Érzelmek?

Elolvastam NÁndi kapcsán a Különös gyerekek c. könyvet, ami az asperger-szindrómás gyereket nevelő szülők bibliája állítólag. Tervem, hogy veszek belőle pár példányt, és osztogatni fogom azoknak, akik sokat találkoznak Nándival, pl. a tanárainak, nagyszülőknek. Nagyon sok dolog a helyére került, és villámsebességgel, kb.  egy hét alatt zuhantam át az összes fázison és fogadtam el a tényt, hogy ez van, nincs félrediagnózis.

Az a szép ebben a tünetegyüttesben, hogy nagyon sokféle. Egyik gyereknél ilyen, másiknál olyan, és bizony kerestem a kiskapukat. Például nagyon nehéz volt nekem elfogadni, hogy Nándi ne lenne empatikus. Vagy hogy teljesen kizárt, hogy ne tudná követni azt, hogy milyen érzései vannak a másiknak, ez a tünet nálunk tuti nincs. Van a könyvben egy olyan oldal, ahol sok-sok különböző érzelmű arc van lerajzolva, amin lehet gyakorolni. Még röhögtem is rajta, hogy na, ez még nekem sem menne. Aztán ma este eszembe jutott, és játszottunk egyet. A játék neve: milyen arcot vágok? Különböző érzelmeket tükröző arcokat vágtam, és találják ki, mit mutatnak!

Megdöbbentem. Nem hittem el. Három érzelem ment át az erősen hangsúlyozott arcmimikából. A vidám, a szomorú és a mérges. Réka ott volt kontrollcsoportnak, így ő valóban meglepettnek látta azt, amit Nándi ordítósnak, és sajnálkozónak, amit Nándi idiótának.
Aztán fordítottunk, én találtam ki, és Nándi is eljátszott arcokat. A kakilóst, a minionost, az őrültet, és még nem is tudom mit. Nem érzelmeket, cselekedeteket.

 Mindenesetre jót nevettünk, én pedig alaposan elgondolkoztam. Efelett különösen nehéz napirendre térni, és milyen sokmindent ír át, ami számomra egyértelmű. Kifejezetten profi vagyok az emberi kapcsolataimban, érzékeny a rezdülésekre, apró fintorokra, gesztusokra, jelzésekre. Hogy lehet ezek nélkül élni? Hogy ebből valaki a mosolyt, a lekonyuló szájat, az összehúzott szemöldököt látja csak meg, és ha az a száj nyitva van, az már csak ordítás lehet... Nem csoda, hogy nem figyeli az embert beszéd közben, hiszen nem mond neki semmit...

Ilyenkor esek kétségbe, hogy egyrészt hogy nem vettem észre, meg hogy ÉN hogy fogom tudni legyőzni magam, hogy megértsem és segíteni tudjam a lelkét. És a többi ember? Akik nem szeretik úgy, mint én?
No, majd valahogy lesz. Addig meg még emésztem.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2 megjegyzés:

Viki írta...

A különleges gyerekek című film már megvolt? Asszem ez volt a magyar címe, már elég régen láttam. Nekem nagyon tetszett. Egy család mindennapjairól szól, ahol az anya egyedül neveli 7 gyerekét, akik közül a négy fiú mind az autizmus egy bizonyos formájában "szenved" (eh ez de hülye kifejezés, na mindegy), csak az egyikük aspi, főleg az ő szemszögéből látjuk a családot. Szóval ajánlom megnézésre, nem csak érintetteknek ;)

elem29 írta...

Nálunk kedvencek között a Grimassimix társasjáték, egy próbát megér!

Megjegyzés küldése