Áttörés a rendetlenség frontján

Egy jó ismerősöm mondta évekkel ezelőtt, hogy kisgyerekes házban pakolni olyan, mint hóviharban havat lapátolni. A helyzetet nehezíti, amikor az embernek hiányzik hozzá a hólapát, vagyis élből rendetlen, mint én.

Szeretném kijelenteni, hogy aki rendetlen, nem jelenti azt, hogy nem tudja, mi a rend, vagy nem érezné jól magát, ha rend van. Igenis vágyok rá, szeretném, frusztrál a kupi, szeretnék megoldást találni, de valahogy olyan áldozattal jár számomra, amit nem tudok meghozni. Teljes körű tisztaságra vágyok, minden sarokban, szekrények mögött, és mindenhol. Szeretném, ha elhúzva egy bútort sosem lepődnék meg. Évek óta keresek olyan takarítónőt, aki nem csak letöröli a taknyos papírzsebkendő alatt a port, hanem ki is dobja, nem lepődik meg rajta, ha arra kérem, hogy a könyvek alatt is töröljön, és akinek nem derogál a szoba közepéra rakott dobozba beledobni, ami véleménye szerint nem a helyén van. Reméltem, hogy ha majd anyósom ideköltözik, segít vagy legalább ösztökél, de ez sem jött be. Próbáltam fly ladyt, saját rendszert, mindent. Nem megy egyedül, mert sosem jutok el arra a szintre, ami kitart addig, amíg újra van erőm, hogy végigcsináljam az egészet. Tudom, hogy másoknak hogy megy, az nekem nem. Az utóbbi években egyre lejjebb csúsztunk. És egyre inkább egyedül éreztem magam a feladatokra, a gyerekek nem segítenek, ha igen, akkor ordítva, hisztizve, megvásárolva, veszekedve. Hát, nem jó.

Mindegy.
Akárhogy is, elég sokat olvastam autizmus, figyelemzavar témában, míg rájöttem, hogy rosszul csináltam a gyerekek bevonását. Nem a neveléssel volt a baj, hanem a feladat kiadásával.
Úgyhogy most listát kapnak, nagyon részletesen lebontva a feladatokat.
RÁjöttem, hogy kevés nekik az, ha azt mondom, hogy pakoljatok el a szobátokban. Ez a feladat 10 részfeladatból áll:
- vonatokat a vonatosba
- autókat az autósba
- legókat a legósba
- playmobileket a playmobilokba
- plüssöket a kosárba
- könyveket a polcokra, egyenesen
- papírokat, ceruzákat az íróasztalra
- ruhákat kivinni a szennyesbe
- sarkokból, bútorok mellől kikotorni mindent a szoba közepére
- aminek nem tudod a helyét, kérj hozzá segítséget felnőttől!

Az íróasztalt is lebontottam hasonlóan. Összesen kb. 40 feladatuk van, mindet pipálják, ha kész. Mindegyik fél-1-2 perc, így gyorsan van sikerélmény, látják, hogy fogy a lista, hogy szépül a szoba, a fürdő.
Csodák csodája, gyönyörűen takarított velem együtt mindenki. Összedolgoznak, nem veszekszenek a feladatokon, segítenek, csinálják, nem kérnek jutalmat. És én is haladok. Most már második szombaton sikerült, remélem, így marad. Így, társaságban sokkal könnyebb, nekem is kedvem van csinálni. Nem állunk nyerésre, de áttörtük a frontot.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

5 megjegyzés:

Mézeskalács írta...

Ez nálunk is csak így működik. Mi forgórendszerben működünk. Aki megterít a vscsihoz, az le is szedi az asztalt, és eredeti állapotba hozza. A második gyerkőc vacsi után elmosogat(persze vacsora előtt elmosom a főzés utáni káoszt, azt úgy sem tudnák megcsinálni) A harmadik gyerek a konyhaszekrényt hozza eredeti állapotába. Másnap forgunk egyet. Lehet plusz feladatot vállalni, egy szem kukoricáért. Vasárnap összesítünk. Egy kukorica 10 forint. Aki a legtöbb kukoricát gyűjtötte kap egy százast. Nekem hatalmas segítség, hogy este nem csak rám hárul minden, ők pedig imádják, hogy gyűjtögethetnek. Ha nincs konkrétan leírva, hogy mit csináljanak, csak ölik egymást, hogy ő nem csinál semmit, én többet pakolok. Én pedig megőrülök az állandó "hajtépéytől" és a végén inkább megcsinálom én csak maradjanak csendben😁 Az a legjobb, hogy az összegyűjtött pénzüket (ami a legszirgalmasabb időszakba sem rúg 3 hónap alatt 500 forintnál többre) nem csokira akarják költeni, hanem nekünk szeretnének belőle szülinapi, házassági évfordulós ajándékot venni.😊 Édesek😊 De mindent konkrétan meg kell mondani nékik, máskülönben még a 12 éves is mindent szennyesbe hord pakolás címén😁

kelle erzsebet írta...

Üdv. Minden irásodat olvasom ,én csodállak ahogy viszonyulsz a problémára hidd el a lassan minden könnyebb lesz csak vigyázz magadra .Veled vagyok ismeretlenül is.

jutkaditka írta...

Szuper ötlet, köszi!

Orbis írta...

Jó tudni, hogy ez máshol is így van :) Nálunk Zselyke az, aki abszolút nem látja a pakolásban a rendszert, és komplett rendrakási terv kell neki hozzá, hogy ne az legyen a vége, hogy a cuccokat három részre osztja: egyiket az íróasztalára halmozza, a másikat észnélkül betömködi a polcok egy olyan szegletébe ahol talál helyet, a harmadik részt, aminek végképp nem talál helyet, körbe kitolja a szoba peremére. Eddig azt hittem, hogy ez egyedi eset, örülök, hogy nem :)

Agnes Sz írta...

Hogy vagytok? Várom, hogy írj, és gondolok rátok ismeretlenül.

Megjegyzés küldése