Van jó is abban,

hogy Rékának újra felment a láza, mert itthon lesz még pár napot egyedül, és az utóbbi hetek testvérháborúi után nagyon jót tesz neki a béke és nyugalom meg játék velünk. És talán még az antibiotikumot is megússzuk, ha holnapra mégis lemegy újra.

És abban is van jó, hogy hirtelen kilyukadt a bojlerünk, mert így a 22 éves 120 l-es helyett egy vadiúj van, ami még nagyobb is, és csudajó - és főleg rengeteg - forróvizet tud csinálni, amibe az ember jól bele tudja áztatni a fáradtságát. És ha legyőzi a zöld hajlamait, és megtölti a kádat, akkor a fájós derekának is nagyon jót tesz, és a hasa is alig lóg ki végre.  És az is pozitív, hogy a szerelők várása miatt muszáj volt nagyjából összepakolni a nappalit is, úgyhogy az is előrébb van.
Ráadásul a hormonhisztijeimet és a mindennapi feszültségek egy részét is le tudtam vezetni az egyik jó munkásemberen (főnök), amiért tévesen informált bizonyos dolgokról, ami mondjuk további pénzekbe fájt. Azért utána bocsánatot kértem. Már a hangnem miatt, a többi miatt neki kellett volna. Nem baj, többet nem kell nálunk dolgozni.

És biztos Gergőnek is egy sokkal jobb és szuperebb munkája lesz, mivel a mostani helyén lassan feje tetejére áll a világ, de legalább nem fizetnek érte, és biztos előrevisz majd az is, ha esetleg bejár majd újra és megint 10 órát lesz távol.
És az a legjobb, hogy ez most nagyon próbára tesz engem, és minden türelmemet, és meg kell erőszakolnom magam minden percben, hogy ne féljek, csak higgyek, hogy ne stresszeljem az én szegény békés férjemet, mert az nem visz előre, hanem csak szeressem, mert neki is támogatás kell, mert neki sem jó. Nekem viszont jó, hogy épülök, hogy el tudom fogadni, hogy minden a javunkra fog válni, és minden úgy történik majd, ahogy a legjobb. Mert nem fontos, tényleg nem fontos semmi, csak az, hogy ez a három ott szuszog a szomszédban, egy meg itt rugdossa a laptopot, és az sem fontos, hogy ébren néha kifejezetten elviselhetetlenek. A többi meg majd valahogy lesz, anélkül is, hogy én hisztiznék rajta. Csak ne lenne ilyen nehéz kibírni hiszti nélkül...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

3 megjegyzés:

Erika írta...

Nyugodtan hisztizz, ha úgy esik jól! Nem jó a babának a mama feszültsége. Ha kicsit elengedem magam amikor várom, lehet nincs egy olyan Csabim, aki minden vélt, vagy valós sérelmet tízszeresen torol meg. Másra nem tudom visszavezetni a viselkedését, csak a születése előtti őrületre.

myway08 írta...

az nagyon jó, hogy ha ezt mind el tudod fogadni, de még jobb, sztem , ha néha kimész a mezőre, vagy belemerülsz a kádba, és legalább némám ordibálsz egy jót. Tudm, senki nem ígérte, hogy könnyű lesz, tudom , hogy ha mégis, akkor hazudott, de azért kiáltani néha kell. Én veled tartok :)

Névtelen írta...

Nagyon szép, amit és ahogy írsz, erőt lehet belőle meríteni. Én is építkezésen agyalok, bár nálunk még csak egy szuszog, és az én férjemnek is egyre rosszabb a munkahelyén, úgyhogy nagyon megértelek. Sok erőt! Ági

Megjegyzés küldése