Őrangyalok

Megnyugodtam. Sokszor érzem magam szaranyának mostanában, de most kicsit jobb.
Őrangyalost játszunk nagyböjt alkalmából. Kihúzzuk egymás nevét reggel, napközben annak vagyunk az őrangyala, akinek a nevét kihúztuk. Jót teszünk vele, keressük a kedvét, szóval örömet szerzünk neki. Este pedig megbeszéljük, megpróbáljuk kitalálni, ki is volt az őrangyalunk.
És Réka és Nándi is azt hitte, hogy én vagyok az, pedig Misié voltam. Mivel nem tettem a párnája alá semmilyen meglepetést, ezért 6 óra felé hőzöngve jött ment, hogy micsoda őrangyala van neki, de amikor vacsi közben elmondtam neki, hogy mi mindent csináltam máshogy, mint egyébként tettem volna, akkor azt mondta, hogy ugye holnap is én leszek neki megint, és vagy egy percet lógott szó nélkül a nyakamban, ami mostanában igazán nagy szó tőle.

Szóval annyira mégsem bénázok el mindent.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

5 megjegyzés:

jutkaditka írta...

Szerintem csak a jó anyák érzik azt magukról, hogy szar anyák. Akik valóban azok, azok nem érzik így:)

egy 3 gyerekes szar-anya:)

Ida Mária írta...

Misi nagyon szeret téged, nekem mondta, úgyhogy biztos nem vagy szar anya, mert akkor inkább nem akarna veled lenni!

Névtelen írta...

Kedves Kikocs!

Egy zugolvasód vagyok, anyuka, bár csak kettővel Pest megyéből, és kérlek, kérlek írjál, mert hiányzol:-)

Zsuzsi

Névtelen írta...

Lécci, lécci, írj! Mi van veletek?

egy Ági

kikocs írta...

Zsuzsi! Naponta eszembe jut, hogy ilyen kedvesen írtad, hogy hiányzom, és most még egy Ági is... és mégsem jutok ide. Alapvetően minden rendben, ha mélyre nézek, megintcsak nem egyszerű időket éltünk... Lehet, hogy ez már mindig így lesz :) Pedig nagyon szeretnék kétnaponta írni, és lám, kéthavonta sem sikerül lassan. Még a gyerekek szülinapjáról se, se se se... Nem is csak időhiány, hanem nincs energiám gondolkozni. No, majd egyszer.

Megjegyzés küldése