Az új gyerek-közétkeztetésről

Az évnyitó igazgatói beszédének nagy része arról szólt, hogy az új gyerek közétkeztetésről szóló törvény miatt lehet, hogy nem eszik majd szívesen a kölykök az ennivalót, mert félévtől szigorú változtatások lesznek, amit fokozatosan vezetnek be szeptembertől. Próbáljunk mi is otthon változtatni, beszélni erről, hogy meg kell enni, stb.

Az óvodában még tovább mentek, eljött annak a cégnek a vezetője a központi szülőire, amelyik az oviba - és egyébként az iskolába is - viszi az ebédet. Nem is tudom, hogy fogalmazzak... Azt hiszem, ha csak ilyen menza-vezetők lennének, nem lenne kérdés, hogy éhes marad-e a gyerek a befizetett pénz ellenére. Eddig is tudtam, hogy jó kaját kapnak, szeretik a gyerekek és sosem maradtak éhesek, még ha utálták is az aznapi menüt. Most már azt is tudom, hogy azért, mert biztos van valami olyan, amit meg tudnak enni. Mert figyelnek rá.

Úgy kezdődött, hogy a néni aggodalmasan magyarázta, hogy miben fog változni az ennivaló a törvény miatt. Hogy egy héten csak kétszer lehet felvágott pl. a 10 evésből reggelire és uzsira. Vagy hogy a cukrot és sót mennyire le kellett csökkenteni. Kicsit sopánkodott is, merthogy a jó házikoszt, amit eddig adtak, most változni fog. Elmesélte, hogy mindenféle szendvicskrémeket találtak ki, ő is, amik megfelelnek a törvényi előírásoknak, és jóknak tűnnek. És kaptunk is belőle kóstolót. Nagyon finomak voltak, tele zöldséggel, különlegesek és ízletesek! Répás sajtkrém, fahéjas-almás túrókrém, , volt valami halas is, meg még vagy 5 féle... Mondta, hogy megadja szívesen a recepteket, hogy csináljunk mi is otthon, hogy a gyerekek szívesen egyék.
A koronát nálam az tette fel, mikor már így csacsogás szinten beszélt róla, hogy kötelező barna kenyeret adni nem tudom, hányszor, és hogy azt milyen sok gyerek nem szereti - és ő maga sem, szóval megérti őket -, és emiatt még arra is figyelnie kell, hogy ne reggelire adja, mert akkor a gyerek egész délelőtt éhes, ha nem eszi meg, és üres gyomorral kell tanulnia. Hanem délután uzsonnára, mert akkor már úgyis nemsokára hazaér, és kap valamit, ha nem eszi meg.

Hát, lehet ezt így is csinálni, szívvel-lélekkel, szeretetből - ugyanúgy kevés pénzből, mint mások.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Szív-ügyeink, vagyis Ábelé

Nem is tudom, mit és mikor írtam utoljára Ábel szívéről. Júniusban megkaptuk papíron és szóban is, hogy meg kell műteni 6 hónapon belül, tehát ebben az évben. Azért a papíron ott volt, hogy ha esetleg mégsem műtik, akkor 6 hónap múlva kontroll... Ez a GOKI, a szívkórház, a saját doktorbácsi a Madarászban azért 2-3 havonta ellenőrzi. Pont ma voltunk. Úgy szokott lenni, hogy mire megyünk, már pont aggodalmaskodni szoktam. Mert mindig van olyan, hogy nem eszik rendesen, vagy nagyon sokat izzad, vagy fáradtnak tűnik, sokat alszik, túl száraz a pelus, vagy hurutos betegség, vagy valami, amire figyelni kell, és ami teljesen magyarázható normális élettani dolgokkal is, de azt mondták, hogy tartsuk szemmel...

Szóval most is így mentem oda, mert túl vagyunk egy antibiotikum kúrán, és még mindig hurutosan köhög, és egy hete tök nyűgös, és mindig izzad, és mintha fáradtabb is lenne, olyan kis nyomi... Jó lenne, ha látná valami szakember. Vártam a megnyugvást, ami mindig ilyenkor szokott jönni, de nem jött. Elvileg jó hír, hogy nem műtik meg ebben a naptári évben tutira. Egyszerűen nem fér bele a műtéti rendbe. Elvileg örülök minden napnak, amivel okosabb, ügyesebb és egyszerűbben lefoglalható lesz, mikor pár napot nyugton kell maradni, mert egy jóóó nagy mellkasi sebe lesz. De az elviekkel szemben a gyakorlatban most nem nyugodtam meg.

Már az is elkezdett aggasztani, hogy elmaradtak a kedves kis megjegyzések, amik a szívuh-ot szokták kísérni, csak száraz adatok voltak, de azt betudtam annak, hogy Ábi rosszul viselte ezúttal a vizsgálatot. Aztán az is, hogy átküldött EKG-ra minket a szomszédba, és addig felhívta a GOKIban azt, aki műteni fogja, hogy beszéljen vele. Ez nem volt a tervben, arról volt szó, hogy majd én hívom fel, hogy el ne felejtsenek minket... Mivel Ábel az EKG-t sem bírta túl jól, ezért csak félmondatokat csíptem el, nem értettem a szakszavakat, de minden mondat második fele úgy folytatódott, hogy "de végülis". Úgy éreztem, hogy szeretné, hogy megvizsgálja Ábit a gokis néni is, de az meg nem. Annyiban maradtunk végül, hogy januárban megyünk újra hozzá, és akkor nagyon-nagyon ragaszkodni fog, hogy az első negyedévben kerüljön sorra, ne csússzunk el nyárig, mert én még annak is örültem volna eredetileg.

Többször kérdeztem tőle, hogy akkor most minden változatlan, se jobban, se rosszabbul nincs? És mindig azt felelte, hogy nincs rosszul (nem rosszabbul, csak nincs rosszul). És megduplázta a vízhajtó adagot is arra hivatkozva, hogy már nagy, de hát csak egy kg-al több, és három hónappal öregebb, mint mikor beállították neki... Ha nem hallottam 15-ször azt, hogy ezzel nincs mit tenni, meg kell műteni, akkor egyszer sem, a ráérünk szó vagy a lehet még várni pedig egyszer sem hangzott el, ezek korábban visszatérő motívumok voltak.

Ennek a doktorbácsinak a hangulatait érzékelem. Nem biztos, hogy megismerném az utcán, ha szembejönne, pedig voltunk már párszor, de pl. biztos voltam benne, hogy ő vizsgálta Nándit másfél évesen, mikor kékült a szája: a rendelőben levő hangulatra, fílingre, légkörre emlékszem. Hogy azonnal megnyugodtam, és elhittem neki, hogy nincs baj. És ezzel nem volt most valami rendben. Ezek miatt én most azt gondolom, hogy a protokollt nézve valahol a határon innen vagyunk még, amikor már muszáj műteni, de a szélén.

Úgyhogy most nem tudok megnyugodni, amúgy is feszesre vagyok húzva egy csomóminden miatt. Most azt találtam ki, hogy elmegyünk pár hét múlva privátban egy másik kardiológushoz, aki sebész is, hogy mondjon egy másodvéleményt. Hogy ne az legyen, hogy időhiány miatt egyszer csak rosszul lesz, és akkor meg már sürgősen kelljen műteni, meg agyon gyógyszerezni.

Na, szóval itt tartunk. Majd lesz valahogy. Kapaszkodok a keresztbe, milyen jó, hogy ez van, milyen mélyre lehetne zuhanni...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Misi lelke

Ábelnek énekelgetek, hogy elaludjon a saját ágyában. Ma este a "Sárgul már a fügefa levele..." kezdetű népdal jutott eszembe, azt énekeltem, mikor harmadszor is a végére értem, Misike megszólalt:
- Ez nem csak arra jó, hogy Ábel elaludjon tőle. Ez olyan, mintha a szívemben szólna.

Eddig is szerettem, de azt hiszem, mostantól ez lesz a kedvenc népdalom...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Szerintem a nyarat csak álmodtam

Tegnap délben ültem a padon a portán, bemondták a gyerekeket, és nem jöttek. Esett az eső, Misi fel alá mászkált, aztán Nándi megérkezett és nem válaszolt egy kérdésre sem, mert belemerült az új olvasókönyvébe. Jöttek az ismerős szülők, beszélgettünk, gyerekeket küldtünk be, hogy szóljanak már, mert biztos nem hallatszik a hangszóró, és tényleg, de fél óra alatt meglett mindenki...

És akkor arra gondoltam, hogy olyan, mintha ez a 11 hét nyár és nyári szünet nem is lett volna. Hogy örökké és minden nap ott ülök  a portán és várom a gyerekeket, hogy jöjjenek.
Azt hiszem, visszazökkentünk a hétköznapokba.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

eső

Mindent elmondok, ha közlöm, hogy kb 10 cm eső esett az elmúlt 24 órában, és a tetőnk fele még hiányzik? Szegény ács kétszer volt kint, hogy mentse, ami menthető, bőrig ázott, most már talán újabb vizek nem lesznek, mi meg fűtünk és ventillátorozunk nyitott ablak mellett, hogy száradjon minden. És közben szakadatlanul zuhog...

Jó: megtaláltam az élelmiszermoly invázió gócpontját (egy marék kiszóródott mogyoró a nasis szekrény alján, ahova mostanában nem nyúltunk), és likvidáltam. És három újabb egércsapdát szerzett be Gergő.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS