Mosoly

Jó Nándival kettesben lenni. A többiekkel is, de Nándival ketten lenni az egyetlen esély arra, hogy meglássak valamit abból, ami a lelkében van. Sokkal több idő és figyelem kell neki, hogy akár egy félmondatot mondjon a legón, a katonákon és sárkányokon kívül bármiről.
A mai kaszkadőr-edzés is egy ilyen lehetőség volt.

Nem akart menni. Jó volt, mert mondhattam azt, hogy nem kötelező menni, maradjunk itthon. De menni akart mégis, mert különleges dolog ez az edzés, tényleg nem hasonlítható egyáltalán semmihez, amiben sport címszóval része szokott lenni az ifjúságnak. Talán mert csupa olyan gyerek jár oda, akinek nem kötelező menni. Nincs előre befizetés, nincs bérlet, amit le kell járni x időn belül, nincs menőzés és kivagyiskodás, nincs kínlódó gyerek, aki nem tud magával mihez kezdeni, mert halálosan unja, nincs vasfegyelem, csak szerető szigor, amibe belefér néha egy kis léháskodás a szivacsgödörben vagy a gumiasztalon, és amitől szívvel-lélekkel csinálják az ötödször 10 fekvőtámaszt is, mert érzik, hogy értük van. Olyasmi, mint az iskolai focik, csak a csapatjátékrész nélkül, ami nekünk jó.

Szóval mentünk, és a 20 perces utat megpróbáltam felhasználni arra, hogy kiderítsem, vajon miért is van ez a kettősség. És hát eljutottunk addig, hogy nem ismer senkit, nincsenek barátai, nem mer megszólítani senkit. Mondtam neki, hogy akkor mosolyogjon rá valakire, és az majd megszólítja őt, mert a mosolynak mindenki örül. Vagy legalábbis majdnem mindenki. (Hátha az aspergeresek nem...)
Csend lett, én vezettem. Egyszer csak láttam a szemem sarkából, hogy valamit ügyködik, odanéztem,  lehajtotta a napellenzőt, hogy lássa a tükörben magát, és a száját próbálta kézzel mosolygásra húzni.
Egyszerre volt vicces és szívfájdító, hogy nem megy a mosoly, ha nincs hozzá valami konkrét mosolyogni való. Próbáltuk a vízibiciklit, de az sem volt jobb, aztán szerencsére odaértünk, és inkább előreszaladt.

Aztán persze sikerült segíteni, mert jöttek újak, és Nándinak megmutattam egy új kisfiút, akinek be mert mutatkozni, és fellelte a múltkori kislányt is, akivel párban voltak. Aztán lett sikerélmény is, mert áttették két nagylányhoz, hogy tanuljon is valamit vívásból (akik nem keseregtek emiatt), és ő is részt vehetett a koreográfiában, bár bemutatkozni nem mert, és elfelejtett szinte mindent, amit megbeszéltek. És itt jött be az edző bácsi hatalmas érzéke a gyerekekhez, mert a kis bemutató után odament Nándihoz, kezet nyújtott neki, és hangosan gratulált, hogy milyen ügyes volt.
Az edzés menete ugyanis az, hogy némi egyéni kardgyakorlat után párban, vagy hármasban kitalálnak egy koreográfiát, amit aztán előadnak mindenki előtt, és az új tanult elem benne van ebben. Az utóbbi két órán pl. azt gyakorolták, hogy hogyan verjük ki a másik kezéből a kardot. A régebbiek mindenféle rúgásokkal és gurulásokkal meg verekedéssel tarkított előadásokat csinálnak, az újak azért elég viccesek még.

És volt még sok nehézség, mert a kudarc nehezen megy, és még mindig nem sikerült jól a zuhanás, miközben a nagyok kb. 7-8 m magasról ugrottak "fejest". Volt befordulás, elmenekülés, és magát legyőzés is, mert a játékidőben fél méter magasról azért sikerült neki is, ami nem ment. Volt kétségbeesés a falakon levő feliratok miatt - tiltották azt, amit ő csinált, szerencsére volt elég lélekjelenlétem mondani neki, hogy az csak az atlétákra vonatkozik, ő pedig kaszkadőr, úgyhogy neki szabad. Ott kell lenni vele, mindenhogyan.

És közben sajnálom a Misit, mert neki való lenne ez is, de ha odamegyünk, és Misi ügyesebb esetleg, akkor megint rossz lesz mindenkinek, Nándinak azért, mert nem megy, és feladja, Misinek azért, mert Nándi verni fogja, mert megint van valami, amiben ő a jobb. Most éppen egész jól vannak, a perceknek köszönhetően. És közben ott van az is, hogy miért Nándi határozza meg azt már megint, hogy Misi mit csinálhat, és mit nem, de az is igaz, hogy eszembe nem jutott volna Misit kaszkadőr edzésre vinni. Őt tornázni kéne vinni, meg ott van neki a foci, és az úszás, és remélem, megszereti az atlétikát is, meg mennek majd korizni... Legyen mindenkinek saját világa, amiben boldog, csak jó lenne, ha nem egymáséra vágynának közben. Jó lenne, ha elég bölcs lennék kezelni ezt a helyzetet, és elhitetni velük, hogy nem másokhoz, hanem magukhoz kellene mérni magukat.


  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2 megjegyzés:

elem29 írta...

Köszönöm , hogy ajánlottad a Bethesda Kids-t. Írtam nekik, várom a visszajelzésüket.

kikocs írta...

na, eszemben voltál, megnyugtatott, hogy megtaláltad, remélem azóta már kerestek is, és talán időpontotok is van...

Megjegyzés küldése