Feedback

Olvastam megint mimikrit, mint mindig. És hát az írása meg a láthatatlanság érzésem kényszerít, hogy most már leírjam, ami pár hónapja állandóan piszkál, és amit okolok, hogy nem tudom magamból maradéktalanul kiűzni a téli depressziót.

Szóval az van, hogy ugye az embert születésétől fogva dicsérik, ha ügyes. Dicsérjük a gyereket, ha megtanul önállóan enni, járni, ha gyorsan fut, szépen rajzol, magas tornyot épít, megtanul bilizni, stb. Még azért is jár elismerés, ha nagyot nő. Az iskolában többnyire jó jegyet kap a jó teljesítményért, a főiskolán ösztöndíjat. Aztán jönnek a munkahelyek, ha jól végzem a dolgom, kapok fizetésemelést, vagy legalábbis nem tolnak le, nem rúgnak ki. Egyértelműek a visszajelzések.

Aztán jön életem legnagyobb és legjelentősebb feladata. Gyerekeim lesznek. És mindennemű visszajelzés megszűnik. A gyerek csak ordít, aztán dacol, aztán vitatkozik, ellentmond, világgá megy, megsértődik. Semmilyen visszajelzés nincs róla, hogy jól csinálom-e, sőt. Mindenki jobban tudja, hogy kellene, sajnálkozó pillantások a hisztiző gyerek felett, jótanácsok, emlékezések. Lelkiismeretfurdalás az elszakadt cérnás kiabálások után, állandó éjszakai gyötrődés, hogy jó döntést hoztam-e. Mert nincs visszajelzés a gyerektől, nem lesz szófogadóbb, nem lesz csendesebb, kreatívabb, okosabb, ügyesebb, legalábbis soha nem derül ki, milyen lett volna, ha máshogy döntök. Sőt, mérges, rosszkedvű, szófogadatlan.
Ha főzök, nem kell a kutyának sem. Eddig legalább ott volt némi sikerélményem. Már főzni sincs kedvem. Még a sütiket is mind én eszem meg. Bezzeg az oviban betolnak minden. Pedig nincs folyamatos édességzabálás. Csak néha.

Mindeközben hulla fáradt vagyok, nincs kedvem háztartani, mert úgyis minden szétcsúszik újra. És úgyis megvár, senki nem csinálja meg helyettem. De legalább valaki úgyis összebarmolja azonnal, ha megcsináltam. Nincs becsülete.

Legalább a társadalom megbecsül? Nem. Ja, hogy nem dolgozol? Dejó neked! Aha, tényleg jó. De azért  dolgozom. 24 órán keresztül. Ezért kapok kb 25ezer forintot, ami tök jó, hogy kapok egyátalán, csak azért megbecsülésnek nem kifejezetten nevezném. Főleg, hogy minek hívják? Gyermekvédelmi SEGÉLY-nek. Értem én, hogy adójóváírás, és ne a szegény réteget generáljuk tovább, hanem azok szülessenek meg, akik nagy eséllyel középosztályt erősítenek majd 20-25 év múlva, de olyan jó lenne, ha én kapnám azt a pénzt, az én saját nevemre a 24 órás munkám becsületeként.

És aztán még árad mindenhonnan, hogy legyek szép és csinos és ápolt és fitt. És vegyek magamnak szép ruhákat. És még vállaljak munkát is, és valósítsam meg magam. De nekem ezek olyan igények, amik a Maslow-féle piramison sokkal magasabban vannak, ha vannak egyátalán, mint ahol jelenleg én állok.

Szóval ha tükörbe nézek, azt látom, hogy semmit, de semmit nem teszek le az asztalra. Semmi nincs, amire azt mondaná bárki, hogy ezt jól csinálod. És én sem tudom magamra ezt mondani. És kapaszkodtam egy ideig ilyenekbe, hogy majd ha lefogyok. Majd ha rend lesz. Nem lett jobb. Najó, egy kicsit. De nem volt megoldás. (És mára már le sem vagyok fogyva és rend sincs :) )
Most kapaszkodok bele, hogy majd ha tudok csinálni valami "értelmes" munkát is, de a szívem mélyén már tudom, hogy nem lesz jobb. Csak fáradatabb leszek, és erősödik majd az érzés, hogy nem tudok megfelelni. Nem másoknak, saját magamnak. Mert jó gyerek voltam, jó tanuló voltam, jó munkaerő voltam. És itt, most, életem legfontosabb és legjelentősebb feladatát teljesítve nem tudom azt mondani magamnak, hogy jó vagyok.

Olyan jó lenne belepillantani a jövőbe, úgy 20 év múlvára, hogy lássam, boldogok lesznek-e a gyerekeim. Ha tudnak majd boldogok lenni, akkor biztos jól csináltam.

Úgy szeretném tudni...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Láthatatlanul

Én nem értem. Vannak időszakok, amikor úgy érzem, láthatatlan vagyok. Mintha nem is léteznék. Most is, az elmúlt héten írtam kb 10-15 e-mailt, ami elég fontos, mindenféle ügyekben, fontos és sürgős kérdésekkel, elég sok szervezésben benne vagyok mostanában. És nem válaszolnak.  Egyik sem. Mintha nem is történt volna semmi. Emberek nem hívnak vissza, nem válaszolnak sms-ekre, nem hallják meg amit mondok, stb. (A gyerekeim különösképpen ebbe a nem meghallós kategóriába tartoznak a napokban)

Bizonyára van ennek normális magyarázata, de egy-egy ilyen hét után szerintem elég jogosan jön rám, hogy engem aztán mindenki utál. Vagy hogy láthatatlan vagyok.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Cumitlanul

Az úgy volt, hogy péntek este már a harmadik este volt, amikor nem találtuk a cumikat. Legalább kettőt a két cumizós fiúnak. Már felforgattuk az egész lakást, a fiúk meg közben ahelyett, hogy szépen várták volna az erőfeszítések eredményét, elkezdtek viháncolni, bohóckodni meg kimászkálni az ágyból. Így, hogy ez a harmadik ilyen este volt zsinórban, én bizony elveszítettem a türelmemet, és azt mondtam, hogy oké, eljátszották a cumit, hiába kérem, hogy reggel adják oda - én is elfelejtem, de nekem nem olyan fontos, mint nekik -, nincs meg, cumi nélkül alszanak mindketten. Eltettem az egyet is, amit találtunk (a kb. 20 darabból, ami vélhetőleg a házban kóvályog titkos helyeken, illetve dzsinnek által láthatatlanná téve), és felkészülve a legrosszabbra kijelentettem, hogy alvás. Volt egy kis nehézség, de érthető voltam, és igazam is volt. Elaludtak.

Másnap indultunk Miskolcra húsvétolni. Időközben megtaláltuk a cumikat, úgy 4-et, tettem tartalékot, hogy ha nehézség van, kapnak, de bírták az utat. Misivel volt a déli alvásnál némi harc, de az cumival sem ment volna sokkal könnyebben, fenn akart maradni játszani. Aztán este sem volt egyszerű, de akkor már éreztem, hogy biztos jó úton járunk. És vasárnap Nándi kapott egy 14-es bringát, azt mondtuk, biztos látta a nyuszi, hogy nem cumizik, és megérdemelt egy ilyen nagyos ajándékot. És biztos visszaviszi, ha sokat fog megint cumizni.

Misi már talán el is felejtette, hogy valaha is cumizott, teljesen simán alszik el, nem is emlegeti, most már bölcsiben is tesztelve van, volt pótcumi, de nem kellett adni. Szóval simán vette az akadályt.

Nándi nehezebb eset, őt sajnálom. Minden alkalommal, mikor aludni kell. Küzd magával. Igazi függő típus szegény. Ő még mindig elmondja, hogy nem tud cumi nélkül aludni, de azért elalszik, csak gyötrődik előtte egy ideig. Nem is az ágyában, hanem mellé fekszem a szivacson,  korábban már a mese alatt nem lehetett hangját hallani, most meg ő az utolsó, aki elalszik. És jön éjjel is. Akkor nincs gond, csak befekszik mellém, és már alszik is. De esténként sajnálom, mikor kezd alkudozni. És tudom, hogy magával is küzd, és szeretné, ha nem kellene neki már a cumi, de úgy vágyik rá. Nem tudom, a természete miatt van-e, vagy azért, mert már 4 éve függő... Azt hiszem, neki sokkal jobban része volt a cumizás, mint Misinek bármikor. Még álmában is szívta. Szóval nem jó érzés. De most már így van.

Na, szóval ez a helyzet, újabb babás dologtól szabadult meg a háztartásunk. Maradt még a babahinta és a 9-18 kilós autósülés. De mivel Misi már 15 kiló, így valószínűleg nemsokára ezeket is végleg lecseréljük. Telik az idő... Néha meg is ijedek.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

TeSzedd!

Sokan szóltatok hozzám kedves, biztató szavakkal a szemétszedési akciónk miatt, amit nagyon köszönök. Remélem, hogy ragasztottam rátok egy kis lelkesedést, és hitet, hogy nem olyan nehéz ez.
Valakik még nagyobbat álmodtak. Egy országos mozgalom indult el a tiszta Magyarországért, TeSzedd a neve. Talán már hallottatok róla itt vagy ott. Én személy szerint jelentkeztem most helyi szervezőnek, még nem tudom, ez pontosan mit jelent, de azt hiszem, egy helyi szemétszedést kell majd megszerveznem. Amúgy is tervben volt, ez legalább keretet ad most, hogy a repülőteret is rendberakjuk.

Szeretném ezúton megkérni minden kedves olvasómat, legyen az zug vagy nem zug, hogy csatlakozzon a teszedd.hu oldalon, hagyja magát elküldeni egy közeli csoporthoz május 21-én, vagy jelentkezzen szervezőnek, és vegyen részt ebben a nagy akcióban, szánjon rá pár órát az életéből. A mi kis helyi megmozdulásunkból látszik, hogy 90 ember 2 óra alatt 4 konténernyit össze tud szedni. Ez nagyon nagyon sok. A sok kicsi pedig nagyon sokra megy.
Remélem hamarosan kiderülnek majd a részletek, és akkor írok erről is.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Szünet

Nem tudok ráhangolódni az írásra, bocsánat a család azon tagjaitól, akik innen informálódnak a hétköznapjainkról.

Annyi fontos hír van, hogy Rékát beírattam az iskolába, két kis osztály lesz, és Réka az idősebbik tanító nénihez került. Nem lesz Réka nevű osztálytársa, ami ebben a Réka-dömpingben tiszta csoda :) Lesz viszont Zsófi, és ez a Zsófi sajnos nem a mostani barátnője és csoporttársa, ő a másik osztályba került.
Sokat kell mesélni neki az iskoláról, hogy ott miket tanulnak, kiakadt, hogy mi az, hogy magyaróra van, hiszen magyarul mindenki TUD! :)
Nándi meg Misi meg hihetetlen jó tesók lettek, de erről szeretnék majd hosszabban írni.

Szerintem most egy jópár napig nem jövök, talán majd húsvét után, igyekszem minél jobban ráhangolódni az ünnepre.
Úgyhogy kívánok mindenkinek nagyon szép, áldott húsvétot!

(kép innen)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nagy fába vágtam a fejszémet - segítség kéne

Az öcsém megnősül júliusban. Ami hiphiphurrá!
Olyan összeget mondtak viszont a sütikre a 90 fős esküvőre, hogy megkérdezte a három leánytesóját, hogy nem tudnánk-e besegíteni a sütésbe, mert biztos, hogy jobbat csinálunk olcsóbban. Ami így is van. :)
Van néhány ötletem, hogy mit kéne csinálni, és milyen ütemezésben, hogy ne egyszerre kelljen megsütni ezt a borzasztó mennyiséget (12 kiló édes és 6 kiló sós sütiről van szó), és vannak nagyon jó, kipróbált receptjeim is, amiből tudok hasznosítani: de csak összesen 4 féle édes és egy sós. (Linzer, vaníliás-mandulás kifli, zserbó, keksz szalámi, és a tesómé a mézes-krémes, és nagyon jó sajtos receptem van.)

Legnagyobb gondom a sós sütivel van. Csak a sajtos rudacska, illetve a pogácsa jut eszembe, ami mindkettő frissen jó. Vagy csak ilyenek szoktak lenni? Meg még a mini képviselőfánkba töltött sajtos krém. Ebből egyik sem előre elkészítehető, mindet az esküvő napján, vagy előtti napon kellene legyártani.
Ha valaki tudna olyan jól kipróbált sós süti receptet, amit akár egy héttel előre is meg lehetne csinálni, vagy egyszerű (nem nagyon bonyolult) de látványos édes sütit, aminek mondjuk csak a krémjét kell egy-két nappal fogyasztás előtt betölteni, az nagyon jól jönne. Gondolok például a szalalkális többlapos sütire és ahhoz való krémekre.
Mivel nyáron lesz, a nyerstejes, nyerstojásos krémek kilőve, 90 fős szalmonellát nem szeretnék okozni.  :)
Valami nagyon jó (tartós) tojásfehérje-felhasználós süti is jól jönne, mert az az összes receptemnél marad sok.

És csak szigorúan kipróbált, bevált recepteket szeretnék, a neten találtam én is, de annyira sokfélék, és ez nem olyan alkalom, hogy elszúrjam. Nyilván ki fogom próbálni, de 10szer nem akarom elrontani, mire egy sikerül, annyira nincs időm...
Köszönöm előre is mindenkinek! Kivételesen névtelenül is lehet majd a blogomhoz hozzászólni, hogy senkit ne tartson vissza semmi, ha segíteni akar :) És emailezni is lehet kikocska és freemail a cím.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nem tudok a kedvére tenni...

Azt értem, amikor almát kér. És a számtalan verzió - alma héjával, csutkával/alma héja nélkül csutkával/alma héjával csutka nélkül/ alma héja nélkül csutkával, de szára legyen rajta(Réka, mondanom sem kell)/ alma héja és csutka nélkül, darabolva - már meg is tanultam, hogy Misinek csak a héját kell leszedni.

De az azért fárasztó, mikor nagy nehezen megtanulom a rokkantosított memóriámmal, hogy héjatlan alma, és a "keeejek ammat" után elkezdem hámozni, és elkezd zokogni a lábamnál, hogy "Anya neeeeeeddeee e eeeejeeet", de még ezt is megértem, és odaadom neki úgy, hogy hiányzik 5 cm-nyi csík, visszaadja, és persze profi vagyok és rájövök, hogy mossam meg, megmosom, visszaadom, megnézi, majd nyújtja felém, hogy "eeeedeee e eeejeeet"

Nembaj, visszasírom én még ezeket az időket!



(És igen, hajlandó vagyok ezekre, mert örülök, hogy eszik a gyümölcsöt, és őszintén szólva nagyon örülök, hogy nem eszik a héját ilyenkor tél végén, mert nem szeretek belegondolni, hogy mivel vannak kezelve, hogy még ilyenkor is szépek... Én ilyenkor már nem is tudom megenni az almát. Nyáron meg ősszel nem is kellett hámoznom, csutkáznom).

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Tessék vigyázni, az ajtók záródnak!

Nándi ajtómániája kezd elharapódzni.

Minden ajtót be kell csuknia.

Ha elmegyünk valakihez, akkor is. Nincs kifogás, nincsen hathatós észérv. Nándi érvei mindig erősebbek, bár nem osztja meg velünk őket.

Nem ritka, hogy a csukott ajtó mögül egyszer csak dobogás majd döngés hallatszik: Nándi ellenőrzi, hogy megfelelően fog-e a kilincs. Mint egy kis suhanó kobold, vágódik oda az ajtóhoz a lábad között/alatt/mellett, hogy zárjon, vagy ellenőrizze a folyamatot. Eljutott addig, hogy már a kocsiajtót is újra és újra kinyitja és becsapja, amivel halálra idegesít, mert akkor is, mikor tolatok kifelé... Magyaráztam neki, hogy világít a nyitott ajtajú autó a műszerfalon, ha nyitva az ajtó, de sajnos az ő üléséből ez nem látszik. Így muszáj ellenőriznie.

Lefekvéskor nem elég az sem, hogy én becsukom az ajtót. Hiába hallja a surrogást (tolóajtó), a kattanást a végén, egyszerűen nem tud megnyugodni, muszáj felkelnie és megnézni. Akkor is, ha éppen majdnem elaludt. Így aztán meg kell várnom, amíg nagyon mély álomba merül, és csak akkor jöhetek ki, és  különösen figyelnem kell rá, hogy minden ott legyen a szobában, ami kell a lefekvéshez. Még így is előfordul néha, hogy el kell mennem cumit, vagy a 23. gyürögetőt megkeresni, ilyenkor amikor visszaérek, Nándi ott áll, két kézzel fogja az ajtót, és várja, hogy visszaérkezzek, és becsukhassa utánam.

Mostanra egyébként megpróbáljuk tiszteletben tartani egymást. Én túl vagyok rajta, hogy lebeszéljem az ajtócsukogatásról, ha az nem zavarja az életvitelünket, ő pedig nagyon hálás ezért. Amíg csak ellenkeztem, ő sem vette figyelembe, amikor kiakadtam meg kértem tőle valamit. Párszor mondtam neki, hogy becsukom az ajtót, mert tudom, hogy fontos neked, és ettől valódi szeretetrohamokat kapott.
Most már például megkérdezi, hogy anya, mész a fürdőszobába mindjárt? És ha igent mondok, akkor csak figyelmeztet, hogy amikor majd nem megyek többet, ne felejtsem el becsukni, nem tolja be az orrom előtt. És én nem felejtem el, ha mégis, akkor bocsánatot kérek érte. Betartja, hogy éjszaka, ha átjön, minden nyitva kell maradjon, mert nem hallom meg a többieket, ha hívnak vagy sírnak. Szegény Misi járt így, ő még nem jön át magától, hozni kell. Mire érte mentem, teljesen kikészült. Meg úgy általában érezhetően odafigyel, hogy úgy intézze a mániáját, hogy azzal minél kevésbé bosszantson minket.

Nem derült ki, hogy miért csinálja. Tavaly télen a kazán hangjától félt, azért kellett csukni az egyszem ajtónkat, hogy ne hallatsszon. Most nem tudom kiszedni belőle. Egyik nap nyaggattam megint, hogy miért is. Azt mondta, mert szellemek vannak. No, nagy megkönnyebbült sóhaj a részemről, hiszen ezt könnyű megoldani, mondom neki, hogy akkor csinálunk egy nagy szelleműző varázslatot, keresünk egy varázsigét, főzünk varászitalt, és úgy elmennek a szellemek, vissza sem jönnek. Réka szörnyein is segítettek anno egy ideig. Erre Nándi néz rám döbbenten: "De... dehát nem is igaziak!"
Csak kitalálta, hogy lerázzon valamivel.

Szóval ez az ajtóhelyzet jelenleg. Azt hiszem, most már csúcsra járatva. Nem hiszem, hogy lehet még fokozni tovább, ami azt jelenti, nemsokára enyhül majd a helyzet. Bár Nándi fantáziája határozottan jobb, mit az enyém, így lehet, hogy tud még kitalálni dolgokat.
Legrosszabb esetben leszerelem majd az ajtókat azzal a felkiáltással, hogy le kell festeni őket.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Átok

Ha apósom lemossa az autóját, garantáltan esni fog az eső. Ugyanez vonatkozik a férjemre is.

Most úgy tűnik, Nándi is örökölte az átkot. Ugyanis nagy gonddal lemosta a taxiját. És eleredt az eső. Ha beválik az időjósok ígérete a száraz nyárról, csak kiadom a fiúknak, hogy mossanak autót, és meg is úszom a locsolást. Lehet, hogy szedek is majd valami esőcsináló-díjat a szomszédoktól :) .

És átok ide vagy oda, láttam az idei első szivárványomat. :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Biztos Út - blogajánló

Van egy blog, Biztos Út a neve, pár hónapja találtam, és ki is pakoltam az oldalsávomba. Úgy érzem azonban, hogy ezen túl egy külön posztot is megérdemel.

A környezetemben levő családokat figyelve gyakran felmerül bennem a kérdés, hogy mitől lesz jó egy házasság. Hogy van-e tuti recept. Olvastam könyveket, hallok okosságokat, hogyan hozzuk rendbe, ami elromlott, én is gyakran adok kért, kéretlen tanácsokat, mint "hiteles" jó házasságban élő feleség. Nem tudom, hogy ezek jó tanácsok-e, hogy megfogadják-e, merthogy mindenki más és más, nekem itt az én egy és tökéletes férjem, aki valószínűleg 100 másik nőt a pokolba kergetne, ahogy én is tutira kikészínenék 100 másik férfit. De mi két fél vagyunk, együtt egy tökéletes egész, és nem készítjük ki egymást. Viszont másik két fél könnyen lehet, hogy máshogy lesz tökéletes egész.

Nos, ez a blog nem konkrétan arról szól, hogy hogyan javítsuk meg a házasságunkat, de nem tudja kihagyni ezt sem. Nagyon jó tippeket ad időnként a mindennapokra, megfogalmaz olyan dolgokat, amitől még egyszerűbb megérteni, ezáltal szeretni a másik felünket.

A blog elsősorban olyan dologról szól, amin én már 10 éve túl vagyok, a gyerekeim meg még remélhetőleg messze. Szóval arról, hogy hogyan kerüljük el azt, hogy rossz házasságot kössünk. Elsősorban fiataloknak szól, illetve fiatalok szüleinek ad észérveket a kezébe, hogy miért és mire kell figyelni.
Emlékszem én, hogy hogy van az 17-18 évesen, és hogy bizony nem hallgattam én sem a szüleimre, mondhattak akármennyi okosságot, bármilyen területen, és látom már most, hogy nálunk sem lesz ez máshogy. (Az egy másik dolog, hogy utólag beláttam a szüleim igazát, és hiszem, hogy az, hogy én most boldog házasságban élek a férjemmel, az kizárólag annak köszönhető, hogy meghallottam, és rá tudtam magam bízni a Jóistenre egy nagyon nehéz ponton. )
Mindenesetre azért ezek az érvek valódi eszközöknek tűnnek a felelős, okos döntéshez. Talán egy érv ebből a sokból hat majd a gyerekeimre is, ha eljön az ideje. Addigis gyűjtögetem őket, meg a gyöngyszemeket a saját életünkhöz és a tanácsadáshoz. Tegyétek ti is. Nem kell hívőnek lenni hozzá.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

MEGCSINÁLTUK!!!

Gyönyörű a patakpart. Nincsenek flakonok, kibelezett hűtők, kerítéstekercsek és konzervdobozok.  Nagyon boldog vagyok. Sikerült. Mi több, nagyon nagyon jól sikerült!

Már hetek óta aggodalmasan figyeltem az időjárás előrejelzéseket, és féltem a ma reggeli oltári szél miatt, hogy főleg gyerekesek várunk, biztos nem jön majd senki, aztán mondogattam, hogy az eső rosszabb lenne, meg hogy mintha csendesedne... Gergő rám is szólt viccesen, hogy ez a pohár félig üres, fogjam már fel :)

Fél 10kor kihordtuk a cuccot az utca végére, egy-két ember lassan szállingózott. Aztán egyre többen. Egy nagy "hordában", 5-6 férfiember személyében megérkezett a környezetvédelmi főtanácsos, Nyíri Márton és a munkatársai, akik nem általlottak tévékamerák és újságírók nélkül is játszósruhába bújni és kijönni hogy összekoszolják magukat. A önkormányzati képviselőnk, Fodorné Marika már idősebb hölgy, nehezen mozog, ő kente a zsíroskenyereket a szomszéd nénimmel, osztotta a bodzaszörpöt, a vizet. Dolgoztak. Mindenki.
És folyamatosan jöttek, jöttek a népek. Ki gyerekkel, ki anélkül. És nekiláttak annak ellenére, hogy a viharos szél néha a zsákot is kitépte az ember kezéből.
Engem időnként, mikor végignéztem a nyüzsgő patakparton, a sírás kerülgetett, annyira jó érzés volt, hogy tényleg ilyen sokan eljöttek. Egy-egy szemetesebb helyen 2-3 család is összegyűlt, és küzdöttek például a vízbe dobott óriás (150cm átmérő) kábeldob által összegyűjtött szemét-szigettel. A kibelezett hűtők belsejébe pakolták az apróbb szemetet, építési törmeléket, úgy hordták a gyűjtőpontokra talicskával.

A legnagyobb halom eltüntetése végül sajnos nem sikerült. A konténerszállító autó beragadt a sárba, és csaknem egy óra volt kiszabadítani, ez elvette az emberek erejét és lelkesedését is. A maradékkal viszont egy markoló és egy teherautó valószínűleg elboldogul. A jelenlevő aktív politikusok el is intézték - szombat délelőtt!!! - hogy ez valamikor a közeljövőben meg is történjen.

Most eddig jutotunk.

Összesen 150 sitteszsákot kaptunk a Bauhaustól, és 100 kesztyűt. A kesztyűből 33db maradt használatlan, nem vitt mindenki magával. De ha igen, akkor is legalább 67 felnőtt dolgozott velünk. Zsákból maradt kb 30-35db, de mivel rengeteg olyan szemét is volt, amit nem lehetett bezsákolni, nem lehet felmérni a mennyiséget. 2 konténert púposra megpakoltunk, és még a kukásautónak is bőven maradt, legalább mégegyszer annyi, és van még néhány kisebb kupac, amit nem hordtak egybe, túl messze volt... Irtózatosan nagy mennyiség. És igen, egy része a szemétlerakóból, de legalább másfél-két rogyásig megrakott konténernyi, amit közvetlenül a partról szedtünk össze. Az illetékesek azt mondták, a lakosság két órai munkája körülbelül kétszázezer forinttal számszerűsíthető. Amire természetesen nem lenne keret. Ebben nincs benne a szemét tárolása és elszállítása. Arról nem is beszélve, hogy a lelkes gyerekek még az apró hungarocell darabokat is összegyűjtötték, amit nem várhatnánk a közmunkásoktól...

 A két gyűjtőpont. ( A sárral, amibe belesüllyedt a konténeres autó) A harmadik kb fél konténernyi, de még nincs összehordva, csak összeszedve a gyalogúton vagy 500m-re. Ez a holnapi körünk lesz azokkal, akiknek tudjuk az elérhetőségét :)

Azért egy kicsit büszke vagyok magamra. Még ha egyedül nem is sikerült volna, hiszen én csak 2 zsáknyi szemetet tudtam összerakni. De nélkülem nem lett volna. Most nem. És talán útjára indítottam valamit. Legalábbis remélem. (A szervezés kezdeteiről itt olvashatsz)

És nagyon jó volt végigsétálni most Gergővel a parton kettesben. Még akkor is, ha realizáltuk félúton, hogy Nándi megszökött a mamától utánunk...



 Megcsináltuk. Mind, együtt.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Iskola, iskola, ki a csuda jár oda?

Hát, Réka szeptembertől most már biztosan.
Tegnap voltunk a családi beszélgetésen, és hát, megfeleltünk az iskola elvárásainak, megkaptuk a körzetes iskolába elvivendő(? így helyes?) befogadó nyilatkozatot, és szeptember elsején szeretettel várják Rékát.
Elég boldog vagyok :) Mondjuk nem voltak komoly fenntartásaim, hogy nem veszik fel, de azért én ilyen aggódós vagyok. Megkérdezték, miért jöttünk ide, mondtam, hogy mert így látjuk jónak, örülünk, hogy konzervatív az iskola, hogy olyan, amilyenbe mi jártunk annak idején, meg hogy amit hallottam a beszélgetéseken, az mind pontosan az, amit én is elvárok. Beszélgettünk egy kicsit arról, hogy milyen nehéz lesz bejárni Dunakesziről, meg hogy úgyis megoldjuk.
Réka közben a tanítónénikkel beszélgetett egy másik teremben, feladatlapoztak, a fiúk meg megpróbálták szabotálni az egész beszélgetést. Azért néha ők is bekapcsolódtak. :) Itt azért egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy vajon mennyire mondunk ellent magunknak azzal, hogy szigorú (de szeretetteli) iskolát keresünk a gyereknek, mi meg nem bírunk velük :)
Nándi egyébként annyira kiakadt, hogy nem mehet a Réka után, hogy egész este tiszta agresszív volt, és mikor rájöttem, hogy emiatt, és játszottak Rékával iskolásat - Réka volt a tanító néni, Nándi az iskolás - akkor egészen megjavult. Aranyos volt nagyon. Meg még azt is hitte, hogy az iskolában vannak játékok. Nem akarta elhinni, hogy nincsenek. Mert ha nincsenek, akkor mi a fenének akar oda járni bárki is???

Ami nagyon fontos dolog kiderült, az az, hogy két osztály indul. És most itt jó lenne egy táncolós, hurrázós szmájli, mert ez nagyon nagyon jó. Jó azért, mert sok gyereket írattak be katolikus iskolába. És jó azért, a mi szempontunkból, mert így két, kislétszámú osztály indul. 18-20 fővel, ha minden igaz.
Hogy melyik tanítónénihez kerülünk, majd valamikor kiderül. Itt is csak nyerhetünk. A fiatalabbtól kicsit tartok, mert mivan, ha szül, ami teljesen várható, viszont Réka őt szerette meg jobban. Ildi néni biztosan végig viszi az osztályát. Szóval most már akármi lesz, jó lesz. Hiszek benne.

Csupa nagyon fontos esemény zajlik körülöttem a napokban. Megszületett a kis Feri, egyik tesómék házat vettek tegnap, öcsémék júliusra kitűzték az esküvőt, most még hiányzik, hogy valaki bejelentse, hogy babát vár. :)
És ilyenek is, hogy mindjárt szül a barátnőm, Réka iskolás, húgom pályázik a népművészet ifjú mestere és a népi iparművész címre, napokon belül elkészül az új programja Gergőnek iPhone-ra... Csak kapkodom a fejem :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

GÓLYAHÍR!!!

Tegnap este megszületett a legkisebb unokatesó! Meglepetés volt, hogy kisfiú vagy kislány, és végül Borinak öcsikéje született. Szép nagy! :)

Hip-hip-hurrá!!!! Éljen a kibővült rokonság!!! :D

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Én nem tudom,

hogy bírtam a telet. Kimegyek ebbe a gyönyörű, langyos, napsütéses, illatos tavaszba, és egyszerűen elképzelni sem tudom, hogy hogy éltük túl ezt a borzasztóan hosszú telet. És még mindig hihtetelen, hogy igen, most fél évig lesz virág a kertben és levél a fákon, a hideg pedig azt jelenti majd, hogy egy kardigánt vagy széldzsekit fel kell venni. Rossz esetben.
Nagyon jó, hogy itt a tavasz. Úgy sajnálom, hogy nem tudok jól írni, hogy ezt valahogy visszaadjam. Vagy legalább fotózni...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Játék Csipkerózsikánál

Nem játszom annyi blogos játékon, mint amennyivel találkozom, de akinek követem az életét vagy a "munkásságát", azért ott szoktam jelentkezni. Most sincs ez másképp, Csipkerózsikánál lehet csuda aranyos kis nesszeszerért játszani. Rontsátok az esélyeim, nézzetek be hozzá, játsszatok vele szülinapja alkalmából ti is!



  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Az élet írta

Filmbe illő jelenetet éltünk meg ma délelőtt séta közben. Osztogattuk a gyerekekkel a szórólapokat, szombaton lesz a patakpart takarítás.
Egyik háznál kopogtat egy nénike az ajtón, ahogy odaértünk, kijött a kapuhoz, kérdi, mit osztogatunk. Adtam neki egyet, elmondtam, mi ez. Ő meg azt, hogy nem itt lakik, a szomszédban, de a postás itthagyott neki egy levelet tegnap, azért jött. De nem hallják a kopogást, biztos éjjeles volt a szomszéd, és alszik.

ÚGYHOGY TÖBBSZÖR IS BECSÖNGETETT!!!!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Szalóki Ági: Gingalló

Az úgy volt, hogy a februári szülinapi bulira kaptak a gyerekek egy CD-t, Szalók Ágitól a Gingallót. Mi nem nagyon hallgatunk zenét, a gyerekek nem igénylik, sőt, kikapcsoltatják, engem meg idegesít. Van elég dolog, amire figyelnem kell, a három gyerek zsivaja mellé nem kell még egy plusz alapzaj. És ha van egy lemeze egy előadónak, azon minden dal közel egyforma. Próbálnak mások lenni a számok, próbálnak, de igaziból mind egyforma, aranyos kis gyerekversike, aranyos ki szöveggel, vagy valami vers, ugyanolyan stílusban, szóval én hamar megunom, és nem ragaszkodok hozzá, hogy szóljon. Jó, szeretem és elismerem a legtöbb neves gyerekzenészt, de csak rövid időközökre.

Nyilván az én zenei ízlésemmel is baj van, úgy vagyok ezzel is, mint a könyvekkel meg a filmekkel,  nem tudok elköteleződni, szeretek én mindent, ami jó. De nincs se kedvenc stílusom, se kedvenc zenekarom, de még talán kedvenc számaim sincsenek. Van egy válogatásom, amit szoktam néha hallgatni takarítás közben, azon van Smetana, Ozzy Osborne, Elton John, Smash Mouth, House of Pain, Beatles, East17, Robbie Wiliams, Barbara Streisand, Edda, Demjén, Pokolgép, Zorán... És még nagyon sokan mások. Kamasz koromban meg - és ezt nagyon kevesen tudják rólam a mostani életemben - bizony lógógatyás, baseballsapkás rapper voltam, aki pontosan tudta, milyen is az élet, (16-17 évesen, hogyne!) és fikázta Geszti Pétert meg az Animal Canibalst :) De aztán felhígult a dolog, divat lett, és én kiábrándultam belőle. Azért Geszti zenéjét most sem szeretem...

Na, mindegy, elkalandoztam, a lényeg, hogy kaptuk ezt a CD-t, és úgy egy hét után mondtam, hogy na, azért hallgassuk meg. Legalább egyszer, aztán elajándékozom legfeljebb. És meglepődtem.

Egyrészt borzasztóan tetszik Szalóki Ági hangja. Valami olyan természetesség és kedvesség jön nekem belőle, amivel nagyon ritkán találkozok énekesnél. Olyan "csináltan" énekelnek mostanában. Nagyon kevés jut el hozzám, mert nem fér bele az életembe a túl sok zaj, de ami eljut, annál így érzem.
Másrészt pedig annyira sokfélék a dalok! Sokféle hangzás, sokféle szöveg, és mindez szépen és egyszerűen. Van népdal, jazz, rock, lírai, swing(?), mindenféle. Nem mondom, hogy mind egyformán tetszik, de sok kedvencet tudtam válogatni. A Libegőt például ma este vagy 10szer hallgattuk meg a gyerekekkel pakolás közben, annyira vidám és magával ragadó. Sajnos a neten nem találtam meg, pedig nagyon megmutattam volna, úgyhogy most a címadó Gingallót teszem ide nektek, hallgassátok meg, és keressetek rá Szalóki Ágira a youtube-on, ha tetszik, vegyétek meg, szerintem érdemes! Nem is igazi gyereklemez, mindenkinek szól.


  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Talán vége

Úgy néz ki, túl vagyunk rajta. Mármint a bárányhimlőn.
Nándi valóban fáziskésésben volt Rékához képest, ehhez képest hozta is a mégtöbb pöttyöt másnapra, nagyon rossz látni őket, pedig már nagyon szépen javulnak. Van egy-két kényes helyen levő hólyag, ami nem akar száradni, pl. Nándi hónalján, meg Réka füle mögött, szorgosan kenjük Betadinnal, talán most már vége lesz.
A kedvük nagyon jó, alig viszkettek, és ahogy gyógyulni kezdtek az elsők, és már nem jött több, és én megnyugodtam, Réka is azonnal felhagyott a rosszkedvével, Nándin meg észre sem lehetett venni (ha nem néztél rá), hogy beteg. Sok pötty már el is tűnt, de rengeteg van, ami olyan, mint Misié volt, és ami még most, három hét után sem jött le neki. Rékának végül az arca úgy néz ki, elég jól megúszta, alig néhány látszik most már, az a rengeteg, amitől sírni lett volna kedvem, már fel is szívódott, nyom, var és minden nélkül. Nándinak sokkal erőteljesebbek sajnos. És mindkettőnek a homloka közepén, pontosan ugyanott van egy óriási, amiről sikerült ledörzsölni a hólyagot. Hogy vakarózástól-e, vagy öltözéstől, nem tudom, de lejött a hólyag, meglátjuk, marad-e nyoma.
Szombaton már nem tudtam őket benntartani, megunták a meséket is, kimehettek a teraszra az árnyékba, esténként meg biciklizünk, mikor már nincs nap. Napra nem mehetnek, lassabban gyógyul, és pigmentáltan gyógyulhatnak a kiütések.
Vasárnap aztán reggel rámhozta a frászt Réka, mert hurutosan köhögni kezdett, én már láttam magam előtt a kórházat, tüdőgyulladást, harcokat a vérvétel és az infúziók miatt, és vertem a fejem a falba, hogy miért is engedtem ki őket tegnap... De csak egy órát tartott a köhögés, elmúlt.
Anyukám hatalmas segítség volt, nem omlott össze a háztartás mégjobban, és még enni is volt mit, nagyon jó volt, hogy itt volt. Tartotta bennem is a lelket, igen meggyötörnek ezek a "jóldönttöteme" menetek...


Kiderült, hogy tombol mindenhol a bárányhimlő, a régi csoportban pl. hatan voltak a 28-ból, a többi mind otthon... No, mindegy, mi túl vagyunk rajta. Pár hét múlva kiderül, hogy vannak-e veszteségek.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

10 dolog, amit szeretek - képekkel

Díjat kaptam Mézeskalácstól. Mégpedig a legédesebb bloggerét.


Még február végén hagyományozta rám, amit nagyon köszönök neki. (Mézeskalácshoz egyébként a nagyon jó receptek miatt érdemes benézni, tegyétek meg feltétlenül!)

Annak, hogy ilyen sokára adom tovább, elég prózai oka van: nagy feladatot ró a tulajdonosára, képekben kell megosztania 10 dolgot, amit szeret. Velem meg az a baj, hogy mindig komolyan veszem ezeket a játékokat, egyrészt továbbadom őket, másrészt pedig tényleg gondolkozom rajta, hogy mit osszak meg. Ráadásul ahhoz a géphez, amiről leggyakrabban írok, nem értek igazán, ezértis vannak ritkán képek nálam. De most nekilátok. Az engemmindenkiutál depim úgyis arra kényszerít, hogy magamból adjak sokat :)
(Összesen 5 napig ültem le, és írtam hozzá időnként, és kerestem képeket... Szóval tényleg hülye vagyok. Jó, időm sincs mostanában...) 

Szóval a képek:


1. Isten - ehhez talán nem is fűznék többet... (kép saját, az ablakunkból :) )



2. Haza - és most ezt kéretik minden politikai felhangtól mentesen érteni, rám minden politikai párt hívei mérgesek, mert hajlamos vagyok elismerni mindenkinek a maga érdemét pártállástól függetlenül. Ha már rólam szól ez a poszt, ezt fontosnak tartottam megemlíteni. Mert mindenki utál :) Nagyon szeretem Magyarországot, nem szeretnék máshol élni.  Különösen szeretem Budapestet, a Balatont, a Dunát és a Tiszát, mindig lenyűgöznek. (kép innen: http://balatoniwiw.hu )



3. Család - nem részletezném. Nagyon fontos nekem egyesével mindenki, egyben az összes távoli, közeli és választott rokonom, a régi, a kapott és a saját gyártmányú családom is, és fontosnak tartom, hogy összetartozónak érezzék magukat a gyerekeim is a tágabb család tagjaival. Mert mi nem leszünk mindig, és az embernek kellenek gyökerek és kapaszkodók. Úgy nem visz el a szélvész és az áradat. Sajnálom, hogy nem tudtam egy jókis igazi nagycsaládi képet feltenni ide... 

És most elrugaszkodva az elvektől és nagy dolgoktól, amik szeretete alapjaiban meghatározzák az életemet, folytatom tovább a szintén meghatározó, de feladható dolgokkal.



4. Szeretem a csokit. Először azt akartam írni, hogy szeretem a természetet, meg kirándulni, meg ilyenek, de Gergő azt mondta, hogy ne játsszam meg magam, melyik nélkül bírnám tovább, kirándulás, vagy csoki nélkül. És igaza van. Szeretem a csokit, minél világosabb, annál jobban. (kép innen: http://macsko.freeblog.hu/ )



5. Szeretek főzni, ez a kedvenc házimunkám, és ehhez kapcsolódóan: nagyon szeretek enni. Bármit, ami jó. Sokat :) (A baráti beszélgetések kajálással egybekötve... Hmmm! Katy barátnőm sokat tudna erről mesélni :D ) kép innen: http://www.csaladinet.hu/ nem saját, de így szokott kinézni...


6.Szeretem a csendet. Nagyon sok a zaj körülöttem, és olyan jó néha megpihenni. Érdekes, kamaszkoromban ki nem állhattam, dehát ez van, öregszem... :)  ( a kép innen: http://dalzso.freeblog.hu/


7. Szeretek olvasni. Nagyon szeretem a jó könyveket, de a ponyvairodalom mostanra teljesen kiborít. Pedig régebben jól esett egy-egy szerelmes regényt vagy béna "krimit" elolvasni, csak hogy legyen valami, de most már 10-15 oldal után kényszeríteni kell magam. Egyébként meg mindenevő vagyok, egyszerre szeretem Agatha Christie-t és Szabó Magdát, Wodehouse-ot és Mikszáhtot, Douglas Adamset és Hellert, Merle-t és az angolokat, akik külföldre költöznek, és könyvet írnak belőle. :) Meg még csomómindenkit. Mindegy milyen műfaj, elismerték vagy nem, ha elrepít abba a világba, amiről ír, akkor én azt szeretem. (kép innnen: http://www.digitalisgyorsnyomda.hu/




8. Ugyanígy vagyok a filmekkel is. Szeretem a jó filmeket. Bár sokkal többet olvasok, mint filmezek, így abból még néha jólesik egy gagyi katasztrófa film is. De ha valóban jó, akkor mindegy, hogy dráma, vígjáték vagy akár akció. Vannak garanciális színészeim, mint pl. Julia Roberts, Tom Hanks vagy John Cusack (és még jónéhányan) amikben ők szerepelnek, szinte biztos tetszik, de nem csak a színészt szeretem, hanem ritkán adják magukat olyan történethez, ami nem jön be. De nem voltam képes megnézni a Gyűrűk Urát, a Harry Potter filmeket, a Gladiátort, és még számos kasszasikert. (kép innen: http://outoftheblue.freeblog.hu )


9. Szeretem a meglepetéseket. Legyen szó egy csokiról, egy kérés nélküli szívességről, vagy arról, hogy férjem fordítva áll be a garázsba, mert tudja, hogy másnap én megyek az autóval... A meglepetés, az öröm érzését szeretem. Akár adom, akár kapom. De még azt is, ha csak látom, hogy valaki egy másik embernek örömet szerez. Eredetileg azt akartam írni, hogy szeretem az ünnepeket, de ezt könnyebb volt egy képpel megmutatni :) (kép innen: http://doll.blogter.hu/ )



10. Szeretem a színházat. Csinálni vagy nézni, mindegy. Hiányzik is nagyon. Tavaly megnéztük a Csipkerózsát a Bábszínházban, annak egy része színház, majdnem elbőgtem magam az örömtől,  mikor ez kiderült, hogy végre egy kis színházi élmény :)  (kép innen: http://www.utisugo.hu/ )

Az is komoly fontolást igényelt, hogy kiknek adjam tovább. Végül arra jutottam, hogy mivel nagyon szeretem Lepkevár képeit, és nem tudok betelni velük, őt kérném meg. Tudom, hogy bevallása szerint nótórius játékmegakasztó, de hátha ennek nem tud ellenállni. (És lehet, hogy már más is megtalálta, talán lökök még egyet rajta, hogy mégis játsszon.)
Aztán passzolnám még Orbisnak, aki nem tiltakozott, így megkapja, remélem nem púp! :)
Azt hiszem, Szityától is különleges ajándékot kaphatunk, ha elfogadja a játékot, és szerintem Ilgya is kihívásnak érezné a feladatot... és még sokmindenkire kíváncsi lennék, mindenkire, aki itt szerepel az oldalsávomban, meg akire fel vagyok iratkozva. Mivel többnyire ugyanazokat olvassuk, remélem hamarosan mindenkihez eljut, aki tud időt szánni erre.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS