Nem a garázsból...

... indulnak holnap iskolába. És tulajdonképpen hálás vagyok ezért. És próbálom legyűrni magamban az elkeseredettséget a káosz miatt, ami körülvesz minket, és amit nagyon nem akartam, sem a nyár utolsó napjaira, sem semmikor.

A tető még nincs kész, még egy hét kb, és vannak még dolgok, amiket bent is meg kellett volna csinálni, de a majd kategóriába estek rajtuk kívül álló okok miatt. Csütörtök este a fiúk a saját szobájukban, a saját ágyukban aludtak. És bizony Ábel is, aki ezennel kikerült a szülői ágyból, és nagyos ágyat kapott. És átalussza benne az éjszakát. Teljesen természetesnek vette, hogy mostantól máshogy van, ahogy azt én jól kifundáltam.
A többi bútor viszont az én kripliségem miatt csak szombaton került fel - fél napokat töltöttem mindenféle orvosnál meg ügyintézéssel a héten, de úgy néz ki, most már megmaradok, csak egy újabb gerincsérv kezdeményem van, ezúttal feljebb, a köhögés hozta ki. Hip-hip hurrá! Még jó, hogy az előző lerobbanásom miatt most szerdára kaptam kontroll időpontot május óta (haha, most már értem a Jóisten humorérzékét, akkor kicsit kiakadtam rajta), így viszonylag gyorsan orvoshoz kerülök ezzel is.
A lényeg, hogy lassan de biztosan szivárgunk a káoszból a rendezettség felé. Mivel macskánk már nincs, elleptek minket az egerek, és ez garantálja, hogy az alsó szinten is minden szekrényt és zugot ki kell majd takarítani záros határidőn belül - ahogy fent végzek, lent meg a csapdák az egérállománnyal.

Ma délben sikerült megszereznem az iskolakezdéshez szükséges írószereket meg cuccokat is, majd észleltem, hogy a tolltartót elfelejtettem megrendelni, és pont ez történt azzal is, hogy ki akartam mosni az iskolatáskákat. Nem szeretem, hogy ennyire hanyagul vágtunk neki az évnek, bár lehet, hogy jó ez így, kicsit sokkolta a gyerekeket, hogy holnapután már rendes tanulás lesz, pedig beszéltünk róla. De hátha tovább tartott a felhőtlenség. Nem is tudom egyébként, hogy örülök-e neki, hogy itt az új tanév, vagy sem. Szétestünk, meg könnyebb lesz napközben, nem kell főzni mindig, meg csend is lesz és nem minden rajtam múlik, ez jó. De olyan jó nekik, mikor szabadok, és ez meg hiányozni fog, és nehéz lesz a folyamatos logisztika újra, meg a tanulás miatti nyaggatás, meg úgy szerettek menni a mamához... Mindegy, most ez jön. Nem mondom, hogy lelkes vagyok, de lesz még nyár. És hátha szép ősz lesz, meg jó tél sok hóval, jön a karácsony, a szülinapok, aztán újra tavasz, ami pikkpakk eltelik, és jön a nyár  megint. És, jaj, Réka felsős lesz, úgyhogy nem is siettetem az időt, hanem örülök inkább minden napnak, amíg még szóba áll velem.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése