Fiú vagy lány?

Átszűrődő reggeli beszélgetés:
Az a szegény, akinek nincsen gyereke - Nándi
Meg az is a szegény, akinek nincsen étele - Réka
Meg az is a szegény, akinek nincsen playmobilja - Misi
Meg az is, aki az erdőben kakil - Nándi

Egyébként pálfordulás volt. Mivel a fiúk kisfiú tesóért imádkoztak, Réka meg lányért, hát muszáj volt elkezdeni finoman szoktatni őket a gondolathoz, hogy valamelyiküknek nem lesz igaza. Őszintén szólva inkább Nándit féltem ettől, ő még a kapitalizmusnál tart - ha adok, akkor kapnom is kell. Azóta imádkozik, mióta a rémálmai elmúltak attól, hogy rábeszéltem, hogy imádkozzunk közösen azért, hogy ne álmodjon rosszat.
Először azt a módszert választottam, hogy mondogattam nekik, hogy amikor ők kérnek tőlem valamit, például hogy adjak oda valami felnőttes dolot, vagy édességet kérnek, vagy bármi hasonlót, néha megteszem, amit kérnek, néha pedig nem. Attól függően, hogy nekik hogy jó. Nem adhatok nekik meg mindent, amit kérnek, mert én tudom, hogy az már árt a fogaiknak, vagy nem tudják majd kipihenni magukat, vagy félni fognak, tönkreteszik, stb. Ők nagyon szeretnék, de nem látják előre, én viszont igen. És hogy a Jóisten is így tesz velünk, ő sokkal jobban látja előre, hogy nekünk fiú vagy kislány baba jobb.
Gondolatszoktatásnak jó volt.
Az utóbbi időben már elég rosszul viseltem az esti közös imákat a kedves kis szurkálódások miatt. Úgy szoktunk imádkozni, hogy mindenki elmeséli, mit köszön meg a napban, és mit szeretne kérni. Egymás után. És akkor mondja Réka, hogy "Add, hogy kislány legyen a kistesó". Nándi belesuttog: "Add, hogy kisfiú!" Réka: Nándi neeee! Most én mondom! Édes Istenem, add, hogy kislány legyen a kistesó. " Kisfiú! Hihi" Nááááándiiiii!!!! És így tovább, és persze aztán Réka is bosszút áll. Szóva jó volt a hangulat nagyon. És akkor jött az isteni szikra.
Kértem őket, hogy mi lenne, ha azért imádkoznánk, hogy inkább akár fiú, akár kislány lesz, könnyű legyen őt szeretni, és mindenkivel jól tudjon játszani. Ez nem volt igazán megoldás.. Egészen addig, amíg azt is hozzá nem tettem hogy ha fiú lesz, akkor az autókkal fog játszani, ha kislány, akkor meg pónikkal. A koncepció az volt, hogy Rékát ez nem zavarja, Nándit pedig igen, így látja egy kislány tesó előnyeit is. De végül mindenkit elgondolkoztatott. Najó, Misit nem. Misi maradt az eredetinél, legyen kisfiú, de ővele nem veszekszik senki.
Réka átgondolta, és most már azért mondja a kis imáit, hogy kisfiú legyen a kistesó. Mert akkor neki lesz külön szobája, amiben csak ő van. Beszéltünk róla, hogy jövőre, ha minden jól megy, két félszoba és egy nagy gyerekszoba lesz, Réka okosan elosztotta, hogy ha két fiú-két lány az arány, akkor bizony neki kisbabával kell lakni, és az nem mindig jó. Ő emlékszik rá, milyenek is a kisbabák. Nem világosítottam fel, hogy mindenképpen övé lesz az egyik félszoba...
Nándi is átgondolta. Ő ügyesen és okosan azért imádkozik, hogy a kistesó mindig csak azzal játsszon, amit megengednek neki. Szóval szűnni tűnik a konfliktus. Egészen addig, amíg Nándi rá nem jön az új piszkálódási lehetőségre, és nem kezd el kislányért imádkozni. Hogy Rékának ne lehessen külön szobája.  Nándi egyébként tud tüneményes is lenni, mert minden este azt is beleveszi, hogy anyának ne fájjon a hasa, mikor kiveszik belőle a babát. Azért ez szép dolog tőle.
Jaj, annyira szeretném már tudni, hogy fiú vagy lány. Ki is tettem gyorsan egy közvéleménykutatást, hogy foglalkozzatok csak ti is a kérdéssel. Igaziból úgy kezeljük, mintha tuti fiú lenne. De általában lánynevek jutnak eszembe. Eleinte nagyon lányt szerettem volna inkább, de annyira mindegy lett rövid időn belül, talán mert itt vannak ezek a fantasztikus fiaim, és nem baj az, ha több van belőlük még eggyel. :) És tegnap, mintha éreztem volna, hogy mozgolódik, nagyon, nagyon olyan volt, de olyan korán van, hogy nem merem elhinni, pedig az kellett, hogy legyen...

Szóval ez a helyzet babafronton. Egyéb fronton többminden van, küzdök az iskolával és a számtalan beadandóval, volt a héten csúnya, hasfájós betegség, harcolunk Rékával és az iskolájával, az egyesületi dolgokkal, és a többivel, ami az élettel jár. Tegnap például Mihály napi vásár volt az oviban, nagyon jó volt. Az különösen jó élmény volt, hogy amit Heni barátnőmmel csináltunk, pillangós (és autós és repülős) cupcake-eket, nagy sikernek örvendettek, és csaknem mind elfogyott, pedig a csoki foltos volt,  egyik másik törött, a formák pedig túl nagyok. Elvitték a lekvárjaimat is, és Heni sportszelet sütijéből is alig maradt - azt gyorsan elhoztam én :).  A vásár úgy zajlott, hogy színes pálcikákat lehetett venni, és ezekért a pálcikákért lehetett mindenfélét venni, amit a szülők, gyerekek, óvónénik hoztak. A bevétel az óvoda alapítványának javára ment. Hát, a gyerekeim ámokfutottak rendesen :) Egyáltalán nem volt drága semmi, de volt zsákbamacska, meg Lego katalógus, meg világítós toll, és nyalóka is. És volt csipeszes műanyag pohár is, meg sütik, sütik, sütik. És sárkányfej hajtogatva. És még ki tudja, mi. Szóval váltottuk mi is a pálcikákat, jól járt az ovi :)

Ma pedig valóban Mihály nap van, Misike focilabda kinézetű teniszlabdát kért, nem hiszem, hogy tudjuk teljesíteni... Viszont talán elmegyünk almát szedni. Jó, hogy Misinek olyan könnyű örömet szerezni.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

9 megjegyzés:

Lepkevár írta...

De jó volt ez így szombat reggel! :)

Boldog névnapot Misinek!

Névtelen írta...

Szia!

A Decathlonban (legalábbis régebben) voltak ilyen kis puha tenisz méretű labdák, más sportág mintázatával. Hátha:)
Megkerestem, ilyen (vagyis többféle...):
http://www.decathlon.co.hu/HU/mini-szivacsos-labda-130024107/

A szavazás kicsit fura, bejelöltem, hogy kisfiú, vote, erre kiírta, hogy kisfiú 0, 0%, kislány 2, 100%....

Minden jót!

Eszter

kikocs írta...

Lepkevár, köszi!

Eszter, köszi neked is, de olyan már van :) Neki konkrétan teniszlabda kell. Néha vannak teljesíthetetlen kívánságai, de könnyű kompenzálni, elég kompromisszumkész a legény :)

Timi írta...

Misit Isten éltesse :)

Szerintem kisfiú lesz, szavaztam, de mióta három fiam van, én mindenkinek kisfiút érzek :D

gneke írta...

Először is Misinek kívánok boldog névnapot!
Milyen érdekes, épp a héten emlegettük, hogy mikor Áront vártuk mindkét tesó "sajátnemű" kisbabát szeretett volna. Mi egyik gyereknél sem kérdeztünk rá a nemére a szülés előtt, így a születésig kellett várni kinek lesz öröme.
Mi akkor azt próbáltuk kihazsnálni, hogy Adrika elég önző volt és mondtuk neki, hogy ha lány lesz akkor az ő játékát veszi el majd, ha fiú, akkor meg az Andorét.
Mikor Áronka megszületett és Adrika megtudta, hogy kisfiú első reakciója az volt, hogy sírni kezdett. A napokban mikor emlegettük és megkérdeztük, hogy örül-e hogy végül kisfiú lett azt mondta, hogy igen, nagyon, sokkal jobb így.
Mindig úgy a jó, ahogy épp történnek a dolgok. Nem tippelek, nem tudom, hogy milyen nemű lesz a negyedik.

Viki írta...

szavazás heyett én csak egy közhelyet puffogtatnék: "egyészséges legyen a többi nem számít!" ;) De tényleg, mi egyik alkalommal sem akartuk előre tudni, ahogy most sem. Majd a szülőszobán kiderül.És azt már a 3 éves is megértette, hogy a neme már rég eldőlt, már semivel sem befolyásolhatjuk, csak türelemmel kivárhatjuk, míg kiderül, mi let. És jajj, én soha nem mondanék ilyet a gyerekeimnek, hogy a kistesód majd a te játokad veszi el! Miért kell őket ilyesmivel stresszelni??! Főleg hogy a tapasztalat az, hogy épp a nagyobbak veszik el a kicsi játékát ;)

kikocs írta...

Tudják, hogy már eldőlt. Mondtam nekik én is. :) Azt gondolom, a gyerekeknek az imádkozása a vágyakozásuk kifejezése, és hát hadd vágyakozzanak, jöjjön csak ki belőlük. És hát nekik már vannak testvéreik, nem kicsik, pontosan tudják, mivel is jár egy tesó, sőt, egy kisbaba. Nagyon ügyesen bánnak is egyébként a helyzettel, nővéremék viszonylag sokat jönnek, Petyókával azért látják, miújság, ésszel is, nem csak belenőttek, ahogy a saját testvérségükbe.
Nálunk mindenkinek megvannak a saját játékai, amit a másiknak tiszteletben kell tartani, ezt is tudják. Meg hogy vannak közös játékok. Azt is tudják, hogy a babáknak babajátékaik vannak, és hogy el kell rakni előlük, amit féltünk. Csak felhívtam a figyelmet, hogy a fiúk autókkal játszanak, a lányok pónikkal, hogy az egész kérdés ne azon üljön, hogy a másiknak ne legyen igaza. És ezzel célt is értem, most kicsit jobban a valóságba rakják a babát, mint az álmaikba. Nem arra volt kihegyezve, hogy a kistesó elveszi a játékát. Rékával pl. sokat beszélgetünk arról is, hogy mire az a kistesó megnő akkorára, hogy játszani lehet vele rendesen, mondjuk barbizni, ő már 10-12 éves lesz, és lehet, hogy már nem is akar barbizni, csak mondjuk gyöngyöt fűzni meg a barátnőivel nagyos játékokat játszani. Nagyon, nagyon másmilyen nagyobb gyerekekkel várni egy kistesót, mint amikor a Misi korú Rékával és a másfél éves Nándival vártuk Misit... Amit ti csináltok most gyakorlatilag :)

Viki írta...

valóban nagyon más: mi még nem is nagyon várjuk, ezernyi más fontosabb dolgunk van épp;) ...megyek is vissza erkélykorlátot festeni, mert így sose lesz kész ;)

Betti írta...

Nagyon szép ez a kép, ahogy elmagyarázod nekik a dolgok állását! Ilyen nagy türelmet kívánok neked a legnehezebb napokra is!
Nekem a ruhaválogatások segítettek a nemi kérdések eldöntésében: először kisfiút gondoltunk születni, de valahogy mindig a rózsaszín szekcióban álltam meg a boltban, az esett jobban a szívemnek. Aztán kislányt találgattunk - de én csak a kis kék ruhácskákat vasalgattam. Bejöttek a színek. :-) Lány, majd fiú.

Megjegyzés küldése