tag:blogger.com,1999:blog-8800839213175985912.post8620145733460332887..comments2023-08-31T13:38:30.156+02:00Comments on Nagycsaládban élni jó :) : A túlfogyasztás ellen a lehető legboldogabbankikocshttp://www.blogger.com/profile/07931596614279996399noreply@blogger.comBlogger7125tag:blogger.com,1999:blog-8800839213175985912.post-14297641117787957942012-05-18T08:06:36.338+02:002012-05-18T08:06:36.338+02:00Tegnap óta ezeken gondolkozom :)
Végiggondoltam jó...Tegnap óta ezeken gondolkozom :)<br />Végiggondoltam jó sok mindenfélét. Végiggondoltam egy csomó családot, akikkel valamilyen módon kapcsolatban állok. Tényleg nagyon nehéz megtalálni az arany középutat. Végiggondoltam az osztályomat is. Vannak köztük nagyon szegények, akiknek nincs választásuk. Ők tuti nem fogyasztanak túl, mégis akadnak köztük boldog gyerekek. Vannak nagyon gazdagok, ahol plazmatévé lóg a gyerekszoba falán, és ezek a gyerekek általában teljesen kiegyensúlyozatlanok. És azok, akiknek van, mégis szerényen élnek, azok a leggondtalanabbak. És ez az amin gondolkoztam. Hogy ez milyen irányú összefüggés lehet. Milyen egészséges és stabil lelkivilága lehet egy olyan 9 évesnek, aki rezzenéstelen arccal tud vállat vonni, mikor a többiek megjegyzik, hogy nincs divatos pólója és márkás cipője. Aki már ennyi idősen átlátta, hogy az életben nem ezek a fontos dolgok. Sajnos ebből a típusból nincs túl sok. Még azt se tudom eldönteni, az én gyerekeim hova tartoznak ebből a szempontból. Nem tudok valami frappáns befejezést írni, de köszi, hogy megmozgattad a gondolataimat e téren :)Orbishttps://www.blogger.com/profile/04398814707758115285noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8800839213175985912.post-46143502725536439812012-05-17T11:56:49.738+02:002012-05-17T11:56:49.738+02:00Nekem az jutott ezzel kapcsolatban eszembe,hogy ha...Nekem az jutott ezzel kapcsolatban eszembe,hogy ha ismerjük a szindrómát, miszerint üres gyomorral nem szabad elmenni vásárolni, mert mindenféle bekerül majd a kosárba, akkor talán ezt érdemes megfordítani is. Vagyis, ha nem szeretnék sok fölösleges, nélkülözhető dolgot felhalmozni, akkor érdemes lenne a lelkemet erősíteni, feltölteni... és akkor csak azokat venném le a polcról, amire szükségem van. Ha érzelmileg, lelkileg stabil vagyok, ha körbe veszem magam jó gondolatokkal, akkor talán könnyebb ellenállni a hirtelen csábításnak, hogy "jajj, de jó, pont kéne egy ilyen". <br />De nehéz, ez tény.<br />Az viszont szerintem mindenképpen örömteli dolog, hogy egyre többen vannak, akiknek fontos, hogy kerüljük a túlfogyasztást! Hogy inkább a minőség és nem a mennyiség. Hogy ne szórjuk a pénzt akkor sem, ha sok van belőle - pláne ha kevés.Bettihttps://www.blogger.com/profile/02672421541506974516noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8800839213175985912.post-46892107521925607112012-05-15T11:37:43.016+02:002012-05-15T11:37:43.016+02:00Szia Kikocs!
Zugolvasóként hozzászólnék, mert nagy...Szia Kikocs!<br />Zugolvasóként hozzászólnék, mert nagyon közel áll a szívemhez, amiről írsz. Személy szerint én is rengeteget papolok a boldogság mibenlétéről, elsősorban a páromnak. Sajnos ő hajlamos a borúlátásra, illetve arra, hogy az anyagi javak terén mérje össze a boldogulást másokkal. Idén már 20 éve lesz, hogy együtt vagyunk (én 37 ő 40 éves), és most kezdi belátni a környezetünkben élő barátok-ismerősök életét látva, hogy nem mindig az a boldog, akinek mindenre van (vagy inkább lenne) pénze, hanem aki a kicsiből a lehető legjobbat hozza ki és az életminősége nem a fogyaszátán keresztül mérettetik meg, hanem a tartalmas, odafigyelő, megélő kapcsolatokon. Amihez sok minden kell, de pénzből a legkevesebb....Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8800839213175985912.post-71836967764832749402012-05-15T07:29:04.887+02:002012-05-15T07:29:04.887+02:00superwomanatwork... hát, ez tényleg rossz :( dacos...superwomanatwork... hát, ez tényleg rossz :( dacos gyerekek vagyunk, valóban, sokszor én is tapasztalom magamon, beszabadulunk az édességespolcra, aztán fáj a hasunk utána, és nem is mindig a pénzhiány miatt.kikocshttps://www.blogger.com/profile/07931596614279996399noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8800839213175985912.post-31897754050526188282012-05-15T07:27:03.952+02:002012-05-15T07:27:03.952+02:00Szitya, de aranyos vagy :)
Egyébként megfogadtam ...Szitya, de aranyos vagy :) <br />Egyébként megfogadtam ma reggelre, hogy este többet nem írok környezetvédelmes bejegyzést, még ha meg is csúszok a magam által szabott hétfői határidővel, mert hajlamos vagyok világmegváltani. És az nem jó. Inkább az volt a célom, hogy elgondolkoztatni, hogy valahol meg lehet találni a normális határt. Mindenkinek a sajátját, ami éppen belefér. Mert ezek a világmegváltó gondolatok követhetetlennek tűnnek nekem, még ha néhány súlyos döntést meg is hoztunk, például, hogy itthon maradok a gyerekekkel.kikocshttps://www.blogger.com/profile/07931596614279996399noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8800839213175985912.post-73393991598480309532012-05-15T06:33:57.864+02:002012-05-15T06:33:57.864+02:00Szia, örülök hogy "kiegészítettük" egymá...Szia, örülök hogy "kiegészítettük" egymás mondanivalóját az említett bejegyzésben:-)<br />A mostani írásod is elgondolkodtatott. Magam előtt láttam olyan gondolatokat, amelyek engem is foglalkoztatnak. Hogy egy példát említsek: éveken keresztül vettem egyet egy konkrét márkájú táskából. A táska a gyengém. Ezeknek nagyon tudtam örülni. Egy éven át! Aztán az idén valahogy elkapott a gépszíj, jött a mert megérdemlem érzés a sok stressz után, közben és már már négyet vettem. Nem luxusmárkáról van szó, de inkább nem adom össze, mennyit költöttem el a négy márkás táskára. Most meg mi van? Szarul érzem magam, már elnézést,mert többek között elrontottam a saját magam örömét, ami éveken át megvolt, mikor az évi egy darabot megvettem. És szükségem sem volt rájuk, csak arra az elsőre. Ott kellett volna megállni. Hát ennyit a túlfogyasztásról...ivetabthttps://www.blogger.com/profile/10759987426648875844noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8800839213175985912.post-49664837495219375782012-05-14T23:08:39.663+02:002012-05-14T23:08:39.663+02:00Szia Kikocs!
Elvben egyetértek veled. Aztán néha m...Szia Kikocs!<br />Elvben egyetértek veled. Aztán néha mégis nehéz ezt követni... De ma úgy jöttem ide kommentelni, hogy eltökéltem: végre megjegyzem neked, hogy engem mindig felvidít az a tény, hogy neked már a blogcímedben is ott egy mosoly!!!<br />Üdv,<br />SzilviSzityahttps://www.blogger.com/profile/04986290075150228468noreply@blogger.com