Nagycsaládban élni jó :)

Pár hónappal ezelőtt megtalált egy troll, aki gondolta, belémköt. Van egy mondás, amit nem tudok pontosan idézni, de nagyjából úgy szól, hogy megérteni annyit tesz mint megbocsájtani. És én szinte mindig találok magyarázatot, úgyhogy általában csak sajnálom az illetőt, esetleg mondok érte egy imát ellenségszeretet címén, álmatlan éjszakákat nem okoz.

Ami nekem problémát okoz, az az, mikor teljesen normális emberek lesüllyednek erre a szintre, és megpróbálják megvédeni azt, akit támadás ért. Sok blogon találkozom ilyennel, emiatt kommenteket már csak akkor olvasok, ha írok is. Ez a süllyedés egyébként teljesen észrevétlen, fokról-fokra megy, és abszolút jóindulatból fakad. A beteg emberek másokat bántani próbálnak, hogy megkapják azt a figyelmet, amit a családjuktól és a nem létező barátaiktól nem kapnak meg. Mindenki egyre mélyebbre megy, és néha olyan rejtett bánatok és fájdalmak szabadulnak fel, ami senkinek sem jó. Hiszem, hogy annak sem, aki az egészet generálta. Egy ilyen szócsatából senki nem kerülhet ki győztesen. Mondogatja a hétköznapi blogolvasó, hogy jól megmondtam, de valahol ott van benne, hogy valami  mégsem stimmel. Van egy másik kedvenc mondásom is, amit szintén nem tudok pontosan idézni, de nagyjából úgy szól, hogy ne vitázz az ostobával, mert lehúz a szintjére, és ott a profizmusával elintéz. Ezért vezettem be a kommentmoderációt az első ilyen direkt kötekedés után, amit aztán több nem is követett.

Az teljesen rendben van, ha valaki kommenteli azt, amit írtam. Ha nem lenne rendben, nem engedélyezném. Örülök is a kommenteknek. Azonban ha valaki a gyerekemre szórja a homokot a homokozóban, akkor a kölkömnek is azt mondom, hogy menjen arrébb. Ha viszont a mi privát homokozónkban szórja a homokot, rászólok, és ha nem fogad szót, elküldöm, menjen a játszótérre azokhoz, akik ezt szeretik.

Ez most a rászólás.

Ugyanis többen jelezték, hogy mióta moderáció van, elvesztek a hozzászólásaik, azt kapták, hogy nem engedélyeztem az olvasást számukra. Most már túl sokan mondták ezt. És én nem szeretném, ha egy-két beteg ember miatt a normálisak azt gondolnák, hogy nem vagyok rájuk kíváncsi, esetleg kitiltottam őket. Úgyhogy megszüntetem a moderációt.
Amit szeretnék viszont kérni mindenkitől, aki nálunk játszik, hogy ha valaki szórja a homokot, álljon egy kicsit félre, van nálunk hinta is, mondjuk hintázzon, vagy dobálja a labdát a Panninak, az örül is neki. Mihelyt módomban áll, hazaküldöm a rosszalkodót, ne szóljon rá, ne adja vissza, ne vegye el a lapátját se. Tudjuk a játszótérről úgyis, hogy verekedés lesz belőle, ha egy neveletlen gyereket a gyerekünk próbál megnevelni. Magyarul kérek mindenkit, hogy ne menjen bele durva szócsatákba. A profilra kattintva van e-mail cím, ott lehet rendezni a konfliktusokat, én nem szeretnék ennek teret adni.  Ha nincs e-mail cím, akkor teljesen érthető, hogy csak a kötekedésre ment a dolog. Arctalanul, álnéven a frusztrációk kiélése. Járna inkább sportolni, vagy költené az internet előfizetés árát pszichológusra... Vitázni lehet, egymás között is, tőlem fórumozni is lehet a kommentsávon, szívesen fogadom az ellenvéleményeket, normális hangvételű kritikákat is. Ha esetleg nagyon bánt valakit egy komment, amit még törlés előtt sikerült elolvasni, és támogatásotokról szeretnétek biztosítani, azt e-mailben is meg tudjátok tenni.
A nem kedves hangvételű hozzászólásokat, és minden erre reagálót törölni fogok, mihelyt olvasom. Akkor is, ha egyetértek vele. És ezt ne vegyétek magatokra. Egyszerűen nem szeretném, ha ilyen dolgoknak nyoma lenne nálam. Igaziból azt szeretném, ha az általam olvasott blogokban sem, de erre sajnos nincs befolyásom, csak annyi, hogy én nem szállok be. Nem érzem magam elégnek ahhoz, hogy mozgalmat indítsak :)

A lényeg, itt nálam minden bántást teljesen figyelmen kívül hagyni.  Még ha komolyan is gondolta, a véleménye egyszerűen nem számít. Ha számít a véleménye, biztosan nem akar bántani. Ez végre egy olyan ördögi kör, ami nem rossz. :)

Köszönöm előre is!