Kézzelfogható nagyszülők

Anyukámék Mosonmagyaróváron, Gergő szülei Kaposváron, mi Dunakeszin. Ez úgy elég rendesen meghatározta, hogy mennyit tudtunk találkozni velük. Már csak azért is, mert azokat az alkalmakat is el kellett osztani, amikor úgy döntöttünk, hogy nyakunkba vesszük az országot. Nyilván megvannak ennek is az előnyei, fokozott önállóság, jó kis nyaralások... És a hátrányai is. Ugyanezek gyakorlatilag. Azért lényegesen egyszerűbb meghallgatni egy véleményt egyszer, és úgy csinálni, ahogy akarjuk, mint 10-szer. És ha évente 10 napot találkozunk, nem baj, ha órákat megy a minimax, és az sem, ha reggel-este csak nutellás kenyeret esznek, ebéd előtt tömi meg valaki őket túrórudival, vagy nem kerülnek ágyba időben. És hát mi is nagyon kimerítőek vagyunk így hatan, de még öten, vagy négyen is... Hangosak, elevenek, rendetlenek, szóval fárasztóak nekik is, öröm, ha megérkezünk, és öröm, ha hazaindulunk :)

Pár hete már mindennapos téma itthon, de most már nagyon konkrét jelei vannak, hogy ez változni fog, mégpedig gyökeresen. Gergő szülei eladták a házukat. A legkisebb sógorom is leérettségizik idén, a többiek pedig itt vannak mind már Pesten, mit csináljanak az "öregek" Kaposváron, úgy döntöttek, vesznek itt egy kis házat és közel költöznek. Egészen konkrétan úgy néz ki, hozzánk legközelebb, de még semmi nem biztos.

Hihetelen ajándék lesz, hogy a gyerekek átmehetnek a mamához, süt nekik krumplislángost, vagy buktát, vagy hogy mi elmehetünk egy színházba, vagy egyszerűen csak csinálhatunk velük egy közös ebédet, ha eszünkbe jut. Nekem sem volt így nagyszülőm, és azt hittem, kimarad ez a gyerekeim életéből is. Nem tudok ezzel a csodával betelni, annak ellenére, hogy biztos lesznek ennek nehézségei is.

Másrészről meg vagyok döbbenve: mindketten ott nőttek fel, ott van rengeteg barátjuk, ismerősük, rokonaik, a közösségi háló, amiben megtartanak és megtartatnak. Ahol tudják, hogy ki szerel autót, intézi el a bankot, csinálja a jó sütit, ismer valakit, mittudomén. Mindenre van egy név (szoktunk rajta viccelni, hogy hány osztálytársa lehet apósomnak), én csak "hazajárok" oda 15 éve, de én is ismerek már sok ilyen nevet, és számtalan dolgot intéztek el nekünk, amit itt csak rosszul sikerült volna. Vagy konkrétan rosszul sikerült, és Kaposváron hozták helyre... Hihetetlen, hogy ezeket a szálakat így el lehet vágni, otthagyni hatvanegynéhány évet, és mindent. És hogy az egyik hazamenés eltűnik nekünk is. Nem fogunk hazamenni, ha idejönnek lakni: meglátogatjuk őket, vagyis elmegyünk mamáékhoz.
Szülőként viszont értem. Most még cipelem magammal a gyerekeimet, akárhová megyek, és ez a természetes, de ők csak vendégek, és el fognak menni, ahogy én is eljöttem otthonról. És belegondolva igen, mekkora hülyeség, hogy mind elmennek nagyjából egy helyre, én meg ott ülök kétszáz kilométerre és azt várom, hogy mikor jönnek haza. Mindezt azért, mert van egy múltam, amit itt éltem, és a múltam miatt nem veszek részt a gyerekeim és unokáim jelenében... Saját boldog jelent pedig bárhol lehet teremteni. Szóval azt hiszem, igazuk van.
Ettől függetlenül ez baromi nehéz lehet. Nagyon remélem, hogy sikerül olyan helyet találni, ami valódi otthon lesz nekik. Megérdemlik.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

11 megjegyzés:

Kriszta írta...

Nagyapám 80 éves volt mikor mamival együtt költöztek. Igaz ők csak a város egyik végéből a másikba, DE otthagyta a sajátkezűleg felépített nagy házáz, imádott kertjét, saját maga telepítette szőlőit. Mindenki azt mondta bele fog halni. Ehhez képes vettek egy kis gázfűtéses házat, buszmegállóhoz közel. betelepítette az új kertjét, beiratkozott a nyugdíjas klubba, énekkarra járt, megtanult faragni. 97 éves koráig élt. Tartalmas szép életet. Hatalmas példa és nagyon hiányzik.

Catherine írta...

Beninek a tanító nénije költözött ide az ország másik végéből, hogy közelebb legyen a gyerekeihez. Ő is feladta egész addigi életét és ami odakötötte. Nekünk ez jó. Remélem neki is!

Márti írta...

Hát ez fantasztikus és példaértékű! :)

H. Tünde írta...

És belegondolva igen, mekkora hülyeség, hogy mind elmennek nagyjából egy helyre, én meg ott ülök kétszáz kilométerre és azt várom, hogy mikor jönnek haza. Mindezt azért, mert van egy múltam, amit itt éltem, és a múltam miatt nem veszek részt a gyerekeim és unokáim jelenében... Saját boldog jelent pedig bárhol lehet teremteni. Szóval azt hiszem, igazuk van.

De jól megfogalmaztad! Köszönöm! :)

Viki írta...

..ééés, a Dédinagyi is azt mondta tegnap, hogy jön velük. Legalábbis tegnap még ezt mondta ;) Kíváncsi leszek...!
Amúgy mi is pont erről beszélgettünk tegnap, hogy ez mekkora döntés. Azért az is hozzátartozik a teljes képhez, hogy Anyu már kora gyerekkorában megtanult nem ragaszkodni házhoz, szomszédokhoz, tárgyakhoz, mert a nagyszüleim ide-oda helyezgetős tanítói munkája miatt egyfolytában költözködtek. Apu meg egy látens tyúkanyó, amióta az eszemet tudom, arról álmodozott, hogy ha majd a Gergővel felnövünk, mind egy telken fogunk lakni, külön lakrészekben a családjainkkal ;)

Szitya írta...

Ez megint milyen szép volt, kikocs!!!!

Neon Rider írta...

tetszik a blogod, olvaslak :)

www.beautyandfashion-makeup.blogspot.com

Névtelen írta...

Ferfi letemre elsirtam magam, nagyon meghato volt, amit irtal.Termeszetesen a szuloknek/nagyszuloknek maximum respect, nagyon nagy aldozat, amit hoztak, de talan ok is profitalnak majd abbol, hogy az unokakat tobbet lathatjak. Maximalis tisztelet nekik.
Nektek pedig jo szorakozast akar a szinhazhoz, mozihoz, vagy csak egy setahoz.

Névtelen írta...

Én is olvaslak titokban, és nagyon várom az újabb írásaidat. Remélem, nincs baj!
Ági

kikocs írta...

nincs baj, nincs, csak valahogy elsodornak a dolgok. Pont most jutott eszembe, hogy lehet, hogy az hiányzik, hogy szépen leírjam a kis sirámaimat meg dolgaimat, mert olyan jól át szoktam gondolni, amíg kifogalmazom magamból. :) Anyósomék, ha minden igaz, ma megvették az új házukat kb. 5 km-re tőlünk. Még nem hívtak, hogy aláírták a szerződést... És anyósomék nevében is köszönöm a respectet, még mindig nem tudok felette napirendre térni...

Viki írta...

Jelentem, tegnap mindenki aláírta, amit kellett. Ma még az ikerszomszéd is lemond az elővásárlási jogáról, és akkor hatályba lép a szerződés! :)

Megjegyzés küldése