Szív-ügyeink, vagyis Ábelé

Nem is tudom, mit és mikor írtam utoljára Ábel szívéről. Júniusban megkaptuk papíron és szóban is, hogy meg kell műteni 6 hónapon belül, tehát ebben az évben. Azért a papíron ott volt, hogy ha esetleg mégsem műtik, akkor 6 hónap múlva kontroll... Ez a GOKI, a szívkórház, a saját doktorbácsi a Madarászban azért 2-3 havonta ellenőrzi. Pont ma voltunk. Úgy szokott lenni, hogy mire megyünk, már pont aggodalmaskodni szoktam. Mert mindig van olyan, hogy nem eszik rendesen, vagy nagyon sokat izzad, vagy fáradtnak tűnik, sokat alszik, túl száraz a pelus, vagy hurutos betegség, vagy valami, amire figyelni kell, és ami teljesen magyarázható normális élettani dolgokkal is, de azt mondták, hogy tartsuk szemmel...

Szóval most is így mentem oda, mert túl vagyunk egy antibiotikum kúrán, és még mindig hurutosan köhög, és egy hete tök nyűgös, és mindig izzad, és mintha fáradtabb is lenne, olyan kis nyomi... Jó lenne, ha látná valami szakember. Vártam a megnyugvást, ami mindig ilyenkor szokott jönni, de nem jött. Elvileg jó hír, hogy nem műtik meg ebben a naptári évben tutira. Egyszerűen nem fér bele a műtéti rendbe. Elvileg örülök minden napnak, amivel okosabb, ügyesebb és egyszerűbben lefoglalható lesz, mikor pár napot nyugton kell maradni, mert egy jóóó nagy mellkasi sebe lesz. De az elviekkel szemben a gyakorlatban most nem nyugodtam meg.

Már az is elkezdett aggasztani, hogy elmaradtak a kedves kis megjegyzések, amik a szívuh-ot szokták kísérni, csak száraz adatok voltak, de azt betudtam annak, hogy Ábi rosszul viselte ezúttal a vizsgálatot. Aztán az is, hogy átküldött EKG-ra minket a szomszédba, és addig felhívta a GOKIban azt, aki műteni fogja, hogy beszéljen vele. Ez nem volt a tervben, arról volt szó, hogy majd én hívom fel, hogy el ne felejtsenek minket... Mivel Ábel az EKG-t sem bírta túl jól, ezért csak félmondatokat csíptem el, nem értettem a szakszavakat, de minden mondat második fele úgy folytatódott, hogy "de végülis". Úgy éreztem, hogy szeretné, hogy megvizsgálja Ábit a gokis néni is, de az meg nem. Annyiban maradtunk végül, hogy januárban megyünk újra hozzá, és akkor nagyon-nagyon ragaszkodni fog, hogy az első negyedévben kerüljön sorra, ne csússzunk el nyárig, mert én még annak is örültem volna eredetileg.

Többször kérdeztem tőle, hogy akkor most minden változatlan, se jobban, se rosszabbul nincs? És mindig azt felelte, hogy nincs rosszul (nem rosszabbul, csak nincs rosszul). És megduplázta a vízhajtó adagot is arra hivatkozva, hogy már nagy, de hát csak egy kg-al több, és három hónappal öregebb, mint mikor beállították neki... Ha nem hallottam 15-ször azt, hogy ezzel nincs mit tenni, meg kell műteni, akkor egyszer sem, a ráérünk szó vagy a lehet még várni pedig egyszer sem hangzott el, ezek korábban visszatérő motívumok voltak.

Ennek a doktorbácsinak a hangulatait érzékelem. Nem biztos, hogy megismerném az utcán, ha szembejönne, pedig voltunk már párszor, de pl. biztos voltam benne, hogy ő vizsgálta Nándit másfél évesen, mikor kékült a szája: a rendelőben levő hangulatra, fílingre, légkörre emlékszem. Hogy azonnal megnyugodtam, és elhittem neki, hogy nincs baj. És ezzel nem volt most valami rendben. Ezek miatt én most azt gondolom, hogy a protokollt nézve valahol a határon innen vagyunk még, amikor már muszáj műteni, de a szélén.

Úgyhogy most nem tudok megnyugodni, amúgy is feszesre vagyok húzva egy csomóminden miatt. Most azt találtam ki, hogy elmegyünk pár hét múlva privátban egy másik kardiológushoz, aki sebész is, hogy mondjon egy másodvéleményt. Hogy ne az legyen, hogy időhiány miatt egyszer csak rosszul lesz, és akkor meg már sürgősen kelljen műteni, meg agyon gyógyszerezni.

Na, szóval itt tartunk. Majd lesz valahogy. Kapaszkodok a keresztbe, milyen jó, hogy ez van, milyen mélyre lehetne zuhanni...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

4 megjegyzés:

ivetabt írta...

Nem vagyok hívő, de az utolsó két mondatod szíven talált engem is. Menj el másik orvoshoz, főleg így, hogy valószínűleg azt érzed, már meg kellene operálni, ha lenne rá idő. De nincs. Te ezt érezhetted az orvosotokon, hogy ő már inkább most műtené, de gondolom nem fog ellent mondani a másik orvosnak. Menj el egy harmadikhoz, nyugodj meg, vagy bizonyosodj meg, de ne maradj kétségek között. Jobbulást a kicsinek és sok erőt kívánok neked ♥

adri írta...

Szia, a dunaujvarosi korhaz gyerekkariologus asszonya, (Breitner Vali neni) kozeli ismerosunk. Megkerdezzem, hogy tud e benneteket fogadni? Nagyon jo szakember, szivesen felhivom, hogy tud e nektek segiteni.
Udv, Adri

Névtelen írta...

Szia, jól teszed, ha megmutatod másnak is a kisfiadat.
Megnyugodni biztos nem fogsz, de lehet/reméljük, hogy okosabb leszel.
Akkor meg ott lesz a kérdés, hogy Atyaég hogy döntsünk, mi legyen, várjak, ne várjak?
Nagyon várom, hogy írj!
szia, Ági

Szitya írta...

Kikocs, drága!
Most jól visszaolvastalak. Ábel miatt izgulnék én is, vinném máshoz, az tuti. Ha te, az anyukája, nem vagy nyugodt, annak oka van! Járj utána!!!! És nagyon szurkolok nektek!!!! Puszi

Megjegyzés küldése