Szív-ügy

És most az a kanál ecet, amit kaptunk a hordónyi mézünkhöz.

Úgy volt, hogy vasárnap jöhetünk haza. Sorra teljesítettük a checklist elemeit, ami kell ahhoz, hogy az embert a babájával hazaengedjék. Szombat estére minden megvolt, ami rajtunk múlt, szörnyen vágytam haza a többiekhez. Gergőt berendeltem 11-re, azt mondták, délig kb. meglesz a záró, a doktornéni 10 körül érkezik, de nem sárga a gyerek, jól van, biztos mehetünk haza.
Az új mama/bababarát rendszerhez tartozik talán az is, hogy behívtak a gyerekorvosi elbocsájtó vizsgálatra. Amikor hallgatta a szívét, gyanús lett, hogy túl hosszas ez a vizsgálat ahhoz képest, amit én látni szoktam a mindennapokban. És tényleg. Kiderült, hogy Ábelnek szívzöreje van. Mégpedig olyan erős, hogy nem engedik haza kardiológiai vizsgálat nélkül. És nem csak nem engedik haza, hanem csak akkor maradhat kint velem a szobában, ha megígérem, hogy a kocsiban altatom és légzésfigyelő kerül alá, amit bekapcsolva tartok. Persze saját felelősségre hazamehetek, de nagyon nem javasolják, amíg nem látta kardiológus. Nagy baj valószínűleg nincs, mert az általános állapota jó, de mégis...

Nos, Nándinak is volt szívzöreje. És még egy csomó ismerősöm gyerekének. De ilyen biztonsági intézkedéseket nem hallottam még. Hát, bőgtem. Főleg azért, mert nagyon otthon akartam lenni. Szobatársam hazament, egyedül maradtam a szobában, ami nem is volt baj, mert így legalább időnként tudtam bőgni. Hiába mondták, hogy valószínűleg nincs nagy baj, nem mertek hazaengedni, és a pár napos gyerekem szívéről van szó. Csináltak néhány vizsgálatot, amit tudtak helyben, négy végtagos vérnyomásmérést, meg monitoron volt egy jó darabig, EKG-t. Ezek eredménye jó lett. Biztattak, hogy másnap kardiológia, és mehetünk.

Nem mehettünk. Még sürgősségi időpontot sem tudtak szerezni keddnél előbb. Ez mondjuk megnyugtatott, mert ha baj lett volna, biztos besuvasztanak bennünket valahova. Meg úgy az egészet a helyére raktam magamban vasárnap estére, hogy tök mindegy, akármi van, most már úgy van, és egyébként is, legyen meg a te akaratod. Aztán végre kedd lett, 9 órakor engedtek el minket egy beutalóval és időponttal 10 órára a Madarász utcába. Ami királyság, hiszen itt van viszonylag közel hozzánk. Szóval mentünk. És kiderült, hogy Ábel szívének két kamrája között van egy négy mm-es lyuk, ami nem záródott be születésekor. Ez nem számít kicsi lyuknak, de alapesetben sokszor magától záródik 1 éves korig. Aztán csináltak még EKG-t is, az is nagyjából rendben volt. De a dokibácsi nem mondta azt, hogy nagy eséllyel ez össze fog záródni, hanem azt, hogy nagy baj nincs, és meglátjuk, ebből még akármi lehet. Hetente kell kontrollra járni, figyelemmel kell kísérni, valószínűleg gyógyszert kell majd szedni. És még azt, hogy ha szívbetegséget kellene választania, akkor ezt választaná, mert ez minden esetben teljesen gyógyítható. Magától vagy műtéttel. És hogy ez alatt az egy hét alatt semmi baj nem történhet, nem kell figyelni semmit.

Ehhez jött a dokinénink véleménye tegnap, aki megnézte a leletet, és azt mondta, hogy kicsit összetettebb a dolog, mint egy sima 4mm-es lyuk, felsorolt még három dolgot, aminek csak egy részét értettem, és azt mondta, hogy ő nem ért hozzá nagyon, mert nem kardiológus (hanem újszülöttgyógyász), de nem típusos ez az eset a leírtak alapján, nem gondolja, hogy magától fog gyógyulni, szerinte inkább az a kérdés, hogy mikor kell majd műteni, rövidesen, vagy egy-két év múlva. Érthetően és részletesen elmagyarázta, hogy mire figyeljünk majd a későbbiekben, meg hogy mi a veszélye ennek a rendellenességnek.

Nem borultam ki, nem kezdtem el bőgni. Tulajdonképpen büszke vagyok magamra, hogy nagyon gyorsan sikerült elfogadni azt, hogy ez most így van, és méginkább azért, hogy nem vádolom magam agyon. A hülye aggodalmas természetemet figyelembe véve ez hatalmas dolog. Időnként eszembe jut, hogy biztos a stresszes babavárás miatt lett ez így, elvégre ez egy fejlődési rendellenesség. De nem tudtam volna változtatni a körülményeken, még ha ez is az oka. Nyilván az aggodalmaskodó természetem sem segített, de azt hiszem, rengeteget fejlődtem ebben az időszakban, és nagyon sokszor le tudtam győzni magam, és még ha egy-egy napra bele is süllyedtem, mindig igyekeztem kifelé. Mert volt kinek megfogni a kezét.
Sőt, arra jutottam, hogy innen szép nyerni. Szeretem a csodákat az életemben. Bízom benne, hogy ez most egy újabb alkalom arra, hogy megélhessek egyet. Szóval imádkozunk, hogy a kicsi esély ellenére Ábel szíve szépen gyógyuljon meg magától, és együtt gyúrják a vasat majd a bátyusokkal. Mondjuk akár már jövő keddre :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

10 megjegyzés:

noracska írta...

Úgy legyen!! Imádkozunk nagyon értetek!

Kriza írta...

Gratulálok a szépséges legifjabb királyfihoz!

Van egy indexes fórum szívproblémás babákról/gyerekekről, nekem sokat segített anno, mikor a kislányom 3 mm-es lyukkal és tüdőverőér szűkülettel született, amik maguktól helyrejöttek folyamatos kontrol mellett, a lyuk olyan 6-7 hós, a szűkület kb. 3 éves korára.

ha van időd (hahaha...), nézz be hozzájuk, kardiológusok is tagok, akik sokat segítenek tanácsokkal.

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9079452

minden jót nektek!

zsuzsi írta...

Nem a te stresszed okozta, nem tehetsz rola, ha rozsakkal teleszort agyban toltod a 9 honapot, a kedvenc sorozataidat nezegetve, mikozben az egyszarvut simogatod, akkor is ott lenne a luk. Az elfogadas a legjobb, amit tehetsz, nagyon jol csinalod.
Drukk a mihamarabbi vasgyurashoz (bar az azert nem ket hetesen kezdik ;))

Viki írta...

Bizony! Én is szorítok, hogy ahogy Kriza is írta, a növekedéssel bezáródjon az a lyuk! Szerintem a kulcsmondat abban, amit leírtál különben az, hogy Ábel általános állapota jó! Ne egyszerűen csak megfelelő, vagy kielégítő, hanem JÓ! És szerintem ez pillanatnyilag a legfontosabb, hogy jó az oxigénellátottsága, keringése, tud szopizni, és fejlődik, a kardiológus szerint sem volt kockázatos a hazaadása,... a többi meg majd kialakul! Hajrá Ábel! ;)

Dius írta...

Én is drukkolok Nektek, és remélem, hogy a lehető leghamarabb összezárul az a lyuk. :( Szerintem sem tudtál volna rajta változtatni, akármit csinálsz is, viszont nagyon jó, hogy így állsz hozzá, ahogy... :)

Szitya írta...

Hajrá Ábel, nagyon hajrá!!!!
És Zsuzsi tökéletesen leírta - én is ezt gondolom!!!

myway08 írta...

Hajrá pici Ábel, anyának meg sok erőt.

kikocs írta...

Köszönjük a biztatást mindenkinek!

Kriza, néztem a fórumot, köszönöm! És örülök, hogy rendbejöttetek!!! És egyenlőre rengeteg időm van. Még a jövő héten. Ábel fekszik rajtam, én meg netezek :) Kihasználom az utolsó napokat, amíg még van segítségem :)

Gulácsi Orsi írta...

Aztamindenit, hogy az embernek nem lehet túl sok nyugta ezen a világon! Nagyon ügyes vagy, hogy erős vagy és jól reagáltál!
Annyi csoda történt már velünk, gyógyulások ugyanígy, én biztos vagyok benne, hogy imádkozással meggyógyulhat az a szív!!! Arról a lyukról senki nem tehet de csodával meggyógyulhat úgyhogy hajrá!!!! Beszállok az imakörbe.

Timi írta...

Hű, ez kimaradt olvasás közben, most látom csak! Drukkolok, a hozzáállásod hősies, remélem, szépen rendbejön Ábel!

Megjegyzés küldése