Szerintem a nyarat csak álmodtam

Tegnap délben ültem a padon a portán, bemondták a gyerekeket, és nem jöttek. Esett az eső, Misi fel alá mászkált, aztán Nándi megérkezett és nem válaszolt egy kérdésre sem, mert belemerült az új olvasókönyvébe. Jöttek az ismerős szülők, beszélgettünk, gyerekeket küldtünk be, hogy szóljanak már, mert biztos nem hallatszik a hangszóró, és tényleg, de fél óra alatt meglett mindenki...

És akkor arra gondoltam, hogy olyan, mintha ez a 11 hét nyár és nyári szünet nem is lett volna. Hogy örökké és minden nap ott ülök  a portán és várom a gyerekeket, hogy jöjjenek.
Azt hiszem, visszazökkentünk a hétköznapokba.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése