Startra készen

Mindkét iskolatáska bepakolva, minden felcímkézve az elsősnek névvel, minden átörömködve, fontos dolgok lélekre kötve, íróasztalok tanulásra kipakolva. Már csak a köpenyekre kell az iskola címerét felvarrni, és Rékának felpróbálni a tornacipőt, hogy a kisebbel, vagy a nagyobbal kezdjük-e az évet. És holnap évnyitó. Nándi ül majd az első sorban, mint kiselsős, a régi ovistársak, meg templomi ismerős gyerekek között, és tanulja majd, milyen is a nagyos élet. Izgulunk mind. Milyen lesz az első, milyen a harmadik, volt-e értelme a nyári gyakorlásnak, hogy megy majd a logisztika, a barátkozás, a tanulás, a programok és a többi. Ahogy nem tudtam, várom-e a nyarat, ugyanúgy nem tudom, hogy lesz most. De a nyár is milyen jól sikerült, ez is jól fog.

Azért még ma, a nyár utolsó napján megtartottuk - ígéretünkhöz híven még nyáron - Misi pót születésnapját, ami remekül sikerült. Annyira édes volt, ahogy pont azokat hívta meg vendégségbe, akik Nándi szülinapján voltak itt, és még két kisbarátját, hogy pont olyan legyen a buli, aztán pont nem olyan lett. De pont így volt jó, és Misi nevetett sokat teliszájjal, meg örült mindennek, a vendégeknek, kétemeletes, sokcukros csokitortának, az ajándékkeresésnek meg az ajándékoknak, a kólának, a jó időnek, a játéknak, a pörgésnek, a ráérésnek, Mindennek, ahogy szokott, mert végre megvolt az első saját jogú szülinapja. Igaz, öt hónapot kellett rá várnia, de legalább közel lesz a következő szülinap.
Nem is nagyon készültem játékokkal, vannak kiskutyák, jó idő, kert, régen találkoztak, gondoltam, minden megy magától. És úgy is volt, csak ahhoz, hogy PONT olyan legyen, kellett azért játszani is, úgyhogy elővettünk az én gyerekkoromból játékokat, és volt kacarászás meg minden. Szóval jó volt, nem volt feszített, és én is boldog voltam, hogy tudtam sütni tortát. Még ha segítséggel is.

És közben ez a kis egyfogú Ábel gyerek már nem hogy négykézlábra áll, hanem előre is vetődik, mint hasonmása és példaképe, a másik "páros", Nándi, és gyakorlatilag így, négy és fél hónaposan, bár lassan és megfontoltan, de céltudatosan halad előre, ahogy a bátyja is tette ennyi idősen. És szülinap ünneplés révén nagy mennyiségű lufival találkozott, amikkel nagy hangon kiabál, mi meg nevetünk rajta. És négy és fél hónap alatt egyetlen videó sem készült még róla, ami borzasztó, mert egyrészt elfelejtjük, másrészt látjuk a többieket, hogy milyen nagyon boldogok, mikor magukat látják picinek. Úgyhogy ez is az új élet része legyen majd szeptember másodikától. Hátha összekaparom magam annyira. Meg úgyis unja majd az Ábel a fejemet, szórakoztatnom kell, és akkor majd lesz időm fotózni is, mert úgyis ott kell ülnöm mellette, mert nem lesz szuper pótanyukája, a Réka, meg a bolond bátyjai sem.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Mi is szurkolunk a két iskolásnak, hogy jól induljon a tanév! mama és papa





Megjegyzés küldése