Amik vannak

Hát, nem vagyok túl közlékeny mostanában. Beszűkültem a saját kis életembe, a négy fal közé, játszom az agyament facebookos játékokkal, már ha van éppen életem, és nem csinálok semmit. Najó, azért néhány beadandót megírtam, és ha itthon vannak a gyerekek, akkor velük csinálok valamit. Egyébként meg pörögnek a gondolataim a nekem súlyos döntéseim meghozatala körül, amikről nem írtam, és talán már nem is fogok.

Jövő héten négygyerekesek leszünk, és még nincs nevünk, de már napi szinten beszélünk róla, ez is valami. Sőt, az is, hogy beszélünk egyáltalán, az elmúlt két hónapban elég keveset sikerült. Még jó, hogy ott volt az a nagyon jó kis időszakunk tavaly, ami erőt adott, hogy ki lehessen bírni egymás nélkül.

Nándi végül megy iskolába. Jövő héten lesz beiratás. Nem írtam róla, de végül nagyon le akartam beszélni, szerettem volna, ha még ovis marad, de aztán annyira küzdött, hogy nem voltam rá képes, hogy kimondjam a nemet, főleg nem, hogy apja is iskolapárti. Hihetetlen sokat javított rajta a torna, amit csinálunk. Utálja, minden követ megmozgat, hogy elbliccelje, de ha azt hozom elő, hogy nem kötelező csinálni, de akkor legyen ovis, milyen jó dolog is az, van, hogy sírva, de inkább csinálja. És azóta le lehet vele ülni társasozni, csökkentek a dühkitörései, ha valami nem úgy van, ahogy akarja, sőt, végigüli a csaknem másfél órás misét, békésebben, mint a nővére.
Fura egyébként, mert ha látom együtt a hétévesekkel, akiknek osztálytársa lesz elvileg, hát, visszatartanám. De ha azokkal látom, akik 2014-ben mennek, az legalább annyira elképzelhetetlen, hogy egy osztályban tanuljanak. Most már minden betűt ismer, egyszerűbb szavakat elolvas, és 20-as számkörben nagy biztonsággal összead, kivon, mindezt magától, nyilván a kérdéseire válaszolunk. Kicsit kezd gyanús is lenni a szám-mániája. Egyik kedvenc játéka, hogy összeadat velem számokat. Meg a páros számok a kedvencei. Mindenből páros kell neki. Pl. vacsira pirítóst kértek Rékával, és a két pirítóst elosztottam közöttük, amíg elkészült a következő adag. Kért egy kést, és kettévágta, mert neki csak a páros számú jó. Szóval ilyenek.

Réka talán kicsit kezdi összeszedni magát a suliban, már ami az eredményeket illeti. Még nem hozza a korábbi jegyeit, de javul, és vannak sikerélményei is. Viszont éppen kizárja magát az osztályközösségből, csak hogy legyen miért aggódnom. Aki barátkozni akar vele, azt elutasítja, aki meg nem, az után meg bánkódik. De csak úgy, hogy őt mindenki utálja. Nem akar velük játszani, nem akarja, hogy elhívjuk magunkhoz őket, vagy ilyesmi. Sír rajta és kesereg, hogy nem játszanak vele a többiek. Ha ugyanúgy viselkedik a suliban is, mint itt, akkor mondjuk értem, hogy mi lehet a baj. Merthogy nem mindig van mindenkinek kedve pontosan úgy játszani, ahogy ő akarja. Meg ugye mindig úgy alakítja a szabályokat, hogy neki jó legyen. És nem rugalmas, megsértődik. Próbálom neki magyarázni, hogy hát ő játsszon a többiekkel, azt, amit ők akarnak, legutóbb aranyos volt, azt ígérte, elgondolkozik rajta :)
Közben meg az önközpontú világképéből olyan szeretetlépéseket tesz a többi gyerek felé időnként, hogy egészen elképedek. Különösen azok felé az osztálytársai felé, akiknek nehezebb a sorsuk. Vállalja, hogy a párjuk lesz, mikor senki nem akar, édességet visz nekik, tanul velük, odaadja a játékát - kedvencet is!!! Szóval jó fej. És itthon is csinálja ezt, még Nándival is, akivel ugye nem túl jó a viszonyuk. Nagyon remélem, hogy a kistesó, és főleg, ha jövőre Nándi is iskolás lesz, kicsit helyrerázza a kapcsolatukat. Mióta kimondtuk, hogy Nándi iskolás lesz, azóta is van némi javulás, úgyhogy úgy néz ki, a konfliktus fő forrása tényleg az, hogy Réka nem, Nándi pedig nagyon akar iskolába járni :)
Sőt, még nekem is nekilátott segíteni, ami igazán nagy dolog, mert nagyon nehezen vettem rá bármire, és mostanában már kérnem sem kell. Szóval jót tett neki is ez a kényszeridőszak, amiben mostanában vagyunk. A húsvéti kalácsunkat pl. majdnem teljesen egyedül sütötte, a kanapéról dirigáltam neki, és még sosem sikerült ilyen jól. Büszke is vagyok rá nagyon!

Misi meg hát tüneményes. A legjobb korban van a kis felhőtlen boldogságával, felelőssége teljes tudatában, bármibe fog. Belenőtt ő is a társasjátékokba, jókat dominózunk meg memóriázunk, meg Carcassone gyermekeizünk. Meg pirospacsizunk, amin rengeteget kacag, és sokszor csak heverészik mellettem, és jó neki. Félek tőle, hogy földhöz fogja csapni most a picike érkezése. De ne legyen így. Most éppen nagyon várja az ovis tortás szülinapot, meg majd hogy legyen neki is bulija - nem vállaltam be, megbeszéltük, hogy majd ha jó idő lesz -, és hogy Nándi iskolás legyen, ő pedig egyedül ovis. És hihetetlen szövege van. Nem megörökíthető többnyire. Csak vigyorgunk rajta egész nap. Nándival viszont nagyon tudnak durvulni, néha egészen ijesztő, főleg, ha belegondolok, hogy ezt 10 év múlva is így fogják, 60-70 kilósan :)

Az incifinci meg jövő héten érkezik, neve addigra biztos lesz majd. A feje jó nagy, már nem engednék megszülni természetesen akkor sem, ha esélye lehetne rá. Alapvetően nem annyira tűnik izgágának, mint a nagytesói voltak így pocakban, nem olyan mozgékony, sőt, többnyire éjszaka is hagy aludni, ha bajom van, az a gerincemmel van. Szóval jó fej. Muszáj is lesz neki, mert nagyon sokmindenhez kell majd alkalmazkodnia. Várjuk nagyon. Visszaszámlálás indult.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

8 megjegyzés:

Betti írta...

Kitartást még a jövő hétig - és utána is, meg sok energiát!
A lányodban az enyémre ismertem. Nála is addig tart a barátság, amíg a többiek követik. Ez gondolom jön az elsőszülöttségből is.

Vigyázz magatokra!

Kata anya írta...

Nah akkor már a finisben vagytok,de jóóóó!!!!:)
Én is mindig párosan szerettem a dolgokat sőt még valahol most is észre veszem ezt magamon.:D

Erika írta...

Olyan jó neked, hogy pontosan tudod mikor érkezik a manócska. Nekem mindig az utolsó napok várakozása volt a legrosszabb. Drukkolok nektek!

Dia írta...

Hú, szurkolok nagyon nektek, minden téren! De Téged ismerve, minden rendben lesz! :)

gneke írta...

A páros szám nekem is mindig nagy kedvencem volt, pl páros számú falatban fogyasztottam el az ételt. Érdekes, a lányom is ilyen, kedvenc száma a kettő. Egyébként mindketten nagy matekosok vagyunk.
Hű, már a jövő héten baba születik, elárulom, jövő héten szülinapom lesz, 40 éves leszek. Ha fiú lettem volna anyukám a Szabolcs, Szilárd, Richárd név közül döntött volna - azt mondta ami hirtelen eszébe jutott volna ott a szülés után. Ez csak névtipp volt;)Várjuk a gólyahírt!

kikocs írta...

Köszönjük a jókívánságokat! :)

Erika, hát, minden rosszban van valami jó, az biztos...

gneke, a richárd a listán van, sőt a szabolcs is felmerült tegnap :)

Herbarina írta...

Kitartást, én nagyon szurkolok nektek. :) Teljesen átérzem az iskolába készülőd vágyát, anno hiába voltam iskola érett nem engedtek, mert fránya 17 nappal később születtem, mint az akkor "ideálisnak" kikiáltott idő, és nagyon bánkódtam. Persze értem hogy nála nem ez áll fent, de maga az érzés szerintem nagyon közeli :)
Irigyellek mert tudod mikor jön az apróság, nekünk még (elvileg) 5 hét, aztán majd kiderül. :)

gneke írta...

:-) Nem gondoltam, hogy segítek is a történettel, de ha mégis akkor nagyon örülök.

Megjegyzés küldése