Téliszünet és korcsolya

Piszkozatban maradt egy számadás c. bejegyzés, amit félig megírtam, és már látom, hogy nem fogom tudni befejezni. 2014 elindult, és megy előre rendületlenül.
Nagyon jó szünet van mögöttünk. Pont mondtam Gergőnek, hogy annyira jó, és úgy folytatnám, hogy most úgy érzem, még azt is kibírnám, ha betegek lennének, és pótolgatni kellene velük az iskolai dolgokat. Csomó társas érkezett a háztartásba, és ki is vannak használva, ráadásul igen jól sültek el az egyéb ajándékok is. Fogalmazgatok erről egy külön ajánlgatót...
A szünet eleje nagyon intenzív volt, vendégségekkel, készülődéssel, nyüzsgéssel, mi mentünk, hozzánk jöttek, aztán szilveszter Heniékkel, háromig ébren levéssel - Ábel is 11-ig húzta. Aztán január elsejétől intenzíven pihentünk, korai fekvéssel, késői keléssel, szóval elvileg most jó mindenkinek, mert utolértük magunkat. Így egész kipihenten mentek suliba, bár Réka már hétfő este mondta, hogy alig várja, hogy szombat legyen, és ne csináljunk semmit, csak a család és társasozzunk.

Ennek az intenzív pihenésnek a része volt a napi korcsolyázás. Végre elvittem őket, egy éve ígérgettem. Aztán újra. És újra. És újra, mert annyira élvezték.  Jó, hogy vannak ezek az ingyenes pályák, főleg így három gyerekkel.
12 éve volt utoljára a lábamon kori, hát, totálisan elfelejtettem, előtte se voltam egy nagy koris, csak mentem szép lassan körbe-körbe, de most egy óra alatt alig jutottam túl azon, hogy el merjem engedni a palánkot, és csak azon drukkoltam, hogy ha esek, ne túl nagyot...
Cukik voltak egyébként a gyerekek. Réka meg Misi velem együtt a palánk mellett kapaszkodtak, persze sokkal gyorsabban, meg bátrabban, és sokkal előbb engedték el. Misi szupercuki volt, úgy haladt, mintha simán csak gyalogolna, pedig siklott, de valahogy furán csinálta. Nándi meg pont ugyanazt csinálta, mint amikor járni tanult. Nem érdekelte, hogy nem megy. Ment, esett, felállt, ment, ha egy métert, akkor annyit, aztán egyre több lett a méter, és a végén ő lett a legügyesebb. Merthogy ő nem csak egyenesen siklani akart, ő mindent akart egyszerre. Akart kanyarodni, forogni, fékezve megállni, mindent egyszerre. És tulajdonképpen csomómindent tud is négy alkalom után. Van néhány vicces videónk :)

A tavalyi évről talán annyit, hogy azt hiszem, eddigi közös életünk legnehezebb időszaka volt. Szinte minden szempontból próbára tett minket. És az, hogy ez az Ábel gyerek megszületett nem csak a legjobb volt az évben, hanem annyi örömet adott, hogy elviselhetővé tette a többit is. Igazi kis tükör, egész nap azt várja, hogy mikor mosolyog rá az ember, hogy visszamosolyoghasson, vagy várakozva vigyorog rád... Így egyszerűen nem lehet keseregni. Borzasztóan sajnálom, hogy pont erről az évről nem írtam, nincs nyoma az örömöknek és bánatoknak, pedig hatalmasat változtunk mind, külön-külön és családként is. Igyekszem idén nem elkövetni ezt a hibát.
Újévi ki nem mondott fogadalmaim - meg szeretném csinálni - között van az is, hogy végre rendbeszedem a blogocskát is, pl. Misi volt akkora, mint most Ábel a profilfotón, és Ábelnek még a pocak-vonalzója van... Szóval rendetlen vagyok. És írni akarok, legalább 2-3 naponta. Annyi minden történik!

És a végére egy-két tipikus Ábel kép. Ilyen ő. Boldog és lelkes, mindig kapható valami vidámságra.






  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

8 megjegyzés:

Gulácsi Orsi írta...

Ábel gyönyörű és irtó cuki!
Nekem Boldi első éve volt rettenetes ahogy négyen lettek, rengeteg betegség állandó kimerültség. Örülök, hogy túl vagytok rajta innen sokkal-sokkal jobb lesz:) Azért sok mindent megírtál bár biztos nem így érzed!
Sok erőt boldogságot, egészséget kívánok nektek a JóIsten áldásával!

a mesélő írta...

Nagyon- nagyon édes! Tegyél fel képet a többiekről is! Örülök, hogy szép szünetetek volt!

Ildi írta...

De édes:) Nem lehet megállni mosolygás nélkül :) És igen, muti a többieket is :)

Medora írta...

Gyönyörű huncutka!

kikocs írta...

Orsi, a töredékét sem írtam meg annak, ami történt. Ez az év kitett vagy négyet... Alig vannak rögzítve gyerekszájak, történések, pillanatok, pedig ezeket olyan gyorsan felejti el az ember, és olyan jó néha visszaolvasni. A gyerekszáj címkés írásokat pl. időnként előveszem, és olyan jókat röhögök rajtuk :)

És köszönjük mindannyiatoknak, a dicséretet, nem is gondoltam, hogy még olvas bárki is, azt hittem, csak a google révén jönnek. Köszönöm! :) Rakok majd a többiekről is, csak kicsit átalakult itthon a informatikai rendszer, mióta Gergő itthonról dolgozik, és nem olyan egyszerű ahhoz a géphez jutni, amin a képek vannak. Ezeket még novemberben meg decemberben töltöttem fel...

Szitya írta...

Tündéri!
Könnyebb új évet nektek, drága Kikocs!

kirakódarabka írta...

Remek a blogod! Sose gondoltam volna, hogy engem a 18 éves fejem lágyával egy családi életről szóló blog le tud kötni, erre tessék, már a sokadik bejegyzésedet olvasom! Remélem, még sokáig tervezed folytatni :)

kikocs írta...

kedves kirakódarabka! Köszönöm, nagyon kedves vagy, örülök, hogy élvezed te is az életünket :) Tervezem folytatni, csak valahogy elveszek mostanában...

Megjegyzés küldése