Star Wars a családban

Hosszas unszolás után beadtuk a derekunkat, és megnéztük a gyerekekkel a Star wars régi epizódjait. Magát a fogalmat, hogy csillagok háborúja, egészen konkrétan az Angry birds játékból ismerik, vicces volt, ahogy felismerték a szereplőket (tudod! ez az a malac! ááá, ez a rózsaszín nagy madár! A malacokat egyébként malibördsznek hívják :) )
Tartottunk tőle, hogy kicsik hozzá, hogy félni fognak, hogy nem értik, stb, volt is ilyen, de meglepő módon elég jól profitáltunk belőle a jó kis családi mozizáson kívül is. Jó, voltak izgalmak, ijesztő részek, főleg a fiúknak - Réka már el tudja különíteni jól a valóságot a filmtől, ő csak kérdezgette, hogy mi lesz a vége -, de alapvetően jól bírták, és hát nagyon tetszett nekik.

Ott vannak például a jó kis gyerekszájak, ami kifogyhatatlan. Már a neveken sem jutnak túl, hiába javítgatjuk. Léna hercegnő szerelmes Hangszóróba, és Obi van Kenopi tanította Lux Ájvókert, más néven Luxit - kenopi a drótkötélpálya, amin le lehet csúszni a játszótéren - akinek Dart Fréter az apukája.

Nándi pedig, aki mindenre kíváncsi, kifejezetten megdolgoztat minket, és tök jókat lehet vele beszélgetni. Folyamatosan kérdez, összefüggésekre, a történetre, illetve próbál megbizonyosodni róla, hogy a mese nem valóság. Ma például addig firtatta, hogy hogyan vágták le a kezeket, Darth Waderét, meg Lukét és a hószörnyét, és vajon le vannak-e vágva, és annyira próbálta helyre rakni magában a film és a mese elválasztását, hogy végül kerestem egy werkfilmet, ami teljesen felvillanyozta. Kifejezetten jól mulatott rajta, hogy a hószörny, akit mi jetinek hívtunk, egy ember, aki gólyalábakon volt beöltözve a ruhába, és szegény nagyon sokszor elesett, mire sikerült felvenni azt a jelenetet, amikor bevonszolja "luxot" a barlangba. Így már el tudta hinni azt is, hogy senki nem vágta le a karját, csak egy gombnyomásra levált, és piros festék volt a vér. Láttuk, hogy a fénykardok igaziból seprűnyelek, és hogy a lézerlövéseket utólag festették bele a filmbe.  Csodálkoztunk az 5 cm-es Ezeréves Sólymon, és hogy hogyan fotózták kockáról kockára a birodalmi lépegetőket. Ez annyira nagyon tetszett Nándinak, hogy mi is csináltunk ilyent a playmobilokkal, aztán egyszerűen a babakori képeikkel szórakozott így. Van egy sorozat róla, amit én is nagyon szeretek, annak idején azt a címet adtam neki, hogy Nándi arcai, no, azt ő is megtalálta, és miután lejátszotta magának vagy 100-szor, röhögcsélve kijelentette, hogy a "fekete pólós Nándi babának nem lehet ellenállni"
Sajnos pont a számára legfélelmetesebb rész, Jabba óriásszörnyének megoldására - akit a kapuval csap agyon Luke - nem találtunk hogykészültet, így erről már vagy 200-szor kérdezte meg, hogy az hogy is volt. De sebaj, beszélgetünk, kipróbálunk és a többi. És örülök, hogy lehet beszélgetni.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése