Átver a gyerek

Ez is elérkezett. Az első próbálkozások, és igyekszem észnél lenni.
A történet az volt, hogy megkérdezte Réka, nézhet-e még mesét. Mondtam, hogy nem, mert már megnéztek egy másfél órás mesét, menjenek csak az udvarra játszani. Tettem-vettem, eltelt vagy fél óra, a fiúk látom, kinn vannak, megyek fel, Réka mesét néz. Jó mérges lettem, mondtam neki, hogy akkor most egy hétig nincs mesenézés, mert becsapott. Elkezdett hisztizni, meg még neki állt feljebb, mondtam, akkor két hét, mars kifelé. Ennyiben maradtunk.
Másnap dolgom volt, apjukkal maradtak itthon, akinek nem is mondtam, hogy mi van. Jövök haza, kérdem, mit csináltak? Mondják a fiúk, mesét néztek. Nézek Rékára, te is? Ő is. De tudtad, hogy nem szabad, mondtad apának? Tudta, és nem mondta. Előző nap kapott pontosan emiatt büntetést, még le sem járt, és már újra próbálkozik. Nem igazán tértem magamhoz. Sok dolog átvillant az agyamban, legtisztábban egyik ismerős kislány, aki négy évvel idősebb Rékánál, és igen sok dologban hasonlítanak egymásra. És borzasztó, ahogy kijátssza az anyukáját már évek óta, a dühöngéseire csak legyint, hogy majd elfelejti úgyis, nem kell vele foglalkozni, és a többi... Szóval egy ilyen 10 éves Réka vizualizálódott a szemem előtt, hogy ezt bizony valamikor most kell elkapni, mert menthetetlen lesz a dolog. Úgyhogy le van tiltva a mese egészen a nyári szünetig, és rendszeresen elővesszük a szülők becsapása-témát, és vesézgetjük. Valahol pontosan tudja, hogy milyen rosszat csinált, mert semmi hiszti nem volt, bár alkalmanként valóban elkeseredik, hogy ez milyen hosszú idő.
Hát, meglátjuk. Elkezdtük ezt is.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

13 megjegyzés:

myway08 írta...

azt hiszem, ez a legnehezebb. mert bennük van, hogy jó lenne, és lehetne másképp, és egyszerűbben is. Drukkolok, hogy apjukkal együtt sikerüljön átvinni a dolgot. De azért kicsi ám még Réka :)

kata írta...

Hát csak kitartást kívánok Nektek, mert anélkül semmit, sőt talán pont az ellenkezőjét érheti a büntetés. Szerencsére a nyári szünet közel van! Nekem már felnőttek a gyerekeim, nem bántam meg a következetes és szigorúbb nevelést, most beszélgetve velük ők nem találták szigorúnak!

kata írta...

A határok felállítása a mi dolgunk, a feszegetésük pedig az övék!

Ida Mária írta...

Kata véleménye az enyém is, és arra gondolok,
néha felém is jó lett volna több ellenőrzés, akkor, amikor kicsi gyerek voltam.
A legtöbb hibám azért alakult ki, mert nem figyeltek rám igazán, annyira sokat dolgoztak.
Nekem kevés volt, hogy azt mondják valamire, hogy nem szabad, vagy hogy szabad. Én úgy gondoltam, nekem nem lesz attól semmi bajom, ha nem úgy csinálom, és nem voltak ott, hogy ellenőrizzenek. És tudtam is, hogy nem lesznek ott. Csak akkor még nem tudtam, hogy azért szarnak a fejemre, mert sokat dolgoznak, és fáradtak, hanem gondoltam azért, mert nem érdeklem őket.

Erika írta...

Én azért már azt hiszem látom, milyen módszernek, milyen eredményei vannak. A sajátjaimon úgy látom kicsi korban, olyan 12-14 éves korig nincs értelme a részletes magyarázásnak, addig az ez van, ezért játszik. Tényleg most fogd meg, amikor még csak elkezdte, mert én a Szabrinán látom, akit próbáltam liberálisabban nevelni, hogy nem működik. Akkora szája van mint a bécsi kapu és folyton megkérdőjelezi amit mondunk.

Szitya írta...

Nem is tudom, kikocs... Szerintem az átverés az lenne, ha mást csinálna és mást állítana. Itt egyszerűen csak abban bízott, hogy ha Apa nem tud róla, akkor az olyan, mintha ő nem is büntette volna őt meg, hanem csak te. Tehát Apával szabad, veled nem. Nyilván volt és van lelkifurdalása, de én még nem szigorkodnék most ennyire, hanem inkább azt magyaráznám el, hogy ha az egyik szülő mond valamit és tilt valamit, akkor azt akár kimondatlanul is - a másik is.
A következetességben és a bizalom megtartásában én is nagyon hiszek, csak itt én még azt látom, hogy egy elsős gyerek próbálja egy kicsit rugalmasan kezelni a szabályokat - egy ilyen "Apa nem tiltotta meg, csak Anya" típusú önmagyarázattal esetleg még meg tudja magát nyugtatni, hogy most nem is hág át semmilyen szabályt.
Nem tudom, bennem elbújt egy "gyermekvédő", noha, hiszem, hogy egy kis tévémentesség úgyis csak jót tehet neki! :-) Csak az esti mesét és az esti puszit ne vond meg soha!
Puszi,
Szilvi

Timi írta...

De jó, hogy Szitya megírta, maximálisan egyetértek! Én sem venném ezt olyan szigorúan, hiszen Réka őszinte. Titkolózhatna, füllenthetne, hogy ő nem is nézte... De őszinte, pedig tudja, hogy rosszat tett, büntetést fog kapni. Na nem is ragozom, Szityával egyetértek mindenben.

zsuzsi83 írta...

Én is csatlakozom az előttem szólókhoz, teljesen jogos a bűntetés, meg tök jó a következetesség, de a nyári szünetig tartó tilalmat kicsit hosszúnak érzem. Már csak azért is, mert ilyenkor nem hiszem, hogy egy több hetes intervallumot képesek egyáltalán felfogni időben, másrészt szerintem ebben a korban, amikor szárnypróbálgatás van, akár napi szinten csinálhatnak olyan dolgot, amiért legalább ilyen bűntetés járna. És akkor a tévé tilalomnak sosem lesz vége. Másrészt lehet belőlem is csak az beszél, hogy még jól emlékszem gyerekkoromból ezekre a végeláthatatlan tévé megvonásokra. A végén már arra sem emlékeztem, mikor is nézhetek legközelebb...

kikocs írta...

Réka őszinte - egyenlőre. Sokszor voltam mostanában figyelmetlen velük, és látja a réseket, ez az egész ennek köszönhető.
És pontosan tudta, hogy rosszat csinált, egyáltalán nem válik el nálunk, hogy apa vagy anya bünteti meg, nálunk egységfront van, és ezzel is tisztában vannak. Van hierarchia, apa bármikor felülírhatja az én döntésemet, én rábeszélhetem, hogy változtasson a véleményén. Tudta Réka azt is, hogy ezért viszont szólnia kellett volna, mert ennek ez a menete. Ez alapvetően nagyon jól működik nálunk. Teljesen tudatában volt a helytelen viselkedésnek, ezt meg is beszéltük. Bízott a résben. És ez szerintem átverés, még ha jelentéktelennek tűnik is.
A büntetés meg igen, hosszú. Még sosem volt ilyen hosszú, de olyan sem volt, hogy nem veszi figyelembe a büntetést. Ismerem a lányomat, és ijesztő volt ez a helyzet számomra.
Egyébként ez a négy hét négy hétvégét jelent, és igaziból lehet, hogy hiányzik neki, de a fiúk maguktól nem néznek mesét, mi nem nézünk tévét, így egyáltalán nem olyan dologról kell lemondania, ami állandóan ingerli. És elég hosszú idő ahhoz, hogy újra és újra eszébe jusson, hogy mi az, ami miatt kapta. És működik is.

Kati írta...

Gondolkoztam, írjak-e vagy sem. Már a címtől összeszorult a szívem: nekem olyan durva szó ez az "átver". Aztán azon is elméláztam, hogy egy ekkora gyerek mekkora időintervallumot lát át. Tényleg azt fogja-e érezni a harmadik-negyedik hétvégén, amikor nemet mondtok a tv-mesére, hogy "igen, ez annak a következménye, hogy nem szóltam apának. Ezentúl nem csinálok ilyet." Vagy csak tehetetlen dühöt. További "hangos" gondolkozás helyett inkább szeretettel ajánlok egy előadássorozatot Pécsi Ritától (ha még nem ismered). http://www.youtube.com/watch?v=O6_SiaY5vTc&feature=relmfu Ez az első előadás, oldalt földobja a többit, azt hiszem, hat része van.

kikocs írta...

Kati, köszönöm, hogy írtál. És igen, durva a cím, mert én is nagyon megijedtem. Azért ezt a címet választottam, mert nagyon megrázott ez az eset. Ez a mi életünknek egy pici szelete, 15 perce abból a 168 órából, ami egy héten történt. Talán nem is írtam másról, pedig zajlik az élet. Én tudom, hogy az én lányom erre a hosszú büntetésre - ami az első hosszú büntetés az életében - úgy fog reagálni, ahogy kell, és ha az ellenkezőjét látom, fogok változtatni. Ahogy már megtettem máskor is. Szerencsére a számtalan hibáimnak nem része az, hogy nem tudom bevallani legalább magamnak, hogy rosszul döntöttem. Folyamatosan ellenőrzöm, felülvizsgálom magam. Egyébként ezeket a kérdéseket, amiket itt felvetettetek a kommentekben átgondoltam én is, tulajdonképpen az egész büntetés dolgot megbeszéltük, nem dühből történt. A három különböző gyerekemet homlokegyenest más nyelven kell nevelni, jutalmazni, büntetni, néha úgy érzem, túl nagy is a feladat hozzám, és alkalmatlan vagyok rá, mivel ami az egyiknek büntetésszámba megy, a másiknak jutalom, és rögtön jön a számonkérés és a kesergés. De egyszerre csak egyféleképpen tudom csinálni. Mégpedig úgy, ahogy meggyőződésem, hogy működik. Nándinak pl. biztos nem adnék ilyen büntetést. És nem azért, mert kicsi.
Najó, jól megmagyaráztam, persze nem, mert tudom én, hogy ha az embernek meggyődődése van, azon nem segít semmilyen magyarázat, de én jobban érzem most magam tőle :) És írj bátran máskor is :)

Névtelen írta...

Kikocs tök igazad van! nálunk is gyerek van és mind másként reagál dolgokra, mintha rólunk írál volna. Nálunk is a legnagyobb a lány, a fiúkat nem érdekli a tévé, de mi sem nézzük alapból, tehát az 1-2 hetes bünti az bünti, mert imádná a tévét ha nézhetné, de alaból ugyebár nem nagyon tévézünk.
A kicsinek büntetéssámba megy ha nem kap jóéjt puszit, a másiknak ha 2 hétig nincs nutis kenyér..
Sokszor én is alkalmatlannak érzem magam, mert annyira tanácstalan tudok lenni és fogalmam sincs jól csinálom-e. Jó dolog olvasni, hogy néha mások is küzdenek hasonló dolgokkal. (a környezetemben csak tökéletes gyerekek és szülők vannak :) : ) )

És abban is egyetértek veled, hogy "Átver" mert ha nem is szó szerint kell éretni, de könyörgön egy 8-9 évesről van szó, az ő korában még ez az átverés valahol, aztán a 16 évesnél meg majd az, ha azt nem mondja meg hogy a barátjánál répázott és nem a barátnőnél tanult, a felnőttnél meg ...

szóval köszi, jól esett olvasni és örülök hogy megírtad
M

Névtelen írta...

bocs, nálunk is 3 gyerek van - ezt szerettem volna írni

Megjegyzés küldése