A fáradtság fokozatai

Úgy 3-4 éve sokat csodálkoztam rajta, hogy még élek: igaz az, hogy nem kapunk nehezebb terhet, mint amit elbírunk, bár gyakran előfordul, hogy úgy érzem, itt a határ. Nehéz visszarázódni a nemalvásba, úgy, hogy jutott csomó átaludt éjszaka, sőt, még 8 óra alvás is az elmúlt évben. Alapvetően nem rossz, mert vannak jobb napok, meg rosszabbak, és nagyjából arányosan váltják egymást, de elég rosszul viselem az este 5-9-ig tartó sírást, és nagyokat sóhajtozok, mikor a második ébredés 3 felé várható, mert a második ébredéstől, legyen az akármikor, nincs alvás, legalábbis nekem. Rendszeresen kelek fel végleg négykor, legkésőbb ötkor, de nem ritka, hogy kettőtől nem alszom. Nekem 6 óra alvásra van szükségem, akár 10 részletben is ahhoz, hogy ember legyek. Ritkán jön össze mostanában, szóval eljutottam egy jó kis fokozatra.

Elvesztettem Misit.

Elvoltunk gyereknapon, lufit hajtogattam, közben a három gyerek háromfelé, szerencsére Ábel még nem mozog, ő rámkötözve lógott.  Gergőnek határideje volt, nem tudott jönni, mikor elvállaltam, még úgy volt, tud vigyázni rájuk. Kicsi volt a rendezvény, sok az ismerős, nagyjából szemmel tudtam tartani őket, csak rosszul éreztem magam. Aztán elfogyott a lufi, és mentem körbe-körbe, hogy lássam, hol vannak, mit csinálnak, meg beszélgettem. Egyik körben nem találtam Misit. Basszus. Mentem még egy kört, sehol. Kérdezem az ismerősöket,  többi gyereket, már vagy negyed órája senki sem látta.
Lassan kezdett felmenni az adrenalin, szédültem, összeugrott a gyomrom, valaki elvitte a Misit, vagy elindult egyedül haza, vagy valami baja lett, mit csináljak most?
Aztán beugrott. Tényleg elvitte valaki Misit. A barátnőm, akit megkértem 10 perccel azelőtt, hogy elkezdtem keresni a gyereket.

Tényleg alvásra van szükségem.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

4 megjegyzés:

teide írta...

Szinte izgultam a sorokat olvasva, hogy mi lesz a vége... Borzasztó nagy ijedtség lehetett benned. Én csodállak, hogy a négy gyerek mellett, a legkisebbet magadra kötve ennyi mindent vállalsz. Remélem, lesz lehetőséged pihenni...

Ildi írta...

Le a kalappal előtted! És nagyon jól csinálod, mindig ide jövök erőt gyűjteni!
Nekem a csúcs az volt annak idején, amikor össze vissza kerestem az újszülött Zorkát a lakásban, hogy hová is tettem le, amikor rájöttem, hogy a kezemben van :)

Medora írta...

Szerencsére jó vége lett!Örülök.

a mesélő írta...

Jajj, megértelek, velem is volt így, de az altatásra, próbáld ki ezt:) Hátha - http://like.startlap.hu/?cikk=csecsemo-altatasi-technika-1-perc-es-mukodik

Megjegyzés küldése