Beszélek róla

Átfolyt rajtam a kétségbeesés, már megint a viharra figyeltem, elfelejtve, hogy van nekem hitem, van, akitől segítséget kérjek, és biztos lehetek benne, hogy azonnal kezet nyújt. Jót tesz az embernek néha az önsajnálat, de hogy nem vezet sehova egy idő után, az is tuti.

Hétfőn Ábel F83H0-ás BNO kódjából F8490 lett, csak összehasonlításnak: F8450 Nándi Asperger szindrómája, és F8410 a gyerekkori autizmus. Nem gondoltam, hogy így lesz, de nagyon megviselt.
Kedden kardiológiára mentünk, ott pedig mondták ezt a november 5-öt. Ami úgy önmagában sem lett volna kevés, de vittem a zárójelentésünket, és kértem a doktorbácsit, hogy szóljon már a sebésznek arról is, hogy van itt ez a probléma. És ezt úgy kezelte a dokibácsi a fülem hallatára, hogy van itt ugyan egy diagnózis, de ez egy olyan ügyes, értelmes kisfiú, nincs ezzel semmi gond.

Egyrészt a pszichés állapotom amiatt rezeg az utóbbi 1-2 évben, mert nem tekintenek kompetensnek a gyerekimet illetőleg. 5-10-30 percnyi, vagy bármennyi felületes jelenlét után jobban tudják, mint én, vagy egy szakember, hogy mi a jó nekik, és én, aki a gondolataikat, érzéseiket, álmaikat meghallgatom, jelen vagyok a hisztiknél, örömöknél, életük szinte minden percéről van információm, (kivéve Nándit) én semmit nem tudok jól.
Természetesen a dokibácsi valóban egy cuki, együttműködő gyönyörűséggel találkozott, akinek ugyan nem értette egyetlen szavát sem, és akinek a 10 perc alatt 10-15 induló sírásából mindet sikerült rövidre zárni, de nem tudta, hogy ezt mi előzte meg. Annak ellenére nem tudta, hogy képregénnyel érkeztünk, és azonnal vágta, hogy ezt most úgy, és abban a sorrendben kéne csinálni, ahogy ez le van rajzolva. Az asszisztens el is kérte egyébként a kis rajzunkat.
Merthogy már felöltöztetni sem tudtam Ábit, totál kiborult tőle, hogy doktorbácsihoz kell menni. Őt nem vizsgálja meg senki. És akkor lerajzoltam pontosan, hogy mi is fog történni, kockáról kockára, és az utolsó kocka egy kindertojás volt. Ami azért volt lényeges, mert Ábel mostanában nem Bogyó és Babócát néz a youtube-on, hanem azt, hogy hogyan bontogatnak ki kindertojásokat. Viszont még nem kapott, csak életében egyszer.
Azt sem tudta a dokibácsi, hogy egész készülődés alatt, odafele úton, a rendelőbe menet, és a váróban is ezt a mesét meséltem újra és újra, és a rendelőben már elég volt mondani a kindertojást, és mutatni a rajzot, hogy megnyugodjon.

És ennek a gyereknek kell bent tölteni 2 hetet a kórházban. Nos ettől összedőltem fizikailag, erről most nem írok, nem volt jó, de hazavezettem, és elláttam a gyerekeket egész estig. Imádkoztam sokat, letettem Isten kezébe az egészet, másnap semmi bajom nem volt.
Most elkezdtem göngyölíteni az emberi oldalt. Írtam a sebésznek, hogy szeretnék vele találkozni, 15 percet kérek, hogy kiderítsem, mit lehet bevinni, tablet, szótár, napirend, mivel lehet jutalmazni, a kedvenc pizsamájában lehet-e (ha hazajövünk valahonnan, azonnal visszaöltözik) együttműködőek-e a nővérek egy vizuális napirend használatában, tudnak-e segíteni. A barátnőm szomszédja ott dolgozik a GOKI-ban, megkértem, segítsen összeszedni, hogy milyen dolgok történhetnek Ábival, hogy kis rajzokat készítsek.  Kértem egy igazolást a pszichiátertől, hogy indokolt az, hogy Ábel a lehető legtöbb időt töltse velem. Lehet, hogy jövő héten bemegyek az osztályra is, csinálok néhány fotót.
A legnagyobb parám, hogy Ábit annyira megviseli a kórház, hogy megint összedől, mint a nyáron, pedig az csak öt nap volt, és végig vele tudtam lenni.

Szóval ez van. A hétfő és a kedd után kaptam egy pihenőnapot, majd csütörtökön egy hatalmas pofont az iskolában, amitől megint megszédültem rendesen, de erről nem fogok most írni. Mert minden csupa-csupa kérdőjel. Remélem, jövő héten pont kerül ezek végére.

Most itt tartunk. Megyünk előre, ahogy szoktunk.


  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

12 megjegyzés:

Névtelen írta...

Régóta olvaslak. Minden tiszteletem a tiéd, fantasztikus édesanya vagy. Isten áldja meg azt a sok munkát, amit a gyerekeidért teszel. Sok erőt! Bea

Catherine írta...

Ahogy én tapasztaltam pár éve a GOKI-ban nagyon rendesek és együttműködőek. Tudják mennyire megviseli a gyerekeket és a szülőket is, hogy ott kell lenni. Kérdezz, kérj, legyél kedves és segítenek ahol tudnak. Drukkolok, hogy minden rendben menjen!

Kriszta írta...

Nagyon szorítok értetek.Nem tudom megfogalmazni azt a sok gondolatot ami feltolul bennem mindig mikor olvaslak. Reménykedek hogy kitart az erőd és rengeteget gondolok rátok.

Erika írta...

Nagyon-nagyon sok erőt kívánok nektek!

a mesélő írta...

Te tudod a kulcsot Ábihoz és azt gondolom, hogy szívesen veszik tőled a nővérek is, ha megosztod velük. Egy kisgyerek egy ilyen komoly műtét előtt és után sem szabad , hogy agyon sírja magát, sokat fogsz tudni segíteni a munkájukban és nyilván szívesen veszik majd tőled. Szorítok nektek nagyon!

Ági írta...

Egyszerűen csak annyit tudok írni: FANTASZTIKUS vagy!!!

Ági írta...

Kénytelenek lesznek belátni, hogy csak a közreműködéseddel fogják tudni kezelni/gyógyítani a kisfiadat, muszáj lesz bent lenned Neked is.
Persze a többieknek nagyon fogsz hiányozni.
2 hét hosszú idő, van tervetek arra, ez alatt otthon ki tud segíteni?
Csodás Anya vagy, nagyon nehéz feladatokat kaptál az élettől, de megoldod a szeretet erejével.
Kívánok sok erőt hozzá!

Stewerdesszso írta...

Rengeteg erőt kívánok Neked és a kis harcos Ábinak is!
Áldjon meg titeket az Isten, és kárpótoljon téged minden rossz napért, és kívánom, hogy tudjál örömöt találni minden gyermekedben, és te tudod, hogy fogsz is:-)
"De nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongattatás van. Először megalázta Zebulon és Naftáli földjét, de azután megdicsőíti a tengerhez vivő utat, a Jordán túlsó oldalát és a népek határát.
2
A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. Akik a halál árnyékának földjén laknak, azok fölött fény ragyog föl."

Stewerdesszso írta...

https://www.youtube.com/watch?v=x5e78vJoF9c

Stewerdesszso írta...

"Nem a keresztnél van vége, épp ott indul a megváltás Ami vereségnek látszott, végül győzelemmé vált" ugyan ez más szóval

zsuzsi83 írta...

Nagyon sok erőt kívános és egy csoda maga, amit nap, mint nap csinálsz.

Névtelen írta...

Hát Kikocs nagyon nagy kalappal és nagyon nagy erőt Nektek!!!
Ha kell szállás, bármi, amiben tudok segíteni szólj! De megpróbállak hívni, hátha nem csak Rékáig jutok :D.
Ölellek!

Katy

Megjegyzés küldése