Majdnem üres

a ház. Kiszórtuk őket. Vagyis ez most nem jó szó, mert otthagytuk ugyan az aprónépet, de szépen bekísértük a megszeppent Nándit, a boldog Rékát meg a nemistudom Misit. Nándi volt a fő attrakció, azzal, hogy ő elsős lett. Bevittünk mindent, amit kértek, mielőtt még elveszik belőle valami, ha már olyan nagyon igyekeztem, hogy meglegyen minden. Még tisztasági csomagot is, pedig az nem volt a listán, de tudjuk, hogy Nándi megbolondulna, ha nem moshatna szappannal kezet. A tavalyi campyolbakter fertőzésnek ez a nagyon pozitív hozadéka. Bár, amikor Misit üti azért, mert Misi nem mosott kezet, és hozzáért Nándi ruhájához, akkor emögé a pozitív mögé azért teszek egy kérdőjelet...
A lényeg, hogy ki kellett venni a csomagtartóból a babakocsit, mert nem fért be a három nagy iskolás-óvodás pakk, ágyneművel, technika dobozokkal, tornazsákokkal, papírzsebkendőkkel és a többivel. És persze nem lehetett az iskola közelében megállni sem, így aztán az utolsó percekben érkeztünk meg, és már csak az utolsó padban volt hely, de legalább a volt ovistárs-barát mellett, így a kezdeti megszeppenés kicsit oldódott. Nem is láttam még Nándit szerintem ennyire megszeppenve. Kipakoltunk, átpakoltunk, puszizkodtunk, elköszöntünk, még Rékához is sikerült beugrani egy puszira, és vittük Misit aki mostantól egyedül óvodás, és a névsorban 3 év óta először van csak egy a vezetéknevünkből, eddig mindig két gyerekünk járt oda. Kicsit izgult, de ügyesen bement. Ott is alszik ma, nagyon fáradt. Neki még kéne délben aludni, de nem tudom rávenni, az oviban meg kötelező, úgyhogy jobb neki ott. És könnyebb lesz meghallgatni az iskolásokat ebéd után.

Aztán jöttem haza a csendes Ábellel, és arra gondoltam, hogy milyen jó a csend, aztán arra, hogy de mennyire hiányoznak, és milyen borzasztóannagyon is lehet szeretni ezt a bűnbandát. És hogy kellenek ezek az idők nélkülük ahhoz, hogy legyen alkalom egyáltalán átgondolni azt, hogy milyen aranyosak, jók, kedvesek, és ne cáfolják még a gondolat közben azzal, hogy az egyik kiakad azon, hogy a másik ránézett. Mert az csak a felszín, és igaziból ők aranyosak, jók és kedvesek. És hiányoznak, és igaziból már vágnám a centit a következő nyáriszünetig. De inkább átgondolom, hogy délig magamat regeneráljam, vagy a lakást...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

3 megjegyzés:

Mézeskalács írta...

Nagyon igazad van! Tényleg kell néha egy kis gyerekmentes idő, ahhoz hogy hiányozni tudjanak és érezd, hogy gyerek nélkül elképzelni sem tudnád az életed:)

Catherine írta...

Csak az első nap viszed haza őket a suliból ebéd után, vagy mindig? Nem kötelező négyig bent lenni?
Egyébként Léna teljesen meg van zavarodva itthon a fiúk nélkül.

kikocs írta...

Cat, nem tudom, még hogy lesz a napközi. Megvárom,m ikor lesznek a különórák. És nem kötelező négyig benn lenni. Az iskolának kötelező biztosítani, nekem nem kötelező igénybe venni. Majd nyilatkozni kell róla, vagy valami. lezs olyan, hogy ebéd után lesz órájuk az elsősöknek, hogy ne legyen a hatodik órában ebéd és pihenés nélkül órájuk, akkor valószínűleg nem hozom el majd őket, minden képlékeny. Várom a szülőiket, hogy kiderüljön :)
Ábel nagyon boldogan és nyugodtan alszik óriási nagyokat a csendben, és békésen tűri, hogy a délutánjait a hordozóban tölti...

Megjegyzés küldése