percek

Nándi abszolút motiválhatatlan. Vagyis annak tűnik. Gyakorlatilag azonnal nyuszika-fűnyíró effektusra vált, mihelyt valami feltételt állítunk elé: ha .... akkor .... Ebből csak azt tanulta meg, hogy ilyeneket halljak tőle, hogy "ha nem csinálsz nekem jeges kávét, akkor nem írom meg a leckémet." Vagy "széttépem a matekfüzetem." Vagy "kiborogatom a játékokat a földre." Vagy "oké, ne engedd meg, nem is akarom, legyen nekem rossz!" 


Volt egy nagyszerű beszélgetésünk, amit ide is másolok egy az egyben, eléggé olyan volt, mintha tarkónvertek volna egy homokkal töltött zoknival.
Egyik este ugyanis beszélgettünk róla, hogy miért kell felírni mindent, amit mondanak - mert elfelejtjük. Viccesen mondtam neki, hogy akinek nincs elég esze, legyen notesze. Erre ő:
- Az én fejemben nincsen már semmi, csak szavak, amiket mondtak nekem. Az olvasás egy kicsi helyet foglal, a matek az egy irinyó-pirinyót, mert abban most a legszarabb vagyok, a tesi is egy kicsit, meg a sakk...
- Akkor mivel van tele a fejed?
- .... Verekedéssel.
- Szomorúsággal?
- Főleg azzal, mert engem mindig csak szidnak.
- De hát szoktuk mondani neked, hogy ügyes vagy, sokszor!
- Igen, de csak a katonásban.
- Tegnap, mikor együtt tanultunk, mindig megdicsértelek, mikor sikerült megoldani egy feladatot. Az, hogy ügyes vagy, az nem dicséret?
- Nem tudom... A katonásban a csalásokkal kapcsolatban szeretnék megkérdezni valamit...
Ezzel zárta a témát.

Anyának leesett 8 és fél év, najó, mondjuk nyolc év után, hogy a gyerek nem veszi a dicséret általánosan használt módjait. Ezért mér csak a saját mércéjével. Na, bravó...
Úgy néz ki, sikerült elcsípni azonban a kiszámíthatóság és motiválhatóság egy módját, ami be tudja venni a szögletes kanyarokat is a csavaros eszében. Nándi pár napja perceket kap jutalomként, amiket beválthat. Arra, amit akar, és hát mit akar? Kütyüzni. Mindegy, bármit, csak lássa, hogy érdemes, mert ő okos, ügyes, stramm legény. Szép lassan fektetjük a szabályokat, lassan talán bevesszük az utolsó kanyart is. 

Alap az volt, hogy hétköznap nincs kütyü, hétvégén akkor, amikor Ábel alszik. Ezt lehet kiegészíteni a percekkel, amit hétközben napi max fél órára válthat be, hétvégén korlátlanul. Ha olyan sokat összegyűjt, akkor akár egész nap is játszhat. Nincs levonás. Ami jót megtett, az meg van téve, kész. És a mai új szabály, SOHA TÖBBET nincs előre beszámított perc :) . Csak a már megszerzett perceket lehet lejátszani. Majdnem elbukott a rendszer ezen az apróságon, ami egy tegnapi, apával nem összehangolt cselekvéssorozat következménye lett. Megbeszéltük, ha mégis mégegyszer ilyent engedek, Nándi jól fejbevág, és amíg ájultan fekszem, addig játszik. 
Ja, és köteles ő beállítani az órát pontosan, és csipogásnál letenni. A hétközben megmaradt perceket pedig minden este beírjuk a naptárba. 

Miért jár? Mindenért. A helyes viselkedésért, a helyes viselkedés megpróbálásáért, a leckéért, ha kedvesen szól a másikhoz, ha mégsem üti meg, csak ráordít, még azért is. Ha nem ugráltat mindenkit, ha önálló, ha jelentkezik, ha örömet okoz... Minél nehezebb, minél jobban ki kell fordulnia magából, a kis rugalmatlanságából, annál több percet kap. Egyet, kettőt, hármat, egy tantárgyból nyafogás nélküli leckeírásért pl. ötöt. Múltkor 15 perc alatt írta meg az egészet, kapott 15 percet érte, három tárgy volt. Nem is tudom, mikor volt ilyen utoljára... De kapott azért is, hogy első szóra szótfogadott, vagy mert szépen rajzoltak a Misivel, hogy lejött elmondani, hogy hülye volt a Réka, ahelyett, hogy megverte volna. Nem is számított ezekre a percekre. 
A suliban is van egy füzete, kerek etikettcédulákra írtam fel a számokat, azokat ragasztja, ha kap. Ott azért nehezebb kicsit. Vagy sokkal. 

Pedig érdemes lenne. Azt hiszem, az én életem pont annyi perccel hosszabbodik, amennyit kiosztok Nándinak. De legalábbis nem vesztegetem el félreértésből zokogó gyerekek vigasztalására. Ma délután egy tündér volt. Harapós tündér, de tündér :) 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

5 megjegyzés:

elem29 írta...

Így ismeretlenül, zugolvasóként: köszönöm, hogy megosztod a gondolataidat, élményeidet, kihívásokat a gyerekekkel kapcsolatban!Az utóbbi ötletadónak is nagyon jó!Erőt merítek az írásaidból(hiányzott, amikor nem írtál)
Nekem a kisebbik fiam hasonlít a te Nándidhoz. Vince még csak 2 éves, de eltér az "átlagostól", környezetünkben nincs hozzá hasonló gyerkőc.

kikocs írta...

Hát, rájöttem, hogy nekem is nagyon hiányzott az írás :) Örülök, hogy segítek vele.
Az biztos, hogy most már mindenkinek azt mondom, hogy ha anya gyanakszik, szakember. És ha hasonlít NÁndihoz, hát akkor Bethesda KidSz, ott van korai diagnosztika, ingyenes, és ingyenes fejlesztést is biztosítanak... Semmit nem olvastam olyan sokszor autizmussal kapcsolatosan, mint azt, hogy mennyire fontos a korai fejlesztés, amiről mi lemaradtunk. De majd most, Ábellel! :)

elem29 írta...

Milyen tünetek után kezdtél el gyanakodni?

Névtelen írta...

Kedves Kikocs! Szintén ismeretlenül, de szívből gratulálok! A perc-jutalmazás egyszerűen ZSENIÁLIS!

kikocs írta...

Elem, Ábelnél az volt a legfurább, hogy hasonlítottak a dolgai Nándihoz. És hogy nagyon furán indult a beszédfejlődése, az utolsó pillanatban. Apát, anyát két évesen mondott. Furán nézeget dolgokat, furán reagál, retteg a gyerekektől, a felnőttek felé még csak-csak nyit egy idő után. Azt hiszem, ez volt a leginkább szembetűnő. Nem nagyon játszik játékokkal, sokat ténfereg, téblábol, figyel, nem rendeltetésszerűen játszik a dolgokkal. Közben meg rém értelmes, mindent ért, szófogadó. Aztán kiakad, és érthetetlen dührohamai vannak, nem olyanok, mint amit három gyereknél dackorszak címszóval megszoktam. Ja, és másfél évesen profin nyomta az érintőképernyős cuccokat. Rosszul lettem, mikor megláttam. A kedvence jelenleg pl. a youtube-on olyan videókat nézni, amikben kindertojásokat bontogatnak...
Szóval fura, na :)

Kedves Névtelen, igen, szerintem is nagyon jó ötlet :) Azóta is működik, legalábbis itthon.

Megjegyzés küldése