Adventi naptár

Összegyűjtöttem és összeállítottam, sorba rendeztem a 24 mesét. És kifestő is van mindegyikhez. Meg még van talonban egypár plusz mese is.
Az az igazság, hogy felajánlottam a Segíts Daninak! oldalnak adománygyűjtésre a gyűjteményt, aki legalább 500ft-ot átutal a megadott számlaszámra, annak elküldöm a meséket és a kifestőket.
Látom, hogy az adventi naptáras a legnépszerűbb posztom az utóbbi időben, nagyon sokan kattintanak rá, keresnek megvásárolható adventi naptárat. Nos, itt lehet megszerezni:

http://segitsdaninak.blogspot.com/2010/10/adventi-naptar-kikocstol.html

Egyébként szívesen megosztanám ingyen is a meséket, és december elseje után szívesen elküldöm bárkinek, de az a helyzet, hogy tisztességtelennek tartanám, ha most én meg itt ingyen elküldeném, miközben fel is ajánlottam. Tessék jótékonykodni! :) Egy doboz cigi, két tábla csoki, 5 automata kávé ára. Szerintem nem sok. Főleg, ha azt vesszük, hogy én legalább 20 órát keresgéltem a neten, mire összeszedtem  a szerintem épületes, ovis korosztálynak való karácsonyi, téli meséket. :)
Még ha csak sima borítékba is teszi bele az ember, és lógatja fel mondjuk egy adventi koszorúra, vagy egy szalagra, akkor is jó ötlet. Szerintem :)

Nagyon várom a karácsonyt :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Azé' szeretnek a kölkeim

Szaranyaság ide vagy oda, azért mindig jönnek olyan visszajelzések, amiktől megnyugszom. Ma kettő is.

Reggel öltöztettem őket, Nándira adom a cipőt, fordítva...
- Naaaa! Kacsalábra adtam! - mondom - De béna vagyok!
- Neeeeem! - zengik kórusban azonnal.
- Anya! Te szép vagy!
- Ügyes vagy!
- Okos vagy!
- Kedves vagy!
- A szád se büdös! - kiabálják egymás szavába vágva. Végül Réka összefoglalja:
- Kívül szép vagy, belül finom!

---------------------------

Pihenőidő. Nándi iPhone-nal játszik, én főzök. Elindul felfelé, Rékához, aki mesét néz. Vizuális típusként látom és hallom a lelki szemeim előtt a 10 percen belül lejátszódó jelenetet, ami során ölre mennek a telefonon, és megkérdezem Nándit, nem maradna-e itt lenn velem, amíg főzök. Megáll gondolkozik.
- Jó. Maradok veled. Mit főzöl? Finomat főzöl. Mindig finom, amit főzöl.

Köszönöm gyerekek! :)




(Egyébként annyira zavar, hogy a Nándi címke kisbetűvel van, nem tudom megváltoztatni, hiába írom nagybetűvel már  a második alkalom óta. Nem tudja valaki véletlen, hogy lehetséges-e ezt valahogy módosítani?)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Mi más...

... mint beszokás.

Haladunk. Legalább haladunk.
Reggel fél9kor Rékáékkal együtt vittük Misit, nagyon lelkesek voltak, és ez átragadt szegény kis áldozatra is, keresték a gombákat, Nándi meg Réka nosztalgiáztak, levették a cipőjüket, megnézték a vécét, és Misi kicsit büszke volt rá, hogy akkor ő itt van. Kicsit félve hagytam ott, mert egyedül Regi néni volt, de azt mondta, ne aggódjak. Otthagytam fájó szívvel, persze sírva, hazamentünk a nagyokkal. Innentől ketrecbezárt oroszlánt játszottam, és minden telefoncsörgésre görcsbe ugrott a gyomrom.

10kor írtam egy smst Gabi néninek, hogy Misi bírja jobban, vagy ők a sírást. Erre Kriszti néni felhívott egy fél óra múlva, hogy fél 12-kor várnak. Igaz el-elsírja magát, de bírja a gyűrődést, megvigasztalható. Néha még egy-egy játékot is a kezébe vesz, de aztán eszébe jut, hogy attól jól érezné magát, és inkább sír egy sort.
Szerencsésen bekakilt, így adtak rá bugyipelust, meg örültek, hogy moshatják a gatyát, meg Misit, de hát ez van. Az udvarramenésnek örült, mikor kiderült, hogy nem vagyok ott, kevésbé. Aztán mikor fél12-kor mentünk, egy szomorú arcú kisfiút találtam a játszórész kapujánál (épp akkor ért oda), aki nem sírt ugyan, de nála volt a táskája, a cumija és a gyürögetője... A nyakamba mászott azonnal, és kapott túrórudit, aminek örült. Aztán mikor elindultunk haza, már semmi gond nem volt. Semmi plusz anyásság.
Amikor megkérdeztem, hogy jó volt-e a bölcsi, bőszen bólogatott és arra is, mikor az iránt érdeklődtem, hogy megy-e megint.

Haladunk.

Kedden folytatás. Ott is ebédel. Vagyis marad ebéd alatt. Nincsenek hiú reményeim...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nándifélék

Ma ünneplőben kellett menni oviba, öltöztettem őket. Réka kapott szép fehér blúzt, kis ruhácskát hozzá, harisnya, igazán csinos lett. Nándi felül az ágyban, nézi Rékát:


- Réka! Te nagyon szép vagy! Akármi ruha van rajtad, gyönyörű vagy! 

---------------------------------------------

Előszedtem a téli cipőket. Felpróbálta az egyiket, lépett benne párat. Kicsit, nagyot, majd izgatottan magyarázni kezdett:
- Anya! Anya! Ez, ez! Ez! Ezezezezezez! Engedj ki, valamit ki akarok próbálni! - kiengedtem, leszaladt a teraszról a földre, hatalmasakat odavágta a lábát, majd boldogan felkiáltott:
- Anya! Ez földrengetős cipő! Földrengetős! 

-----------------------------------------------

Egyik nap Nándit nem lehetett kiszólítani az ágyból. Apja végül odament hozzá, lehúzta a fejéről a takarót. Erre visszarántotta, és csak kimorgott alóla:
- Kááávét!

----------------------------------------------

Minap vetkőztetem őket az előszobában, Nándi kezébe fogja a Kika katalógust, nézi, nézi, majd megkérdezte, hogy elviheti-e. 
- De Nándi, abban csak bútorok vannak.
- De elvihetem? 
- Miért kell neked?
- Elvihetem?
- Tetszik neked a kislány aki rajta van? - nézem meg jobban a címlapot.
- (elvigyorodik olyan nándisan) Igen!
Odaadtam... 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Utálom a beszoktatást

Ma hazajöttem, megegyeztünk, hogy hívnak, ha nincs tovább. Egy órát bírta. Ezt az egy órát többnyire végig sírta, egy-egy percre hagyta abba. Amikor már nem tudta egyátalán abbahagyni, hívtak. Holnap új nap.
Ennek ellenére azt mondja, jó volt, és felváltva mondja, hogy megy holnap, illetve nem. Megpróbáltam átverni egy nem ciklusban, és kérdeztem, hogy kér-e holnap túrórudit a bölcsi után, és vigyorogva mondta, hogy nem. Okos. Nagyon okos :)

Persze ahogy eljöttem, azon agyaltam megint, hogy mennyire van szükségünk erre a bölcsire, de aztán nyeltem egyet, és eszembe jutott, hogy már megint torokfájással keltem, pedig még mindig köhécselek az előzőből. Aztán hazaértem, kinyitottam az ajtót, keresztülestem a cipőkön be a nappaliba, és gondolkozni kezdtem, mivel hasznosítsam ezt a kis időt, amíg nincs a környéken gyerek, mert egyik tennivaló sürgetőbb, mint a másik. És ez megint meggyőzött, hogy igenis szükségünk van rá.
Kár, hogy Misin nem érzem annyira, hogy olyan fene nagy szüksége lenne a gyerektársaságra. :( Hiszen itt van neki a két szupi nagytesója, és tökéletesen elégedett velem is.  Na, mindegy, futunk még egy kört holnap.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nemjó

Ma próbáltam otthagyni Misit. A következménye, hogy fél óra alatt háromszor bepisilt, és pelenkát adtak rá végül a felhatalmazásommal. És végigsírta a fél órát. Holnap hosszabban próbálkozunk. Előre utálom. De akar menni, és érti, hogy holnap is ott fog maradni, nélkülem. Csak biztos nehéz neki is.
De mindenkinek szüksége van arra, hogy normális legyek. Máshogy nem tudom, hogy tudnánk megoldani, egyre leharcoltabb vagyok, egy hónapja egyik betegségből a másikba esek, és lassan nem tudok aludni a fáradtságtól, nincs kedvem semmihez, régebben legalább örömmel főztem, most az is egyre inkább kötelesség.  A derekamon van egy fájós anyajegy, azzal sem jutok el hetek óta a bőrgyógyászatra, és a hátam is fáj megint egy ideje, pihenni kéne.
Az otthonsegítős alapítvány nem válaszolt, talán csak azért, mert a nyári szabadságolások közepén írtam, a nagycsaládos egyesületbe belépéshez szükséges további infókat is nemrég kaptam meg, pedig júliusban postáztuk a belépési nyilatkozatot... Mindegy, nehéz nekem úgyis segítséget kérni, nagyon nehéz, nem veszem rá magam újra. Nekifutunk ennek a bölcsinek, aztán ha nem megy, akkor marad a bizalom. Mert nagyobb terhet úgysem kapok, mint amit elbírok. De egyenlőre úgy gondolom, hogy még nem tettem meg mindent.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Bölcsi és bili

Na, két bejegyzést hagytam félbe, írok egy harmadikat. Nem tudok fogalmazni. Úgyhogy előveszem a szokásos uncsi témáimat. Bölcsibe szokunk és bilire :)

A bölcsivel haladunk, Misi lelkes, keresi a gombát mindenhol, és bőszen mondja is mindenkinek, hogy kmmmba :) A Produkciónk: Misi, mondd meg apának, mi a jeled! kmmba. Kmmba. kmkmmmba :)
Úgy tűnik, annak a gondozónéninek, akit Réka is szeretett, sikerült belopnia magát Misi szívébe, legalábbis a környékére, már volt olyan, hogy elvitte magával, és bár sírt Misó, meg tudta vigasztalni. Szóval ez jó nagyon. Nem tudom, mi a baja a Regi nénivel, nagyon aranyos, és szereti a kicsiket, meg a kicsik is őt, de valahogy a fiammal nem találják a közös hangot. Talán rosszul közeledik hozzá, más nyelvet beszélnek, mittomén. Szóval eddig inkább úgy láttam, hogy csak a letépős módszer fog működni, ha egyátalán bölis lesz Misó. Ma láttam reményt felcsillanni az "otthagyok egy békés gyereket" verzióra, amit jobban komálok...
Kiültem a padra kitölteni a lapokat, és egyszercsak Misinél eltört a mécses. Tudnia kellett, hogy ott vagyok, hiszen már előtte is kiültem többször, és akkor is megtalált, meg rálátni a padra a csoportszobából, és így nem is gondoltam, hogy ő sír. Aztán gyanús lett. Nem tudom, mi történt, de teljesen lebénult, és csak ordított. Egy lépést nem tett semerre sem, csak sírt. Mikor rájöttem, hogy ő sír, és mentem hozzá, akkor sem. No, akármi történt, az minden addigi eredményt semmissé tett, még gyümölcsöt sem fogadott el aztán, és a közelemből sem ment el karnyújtásnyi távolságnál távolabb. Az ő karjáról van szó. Egészen, amíg Kriszti néni meg nem jelent ugye a színen. Szóval azért reménykedek. Holnap új nap.

A bili témával meg továbbra is felemásan állunk. Pisinél nagyon ritkán szól előre. Többnyire akkor, ha már egy kicsi bement. Van, hogy csak nagyon kicsi, van, hogy rendesen bepisil. Ha már vizes a naci, akkor azt viszont már szóvá teszi, ez haladás. Ha kérdezem, többnyire mondja, hogy kell-e, de ugye néha van, hogy nem ér rá, és nem válaszol, vagy nemet mond, és 15 perc múlva meg becsurizik... Azt, hogy akkor is vigyem bilizni, ha nemet mond, igyekszem kerülni. Napi 1-2 baleset mindig van. Néha több is. Érdekes, hogy általában mondjuk egy-két órán belül van több.
A kaki téma meg egészen necces. Merthogy fél a kakitól. Eddig ő gyurma állagút kakilt, és most lett neki pont keményebb - lehet, hogy ez össze is függ a ritkább pisiléssel??? -, és megijed, mert nyomja a fenekét. Ha pelenka van rajta még reggel, akkor is.  Sőt! Teljesen kétségbe bír esni, és menekülünk a wc-re, bilire, és sírva, a nyakamba kapaszkodva nyomja ki, amit muszáj. Most kétnaponta játszunk ilyent, viszont olyankor 2-3-szor, mert annyi adagban jön ki. Remélem, hogy az üdvrivallgás, a tesók elismerése, hogy használhatja a wc-kefét, meg hogy soha nem történik semmi extra majd ráébreszti, hogy túl lehet ezt élni. Meg majd gyurmázunk meg sarazunk. Az Rékának is segített anno.

Szóval ezek vannak most így hirtelen.
Meg voltunk Kaposváron négy napot, ami nagyon jó volt egyrészről, másrészről meg jól át kellett gondolnom néhány dolgot, talán majd írok erről is, de a két félbehagyott posztom elég egyértelművé tette, hogy alkalmatlan vagyok mostanában az írásra. :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Kisszínes

Nándi megvágta az ujját egy eltört cseréppel, kapott rá tapaszt. Egy darabig nézte, aztán azt mondta:
- Ez átfáj a tapaszon!

Réka lekiált:
- Anya! Hozd fel a kiskutyáimat! Tudod, a Voltot és a Voltot!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Burok vagy nem burok?

Amikor Réka kb egy éves volt, de lehet, hogy még előbb, a fórumon, ahova írogattam, vitáztunk a magánovi-állami ovi témáról. Én kitartóan, megingás nélküli állami ovi hívő voltam, talán egyedüliként a 13-ból, azzal az indokkal, hogy azokkal az emberekkel kell majd együtt élnie a gyerekeimnek, akik az állami oviba járnak. Ha magánoviba jár, azzal mintegy burokba helyezem, védőszárnyak alá kerül, és olyan válogatott emberek csemetéivel lesz együtt, akik szintén burokban akarják tartani a gyerekeiket. Nem találkoznak olyan konfliktusokkal, amilyenekkel az állami oviban találkoznának, és az iskolában ezekkel nem fognak boldogulni. Van egy előítéletem is a magánintézményes szülőkkel, de ez előítélet, és nem biztos, hogy megáll, én is ismerek ilyent is, olyant is, mindenesetre nem éreztem - és most sem érzem úgy - hogy szívesen tagja lennék egy ilyen közösségnek. 

Aztán elérkezett a 3 éves kor, és szép sorban lettek ovisok a gyerekek - és bizony szinte mindenki állami oviba került. Meggyőződésből a 13 gyerekből 1 db lett waldorf ovis. Kényszerből még más is ment magánoviba, bölcsibe. Pl. Réka is :) Igaz csak egy évre, és nagyon megörültünk, mikor lett hely az államiban. 

Aztán járt oda egy fél évig, és elkezdtem aggódni. Hogy Nándi is sorra kerül nemsokára, ugye olyan kis szertelen. Ha lehet ilyent mondani, a maga módján a legjobb gyerekem, és a legkönnyebben szerethető, de azoknak a pedagógusoknak a kezében, akik ott vannak, lehet, hogy rossz gyerek lesz belőle.  Akár örökre. Nándival egyébként ez a nagy félelmem. Hogy kikiáltják rossz gyereknek, mert a frusztrációit agresszióval vezeti le, ő pedig rábólint, hogy oké, akkor rossz leszek. Holott nagyon jó gyerek, csak beszélni kell vele. Amire ott nincs idő. A minap Marci elmesélte, hogy elment az egyik óvónéni, és jött helyette egy másik. Aki kedves. Kérdeztem, hogy mitől kedves. 
" Azért, mert nem szorítja meg így a kezünket - mutatja a csuklóján - hanem kedvesen szól, hogy menjünk oda "

A lényeg, hogy eljutottunk ide a Kármel kiskertjébe. És elkezdtem gondolkozni rajta, hogy vajon nem burokba kerültek-e a gyerekek. Hiszen olyan szeretettel nevelik őket az óvónénijeik, mintha a saját gyerekeik lennének. Nyilván fegyelemmel, keretekkel, korlátokkal, de úgy, hogy néha úgy érzem, jobb embert tudnak nevelni belőlük, mint amire én egyedül itthon képes lennék egyedül. (Nyilván ebben az is benne van, hogy Gergő nem vallásos, és a hit, a vallás továbbadásában én nagyon kevés vagyok apai aktív támogatás nélkül. Abba sem megyek bele, hogy passzívan hogyan támogat, csak azért, mert szeret, amiért nagyon hálás vagyok.) Természetesen a családi háttér nélkül ez sem lenne hatékony.

Szóval burok ez? 
Többnyire szintén vallásos emberek hordják oda a gyereküket. Olyanok, akik hasonló világot szeretnének látni, amilyent én. Nagyon hasonló az értékrendünk, a világnézetünk, a gyerekneveléshez való hozzáállásunk. Az állami oviban én voltam a csodabogár, csak nekünk volt 3 gyerekünk, itt pedig a nagy többség nagycsaládos, én a kis három csemetémmel nem is vagyok igazi nagycsaládos. 
Nem olyanok az anyukák, mint az állami ovis szülők nagy része, akikkel ha beszédbe próbáltam elegyedni, furán néztek rám, volt, aki nem is válaszolt, nem köszönt vissza. Nem olyanok, mint amilyenekből sokan szaladgálnak a világban, akiknek a gyerekeivel az életben kell elboldogulni majd az én gyerekeimnek. Nem olyanok, akik azt kapják 3 évesen az apjuktól, hogy "ha legközelebb ilyent csinál, akkor jól rúgd bokán! " Nem tv-n nőnek fel, nincsenek kora reggeltől késő estig idegenekre bízva. Játszanak velük a szüleik, közös programokat csinálnak, időt töltenek velük.  Nem a "rosszak" hatása érvényesül többségében, hanem a "jóké".

Vajon burok ez? És ha burok, mikor fognak kikerülni? Ha iskolába kerülnek? (Réka esetében ez elvileg ugye jövőre következik be.) Vagy ha katolikus iskolába íratom, akkor ugyanilyen védőszárnyak alatt lesznek? Ez nem hiszem, hogy garancia... Ez alatt a burok alatt tud-e a gyerekem elég erős páncélt növeszteni a valóságos hétköznapok ellen? Megtartó erő tud-e lenni neki, és elég lesz 2-3 barát, vagy muszáj lesz neki is Batmant nézni és márkás ruhákat beszerezni, hogy elfogadja mindenki? 

Én nem tudom. Én nem jártam oviba. Egyátalán. Viszont arra nagyon emlékszem, hogy nagyon szenvedtem attól, hogy nem voltak barátaim az iskola első két évében. Nem barátkoztam, beszélgettem senkivel, nem hívtak, én talán féltem tőlük. Aki rendszeresen szóba állt velem, azt érzékeltem, hogy az "alja" az osztálynak, olyanok, akik sok feketepontot kaptak, meg olyanok voltak, amilyen én nem akartam lenni. És egyedül engem ülettek fiú mellé. Pedig én jó voltam és okos. Rossz érzés volt. Az sem vigasztalt, hogy valószínű azért, hogy jó hatással legyek rá... 
Biztos nem egészen így volt, ezek ugye 25 éves emlékek, de biztosan emlékszem a csodálatra bizonyos lányok iránt, akik a lakótelepen laktak, és volt műholdas tv-jük, meg az oviban is barátnők voltak, és valami miatt úgy hívtam őket magamban, hogy színesek. Pedig sötétkék egyenköpenyt kellett hordani. Aztán harmadikban lett nekem is barátnőm, mikor átvariálták az osztályt és matektagozatos lettem, és akkor már tudtam másokkal is szóba állni, és valahogy mindig én voltam az, egészen a gimnázium végéig, aki össze tudta kötni a klikkeket az osztályban. Aztán a főiskolán megint nehezen találtam meg a helyem, de ott már nem számított. Egyébként mostanában olvastam Vekerdyt, aki írt arról, hogy a kislányokon gyakran pszihésen jön ki az iskola okozta frusztráció, és erről eszembe jutott, hogy második után nyáron én két hetet kórházban voltam kivizsgáláson, mert rendszeresen rosszullétekre és hasfájásra panaszkodtam, aminek nem találták okát. És harmadikban aztán el is múlt. 

Valahogy ettől megkímélném a lányomat. És a fiaimat. Bár ugye tisztában vagyok vele, hogy ők nem  vagyok én, és nem is kéne talán paráznom ezen.

Na, megint elkalandoztam. Szóval vajon jól teszem-e azt, mikor nem engedem őket tévét nézni? Vajon jól teszem-e azt, hogy ilyen óvodába, és várhatólag hasonló iskolába járatom őket? (Igen, ezt az ovit nem nagyon adnám.) Vajon ha már nem leszek ott, mikor már nem kell állandó felügyelet, ki akarnak-e majd törni ebből a burokból, vagy nyugodtan lehet rajta ajtót nyitni, mert megtartó erő lesz az, amit kaptak addig. Vagy már most kellene nyitogatnom, ha nem is ajtót, de ablakot? Hogy alkalmasak legyenek erre a világra, hogy ne rávessék magukat a minden rosszra, ha egyszer lehetőségük lesz, hanem tudjanak különbséget tenni, és próbálják megváltoztatni, ami tőlük telik. Mikor és hogyan lehet azt a fajta valóságot megismertetni velük, ami elől én is bezárom az ajtóimat, mert nem akarom, hogy az életem mindennapos részei legyenek?
Hiszen nem is igazán az óvodában vannak burokban az én gyerekeim, hanem itthon. Itthon méginkább. Sokkal sokkal inkább. 
Vagy ezek mind mástól függenek? Komplex, kibogozhatatlan körülmények végkifejlete, és nem rajtam és ezeken a döntéseken múlik? 

Nem könnyű anyának lenni...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nándi nap és kaki-trauma

A szobatisztasággal kapcsolatos posztjaim kezdenek lassacskán egy pár hónapos, aranyozott seggű első gyereket nevelő anyukáéihoz kezdenek hasonlítani, amiben semmi másról nincs szó, csak kakiról és pisiről. És ez ma sem lesz másként. Mivel ezzel telt a nap jó része.

Először azért leírom a nap fontosabbik részét. Amelyben Nándink neve napját ünnepeltük. Vittünk az oviba sós rágcsákat, és névnapja alkalmából ő volt az egyik, aki osztogathatta a fogkrémet délben. Pedig kiscsoportosoknak ezt nem szokták engedni.
Délben pedig, hazafelé kapott 3 kindertojást (vajon miért? :) ) és egy tábla csokit, amivel teljes egészében ő rendelkezett. Gondoltam, hogy örülni fog, de nem is sejtettem, hogy ekkora örömet okozok neki ezzel. Hír érték lett. Nem szeret telefonon beszélni senkivel, de ma bizony minden felköszöntőjével hosszasan beszélt, és többször elmondta neki, hogy kapott egy csokit amit egészen megehetett. Meg mindenfélét, ami ma történt. Persze a felét sem ő ette meg, szétosztogatta, nagyon jószívű volt. És még kapott este egy kisautót is. A vágya egy bordó toyota volt, pirosat sikerült szerezni. Most azzal alszik. :)

A további már kakis téma, lehet ugorni :)

A délelőtt viszont azzal telt, hogy Misi nem tudott kakilni. Reggel nagyon igyekezni kellett, mert elaludtunk. Ébresztettük Misit, és nem volt idő megvárni a reggeli adagot a pelusba. Igaz volt már egy gond nélküli kakieresztés a minap bilibe, így nem is aggódtam miatta. Nem tudom, hogy a kakitól való félelme, vagy valami egyéb ok miatt, de kb 9-től fogva el-elsírta magát, ha rájött, és fogdosta a fenekét, visszatartotta. A fél délelőttöt a bilin és a vécén ülve töltöttük sírdogálva, meg ült az ölemben, és ringatni kellett. Megpróbáltam visszatenni rá a pelust, hátha úgy menni fog. Először elutasította, aztán rátehettem, de amikor megint rájött, vitt a bilihez, és le kellett venni róla. Nagyon rossz volt. Teljesen elbizonytalanodtam, meg vertem a fejem a falba, hogy túl korai, és most ezzel szivatom szegény gyereket. És hogy egészen biztos, hogy nem tudja, hogy mi a lényege az egésznek, és a többi és a többi.
Mert persze azonnal beugrott, amit Rékával végigcsináltunk 3 és fél éve, az egész szorulásos téma, ő egy hónapig nem kakilt, csak hetente kb, még a glicerines kúpot is visszatartotta, minden hashajtót, homeopátiát, minden trükköt kipróbáltunk, és nagyon nehezen lettünk túl ezen az egész kakimizérián. Közben elolvastam az egész szakirodalmat a pisi-kaki-bili témában fizikai és pszichológiai szempontból, és hát a nagy része meg is maradt.
És természetesen arra jutottam, hogy ezt az árat most nem fizetjük meg, mert nem éri meg. Misi kapott egy fél glicerines kúpot, ami csak újabb ingereket hozott, amitől újabb bilin üldögélés és sírás lett, és végül elaludt az ölemben olyan 11 után kicsivel. Ráadtam a pelust, elhatároztam, hogy most már nem veszem le róla: jó lesz ez így, jobb a saját, kivárásos módszerem, ami már kétszer bevált. Aztán felébresztettem, elmentünk Rékáékért. Hazaértünk, ivott, játszott, asszisztált a kakiláshoz a két nagynak stb, és egyszer csak megint rakja keresztbe a lábát, facsarodik a kis arca, fogja a kezem, és vonszol a vécéhez. Le kellett venni az egyébként teljesen száraz pelust, feltenni a klotyóra, és szinte kirobbant belőle az adag. Először megijedt, aztán mi ugye örömtánc meg taps meg satöbbi. És pakolhatott vécépapírt a klotyóba, meg integettünk a kakinak, amit ő húzott le.
Innentől már szép az élet. És nem kellett pelus neki, hiába akartam ráadni. Mondjuk nem erőltettem nagyon. Még sétáni is voltunk, és akkor sem történt baleset, pedig kihívtam a sorsot, mert nem vittem csereruhát. Szólt, és elintéztük egy fánál.

Most megint teljes bizonytalanságban vagyok, hogy mi lenne a jó. HIszen a kínjai ellenére nem volt baleset, és hátha túl vagyunk a kínokon is... Holnap talán okosodok majd. Remélem nem ismétlődik meg a nap...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Szoktatok

Ha bárki megkérdezte volna tőlem előadva ezt a helyzetet, amiben mi vagyunk, azt mondtam volna neki, hogy ne próbálkozzon a szobatisztaságra való szoktatással. Mégis úgy döntöttünk, ma sem adunk pelust Misire. Majd mondom magamnak, hogy látod, nem hallgattál rám! :) Ez a vég egyébként, mikor már én sem bízom a saját ítéletemben.
Egyenlőre jól vesszük az akadályokat. Nem volt ma bepisilés, a kakit a reggeli pelusba intézte. Pedig még voltunk is házon kívül, és még ott is bírta. Én nem bírom, hogy ne beszéljem rá, hogy menjünk el pisilni. :) Magától még nem szólt, csak kérdésre válaszol, hogy kell menni, vagy nem. Miután félóránként pisilt még múlt héten, nagyon fura, hogy most két órát is simán bír. Szóval ezért nem tudtam leállni :) Meg Gergő is azt mondta, próbáljuk meg (ha-ha-ha - ez a többesszámnak szólt. Mikor elmegy, akkor veszem le a pelust, mikor hazajön, kb rakom rá az estit :) ).

Nagyon vonz, hogy ne kelljen pelenkázni, bár a kitartásom ellenére nem igazán hiszek a sikerben. Adok magunknak még két hetet. Látom a lelkesedést Misin, és nem tudom nem kihasználni. Más nagyfiúsodási jelek is vannak, de még nem merek róluk beszélni... Remélem egy-két hét múlva lesz egy Misi a szupernagyfiú c. poszt :) És képeim is vannak...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Teljesen hülye vagyok

Hajlok arra, hogy Misi holnap se kapjon pelenkát. Tegnap kétszer pisilt be - és csak akkor, amikor apjára volt bízva, aki még nem edzett, és nem kérdezgeti folyton a biliról. Ma pedig összesen egyszer. Pedig pelus nélkül alszik délben is. És este tiltakozott, hogy a pelenkát ráadjam.

Nemtudomnemtudomnemtudom... Egyrészt nem vagyok pelenkaelvevéspárti. Az az elméletem, hogy ahol feneket kerítenek a szobatisztaságnak, komoly szoktatás van, ott gond lesz. Később a pszihés bajok is bepisiléssel jönnek ki. Ez nem tudományosan megalapozott tény, meg nem feltétlen, csak így látom a környezetemben. Meg kéne kérni a brit tudósokat, hogy kutassák ki, mikor éppen ráérnek.
Másrészt Misi még nem tud beszélni, nem tudja lehúzni a gatyáját, nagyon gyakran kell neki mennie, szóval sokszor pisil. Nem tudom, hogy ez a mechanizmus mennyire működik nála. Aztán jön majd a dackorszak újabb mélypontja is, és az jó lenne, amikor direkt bepisilne. Hú, de élvezném... Réka és Nándi is ennyi idősen voltak egy hónapot szobatiszták, és aztán elkezdték a bepisilgetést, és én úgy visszaadtam rájuk akkor a pelust, mint annak rendje.

Viszont baromira unom a pelenkázást. És drága is. És szennyezi is a környezetet. És anyukám is boldog lenne. Annyira boldog lenne, hogy meg sem merem neki mondani, hogy milyen ügyesek vagyunk Misivel, nehogy elszomorodjon, ha mégis visszaesés lesz. Nagyon szereti a bili-témát.
Meg hát Misi is élvezi a nagyfiúskodást. Néha a wc-be pisil állva - hú, ez nagyon nehéz, néha ülve szűkítővel, de leginkább a bilibe. És nagyon szereti nézni, ahogy folyik ki, ami nagyon vicces, mert olyan nagy a pocakja, hogy nagyon előre kell hajolnia, és még akkor sem vagyok benne biztos, hogy látja :)
Ami ellenvetése van, hogy a pisiléshez meg kell szakítani az életvitelét. Nem az van, ha pisilni kell, pisilek, hanem akkor félbehagyni mindent, és futás.
Rékánál nagyon körüljártam a témát. És emlékszem rá, hogy mondták az okosok, hogy nem szabad ráültetni a bilire a kölköt, mert az bizony a személyes dolgaiba való beavatkozás, és pont azt vesszük el tőle, ami a fontos, hogy ő döntse el, hogy tudja még tartani, vagy nem. Mert így tanulja meg. Szóval ma már kérdeztem, és csak akkor mentünk, ha helyeselt. De túl sokszor, mert nem vagyok benne biztos, hogy érti :S na, mindegy, és ma már délután nem mindig akart válaszolni. Ha folytatjuk, akkor az az elképzelésem, hogy ugyanúgy, ahogy a tányért meg a poharat hozza, ha éhes, vagy szomjas, akkor hozza a bilit is. Mert most ugyan mutogat a fütyijére meg a wc felé, de hát ez két testvér mellett édeskevés, főleg, ha nem nézek oda.

Na, mindegy. Ezt kéne kitalálnom, hogy mi legyen.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Megasztár vs. X-faktor

Nincs tv készülékünk. Nincs kábeltévé előfizetésünk. Van viszont egy öreg asztali számítógép beállítva tv-kártyával, vagy mivel, hogy ha nagyon akarunk nézni valamit, akkor azt lehessen. Ez a valami ez igaziból nekem szól, mert nagyon szeretem ezeket a tehetségkutatókat, illetve amikor még bírtam fennmaradni, néztem a kórházas sorozatokat. Sorozatokat most már nem tv-ből nézek, ha egyátalán. A tehetségkutatók viszont még mindig futnak. Most ugye egyszerre kettő. De gyakorlott gyerekesként műsorelszalasztóként nem ijedünk meg, ott az internet, másnap megnézzük a kihagyottat is :)
Egyébként vicces, mert annyira nem hallgatok zenét, hogy a világslágerekről gőzöm nincs, és Lady Gagát is pl. most hallottam először :) De legalább nem vagyok elfogult, és nincsenek elképzeléseim arról, milyennek kéne lenni :)

Az X-Faktor volt az izgalmasabb, hiszen még nem láttam ilyent, de nem szerettem, hogy alig énekelnek. Rettenetesen utáltam a válogatóban a megszervezettséget, a mű elképedéseket, a megírt szövegeket, a tehetségtelen színésznő Keresztes Ildikót, hogy ügyes énekest is úgy rúgtak ki, mintha egy darab szar lenne. Felfordult a gyomrom attól, ahogy a már kiválogatottakat kezelték, mint egy darab húst, mint alapanyagot, amiből majd ebédet főznek, ahogy vagdosták le róla a mócsingokat, cafatokat, és dobták a szemétbe. Embertelennek tartom, ahogy reményt adnak, és elvesznek, (ahogy a 100-ból 50-et csináltak) és direkt csináltak olyan feszültséget ezekben a tehetséges illetve kevésbé tehetséges emberekben, hogy az életük múlik azon, hogy most bekerülnek-e az 50-be, vagy nem. Hogy úgy érezzék, hogy nincs tovább. Nyilván elveszik a lehetőség, amit ez a műsor adhat, de aki igazán akar, és igazán tud, az úgyis a jég hátán is, és úgyis énekelni fog, akinek tényleg ez az élete. A kiesettek vesztesek lettek, azzal mentek haza, hogy nem jók, nem pedig azzal, hogy erre a hajóra nem fértek fel, de attól még szépen énekelnek, csak nem illenek bele a műsor profiljába.
A  múlt hétvégi műsor egyenesen borzasztó volt, amikor a 24-ből 12-t csináltak,  amikor megmondták az eredményt. Egyszerűen nem voltam képes megnézni azt a részt. Megvolt a döntés, (bár nem biztos, mert többször úgy éreztem, ezek nem egyéni döntések, ez is csak színház, már itt megvolt, ki fog bejutni) mégis hagyták, hogy egy éjszakát szenvedjenek a csoda tehetséges emberek. Csak hogy még feszültebbek legyenek, még nagyobb esélye legyen a nagy kitöréseknek, a férfikönnyeknek. Ami nagy szó a bulvártévének. Mi értelme van annak, hogy azt mondják valakinek, hogy nem, ha egyszer mégis igen? Miért nincs értelme annak, hogy boldog valaki, miért kell megjáratni vele a poklot? Miért nem téma valakinek a szimpla boldogsága? Hogy lehet olyan embertelen egy műsor, hogy ha már beleszuggerálták, hogy ez az élete egyetlen lehetősége arra, hogy énekeljen, hogy ha ez nem sikerül, akár hagyja is abba, utána úgy küldjék el, hogy nem vagy jó? Hogy ott keménykedjenek velük, mikor azt sem tudják már, hogy mi történik velük. Embertelen. Teljesen "mónikasó" érzésem volt ettől az egésztől, és undorodtam. 24 döntés közléséből egy órás műsort csinálni... Gergő többet látott belőle, ő azt mondta, hogy a Feró meg a valamilyen Miklós tudott úgy elköszönni tőlük, hogy nem tudok veletek együtt dolgozni, de attól még jók vagytok.
Ettől függetlenül megnéztem a tegnapi műsort, hátha végre énekelnek is, és nem csak a könnyek meg a többi lesz a lényeg. A zsűri kivetkőzött addigi önmagából, és kedvesek voltak. Aztán rájöttem, hogy azért, mert ha bunkók, nem szavaznak a népek, elhiszik, hogy nem jók, ha a hozzáértők azt mondják. Az énekesek többnyire jók, de semmi különös, van néhány, akit nem értek, miért került be, de például a kanálfülű srác nagy meglepetés volt, nem néztem volna ki belőle a válogatók alapján. Az egyik jelenleg nekem, aki alkalmas  a színpadra, de a válogatók alapján lehet, hogy véletlen volt. Egyenlőre ott tartok, hogy ezt is kiejteném, azt is, és nincs olyan, akinek drukkolok. De van, aki érdekel, hogy mit fog nyújtani, hova fejlődik. A kedvenceimet, akik már a válogatón is hatottak rám, sajnos kiejtették :( Nem értettem, miért lelkesedik annyira a zsűri, nem volt átütő éneklés, előadás, lehet, hogy a hangosítás volt rossz, gyakran nem is hallottam, mit énekelnek.
A műsor maga teljesen emészthető volt, bár szeretem a spontánabb műsorokat, nem éreztem úgy, hogy élő adás, nem éreztem az izgalmat, nem volt show érzésem. Nem tudtam örülni a versenyzőknek, mert még bennem volt az a sok szomorúság meg sírás, amit a kiesőktől jött. Úgy éreztem tőle, hogy az ő hátukon másztak el eddig, pedig nincs így. Hogy mit keres itt ez az idegesítő kis Fanni, mikor a Szirota Dzsenifernek nincs helye. Vagy az anyuka, aki megszült. Még a nevét sem voltam képes megjegyezni, annyira felejthető volt eddig. Pedig biztos jók, csak az eddigi műsor miatt nem tudom szeretni, amit csinálnak, még a csillagot is lehozhatják az égről. Remélem változik. Meg én úgysem fogok szavazni, nem számítok. A műsorvezetők viszont jók, jó, hogy nem kérdeznek hülyeségeket, és nem kell töltelékszövegeket mondaniuk, amire alkalmatlanok többnyire. Jó, hogy pörög a műsor, hogy keveset beszélnek, sokat énekelnek. Szóval kíváncsi vagyok a folytatásra.
Azt gondolom egyébként, hogy a zsűri - vagy akik válogatták a résztvevőket - ugyanazokat a hibákat követték el, amiket az első megasztárban annak idején. Leendő sztárokat kerestek, nem tehetségeket, akikből sztárokat faraghatnak így vagy úgy.

A Megasztárt én szerettem. Amikor még egyidőben volt, ezt néztük előbb, a másikat felvételről. Azért is, mert ez a hosszabb, és itt már ment a harc. Az elsőt nagyon szerettem, talán még szavaztam is :) A másodikat is, bár az nem volt olyan jó. A harmadikból már többet kihagytam, negyedik szánalmas volt, 2-3 kieső után nem néztem tovább. Egy nevet sem tudok belőle mondani. Ez a mostani nekem kicsit olyan, mint az első volt.
A legeslegborzasztóbb az egész műsorban, csak hogy a negatívval kezdjem, a Liptai Klaudia. Egyszerűen nem tudom, hogy tv hogy süllyedhet oda, hogy ezt a nőt műsorvezetőként alkalmazza a közönségességével. Nem magával az asszonnyal van bajom, szerethető Klaudia, és teljesen megvan ennek a stílusnak a helye és létjogosultsága, és biztos vagyok benne, hogy tud is viselkedni, ha kell. De bulvárműsort vezetni a lihegőben meg a színpadon élő adásban, megkérdezni, hogy hogy viseled, hogy meghalt apukád... Nyilván adják is a szájába ezeket a kérdéseket, de vajon a Tilla miért normálisabb, miért tud épelméjűbbeket kérdezni? Néha még rá is szól... Pedig a Tillát sem bírom nagyon... Meg ilyeneket mondani, hogy az élete múlik rajta, hogy kap-e elég szavazatot. Miért, lelövik? Szóval nagyon nem jó a műsorkitöltés, lehetne kicsit intelligensebb a hangvétel.
Azt meg egyátalán em értem, hogy miért kell a végén a továbbjutók felsorolásánál mindenki előtt legalább fél percet várni. Baromi unalmas. Ez sokkal jobb a faktornál. Elég a végén lelassítani, mikor már tényleg csak páran vannak.
Idén egyébként mintha többet énekelnének, mint a korábbi 1-2-3-4-ben, és kevesebb lenne a duma, de lehet, hogy csak én öregszem.  :)
És hát a zsűri is emberségesebb. A válogatókról, döntésekről nem sírva jöttek ki az emberek, sokkal kevesebb volt a könny, több az öröm. Akik kiesnek együtt sírnak azokkal, akik benn maradnak, még ha azért is, mert kimegy a feszültség, hogy nem ő énekli a búcsúdalt. A versenyzők nem vetélytársak, hanem tényleg egy csapatnak tűnik, még ha röhögünk is rajta a búcsúdalnál, hogy mind hálát ad magában, hogy dejó, hogy te estél ki, és nem én. (Biztos a másikban is, csak azt nem látom, ezeket fontos eltitkolni a forgatókönyv szerint. Nem tudom ezért mégjobban szeretni őket.) Tudnak úgy elküldeni, hogy ez most ide kevés, gyere vissza két év múlva, a kiesőknek utat egyengetnek, hogy boldoguljanak akkor is, ha most ez nem jött össze. Ha nem jó, megmondják, de valahogy tudják normálisan tálalni, hogy ne bőgje el magát a nyílt színen a delikvens.
Itt nincs olyanom, hogy ez miért van még itt, mert béna. Bár lehet, hogy mégis? :) Unom, hogy a legtöbben mindig ugyanabban a stílusban énekelnek, mert nem szeretek mindent, kár, hogy ezt most nem szabják meg annyira, mint az első szériában. Vannak viszont kedvenceim, és örülök neki, hogy nem tudom eldönteni már most az elején, hogy ki fog nyerni, és miért nem esnek ki már a többiek.
Borzasztóan haragszom azonban, hogy egy 11 éves kislány ott lehet, legjobban a szüleire, de a zsűrire is, mert nekik kellett volna okosabbnak lenni, és azt mondani, amit olyan sok mindenkinek mondtak már, hogy gyere vissza két év múlva. Most pénteken, hogy kieső-esélyes volt, látszott igazán, hogy hiába mondják, hogy milyen egészségesen éli meg, NEM, NEM NINCS HELYE OTT GYEREKNEK!!! Mert meg nem nyerheti, ez csak az smsekről szól. Még akkor is, ha sokat nyerünk vele, ha hallhatjuk, hogy milyen fantasztikusan énekel. Nem jöhet ki teljesen épen és egészséges lélekkel belőle, akárki akármit mond. Nem normálisak a szülei.

Szóval az RTL Klub mindenképpen profibb műsort csinált, a bulvárt máshogy hajtja (alattomos módon), mint a TV2 bunkóbb műsora. Ez a fajta bunkóság azonban nekem még Klaudia ellenére is intelligensebb, mert legalább valamilyen szinten létezik benne az ember.

A végén mindkét műsorban kettő közül választ a zsűri. Az X-faktoré elküld valakit. A Megasztáré megment. Ez a lényeg.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Mondatok, amiket ha meghallok, azonnal fáradtság lesz úrrá rajtam...



A lista a teljesség igénye nélkül készült, egy órás, apjuk hazaérkezése előtti gyűjtőmunkát figyelembe véve:

-  Világgá megyek!

- Megmondalak anyának!

- Borítsuk ki!

- Utállak Nándi/Réka/Misi/Anya/Apa!

- De én nem szeretem a ... (aktuálisan minden rendelkezésre álló étel neve tetszőlegesen behelyettesítendő)

- Kéééész vagyooook! .... (odaérek) De még nem törölheted ki!

- Miattad sírok!

- Miattad van rossz kedvem!

- Nem kaphatsz a ...  (bármiből, amit éppen adtam nekik közösbe)

- Nem játszhatsz a ... (bármivel, amit a másik éppen akar)

- De nekem az kell!

- Anya! Hozd le/vidd fel a sok autómat/playmobilokat/holmijaimat!

- Felnőtt nélkül nem tudok felmenni/lemenni/pisilni/kakilni/nézni magam elé!

- De melegem van!

- Nem hagy békén a Réka/Nándi/Misi!

- Elvette a ... -met!

- Ez a cumi rágott!

- Bocsi anya, véletlen volt!

- Bocsi anya, elfelejtettem, hogy nem szabad!

- Aja! Aja!  Aja!  kmmákmm ettekm kákká! Aja!  kmmákmm ettekm kákká! Aja!  kmmákmm ettekm kákká!      ááááeeeááááeeeeááááeeeáááá



(Ki lehet egészíteni kommentben a sajátokkal :) )

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Folytatódnak a folyó dolgok

Ha már tegnap elkezdtem, muszáj tudósítanom a FOLYtatásról. Itt a dél, és még csak 3 öltözésen vagyunk túl. Ez pozitívum a tegnaphoz képest.

Viszont.

Reggel Misi belekakilt a bilibe. Egy rendes, emberes adagot. Boldog voltam. Mindenki boldog volt. De tényleg legjobban én, megúsztam egy kakiból kivakarást, ruhából kimosást, átöltözést, stb.
10 perc múlva viszont Misi úgy döntött, hogy tölt magának teát. Miről engem nem kérdezett meg. És egy liter - szerencsére cukor nélküli - teát locsolt szét magán és a szőnyegen... Így az öltözést nem úsztam meg. Gergő felhívta rá a figyelmet, hogy sokkal jobban jártam, mintha fordítva történt volna - ti. a teát öntötte volna a bilibe, és a szőnyegre kakilt volna. Ebből a szemszögből figyeltem innentől fogva a nap további eseményeit.

Bőszen pisiltettem tovább, mígnem olyan fél10-10 tájban sikerült mégis összetojnia magát. Szerintem direkt. Nem hiszem, hogy volt neki a reggeli adagból ítélve, direkt gyártotta erre a célra. Szóval nem úsztam meg. Innentől fogva - ez volt a 3. öltözésünk ma - egészen fél12-ig sikerült megúsznunk az öltözést, ez rekord. Ezt ellensúlyozandó viszont megszerezte a tálkába kitöltött fasírtból kisült zsírt és vakarékot, amit a holnapi húsleves alá szántam. Ezzel elérte, hogy ha deréktól lefelé nem is, de onnan felfelé át kellett öltöztetni. És kimosdatni.
Jól a fejembe kell vésni, hogy a gyerek ezennel feléri annyira a konyhapultot, hogy a széléről biztonsággal megszerzi a dolgokat. Ez mai tudomány.
Elismeréssel tartozom azonban irányában: rendes gyerek, mert nem a padlón locsolta széjjel, ahogy megszerezte, hanem szépen odavitte az asztalhoz, és ott töltögette a(z üres) kompótosedénybe és vissza. Meg az asztalra és magára.

És elismeréssel tartozom magamnak is, mert nem borultam ki.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Bilitéma még mindig

Ordítani tudnék. Sőt tudok is. Ma reggel 7től mostanáig összesen 6-szor kellett bugyit, zoknit és nadrágot  cserélni Misin. Fél 12-kor el is szakadt a cérna, mert kb akkor pisilt be, ahogy indultam, hogy vigyem a klotyóba, akkor már vagy félóránként vittem. A gyerek vagy szokva van a hangerőhöz, vagy magasról tesz rá, mert nem igazán foglalkozott velem. A nagyok viszont elkezdtek vigasztalni.  :)

Teljesen természetes számomra, hogy másfél évesen nem képes szólni, nem képes visszatartani. Bár anyukám ezzel biztos vitatkozna :) De egyszerűen nem tudom felfogni, hogyha egyszer képes bilibe pisilni, boldogan bele is pisil - most már nem szórakozik azzal, hogy 2-3 csepp és feláll, hanem rendes mennyiségeket ereszt -, akkor mi a fenének csurizza tele a gatyáját 10 perccel a bilizés után.

És nem értem, hogy voltak erre képesek a szüleink. Azt mondják, egy évesen szobatiszták voltunk. Negyedóránként biliztettek minket? És mosták kézzel azt a rettenetes mennyiségű pisis ruhát? Vagy minden alkalommal csomagoltak ki és be? Mondjuk volt idejük, nem volt internet...
Lassan nekem sincs mit ráadni a gyerekre, pedig nekünk extrém mennyiségű  cucc van. Mondjuk azt nem tudom, hogy hova fogok teregetni. Lassan egy teljes mosás összejön Misi mai ruháiból. Ja, mert egyszer a felsőket is át kellett venni, bár azt nem tudom, hogy csinálta...

Szívből remélem, hogy egy-két napon belül meggyógyulnak a sebek Misi fenekén, ez a krém, amire most megkaptam a jóváhagyást, elég hatékonynak tűnik, határozottan zsugorodásnak indultak a bibik. De még így is úgy tűnik a jelen állásban, hogy heges lesz a feneke. Pont, mintha seggbe lőtték volna sörétes puskával...
Lassan 6 éve pelenkázok minden áldott nap - bár nem! Misit a születése napján nem pelenkáztam, az a nap kimaradt -, és megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne, ha esetleg netalántán lenne valami profitja ennek a szenvedésnek, ha már, de erre én képtelen vagyok.
Elismerésem a szüleink generációjának.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Kontraszt

Réka ma olyant csinált, amire nem is emlékszem, hogy mióta oviba jár, csinált-e ilyent. Magától keresett egy lapot és rajzolni kezdett. Csak hogy rajzoljon. Nem az alkalom szülte, hogy adva volt egy papír, vagy egy toll, vagy én javasoltam, hanem saját ötlet. És végre tudok mutatni egy hasonlítást, hogy hogyan rajzolt Réka a nyáron, és most mit alkotott. Az első kép júliusban vagy augusztusban született, a tulipánból paprika, paprikából jancsika, stb mintájára készítette, a vers is ezt mutatja :) .

Az alábbi két kép pedig a mai termés:


Ugye, hogy nem vagyok elfogult, mikor azt mondom, hogy legalább egy évet fejlődött az ovikezdés óta???? Szerintem ezek a rajzok teljesen megfelelnek a korának. Biztos vannak gyerekek, akik ügyesebbek nála, de én már nem aggódok. Esetleg jövök majd még további örömködéssel, de megnyugodtam, hogy nem ezen múlik majd a suli :)
És úgy érzem, hogy mindeközben nem sablonok alapján rajzol, hanem megőrizték a rajzai az eredetiségüket. És most mikor örültem Réka rajzának, a lányom teljesen magától értetődő módon kijelentette, hogy persze hogy szép, hiszen ő rajzolta. Örülök, na!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Évadnyitó

Elérkeztünk a betegségszezon hivatalos megnyitójához. Kellett egy nagyobb durranás, mégiscsak a szezon első betegsége, így a bemelegítő kötőhártyagyulladást kezdődő középfülgyulladással illetve hörghuruttal és tüdőgyulladásgyanúval fejelte meg a család legkisebbje.
Vasárnap dilemmáztam ugye rajta, hogy menjenek, maradjanak, és végül úgy döntöttem, maradjanak. Már hétfőn úgy éreztem, helyesen, elég nyűgösek voltak, és nagyot is aludtak, jót tett nekik a maradás. Az volt a tervem, szerdán vagy csütörtökön majd mehetnek a nagyok oviba, mi meg bölcsibe. Ehhez képest nem volt jelentős javulás, így inkább doktornénihez mentünk. Ma. Szerencsére nem tegnap, mert a 6 óráig tartó rendelés fél8-ig húzódott. Viszont kicsit ránk is ijesztett este Misi, mert másfél órát sírt, látható ok nélkül. Leginkább olyan volt, mintha félne valamitől, de nem derült ki, mi a baja.
Réka a legkevésbé beteg, ő akár mehetne is, tényleg ez az allergiás köhögése van leginkább. Nándi a közepesen, miatta maradnak még itthon hétfőig, de az ő hurutja is inkább felsőlégúti. Misi viszont bepótolt mindent. A doktornéni csak azon csodálkozott, hogy hogyhogy nincs magas láza. De nincs.

Szóval a szokásos, hogy úgymondjam. Ami jó, hogy nincs asztmatikus jelleg, nem sípol, nem kell a hörgőtágító. Kell viszont a szokásos augmentin és a Sinupret. De jó a kedve - relatíve, és persze eltekintve a tegnap estétől, és ma reggel egy kb 15 perces menettől -, játszik, alszik, eszik, és természetesen ezekért nyaggat engem. Kár, hogy ezt a szép őszi időt nem használhatjuk ki egy kis állatkertezésre, és a betegsége jellege miatt kint sem az igazi ugrálni. Sőt, ugrálni úgy általában nem kell... Remélem lesz még rá lehetőség az ősszel.
És persze Misi még mindig csúnya fenekét is megmutattam, és megint egyre gondoltunk a doktornénivel.  Tényleg lassan elmehetek gyerekorvosnak :)

Ami még rosszabbá teszi a betegséget, az az, hogy gyakorlatilag buktuk az eddigi bölcsisszoktatást. Kezdhetünk mindent elölről. Majd jövő hét végén. Vagy inkább utána.


Végül szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy fűtünk a beteg gyerekek mellett, nincs hideg :) (cserébe egész nap veszekszem az öltözés miatt, kivált Rékával)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Naptár és gyerekszáj

Úgy néz ki, nem kell meséket írnom. 2007 óta sok sok új mesét tettek fel az internetre, így vagy 10 órás kutatómunka után, és a régiek felhasználásával úgy néz ki, meg lesz a 24 mese az adventi naptárba. 10 újat kellett keresnem, és úgy néz ki, lesz is annyi. Kitaláltam azt is, hogy egy a3-as méretű betlehemi képet fogok 24 darabra vágni, és egy nagy lapra ragasztjuk majd fel. Ennek a képnek a keretére ragasztják majd idén a gyerekek a jóság-csillagokat, nem a karácsonyfára.

Ahogy viszont kutakodtam a mesék között, egy 2007-es Réka mondásra bukkantam:
- Olyan ez a Nándi, mint egy kis papagáj.
- Papagááááj?
- Igen. Olyan kis golyó szeme van.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nándi már megint

Lábacskám! Akarsz habtapizni? Akarsz? Lábacskám! És kezem? Akarsz? Akkor pakolni kell!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Segítség a vörösiszap károsultaknak

Írtam a kisfiúról, akinek agydaganata volt,  műtötték és lábadozik. Szerencsére jóindulatú volt a daganat, így nagy eséllyel teljes lesz a gyógyulás. A mozgalom azonban él tovább, és más beteg gyerekeknek is segíteni akarnak, sőt, segítenek is. Szervezők, felajánlók és adakozók is.

Ez a mozgalom azért nagyon különleges, mert a pénzzel adakozó ajándékot kap az adományáért. Olyanoktól, akik nem tudnak, vagy nem szeretnének pénzt adni. Így akár vásárlásként is fel lehet fogni az egész adományozás-dolgot. Az én lekvárjaim, amik nekem csak időbe és valamennyi cukorba kerültek, például 5250 forintért keltek el. Ennyit ért valakinek. Kicsit úgy érzem, ezt a pénzt én is adtam.

A mozgalom szervezői most elhatározták, hogy október 15 és 31. között lejáró licitek bevételét a vörösiszap katasztrófa károsultjainak küldik el. Kérlek tehát benneteket, hogy nézzetek körül a blogon - jobbra fent a segíts Daninak feliratú képre kattintva oda juttok - hátha találtok valami szépet, akár karácsonyra valakinek. Vagy magatoknak. Vagy ajánljatok fel, hátha valakinek pont az kell, amit ti el tudtok készíteni. A szabály annyi, hogy te készítsd. És ezzel még segítetek is azokon, akiknek azt meg kell élniük, amit megélnek most.

Nézzetek körül.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Bili

A legutóbb említett kakibanmaradás következményeképpen Misi fenekén nyílt sebek keletkeztek. Orvoshoz nem vittem el, én gombának látom, mivel nagy részük szép kör alakú. De sok, és nagyok. És fájdalmasak. Tudom, mit mondana erre a doktornénink: canesten, sudocrem, azulenol illetve levegő.

Tehát amikor ébren van, bugyiban van. A szomszédtól épp kaptunk egy nagy adag pici bugyikát, így aztán szerencsére abban nincs hiány. Ugyanis sajnos hiába tud bilibe pisilni - ezt már nyáron megtanulta -, ha pisilni kell, nem szól.  Sőt, azt hiszem, megijed, mikor bepisil, mert sírva fakad, és menekül hozzánk. Így minden alkalommal öltöztetés. És jó büdi, fiúsat pisil. Tök jó.

Ha én ültetem bilire, akkor elkezd pisilni, és attól, hogy jön két csepp borzasztó boldog lesz, és felugrik, hogy megnézze. Ezt eljátssza párszor, amíg megunja, aztán mondja, hogy nem. Elmegy. És 10 perc múlva bepisil.

Tök jó. Nem hiszem, hogy egyhamar szobatiszta lesz :D

Nem baj, ez legyen a legnagyobb gondunk az életben.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Betegség?

Ez egy szép bejegyzés, így az előző hideg lakásos után :) De nem hiszem, hogy amiatt lennének betegek, sokkal inkább az oviban összeszedett vackok miatt, illetve ha mégis megfáztak volna, azt maximum a reggeli teraszon pizsamában mászkálás, az éjszakai melegemvan-kitakarózások, illetve  a kinti mezítláb-pólóban rohangálás számlájára írnám.

Persze nem lázas egyik sem, de mintha most jobban köhögnének. Rékát elővette a fűtési szezonnal kezdődő éjszakai köhögőgörcse, amin csak azzal tudunk segíteni, hogy nyitott ablaknál alszik el, illetve ha éjjel köhög, rányitjuk az ablakot. Ez többnyire akkor történik, amikor bekapcsol a fűtés. Így, ahol ő alszik, általában majdnem elzárom a radiátort. Ez most már negyedik éve, mióta a panelban laktunk, veszi elő minden betegség-szezonban, gyakran jártunk vele orvosnál, sosem lát semmit. (A hidegpárásító sajnos semmit nem használt, sőt...)
Most viszont olyan hülyécske is volt, már pénteken is, és tegnap is sokat bántotta a Nándit. És mostanában egyébként jó fej volt vele, nagyon sokat játszottak együtt.

Nándi időnként hurutosan köhög, és náthás hangja van, de alig-alig folyik az orra. Mégis, valami miatt úgy érzem, hogy most jött el az a határ, hogy jobbat tenne neki is, ha itthon töltene egy-két napot

Az egészet Misi koronázza, aki köhögésügyileg szintén a betegség-határon egyensúlyozik, csak neki kötőhártya gyulladása is van, ami egyértelműen betegség. És úgy néz ki, a Rékáéhoz hasonló köhögése van neki is.  :(

És nem tudom, mit csináljak, mert a szemétől holnap már biztos mehetne bölcsibe, és nagyon fontos is lenne, hogy menjünk, és ne hagyjuk félbe a szoktatást. De ha itthon vannak a nagyok, kivitelezhetetlen, és kezdhetjük majd elölről.
Mindegy, meglátjuk majd, mi lesz ma. De asszem kezdjük elölről a szoktatást az utáni héten :(  Ami fél hét lesz, mert nagyszülőzünk. Francba. De jó lenne, ha szuperül meggyógyulnának estig! Nem sok esélye van, mert éjszaka - Réka miatt - még azon is filóztam, hogy a mai bábszínházat is kihagyjuk...

Ja, mert éjszaka én nem sokat aludtam. Az úgy volt, hogy Misinek jön a foga, plusz savanyúkáposztát evett, és éjjel, vagy altatás közben is kakilt egyet. És olyan 10 felé elkezdett sírogatni. A vége az lett, hogy áthoztuk, és teljesen felébredt. De én csak 11kor vettem észre, hogy kakiszaga van, és addigra véresre csípte a fenekét. Ettől aztán amúgy is nyugtalanul aludt. Plusz átjött Réka, aki köhögött, és  végül ablakot kellett nyitni, és szintén fenn voltunk órákat. A köhögésre meg mozgolódásra Misi is felébredt, és szintén elkezdett köhögni, és világosodott, mire elaludtam én is. És 7kor meg kelt Nándi.

De tulajdonképpen jó, hogy van kihez kelni.

Ez a szombat hajnalom eredménye, mert én nem olvasok újságot, neten sem, és híradót sem, és igyekszem kizárni a rossz dolgokat, mert ilyenek történnek velem, ha nem teszem. Tudtam mi történt, de  a segítségkéréseken túl nem sok jutott el hozzám. Szóval láttam vásárlás közben néhány újság címoldalt, és valahogy mégis bejutott egy-két hír, és olyan 4 órától nem tudtam aludni, mert a vörösiszap-tragédiára gondoltam, és hogy mennyire borzasztó, és mennyire nem számíthat ilyenre az ember. És ha itt történik ilyen... Mi többnyire itthon vagyunk. A gyerekek gyakran felügyelet nélkül játszanak az udvaron. Vagy sétálunk. Vagy autózunk. És anyukámék Mosonmagyaróváron laknak, ahol szintén van timföldgyár.
Még ha az értékeket kárpótolja is a sok segítőkész ember, az állam, a biztosítók - bár ebben sem lehet biztos senki -, hogy lehet egy ilyent lelkileg feldolgozni? Még akkor is, ha a sebek begyógyultak, ha nem halt meg senki a családból.  Borzasztó.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Miért van nálunk 18,5 fok?

És miért nem kapcsolom be a fűtést?

Hát azért, mert kizárólag én fázom meleg nadrágban, két zokniban és vastag pulóverben.

Misit képtelen vagyok rávenni, hogy magán hagyja a zokniját. Az egyetlen ruhadarabja, amit le tud venni jelenleg, és ezt ki is használja. Melege van. Egyik nap mindenféle történt, és a nyakigösszeszarás után valahogy egy háromnegyed órán át bodyban maradt, és meleg volt a keze és a lába is, mire eljutottam addig, hogy felöltöztessem. (Időnként persze ellenőriztem, hogy nem hűlt-e ki, és előbbrevaló-e a seggtörlés, az enniadás, fegyelmezés és társaik)

Nándi nem vetkőzik, elvan nadrágban és hosszú ujjú pólóban. Nem ér rá. Ha nem szalad, akkor legalább 2, de inkább 3-4 különböző méretű thermo anyagú gyürögető veszi körül. Egyébként ő a legfázósabb a hármuk közül. Ha valami miatt hiányos az öltözéke, akkor felöltözni nem ér rá egyébként, annyira ő sem fázik, hogy szóljon, vagy felvegyen valamit. Esetleg a zokniját leveszi, ha épp elirigyli a zoknitlanságot a tesóktól, vagy belelép valamibe.

Réka, ahogy hazaérünk, azonnal leveszi minden ruháját, kizárólag bugyi-pólóban hajlandó létezni. Szeptembertől májusig folyamatos veszekedés és alkudozás az életünk, hogy mikor, milyen és mennyi ruhadarabot vegyen magára, vagy adhatok rá. Visszakapom az évek óta használt választási lehetőségek felajánlását: választhatok, hogy zoknit húz, vagy nadrágot. A hosszú ujjú szóba sem jöhet. Általában kiharcolom a kettőt: zokni és nadrág, vagy nadrág és pulcsi.
Jelzem, még mindig 18.5 fokról beszélünk. Ha 20 fokig felkúszik a higanyszál, esélytelen vagyok az egyre is. Ha ráimádkozom, fél óra múlva talál valami indokot - beleléptem a vízbe! Mesét nézek, betakarózok! (persze!), de izzadooook!!!

A lakás ebből kifolyólag állandóan tele van szétszórt (fél pár) zoknikkal, Réka nadrágjaival és pulcsijaival.  És nem betegebbek. Jó, most köhögnek kicsit, Misi taknyos is, de ez most nagyon sok ismerősnél, ahol meleg a lakás.

Szóval ezért feleslegesnek tartom, hogy többet fizessünk a tigáznak. Talán még a bőrüket is levetnék...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Szókincsbővülés

Mégpedig jelentős, ami mondjuk egy 3 szavas szókincsnél nem olyan nehéz. Most csaknem megduplázta a szókincsét a legkisebb.
Először is, apa akka lett. Ez fontos, mert most már küldhetem apjukat is, ha ugyanis nem válaszolok, rövid időn belül akkára vált. Eddig csak aja volt.

Ezen kívül a jele, a gomba. Amit ő künkül kmmba -nak ejt :)

Egyébként jelentősen egyszerűsödött a kommunikációnk, mióta az igen heves bólogatássá vált, és beidomítottam ilyen alapvető dolgokat, hogy poharat illetve tányért hozzon. Már azt is tudja, ha a helyén nincs, a mosogatógépet kell kinyitni :) És néha mond olyanokat, ami hasonlít arra, amit kép. A minap pl. az iPhone-hoz szeretett volna hozzájutni, és ezt a megfelelő helyen való nyújtózkodással és heveny iiffo kiáltozással kívánta elérni.

Szóval haladunk. Majd jól beszámítom a bölcsi előnyének, ha hirtelen beszélni kezd :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2. bölcsis nap, és kiscicák az oviban

Megvolt a második napunk is, Misi sokkal többet játszott egyedül - értsd én ülhettem a szobában a széken többnyire, de nem mindig -, és nyitottabb volt. Tipikusan megfelelt a férfiak szívéhez a hasukon keresztül vezet az út klisének, ugyanis ahogy bementünk leült és benyomott két kis kakaóscsigát, amit az egyik gyerek hozott. Nagyon tetszett neki, hogy több kicsivel ülhet az asztalnál. Aztán 9kor reggeli volt, és még abból is evett, meg rengeteg teát ivott. Még kérni is kért teát. Sőt, reggeli alatt kiültem a folyosóra, és igazán hősiesen ott üldögélt az asztalnál, dörgölte a szemét, és nagyon látszott rajta, hogy mindjárt elsírja magát, de tartotta magát. Csak aztán valaki hozzá szólt, és még oda is ment, hogy kínálgassa, és ettől aztán kiakadt, és egy jó fél óráig megint rám ragadt. Aztán volt torna is, és ott már úgy is egyensúlyozott, hogy nem az én kezemet, hanem a gondozónéniét fogta, és mikor 10-kor mondtam, hogy akkor menjünk haza, egyszerűen és határozottan rávágta, hogy nem. Úgyhogy maradtunk még 5 percet. Akkor aztán újra szóltam, kézenfogott, és elindultunk ki. Aztán az ajtóból visszaszaladt, megfogta a babakocsit, amit tologatott, a helyére vitte, és jött, hogy mehetünk. Kapott is egy nyuszis képet, mert olyan ügyes volt :)
Remélem mehetünk holnap is, mert kicsit váladékozik a szeme, de volt már ilyen, hogy másnapra elmúlt. Hátha most is. Jó lenne. Nagyokat bólogat, hogy jó volt, és hogy menjünk. Szóval mennék...

Bölcsi után hazaugrottunk a kiscicákért, és vittük be őket a nagyok ovijába. Ott most állatok hete van. Benn van az egyik óvónéni kiskutyája, van süni, teknős, gyűjtöttek mindenféle kukacokat, bogarakat, állatos játékokat játszottak, állatosokat rajzolnak, állatos képeket, újságokat vittünk be, a nagyok ma elmentek az ÁllatSzigetre. Mi pedig bevittük egy órára a 6 kiscicát. Kicsit bízom benne, hogy így gazdájuk is lesz majd :) Kicsit féltem, hogy majd nagyon nyúzzák a cicákat, de nagyon ügyesek voltak a gyerekek. Szemmel is tartottuk őket, de a kezdeti 5 perces lelkesedés után nagyon békésen és óvatosan bántak velük. Nagyon nyávogós cicák egyébként, ha emberhangot hallanak, borzasztó nyávogásba fognak, de úgy 10 perc után már békésen kuksoltak a gyerekek ölében. Néha azt hiszem, hogy élvezik a nyaggatást, hiszen így Réka nem is tud megfeledkezni róluk...
Mikor megjöttek a nagyok, nekik is jutott még egy kis cicázás, Réka rohant hozzám, könnyes szemmel, amit beléptek a kapun, hogy megvan-e mind a 6. Valahogy, amennyit lehetett, mindig be is gyűjtött belőlük, hiába mondtam neki, hogy 10 perc múlva ő fogja mindet az ölében majd az autóban, nagyon nehezére esett odaadni, főleg Aranyfelhőt :) Úgy nevezte el az egyiket :)

Az a kisfiú pedig, aki az első napokban Nándiba belekötött, egészen megváltozott attól, hogy a kiscica a kezében abbahagyta a nyávogást. Megbabonázta. Talán ez a legjobb szó. Ő egy nehéz eset kisfiú, nehezen teremt kapcsolatot, és félnek tőle a gyerekek, mert mindenkitől elvesz mindent. És attól, hogy volt nála egy cica, csatlakozni tudott a többi cicás gyerekhez, és azok egyenrangúnak tekintették, a nem cicásoknál különbnek érezte magát, és közösségben volt. Amikor el kellett jönnünk, és elvették tőle a cicát  - nem adta, mondanom sem kell - nagyon kiborult. Mondtam az óvónéniknek is, neki is, hogy eljöhetnek hozzánk játszani a cicákkal ovi után is, és pár hét múlva az övé lehet az egyik, csak az anyukával kell egyeztetni. Remélem sikerül, mert nagyon látványos volt a változás, nagyon jót tett neki.

Az ÁllatSzigetet egyébként nagyon élvezte Réka, nagyon sokat tanultak, jó kis nekik való program volt. Láttak vörösiszapból mentett birkát is :(

Szóval ezek voltak a nap eseményei. Haladunk előre. Remélem :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Intézmények


Megvolt az első nap a bölcsiben :) Nem is tudom, mit mondjak, hogy sikerült. Talán pont úgy, ahogy vártam, se jobb, se rosszabb.


Mikor elindultunk, még iszonyú lelkes volt, szaladt, öltözött, még a bölcsi ajtajáig is. Kezdtem remélni, hogy nem ismerem eléggé a gyerekemet. Aztán ahogy beléptünk, elbizonytalanodott. Megfogta a kezem, aztán az öltözőben meg már a cumit és gyürit is kérte. Egyébként gomba lett a jele :) 
Ott kellett ülni mellette, csak úgy játszott. Ha felültem a kisszékre mellette, akkor otthagyta a játékot, és jött hozzám. 1-1 percre mert elszakadni csak. Én meg nem tudom, mi a jó, ha játszom vele odabent, vagy ha igyekszem önállóságra hajtani. Réka túl nagy volt ehhez a fajta beszoktatáshoz, Nándit meg soha nem kellett :) Ha valaki el akarta venni a játékát, nem állt ki magáért, inkább otthagyta, pedig simán nekimegy bárkinek, ha sérelem éri. Ha hozzá szólt a gondozónéni, akkor meg bebújt a hátam mögé. Azért a hasának nem tudott ellenállni, a gyümölcsöt némi unszolás után elfogadta. 
Aztán a nap is kisütött, úgyhogy az udvaron is voltunk egy jó fél órát, ott azért felszabadultabb volt, lehetett motorozni, csúszdázni. Segített elpakolni kint is, bent is, szóval jó fej volt nagyon :) Pedig ő a legkisebb. Vagy pont azért :) Termetre mondjuk simán hozza a két éveseket...

Azért elég jól érezte magát. Legalábbis bőszen bólogatott - kb 2 napos tudomány -, mikor kérdeztem, hogy jó volt-e :) Meg arra is, hogy jöjjünk-e holnap. Szóval valahol azért büszke volt magára. Én is mindig példálózok Rékával meg Nándival neki, hogy szívesebben maradjon ott. Dicsekedtünk is nekik, és a nagyok is kellően örültek, meg annak is, hogy bolondgomba lett a jele :) Szóval remélem jól fogunk kijönni az egészből. Nagyon kellene, hogy jó legyen neki a bölcsiben...

És ha már intézmények, akkor még egy kis ovit is. Tényleg jól bírtam, már hetek óta nem írtam róla :)
Nagy előrelépések vannak például rajzolásügyben. Réka olyant rajzolt, hogy megkérdeztem az óvónénit, hogy tényleg az övé-e, mert a jelet is ő rajzolta rá, és a többiekére meg az óvónéni, és nem volt egészen egyértelmű, mert mosolygós halacska volt. :) Nem mondom, hogy szupertehetséges 5ésfél éves rajzot rajzolt, de a 3-4 éves szintről, ahol még ovikezdéskor volt, mondjuk 4-5 éves szintre eljutott. Rajzolt egy süncsaládot, mindnek négy lába van, tüskéi, arca, és ki is színezte. Amivel még nem találkoztam eddig. Sosem színez. És nagyon szépen színezte. Filccel, és alig ment ki a vonalból, teljesen határozott vonásokkal. Nagyon ügyes, na. Nagyon meg is köszöntem az óvónéninek :) Mert oké, hogy én is dicsérem, de nekem nem hisz. Tudom, hogy nem kamaszodik, mert az sokkal, sokkal rosszabb lesz majd, de azért neki kimaradt az anya meg apa mindent tud...
És ne csak Rékát dicsérjem, mert bizony Nándinak is megszületett az első szándékosan felismerhető rajza, ami pont olyan, mint Réka rajzai mondjuk augusztusban :) Teknőst szeretett volna rajzolni, de arra kevéssé hasonlít, így azt mondta, hogy bogár, mert arra viszont igen, így bogár van ráírva. Van vagy 30 lába, feje, farka :) Nándi többnyire eddig csak firkált, és ha hasonlított valamire, rámondta, hogy mi az. Annyira jó kis rajz, főleg az előbbiekhez képest mind a kettejüké, hogy titokban gyanakszom, hogy segített nekik valaki, amit úgy meg is kérdeztem, hogy "teljesen egyedül rajzoltad" - és mondták, hogy igen. Nagyon várom a következőket. 

Szóval ez most a helyzet. Meg fáj a hátam megint. Úgyhogy lehet, hogy még blogolok még ma...


  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Még szeretet :)

Nándi ma tele van szeretettel:

A csoportból elég lassan ért ki, mint kiderült, két lánynak adott még puszit. Majd hazafelé közölte, hogy minden lányba szerelmes.
Most éppen fektetem őket, és közben ábrándosan közölte, hogy csak a Sárira tud gondolni. De a Lilibe is szerelmes.

És nekem is szerelmet vallott:

- Anya! Nagyon szeretlek! Adnék neked gumicukrot. Adnék neked gumicukrot és olvadós rágót is! Adnék neked gumicukrot, olvadós rágót, csokit, rágót...

A többit nem tudtam meg, Réka közölte, hogy nem tud Nánditól aludni...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

SZERETET

Réka:

 - Ha nagy leszek, emeletes házban fogok lakni. Kivéve, ha a Dávid* nem szeretne. Akkor úgy lesz, ahogy ő akarja. Mert szeretem.

Ennyire egyszerű. Kicsit büszke vagyok rá, hogy ezt tovább tudtam adni. Remélem meg is marad.



*Aki nem tudná, Dávid Réka jövendőbelije :) Sokan versengenek a kegyeiért, de nem tudják kiütni a fiút a nyeregből, pedig tényleg ritkán találkoznak mostanában a szerelmesek.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Tervek

A mai nap az utolsó Gergő próbaidejéből. Szuper. Ha ma sem rúgják ki, gondolhatjuk, hogy van munkája, mert megfelelt. Úgyhogy osztunkszorzunk, mire költsünk. :)

Tervek már régóta vannak, és az lett a döntés, hogy az idei beruházás eredményeképpen lesz ajtó végre a tetőtérben. Már kértünk be árajánlatokat, csak megbízást kell adnunk. Volt terv a beépített szekrény is, de arra olyan horror árakat mondtak, hogy nem fér bele a keretbe. Kb a két és félszeresét, amit én elfogadhatónak találok az anyagárakat ismerve, és ahhoz képest nem is szép. Úgyhogy szekrénytelenek leszünk. Sajnos.

A másik nagy változás az lesz, hogy Misi gyermekünk megy a Pinokkióba. Ahova Réka és Nándi jártak, amikor Misivel terhes voltam. Heti két napot fog ott tölteni, és megpróbálom megbeszélni a nagyok ovijával, hogy ezen a két napon hadd aludjanak ott Rékáék is, egyébként ugye elhozom őket délben, és akkor lenne heti kétszer 7 órám egyben arra, hogy egyrészt összeszedjem a házat, másrészt magamat.  Nem is tudom, melyik most a fontosabb :) Ráadásul realizáltam, hogy fél év múlva havi 70ezer forinttal fog csökkenni a bevételi oldal, amit meglehetősen meg fogunk érezni, szóval valamit ki is kellene találnom majd. Vagyis azt hiszem legjobb lenne jobban belehúzni a gyerekruha bizniszbe, hiszen azt már kipróbáltam, és ha csinálom, még működik is, ha nem is aranybánya. De ahhoz is idő kell.

Ez egyébként a következő lépés lesz, a nem is olyan távoli jövőben, kb jövő ősszel, hogy valamiféle hivatalos munkát is kéne csinálni. Az álom valami itthonról végezhető értelmes, de ilyent szinte lehetetlen találni. De az is kizárt, hogy innen Budaörsre járjak dolgozni napi 8 és fél órában, plusz túlóra számlázási időszakban :) Nem is látnám a gyerekeket... Szóval valami köztest kell majd találni.

Visszatérve Misi Pinokkióbeli beszoktatásához, eléggé félek tőle. Ma voltunk bent megbeszélni a részleteket, és holnap már kezdünk is. Egyenlőre egy órára úgy, hogy én is ott vagyok. És jövő héten meg már megpróbálom otthagyni majd egyre több időre. Azt hiszem, lesz sok sírás, de ha nem megy, akkor nem fog járni. Mindent azért nem ér meg nekem sem, de sokszor átrágtuk Gergővel, és mindenkinek jobb lenne, ha egy kipihentebb anya állna rendelkezésre a kívánságokhoz.
Gabi néni, akié a családi napközi, mikor telefonon beszéltünk, nem igazán hitte el szerintem, mikor mondtam, hogy kétesélyes, hogy járunk-e majd, mert kemény lesz a beszoktatás, és nem létszükséglet, hogy járjon. De aztán Misi ma hozta a formáját, teljesen rámtapadt mint valami kis csimpánzkölyök, és belémfúrta az arcát, ha ránéztek. Mondta is Gabi néni, hogy hát, harmadik gyerekek azért nem szoktak így viselkedni :) (Nekem viszont legalább önigazolás, hogy Rékát nem elkényeztettem, ahogy általában a szememre vetik, hanem ilyen, hiszen azt senki nem mondhatja, hogy Misit lett volna időm kényeztetni...)

Szóval ezek vannak most a házunk táján. Meg szomorúak vagyunk még mindig a Brútusz miatt. Néha szeretnék róla írni, néha meg nem. Beszélni nem jó.

Tényleg, szombaton elveszítettem a jegygyűrűmet. (kellett nekem lefogyni...) Ezek után elgondolkoztam, hogy vajon mi lesz a következő torpedó a közös életünk jelképeivel kapcsolatban, és az jutott eszembe, hogy hát a közös fényképeink. Úgyhogy rohamtempóval elkezdtem feltölteni őket a picasára, szépen minden évnek csináltam egy külön albumot, és abban minden hónapnak egy-egy mappát. 2006 jön most már. És hát sok kép van Brútuszról, és az sokat segített most nekem, mert eszembe juttatott egy csomó jó dolgot, és nem azok vannak a fejemben, hogy mi nincs, és mi nem lesz, hanem hogy mi volt. És ami volt, az jó volt. A többit meg majd az idő megoldja.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Még egy szössz, Nánditól

Rékának már vasfogra való fogkrémje van, aminek a tubusán oroszlán, zebra, fű, ilyesmi van.

- Nándi! Akarod megnézni a szavannás fogkrémemet?
- Szalonnás fogkrém???!!!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nem nyúka piszka, mert megbök a...

Nagyon erőlködök, hogy összeszedjem magam, és írjak valamit legalább a várakozó családtagoknak, de nem megy.
Addig is, míg újra lesznek gondolataim, egy szösszenet a kamaszodó lányomtól:

- Nem nyúka piszka, mert megbök a bika!
- Nem a bika bök meg, hanem a bicska. Így szoktuk mondani, ez egy mondás.
- Nem! Anya! Rosszul tudod! Bika.
- Kislányom, hidd el, hogy bicska.
- Nem! Bika! Úgy, mint a bikadiadal!
....

Itt letettem a több órásnak ígérkező vitáról.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Brútusz

Eléggé utálom magam az előbbi cím miatt.

Brútuszt tegnap valaki kiengedte, amíg nem voltunk itthon, és  összeverekedett egy nagyobb kutyával. Nagyon gyorsan orvoshoz került, meg is műtötték, és a doki is azt mondta, hogy rendbe fog jönni, de nem ébredt már fel az altatásból.

Mintha a közös életünk egy darabját temettük volna el vele. Minden napunknak és tervünknek kihagyhatatlan része volt nyolc és fél éve, mióta közös lakásunk van Gergővel.

Remélem van kutyamennyország is, és boldogan tobzódik most a konzervben, a csokiban, csirkében és a kutyanőkben, és van egy karosszék alakú felhője, amiben alhat hanyatt fekve egy meleg felhőtakaró alatt.

Mi meg sajnáljuk magunkat és a Brútuszmentes világot.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS