Felszabadultam....majdnem...

Ma megvolt az utolsó vizsga az ökomama képzésen. Ebben a félévben a 21. Vagyis ez volt az egyetlen vizsgám, minden más beadandó volt, a legtöbb 1-2 óránál több munkát nem is igényelt, de ez volt a legutolsó. Már pontosan emlékszem rá, hogy miért is jelentettem ki annak idején, ezelőtt 10 évvel, hogy soha többet nem akarok iskolába járni, ez megspékelve a terhességgel, szüléssel és újszülöttel... Szóval soha többet nem akarok iskolába járni, DE TÉNYLEG. Még meg kell csinálni egy ppt-t a szakmai dolgozatról - ami katasztrofális szerintem -, és aztán lesz egy védés, és vége. 


Itthon ennek megfelelően kaotikus a helyzet, azt hiszem, kijött rajtam egy fajta depresszió, úgy érzem, kicsit összecsaptak a fejem felett a hullámok, és nem látom, hogy mászok majd ki ebből. A gyerekek a fejünkre nőttek, Gergő éjjel-nappal dolgozik, a lakás állapotától sírni tudnék, már ahhoz is két nap takarítás kellene, hogy egyáltalán beengedjek egy takarítónőt, és utálom magam, mert kövér vagyok, és mert mindent elfelejtek. Leégettem a levest. Szénné. Levest. LEVEST. És még ezeken kívül is van jónéhány dolog. 

Persze közben tök jó is minden, ha sikerül ezekről elfeledkezni. Réka tündéri volt, úgy egy hónapja mentünk valahová, megálltunk a piacnál, és beugrottam paradicsom palántákat venni, Réka is jött. És ahogy mentünk, kézenfogva, elkezdett ugrándozni, és azt mondta, hogy olyan jó, hogy végre újra lehet velem sétálni, hogy ennek annyira örül, hogy szikrázik a szeme a boldogságtól. És tényleg. 
És az én szemem is szikrázik, hogy végre mozgásképes vagyok, hogy el tudom intézni a bevásárlást - persze csak ha van időm - hogy elmehetek a gyerekekért, hogy el tudok menni bodzavirágot szedni, a gyereknapra, és lufit hajtogathatok, meg hogy süt a nap, esik az eső, és részese, nem csak szemlélője vagyok ennek. Az meg, hogy tele a nagy kocsi gyerekekkel, hihetetlen jó érzés. Meg amikor megyek át a sulitól, és az egész középső sort betöltik a fiúk, az is. 

Olyan sok dologról akarok írni, remélem, most már lesz rá időm. Lett volna biztos  eddig is, csak lelkiismeretfurdalásom lett volna tőle... Na, mindegy. Talán Ábelről pár szót. A szívecskére kapott gyógyszert, mert elkezdtek tágulni a szívüregek, de már csak két hónap múlva kell kontrollra menni. Ami jó. Kicsit aggódtam, mikor az egyik kontrollnál a dokibácsi ugyan azt mondta, hogy minden rendben, de a mobilszámát ráírta a vizsgálati lap hátuljára... Délután már a dokinéninknél voltunk, hogy mondja már meg, van-e aggodalomra ok, de nem volt :) 
A csipája kinyílt a legénynek, egyre többet van ébren, és hát ugye hasfájós, mert mi csak ilyen gyereket tudunk gyártani. Klasszikus kólikás, este 5 és 9 között ordít, kisebb szünetekkel. Ma azt hittem, megtörtem a varázst, mert 8-kor elaludt, de aztán fél 9-kor újrakezdte, és negyed 10-ig nyomta. 
Sutba vágtuk a "minden gyerek a saját ágyában alszik el, aztán jöhet, ha már a felnőttek is alszanak" dolgot is. Nem kivitelezhető. Mire 9-kor elalszik, már én is. Felesleges átvinni. Nincs tuti altatási mód sem, nem alszik el magától, esze ágában nincs. Viszont ő az első gyerekem, aki szeret a mellkasomon feküdni. Van, hogy éjjel is úgy alszunk, mert máshogy nem megy. Éjjel ugyanis a második ébredése után már nem tud rendesen aludni. Ha nincs szerencsém, akkor ez 3 felé van, ha meg szerencsém van, akkor 5 körül. Vannak zsinórban összesen 3-4 órát alvós éjszakáim, meg 7-8 órások is. Szóval minden nagyon változó, ahogy ez már ilyen piciknél lenni szokott. 

Na, itt tolonganak a gondolatok bennem, hogy miről akarok írni, de asszem, mégis inkább alszom. Lesz még idő mindenre. 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Helló!

Nekem "csak" három van, és nem járok iskolába, de a múlt héten én is odaégettem a LEVEST :)
Szóval minden rendben Veled szerintem!

Viki írta...

nem megnyugtatásul, de nálunk is nagyon úgy néz ki, hogy ez a harmadik az első olyan gyerekünk, aki éjjel csak akkor alszik nyugodtan, ha velem alhat egy ágyban. Az első ébredésig még jó neki a kiságyban, de aztán csak mellettem alszik vissza. Baromira nem vagyok ehhez szokva, de ha ezen múlik, hogy alhatunk, akkor legyen így ;) Végül is valahol érthető, a megnövekedett gyereklétszám okán ugye, nappal kevesebb idő jut rá, mint anno a többiekre, hát éjszaka, mikor a nagyobbacskák a helyükön alszanak, pótolja: két hetes, még nem tud elvileg se kúszni, se mászni, de éjjel az ágyban nem tudok tőle eltávolodni, folyamatosan utánam nyomul;)

Megjegyzés küldése