Szoptatásról és tanácsokról

A kórházban körülbelül naponta 3 szoptatási tanácsadóval találkoztunk. Mint kiderült, az összes osztályon dologzó szülésznő, csecsemős, talán még a nővérek is elvégeztek valami tanfolyamot, ami nagyon jó dolog. És még jött hivatalos külsős is, a védőnőről ne is beszéljünk. És mindenki szörnyen segítőkész volt, ami még jobb.
Az első szobatársam az első babáját szülte, hát boldogan vetette rá magát mindegyik. (Többször adtam hangot itt annak, hogy egygyerekesekkel nem szállok vitába, és tanácsot sem adok nekik, csak mosolygok és bólogatok, emlékezvén saját, megboldogult egygyerekes létemre. Örömmel jelentem, hogy ő kivétel volt, határozottan normálisan állt hozzá a gyerek-témához, borítékolok neki még egy-két tesót, akikből mind kiegyensúlyozott, normális gyerek lesz majd :) )
Szóval szegény szobatársam legalább 6-szor hallgatta végig, hogy hogyan kell szoptatni, illetve hogy azért rágja ki a mellét a baba, mert rosszul teszi mellre, mutatták neki így, meg úgy, meg méghogy is, magyarázták folyamatosan. Addig, hogy egyszer csak már nem ment neki az, ami korábban sikerült. Addig fekve szoptatott, és egy hármas támadást követően - csecsemős-védőnő-külsős szoptatási tanácsadó - egyszerűen már nem tudta, hogyan is csinálta azt, ami tökéletesen működött neki és a kisfiának.

Szuper.

Meg azon is gondolkoztam, hogy olyan magabiztossággal mondják ezek a tanácsadók, hogy nem rághatja ki a cicit a baba, ha helyesen van mellre téve. Hát, nem tudom, ez mennyire abszolút igazság.
Nekem ugye van négy gyerekem. Réka kirágta, oké, tapasztalatlan voltam, rendben. Meg le volt nőve a nyelve, de ezt sem mondta senki... Nándival megúsztam még a klasszikus belövellést is, szerintem azért, mert pár hónappal a születése előtt hagytam abba Réka szoptatását, meg ugye Nándi úgy zabált, mintha utoljára enne az életben. Misit sírva etettem, és folyt a mellemből a vér, Ábellel most kicsit könnyebb volt, de bizony ő is kirágta, és nem tudtam, a cicim, a seb vagy az utófájások-e a legrosszabbak. És nem gondolom, hogy el tudja hitetni velem bárki, hogy csaknem 5 év szoptatás után nem tudom, hogy kell helyesen mellre tenni egy babát.

Viszont.

A szoptatásról szóló szakirodalomból én még nem találtam jó képet, ami a helyes mellre tételt mutatná. Mindenhol B+ méretű keblekből szoptatnak mosolygó anyukák 4-6 hónapos gömbölyű babákat, miközben párás tekintetük egymásba kapcsolódik.
Most nem azért, de mi ebből a realitás a kórházban?  Egy elsőgyerekesnek, aki még sosem találkozott a szoptatással. Egy nyeklő-nyakló, megfoghatlan miniatűr bébi, akitől rettegsz, hogy eltörik, ha rosszul nyúlsz hozzá, és azt sem tudod, hogy fogd meg, tombolnak a hormonok, fáradt vagy és valamilyen seb - gát vagy has - fáj, és akadályoz bármiben, amit tenni akarsz. És mindenki mindent jobban tud nálad, aki az anyja vagy.
És nem tudom, más hogy van vele, de az én boldogult lánykoromban B-s kebleimet a belövelléskor gyakorlatilag halálos fegyverként lehetne használni, és semmilyen melltartóba nem lehet belegyömöszölni. És ezeket a babafejnél kétszer nagyobb dudákat kellene valahogy úgy igazítani, hogy a duplájára megnőtt bimbóudvart szinte teljesen kapja be az az icike-picike kis szájacska. Szerintem ez lehetetlen küldetés. Megoldhatatlan. Nagyjából jól lehet mellre tenni egy újszülöttet, hogy viszonylag hatékonyan tudjon szopni is, és ne rágja ki nagyon. De én még sosem láttam pl., hogy bármelyiküknek az alsó ajka szépen, a klasszikus módon kiforduljon, a nyelvecskéjét lássam. Mondjuk nehéz is megnézni, takarja a kezem, ahogy próbálom összefogni annyira a cicit, hogy a. beférjen a szájába, b. bele ne fulladjon az orrával, illetve maga a brutális méretű tejeszacskó is rontja a kilátást.

Szóval egyrészt javaslom a megfelelő oktatóképek elkészítését (belövellt óriáscicikről szopizó miniatűr újszülöttek), másrészt pedig befejezését annak, hogy a frissgyerekes anyukákat ránézés nélkül elbizonytalanítsák azzal, hogy azért fáj, mert rosszul csinálják. Nem biztos, hogy azért fáj. Fáj az másodikra, harmadikra, negyedikre is. Belejön az ember, a kicsi is, a nagy is, csak néha idő és kitartás kell hozzá.


  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

9 megjegyzés:

Zsu írta...

Szívemből szóltál, jaj de nagyon egyetértek. Bár én csak 3,5 évet szoptattam a 3 gyerekem... Minden mondatod úgy igaz, ahogy van, és jól megírtad ezt a posztot!!!

myway08 írta...

meg a sok észosztás helyett dicsérni a mamát, és pozitívan megerősíteni, hogy képes rá, és jól csinálja. ezer szaktanácsnál többet ér.

Gulácsi Orsi írta...

Bizony, bizony....

Viki írta...

Tök igazad van! Bár én árnyalnám a képet annyival, hogy van ám akinek még tejbelövellve sincs B-s mellmérete, és ahhoz sincs megfelelő kép a hivatkozott könyvekben ;))) És milyen fincsi tud lenni negyed fokú gátsérüléssel ülve szoptatni, mivel a kis mellméret miatt fekve anatómiai lehetetlenség! Pedig akkor, második gyereknél a cicim az pont nem is fájt. Szóval tényleg fényévekre a párás tekintettel egymásra révedő elmélyedéstől!! ;)

Timi írta...

Nem biztos, hogy azért fáj, mert "kirágja". Évek után újra új inger a mellnek, durva kis dörzsölés, az első pár hétben normális, hogy fáj, de a vérző sebek nem feltétlenül azok. Az ajkakat meg ki kell fordítani kézzel, ha nem fordítja.
Képet, na azt tényleg nehéz találni, én Kismamából talán emlékszem párra, neten ezt az egyetlent találtam: http://www.lll.hu/node/290

Szitya írta...

Nekem ez már eléggé távoli emlék (:-) ), de imádtam az írást!!!

kikocs írta...

Köszi!

Timi, vérzett, nekem is. Az érdekes, hogy a mellbimbó közepéből... Az alsó ajkakat még most sem látom, pedig már két hetes Ábel. Nemhogy hozzáférni, hogy kifordítsam. A kép, amit linkeltél, sem friss ropogós újszülött, biztos pár hetes, ha nem egy hónapos, az ujjain és a szemén látszik :) De legalább a cici méretes. Hatalmas különbség van - most látom, hogy benne vagyok - egy egy napos, egy egy hetes és egy két hetes baba szoptatása között. Márpedig egy elsőgyerekesnek az első napok a kihívás. Viszont itt sem látszik az, hogy hogy is néz ez ki anyuka szemszögéből, neki mit kell látnia. Már eszembe jutott, fotós ismerősömet, aki dúla is, (fotós dúla, ha valaki szülést szeretne fényképeztetni!!!) megkérem, csináljon ilyen képeket. :)

Névtelen írta...

befelé forduló egyik bimbóm miatt bimbóvédőt ajánlottak, így a kirágást, vérzést megúsztam, de sajnos a 41 fokos láz elvitte a tejem, csak 6 hétig volt.
Ha majd a "hozzátáplálás" időszakába kerülsz, egy összehasonlító írásnak örülnék. két fiam között 3,5 év van, de teljesen mást mondtak, mit adjak, és mit semmilyen körülmény között sem. még jó, hogy a józan ész, és Anyukám segített. Olyan szerencsés vagyok, hogy egy talpraesett szupernagyijuk van a fiaimnak. évekkel a születésük után került a kezembe egy dr Spock könyv. sírva-nevetve olvastam. mintha Anyu írta volna.
Jobbulást, sok türelmet és Isten áldását kívánom életetekre.
Böbe

Névtelen írta...

http://www.nhs.uk/Conditions/pregnancy-and-baby/Pages/breastfeeding-first-days.aspx

Megjegyzés küldése