért szereted anyukádat, hogy "Azt szeretem anyuciban, hogy minden este mesél Jézus történetéből. Ha megígér valamit, azt mindig teljesíti. Nagyon szeretem anyucit!" Rajzolt még egy rajzot, arra ez volt írva: "Mindent szeretek rajzolni, kicsit alakítottam, mert ehhez volt kedvem"

(Réka lebuktatni vélte testvérét azzal, hogy elmondta, hogy mikor megkérdezték Nánditól az oviban, hogy mit szeret az anyukájában, azt mondta, hogy semmit. Próbáltam elütni, és mondtam, hogy ááá, biztos nem. Merthogy azért sejtem, hogy Nándi éppen el volt foglalva valamivel, és csak lerázni akarta a kérdezőt. Erre Rékából is kitört az empátia. És azt mondta, hogy "hát, jó, akkor mondjuk azt, hogy nem így volt, hogy jobb legyen neked. De igaziból tényleg így volt. "  :D )

Misi a bölcsiben szintén dolgozott, egy kedves kis üdvözlőlapot kaptam tőle kis mosolygós fényképpel és ragasztott szívecskével. És majdnem elmondta az Anyuci, anyuci találd ki kezdetű verset :)

És kaptam mindhárom gyerektől békességet és veszekedésmentességet eddig.

Kívánok minden kolléganőmnek hasonlóan szép anyák napját!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS