szavak

Most már naponta gondolok rá, hogy milyen jó lenne rendet rakni itt a blogocskán, hogy legyen új profilkép, meg vonalzó a gyerekeknek, meg tenni képeket, mert olyan szépek! És mindjárt itt a szülinap, és csak hogy egyszerű legyen, előtte a háromnak a farsang is, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap, mind mind csupa buli...
De közben most múlik pontosan, és el fogjuk felejteni a kis tünemény kis dolgait. A kis tüneményét, akiért minden nap hálát adok, hogy nem kell még elengedni a picike kort, hogy van még egy kis felhőtlen boldogság, van még olyan, akit nem gyötörnek azok a gondok, amik azokat, akik már életük egy részét a külvilágban élik. Akibe bele lehet feledkezni, tűri, hogy nyúzzuk, szeressük, kacag és mosolyog, és ha látja, hogy miatta, hát rátesz mégegy lapáttal.

21 hónapos és még mindig nem beszél a mi nyelvünkön. Van egy nagyon minimális szókincse, de nem mond sem igent, sem nemet, sem apát, sem anyát. Mond viszont Rékát, ami az összes testvére, és a család is egyben. És mondja, kitartóan mondja a csigát. Ezt a szót megszelidítette, uralma alá hajtotta, és magáévá tette, birtokolja vele az összes csigát és csiga szerű élőlényt, tárgyat és fogalmat, valamit azokat, amik kapcsolatba hozhatóak a csigával. Mint például kakaóscsiga és az összes péksüti, az okostelefon, amin van csigás játék, a rajzolás, merthogy csigát szoktak neki rajzolni a gyerekek, és akkor már az összes rajzeszköz is, és így tovább minden, ami a kis szöszi fejében összeköthető a csigákkal. És ha lát egy csigát, rajzolva, vagy játékban, a szó szoros értelmében elömlik az öröm nem csak az arcán, hanem az egész környezetén.
Vannak még csoportok. A pipi, ami minden madár. Az i-ó, ami az autó, az autózás, utazás, elmenés, valamint minden jármű. Mikor vártuk a mentőt, teljesen elhagyva magát feküdt apa karjában, de mikor meghallotta a szirénát, ránézett apára, az arcához tette a felemelt mutatóujját, és halkan mondta, hogy i-o! A kkkkááá, ami nem tudom miért, de a zene, ahol meg tudja hallgatni az Apu vedd meg nekem a várost meg a Van valami a levegőbent, esetleg a Nyári gyerekek a balatonpartont.  Szigorúan csak magyarokat. Ha kezébe kaparint egy okostelefont vagy meglátja, hogy gépezünk, azonnal keresi a piros háromszöges ikont, és hangosan kkááázik és háháááázik. Mert ha valaminek örül, azt mondja, hogy fufúúúú! háhááá! És mély hangon erőből nevet. Leírhatatlan... :) Ha pedig elvesszük, összeomlik, de teljesen. A legviccesebb, hogy ki-be lehet ezt a két funciót kapcsolgatni...
Mondja még, hogy baba. A mikulásra, hogy hohohóóó. És van egy kép, amin ő van mikulássapkában, az a hohohhó baba. Baba egyébként a bili is, amibe néha boldogan belepisil, majd örömtáncot jár, tapsolva forog és éljenzi magát háhháháá kiáltásokkal és a pisi látványos megnézésével.
És mondja, hogy papagáj. Ez egészen máshogy hangzik az ő nyelvén: kugugé. Az állatok közül a bárány a bíí, ami fedi a takaróját is, amin bárányos huzat van. A tehén a bááá. És ha már bá, akkor a baa a banán. A kakas pedig a kukkukku. Macska a miá, kutya a vááá.
Azt hiszem, ezeken kívül már csak két felismerhető emberi szót tud, ami minősíti a családunkat. Mindkettőnél nagyon sajnálom, hogy írásban nem lehet visszaadni a hangsúlyt. Ez a két szó a MI? és a MIÉRT? Mindkettőt a lehető legkevésbé tisztelettudó hangsúllyal tessék elképzelni, ami minden alkalommal megnevetttet mindannyiunkat, és próbáljuk minél többször előidézni. Pont olyan sokszor, ahányszor majd visszaszorítani szeretnénk egy-két év múlva.
Ja, és a gooo. Ez a gól, a labda, minden ezzel összeköthető dolog, pl focicipő is, és a csoki. Mert egyszer ősszel volt egy focilabda alakú csokink.

Ezeken kívül azt hiszem, mást nem mond. De mindent elmutogat, megkérdez, meghallgatja a magyarázatokat, elképesztően jól megérteti magát. Nem játszik játékokkal, csak van, jön megy, mesélteti a Boribonokat és Thomasokat, szaladgál, dolgokat talál, molyol, rávesz minket, hogy szeretgessük, csikizzük. És utánozza a tesókat mindenben. Vagy ráveszi őket, hogy ők utánozzák őt, az még viccesebb. Még a pukizóversenyt is elnézem nekik. Najó, néha autózik meg néha vonatozik. Vonatozni szeret.

Szóval jó nagyon, hogy van kibe belefeledkezni, és csak nézni, hogy cuki. Kicsit néha időutazás is, látni benne a többit, Rékát, Nándi, Misit... Legjobban Nándit, ami néha kicsit ijesztő is, de még el tudom hessegetni. Nándi egyébként kollégának hívja Ábit.
Szóval ilyen most. Szuperokos, szuperügyes, szupercuki. Mint a többi.




  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia, nagyon szép (és aranyos) kisfiú.
Jó lesz látni a többieket is
:-)
Ági

jutkaditka írta...

Jóképű fiatalember:)
Ahogy olvastam a leírást, azt gondoltam, hogy ehhez jó lenne egy kép Ábelről, és a bejegyzés végére valóra vált a kívánságom!
Többi gyerekről is szívesen látnék aktuális fotót:)

Ildi írta...

De aranyos:-) Es nekem ugy nez ki, mint Nandi.
A tobbiekro is irj; kepelj, legysziiiii

Kriszti írta...

Nagyon édes a hohohhó baba :)

Megjegyzés küldése