Nándi osztályában is fociskártya cserebere van. Nekünk meg nincs. Minden gyerek kapott két csomaggal, mikor Réka hazahozta az őrületet, azzal boldogok voltak, Réka cserélgette azt a 10-et az iskolában, egyiket a másikra, a fiúk meg széthányták a magukét.
Na, de most! Az iskolában bizony előkerült. Nándi nagyon szomorúan jött haza, miután bevitte a megmaradt kettőt, hogy neki túl kevés van, nem tud cserélgetni. Vártam, hogy mi lesz a folytatás, kell-e vennünk - elég nagy áldozatokra képes vagyok most, hogy Nándi jól érezze magát az osztálytársai között, különben megveri őket, hiába ő a legkisebb -, de nem jött elő újra.
Tegnapig.
Tegnap délben ugyanis Nándi szégyenlősen mesélte el, hogy Katinéni nagyon megdicsérte, mert rajzolt magának fociskártyákat, és oda is adta a tanító néninek. Emlékbe, ami Nándi szeretetnyelvét ismerve hatalmas dolog. A Zozó adott neki kölcsön egyet, hogy le tudja fénymásolni, de Nándi ebből csak a másolást értette, úgyhogy gyártásba kezdett. És sikere volt. Aztán egész este fociskártyákat rajzolt, nem pálcikaemberekkel, hanem husisokkal. A nagyon értékes fociskártyák csokipapír hátuljára vannak rajzolva. A terve az, hogy csinál sokat, becsomagolja egy "szalvétába vagy vécépapírba", és árusítani fogja. Réka, a menedzser és marketinges, az ő ár-javaslata ötezer forint.
Meglátjuk. Mindenesetre az ilyenek miatt mondom mindig, hogy Nándi különleges kisfiú.
Fociskártya, avagy nem tudok betelni Nándival
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Az osztálytársai nem nevették ki, amiért fociskártyát rajzol? (mert engem biztos kinevettek volna :) )
A NÁndi maga menőnek érezte. És a tanító néni is nagyon megdicsérte. Boldog volt. Nem mondta, hogy valaki kinevette volna, én ezt így nem akartam megkérdezni tőle, mert ezzel azt közvetíteném neki, hogy ez gáz.
Szia!
Nálunk a legnagyobb gyűjtögette, tekintélyes mennyiség jött össze. Viszont már csak hányódik ide-oda. Megegyezhetnénk valamiféle cserében :) Ha érdekel, írj nekem!
Megjegyzés küldése