Végre hétvége

Elég nehezen vettük az első szünet utáni hét akadályait... Misit itthon tartottam még két napig, mert nagyon rekedt volt - már két hete -, de már javult, gondoltam, ne essen vissza, de az iskolásokat kíméletlenül vinni kellett.
Hatalmas ajándéka volt a szünetnek, hogy fél 8-ig, sőt, volt, hogy fél 9-ig is tudtunk aludni, legalábbis mi, felnőttek. A három nagyobb ahogy felébredt, a pisiléssel egyidőben becsukta a felnőttszoba ajtaját, és csendesen játszottak, aztán napközben élvezték a (nagyjából) kipihent, (többnyire) békés szülőket. Na, ebből átugrani abba, hogy háromnegyed hatkor kelés, elég fájdalmas volt. Főleg azért, mert én nem tudok mostanában aludni. Tele vagyok szörnyű gondolatokkal, amikkel nem vagyok hajlandó foglalkozni, de ezt kizárólag úgy tudom kivitelezni, hogy olvasok, amíg el nem alszom a könyvön. Ez van, hogy 11-ig tart,  gyakrabban éjfélig, de volt olyan a héten, hogy 2-kor sikerült elaludni... És hogy aztán Ábel még hányszor kel éjjel, rádob egy lapáttal. Jó éjszakákon 2-3-szor, de pl. most legalább 20-szor voltunk fent. Arra sem jövök rá, mitől függ ez, de már nem foglalkozom vele.  Inkább élvezem Wodehouse humorát esténként, jó, hogy van belőle egy jó kis gyűjteményem, olvasom őket újra, van, amelyiket harmadszor vagy negyedszer. A történet gyakorlatilag mindben ugyanaz, de ahogy leírja... Jókat nevetek.
Szóval a fáradtságtól kicsit feszült voltam, jobban bosszantottak a testvérharcok, illetve Misi hisztijei, amit ismét előkapott, hogy érvényesítse az akaratát. Alapvetően igaza van, mert egy tünemény, mindig mindenkinek segít, teljesíti a kéréseket, és nagyon rosszul esik neki, mikor ő kér valamit a tesóktól, és azok sorozatban nem teszik meg. És ilyenkor mindenen hisztizik, számítógépezni akar és édességet enni.
A gyerekek jól kipihenték magukat, őket nem érintette ilyen szempontból érzékenyen a kezdés, annál inkább a szabadságmegvonás, hogy leckeírás van, kötelesség van, és nem csináljuk, amihez kedvünk van. Rékának az egy hét alatt sikerült 3 hiányt összehozni (5-nél jön a beírás...), Nándi, aki sosem hozott haza leckét, két este is 8-kor még házit pótolt, mert úgy jutott eszébe, hogy még maradt, Misi, meg mint említettem, hisztizett...

De most végre újra szabadság, aludtunk hétig, társasozással kezdtük a napot, és mindjárt megyek katonásat játszani, csak főzök, és közben blogra loptam egy kis időt. Be akarom tartani, hogy többet írok idén!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése