Heti egy nap áram nélkül

Ezt találtuk ki vállalásnak az idei EON Energiaközösségek versenyen. Nyilván nem fog menni teljesen, mert a garázsajtót nem tudjuk zárni áram nélkül, a hűtőt sem szeretnénk leolvasztani, a fűtés keringetőszivattyúja is árammal megy, szóval csak úgy nagy vonalakban, de mégis, megpróbálunk szombatonként nem használni áramot.

Múlt szombaton kezdtünk, akkor még csak ebéd utántól indítottuk az energiastoppot. Buktam is egyet, mert nem csináltam meg Ábel püréjét, és a villa egyszerűen nem tudott olyan állagot csinálni, amit meg is evett volna, szóval egy turmixolással több volt a kelleténél, de próbálkozunk...
Ebéd után elmentünk egy nagyot sétálni, aztán sötétedéskor hazaértünk, gyertyát gyújtottunk, és családilag társasoztunk 6-ig, vacsi, gyertyafényes természetesen, ahogy a fürdés és fogmosás is, majd gyertyafénynél mesét olvastam, és aludtak. Egyedül a tekerős zseblámpát használtuk, illetve Ábel elemes világító-zenélő játékaival játszhatott, mert neki azért nem volt jó a félhomályban. Mi még beszélgettünk egy kicsit, és jó korán mi is ágyba bújtunk. Ezen a hétvégén nem, mert Gergő lesz egyedül velük délelőtt, de jövő héten az egész napra kiterjesztjük az árammentességet. Nem gondoltam volna, de abszolút tartható.

Felmerült, hogy azért az energiatakarékos izzók nem fogyasztanak olyan sokat, hogy ennek jelentősége lenne. Az utóbbi hetekben teljesen megszünettük a gyerekek dvd-nézését, a számítógépezést, szóval tulajdonképpen a Gergő számítógépeinek az áramfogyasztását spóroljuk meg a villanyon kívül, ami annyira nem sok. Igen, ha egy villany ég. De azért este egészen gyakori a díszkivilágítás: lépcsőházban, fürdőben, gyerekszoba, felnőttszoba, égve hagyják, talán csak a vacsora idejében szoktunk egy helyiségben lenni. Lehet egyébként, hogy a két szál paraffin gyertya, amit elégettünk, a környezetterhelést megcsinálja így is.
Azt hiszem, az árammentes nap igazi értéke abban van, hogy együtt vagyunk, egy helyen, hogy muszáj egymásra figyelni, beszélgetni, mert nincs más lehetőség. Kicsit az egész nap tudatossá válik azzal, hogy látjuk, mekkora érték az áram, milyen természetesnek vesszük, hogy van. Kicsit koncentráltan figyelmeztet arra, hogy figyelni kell az energiatakarékosságra. És kicsit egymás, az együttlét újra felfedezése, szembesülni vele, hogy ez igazi, tartalmas szórakozás. És szomorú, hogy a mi gyerekeink már olyan nagyok, mondjuk 7 évesen, hogy őket is rá kell erre időnként ébreszteni. Apjukról nem is beszélve. Meg rólam, akinek mindig van valami dolga. Jó volt, hogy most csak az, hogy szórakoztassam őket.

Szóval kalandra fel, versenyen kívül is érdemes megpróbálni!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

1 megjegyzés:

Medora írta...

Jó a kezdeményezés, tetszik.

Megjegyzés küldése