alváson innen

Néha úgy érzem, begolyózok. Lehet, hogy már túl is vagyok rajta, de időnként annyira kimerültnek érzem magam, hogy azt gondolom, pillanatokon belül sikítozva fogok rohangálni, esetleg még dobálok is valamit, vagy fára mászok és leveleket rágcsálok. Vagy a fáról dobálok.
Most éppen Ábel borít ki egy különösen fárasztó nap végén, úgyhogy annak érdekében, hogy ne történjen valami végzetes, inkább írok.
Értem én, hogy a babáknak a dolgok egymásutánisága ad biztonságérzetet. De kérdem én, miért érzi magát attól biztonságban, hogy fürdés után alszik egy kicsit, majd felébred, és boldogít? Általában 9-ig. Próbáltunk későbbi fürdést, de csak azt értem el vele, hogy később alszik el. Reggel ugyanez. Mit reggel??? A 2. evés után felébred, és onnantól nem tud aludni. Vagyis valamennyit igen, de kizárólag a mellkasomon, és folyton tekeregve, ami csak egy fokkal jobb a nemalvásnál, a gerincem szerint pedig még rosszabb is annál. Általában 3 óránként ébred, ami azt jelenti, hogy 9-3 között tudok aludni, fél óra megszakítással, amíg szoptatom. Ami fekve nem megy, mert túl sok levegőt nyel, és rosszabbul alszik. És a legritkább esetben tudok azonnal elaludni, ahogy letettem. Tehát nem tudok 5 óránál többet aludni egy átlagos éjszakán, ami azért gáz, mert nekem 6 óra kell ahhoz, hogy ember legyek. Akár óránkénti keléssel, de az alvással töltött idő legyen 6 óra. Egyre gyakrabban érzem úgy, hogy elájulok délután, néha már reggel is, mire megreggeliztetem őket, kétszer már kávét is ittam, én, aki rosszul vagyok a kávétól... Reméltem, hogy vége lesz a hasfájással együtt ennek is, és lesz egy csudajólalvó gyerekem, aki csak háromóránként kel, de úgy néz ki, a hasfájásnak vége, ez meg maradt.
Van most a hátam mögött jónéhány olyan este, hogy társas életet éltem rokonaimmal meg Gergővel, ez méginkább hátrányos helyzetbe sodort. Meg az is, hogy elvállaltam, hogy fejek egy babának, akit örökbefogadtak. Nos, erre naponta egyszer van érkezésem, este, lefekvés után. Megyek is, mert végre alszik a legkisebb, aki túlélte az estét, összerakom a fejőt, aztán nekiesek.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

3 megjegyzés:

Beus írta...

Régóta olvaslak,csendben és komment nélkül!
Most azonban nem tudom megállni,hogy ne írjak!

Tarts ki,egyszer mindennek vége van,agy ennek az időszaknak is!Tudom,tudom,mindenki ezt mondja,de tényleg így van és ezt persze te is tudod,csak nagyon nehéz...

Az én középsőm nagyon sokáig,két évig szopott és képes volt még másfél évesen is felébredni éjjel akár 3 óránként szopizni...ma már 6 éves és mosolyogva tekintek vissza arra az időszakra és azon gondolkodom,hogy hogyan is bírtam?!

A legkisebbünk most két éves,volt olyan időszak,hogy hónapokig hajnali fél ötkor kelt és nem volt hajlandó visszaaludni....hiába csűrtem-csavartam a napirendet jobbra-balra,nem zavartatta magát....így mire a család többi tagja felkelt,én már szédelegtem az álmosságtól és mivel nem kávézom,bizony sokszor lecsúszott egy-egy hideg energiaital,hogy kibírjam a napot!

A fejéssel kapcsolatban pedig le a kalappal előtted,ez nagyon nagylelkű dolog tőled!

Nagyon szép napot kívánok nektek!

Gulácsi Orsi írta...

Vannak mély pontok ezt te tudod a legjobban és ha kialvatlan az ember huzamosabb ideig akkor nagyon rondákat mond tesz és gondol. Csak annyit kapsz amennyit elbírsz, el fog múlni bár tudom, hogy brutál mert én is végig csináltam. 4-el nagyon durva de menni fog túl lesztek ezen a nemalváson!
Kitartás!

Viki írta...

Kitartás! Nem vagy egyedül! Már ha ez a tudat segít valamit? ;)
Bár nekem nem a 2 hónapos okozza a problémát, ő este fél 8 körül fürdik, eszik, majd fél 9-től hajnal fél 3/ 3-ig alszik egyetlen nyikkanás nélkül, akkor újabb szopi, (+ egy pizsama csere, mert olyan hígat és akkorákat csinál, hogy rendre kifolyik, szóval kb 20 perc az egész)és alszik tovább kb. 6-ig, majd újabb szopi ( esetleg pizsicsere ;)) és alvás kb 9-ig. Hanem ő együtt a középsővel, aki rendre megellenőrzi, hogy éjszaka is megvagyok-e, legalább egyszer, de inkább kétszer és jól a pici ébredései közé időzítve tejet kér ("Anya, itassál" felszólítással, jajj annak az apának, aki megpróbál ilyenkor anya segítségére sietni;)) ha jól számolom bő 4 éve csak akkor tudtam 5 óránál többet aludni, amikor még csak ketten voltak és a nagyszülőknél aludtak. Ja nem, akkor sem, mert akkor meg már terhes voltam és pisilni meg refluxot kezelni járkáltam ki éjjel :) Szóval fel a fejjel, túl fogjuk élni ezt is!
Mondjuk én nem vállalok be semmi pluszt, hétközben még az ebédet is úgy rendelem, hogy legyen energiám a három lurkóra, és időm napi kétszer játszótérre menni, háztartást intézni, és ha tehetem (most ovi szünet idején sajnos nem), délután is ledőlök, mikor a két kicsi alszik; vagy mikor már sok volt a nem alvás, Apa itthon marad szabin és elviszi a két nagyot néhány órára,míg én pihenek, vagy elpasszoljuk a nagyokat a nagyszülőkhöz néhány napra.
Épp ma vitték el őket Sukoróra, szóval hurrá, relax indul!:)

Megjegyzés küldése