Torna

Úgy fél éve ültette egy kolléganő (szintén anyuka) a bogarat a fülembe, miszerint az UTE tornaszakosztálya milyen kellemes kis ovis tornafoglalkozást tart. Lehet, hogy magamtól eszembe sem jutott volna, de így most azonnal előjöttek a gyerekkori vágyaim és álmaim, és már láttam is magam előtt a tornász fiamat meg lányomat, amint kecsesen szaltózgatnak a gerendán, lengedeznek a korláton, meg szalaggal és karikával bukfenceznek. Ez, meg a  műkorcsolyázás mindig lenyűgözött.

Szóval adunk az önmegvalósításnak, és ennek jegyében ma elmentünk az első foglalkozásra. Természetesen úgy álltam neki, hogy Réka, aki fél az újdonságoktól, és utálja a kudarcot, és már csak dacból is képes arra, hogy annak ellenére, hogy tetszik neki, nemet mondjon, esélyes lesz arra, hogy valami mást keresünk neki. Nándi viszont tuti élvezni fogja a bukfencet és akadálypályákat, ahogy néztem a honlapon a videót, arra gondoltam, hogy ezt pont az én gyerekeimnek találták ki, remélem élvezni fogják mindketten.
Ennek megfelelően is indult a dolog. Én felvetettem, hogy menjünk, Nándi lelkes volt, RÉka itthon akart maradni. (Mert úgysem leszek ügyes, brühühühüüüüü) Aztán mikor odaértünk, újra megkérdeztem, mondta, bemegy azért, megkukucskálja. Mondtam nekik, hogy kijöhetnek akármikor, ha nem tetszik, itt vagyok, nem megyek el. Mire átöltöztünk, és a tornateremnél sorban álltunk, illetve az anyukák megkapták az eligazítást, már két halálosan izgatott és lelkes csemete szorongatta egymás kezét. Nándi többször megpróbált beszökni a Jutka néni hóna alatt, de nem járt sikerrel. Persze ők voltak az elsők, akik berohantak, és Nándi volt az utolsó, aki leült :) Nagyon meghatódtam az örömükön, és azon, ahogy kapaszkodtak egymásba. Jó volt őket látni. A foglalkozásból sajnos semennyit nem láthatnak a szülők :(

Aztán amikor kijöttek, kiderült, hogy Nándi volt, aki nem élvezte, és Réka pedig minden pillanatot, és már azt kérdezgette, mikor jövünk újra. Meg is dicsérték, hogy milyen nagyon ügyes. Úgy, hogy nem volt ott, tehát nem csak önbizalom miatt!
Nándival az volt a baj, hogy a tornaterem tele volt fantasztikusnál fantasztikusabb dolgokkal, például egy szivacsszakadékkal, amit el sem tudok képzelni, hogy mi lehet, de mindenféle felfedezni való hely volt, ahova nem mehetett. És Jutka néni is mondta, hogy hát, nem egy szófogadó gyerek. És én is elrontottam, mert volt utána megint eligazítás a szülőknek, és figyelni akartam, és nem Nándi lelkét ápoltam. Pedig kellett volna.

Szóval csütörtökön megyünk újra, meglátjuk, jobb lesz-e Nándinak, és Rékánál is töretlen-e a lelkesedés.  Mindenesetre igyekszem nem szem elől téveszteni, hogy ne önmegvalósítsak, hanem találjunk nekik valami olyant, amiben le tudják vezetni az energiáikat és még jól is érzik magukat.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Miért nincsenek Rékáról képek?

Ha nem tudja, hogy fényképezzük, akkor kimegy a képből, mert állandóan mozgásban van. Ha meg tudja, akkor ilyeneket sikerül csinálni:


És akkor már a többiek is utánozzák, tehetségük szerint (lehet tippelni, melyik Réka-képpel készültek egyidőben):


  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Miért várom az őszt?

A mai egy olyan szép igazi őszi nap volt, hogy rögtön eszembe jutott, mi ellensúlyozza a nem jó dolgokat, amitől az ősz kapcsán félek. Igaz, hogy lesz majd rosszabb is, mint a vénasszonyok nyara, de valójában jó esetben még másfél-két hónap kellemes ősz is várhat ránk.

Szóval az őszi (és tavaszi) 15-20 fok a kedvenc időjárásom. De a 10 fokkal sincs bajom. Szeretem a gyenge napsütést, de a nem hideg, nem túl nedves, borongós időt is. Szeretem a hulló leveleket, a színes fákat. Szeretem az égő avar füstjét. Szeretem az őszi hűvös szelet, az első fagyos, száraz-hideg estéket, főleg, amikor már itt-ott begyújtanak - na nem a gázfűtést :).
Szeretem összegereblyézni az avart. Úgy általában szeretem az őszi kerti rendrakást. Megcsinálunk majd - remélhetőleg - egy csomó kertrendezést, egész nyáron terveztem, hogy milyen növényt hova ültetek át, amelyik nem érezte jól magát idén. Nem vagyok egy nagy kertész, most tanulom, milyen virágnak hol jó. Füvet sem kell majd nyírni :). És végre nincs meleg, és lehet forró vízben fürdeni, ami többnyire igen jót tesz a fáradtságnak.
Szeretem az őszi kirándulásokat, a gyerekekkel a gyűjtögetést, termésekkel ismerkedést, a gesztenye-baba gyártást. Szeptember-októberben érik a kedvenc almám, a Gála, ami csak egy hónapig finom - viszont akkor a legfinomabb az összes alma közül.
Tulajdonképpen a novembert is szeretem. Akkor van a szülinapom :) És anyukámé is. Nővéremé (még mindig nem szült) október végén.  Az összes gyerek névnapja ősszel van, Misi szeptember, Nándi október, Réka november. És ha már ünnep, ott a nagyon fontos a halottak napi temetőlátogatás is. És ott a várakozás, hogy mikor esik le az első hó, hogy mikor kezdődik a tél, és mikor kezdődik már advent.

És most ezekre gondolok ez után a szép őszi nap után, és nem, nem, nem gondolok a többire.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nándi és Misi

Nehéz eldönteni, hogy a sok engem foglalkoztató kérdés közül melyiket is próbáljam meg megfogalmazni. Egyik jobban piszkál, mint a másik. Olyan sok várakozó döntés, kétség van bennem, úgyhogy inkább arról írok, ami jó. Mondjuk arról, hogy Misi meg Nándi milyen jóban vannak. Már csak azért is, mert tartok tőle, hogy ez romlani fog, ahogy elkezdődik az ovi. De ez egy olyan kérdés, ami piszkál, úgyhogy majd máskor írok róla :)

Szóval Nándi meg Misi most már pár hónapja határozottan jóban vannak. Nyilván vannak konfliktusok, de most már akár indokoltnak is nevezhetem ezeket, nem csak - felnőtt szemmel - érthetetlennek. (Mert nyilván volt okuk, amit agyban értek is, csak szívvel nehéz)

Hogy mi változott? Nyilván Misi sokat nőtt, és okosabb lett, ki tudja számítani, hogy ha elveszi Nándi autóját, akkor azt ki fogják tépni a kezéből, majd utána kap egyet ugyanazzal a fejére. Úgyhogy ezt most már csak kifejezett jó kedvében csinálja, játékból, és röhög, mikor Nándi ordítva rohan utána. Amitől aztán Nándi is inkább nevet. És mi is.

Aztán Misi nagyon utánozós korszakát éli pár hónapja, és Nándi az isten. Szóval Nándinak, annak ellenére, hogy nem akar nagyfiú lenni, hízeleg az, hogy Misinek ő példakép. Hogy ő tanította meg erre meg arra. A minap is mondtam nekik, autózzanak. Misi leült, és elkezdte tologatni a kisautót, hol a tetején, hol az oldalán. Nándi egy darabig nézte, aztán kivette a kezéből: " Nem szépen csinálod Misi! Így kell!" És mutatta. :) De együtt táncolnak, forognak, ugrálnak, tornáznak, másznak fára, lépcsőre, kerítésre, pancsolnak, hemperegnek, motoroznak, szaladgálnak, birkóznak, kiabálnak, szóval mindenre megtanítja Misit Nándi. Misi pedig boldog tanítvány.

Az már csak az én elméletem, hogy Nándi rájött, hogy Misi nem veszélyezteti az ő pozícióit. Írtam már arról, hogy Nándi tipikus pasi, és az idősebb fiúkat szó nélkül maga fölé rendeli, de bizony a kisebbektől ugyanígy elvárja a tiszteletet. És rájött - remélem, hogy ebben részem van -, hogy Misitől ezt megkapja, szóval a falkában apa után ő az első. És mivel apa dolgozik, többnyire ő a főnök. És mivel ez így van, nem akarja bizonygatni, nem kell küzdenie. Így aztán szent a béke. Ha nincs is kölcsönös imádat, de békés együttélés, néha közös játék, mentor és tanítványa viszony, egymás köreinek békén hagyása van. Nándi autózik, Misi vonatozik. Békén hagyják egymás motorját és gyürögetőjét, szóval egymás tulajdonát és érdekeltségi körét. Amit pedig lehet ezek érintése nélkül csinálni, a tombolást, azt boldogan csinálják együtt.

És ez már így nagyon jó. Hála érte.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Szem elé...

Nem a saját gondolatom. Innen van. De annyira szeretném mindig ezt tartani szem előtt. És annyira nehéz, nehéz, nehéz!!! Nem tudom, hova írjam ki, hogy minden egyes kiborulásnál előttem legyen, hogy sose tévesszem szem elől. Megosztom veletek noracska gondolatait, ha már ilyen jól leírta:


2010. jan. 19. 22:40 - írta noracska"Minden pillanatban két út áll előttünk, a szeretet vagy az önzés útja." Sokáig eszerint a mondat szerint éltem, vagyis próbáltam dönteni minden pillanatban a szeretet mellett, és magamat félretéve sokszor a nehezebb-szebbet választani.
De valahogy mostanában mintha kezdeném elveszteni a fonalat, illetve egy kicsit át kellett fogalmaznom magamban, hogy mi alapján is élek minden pillanatban... Szóval ugyanez egy kicsit másképp (update: négy gyerek-háztartás-itthonlétre): minden pillanatban ezer feladat áll előttem, teljes szívből vessem bele magamat az egyikbe és adjam bele teljes szeretetemet.
Mert én magam kevés vagyok, az idő véges, a szeretetre vágyó gyerekeim sokan vannak, a feladatok meg annál is többen. S jön a kérdés, amire hiába keresem a választ, mihez nyúljak épp: a levest kavarjam, a kiömlöttet töröljem fel, megszoptassam a legkisebb kiabálóst, bepelenkázzam a pelenkás hadosztályt, vagy szaladjak inkább a nagyokat békíteni, eltűnt játékokat keresni, festéket keverni, mesét olvasni, emeleteságy-bunkert építeni, vagy társasozni?! Esetleg megpróbáljam felszámolni a káoszt, ami az itthon lévő beteg gyerekek mellett már 10 órakor tetőfokára hág?! Vagy... Persze mindenkinek megvan az épp aktuális ezer lehetősége, s akkor ott a világos út: itt és most. És örömmel. Ha pelenkázok, akkor az az egyetlen fontos, és egyedülálló lehetőség szeretni a ficánkoló gyermeket. Ha inni adok, akkor teljes szívemmel odafordulok az épp ott ácsingózó felé. Ha... Ha... Nem akarok semmit félig csinálni. Persze néha elkap a hév, és a kísértés, hogy de jó lenne mindent megcsinálni, na, akkor csúsznak ki a kezem közül a dolgok.
Szóval itt és most. Lehet, hogy mégiscsak két út van."

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Ötleteket várok...

Tényleg megköszönném.

Réka örömmel konstatálja, hogy szabad az autós szőnyeg, és játszani kezd. Megjelenik Nándi az autóival, és vitába keverednek. Nem tudnak együtt játszani rajta, már pokollal és veréssel fenyegetőznek. Némi békítési ötletek felvetése után megmonndom nekik, elteszem az autós szőnyeget, ha nem tudnak megegyezni. Réka azt mondja, ha kirázom a csíkos szőnyeget, az jó lesz neki.
Kirázom. Nándi már nem akarja az autós szőnyeget, a csíkosat akarja. Újabb vita indul.
Nem helyes, de elegem lesz, és Nándit elzavarom, hogy menjen fel és feküdjön le aludni, ha ilyen hisztis. Erre Nándi Misi ellen fordul, Misi Rékán vezeti le, és Réka persze visszaadja.
Egyszerűen nincsenek ötleteim. Sőt, egy sincs. Csak nagyon fáradt vagyok, pedig még csak fél9... Hol van az este fél9, amikorra csend lesz????

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Apával incselkedő


Posted by Picasa

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

képek

Elmaradásom van a múlt heti képekkel. El is feledkeztem róluk, de most felteszem.


Lakomádozás. Nándi szava. És görögsaláta volt a szenvedő alany. 


Barátok :)

Látszik, hogy jó volt a pikniken a hangulat. Réka ezúttal nem jött... De nem jutottunk messzebb. Sőt :)

Így kell csinálni, figyeld! Mutatom!

Megtudomcsinálnimegtudomcsinálnimegtudomcsinálni!


Ez hogy tetszik?

Megmondom a tutit!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nándi titkos tudása


Betonra rajzolgattunk krétával, és Nándi megkért, hogy rajzoljak neki egy Misi betűt. Rajzoltam. 
Nándi nézi, nézi, majd megszólal:
- Anya! Hiszen ez egy Mekdohánysz* betű - majd fogta a krétát, és az M középső részét kiegészítette, hogy egészen leérjen addig, amíg a két lába.

*McDonald's

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

már megint elmaradtam

a bejegyzésekkel. Csütörtök van, és hétfőn írtam, és izé, hát valszeg jövő héten sem fogok. Kicsi az esélye, a gyerekekkel anyukáméknál leszünk.

Voltunk tesóm kiállításmegnyitóján, ami nagyszerű volt, mármint a kiállítás, annyira szép dolgok voltak. Eredményhirdetés nem volt, ez is állami kitüntetésnek minősül,  és majd okt. 23-án adják át a népművészet ifjú mestere címet, az arra érdemeseknek. Szerintem megérdemli, de azok mind, akik ott kiállítottak. És persze ez is minisztériumi döntés, nem a szakmai zsűri dönt, csak javaslatot tesz.
Nagyon csudaszép dolgok voltak, aki szereti az ilyesmit, menjen el, nézze meg. www.hagyomanyokhaza.hu Azt hiszem, szeptember közepéig van ez a kiállítás. Ida a húgom neve, és fazekas, elég könnyű megtalálni :)

Szokás szerint minden gondolat  szétszaladt, nagy vonalakban:
gyerekek jól, mi fáradtan. Tegnap volt a 9. házassági évfordulónk, nem kerítettünk nagy feneket neki, egy kis családi piknik a Dunaparton belefért éppen, Gergő dolgozott. Mióta itt lakunk, ez mindig volt. :) És este játszottunk azzal a játékkal, amivel mindig, mielőtt családunk lett :)
Dilemmáztunk, mi a jobb, ha valakit elhívunk az ajtómentes házunkba, hogy ráhagyjuk a gyerekeket estére, vagy ha közös programot csinálunk, és úgy döntöttünk, öregek és fáradtak vagyunk most az elmászkáláshoz. Majd jövőre. Hátha jövőre fiatalabbak leszünk, és kevésbé fáradtak :) Bár jelenleg arra, hogy fiatalabbak leszünk, nagyobb esélyt látok, de ne legyek pesszimista :)

Most ennyi, aztán majd jövő héten meglátom. A hétvégén másik tesóm eljegyzése lesz, és hátha beleszül a harmadik tesóm :D Csupa izgalom az élet.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Eszmefuttatás

Nincs kedvenc gyerekem. Nem tudom az egyiket sem jobban szeretni a másiknál. Én úgy érzem, nem is kivételezek egyikkel sem, de nyilván, akinek van kedvence (többnyire Nándi, aki a legkönnyebben szerethető gyerekünk), az úgy érzi, esetleg a kis lieblinggel rosszabbul bánok. Még az is lehet, hogy észre sem veszem, és mégis kivételezek :)

Azt hiszem, annak, akinek van legalább két különböző mentalitású gyereke, teljesen természetes, hogy annak ellenére, hogy egyiket sem szereti jobban, máshogy szereti őket. Három különböző gyereket pedig háromféleképpen lehet - és szerintem kell is - szeretni. Hiszen más az igénye. Szerintem már írtam sokat a szeretetnyelvekről - mikor éppen nevelési válságban vagyok, mindig előjön a téma, ahogy most is. Már csak ez alapján is különbözőképpen érdemes kimutatni a gyerekek felé a szeretetemet, és talán akkor nem járok úgy, mint annyi ismerősöm, vagy pszichológusválaszol eset, hogy az anyjuk úgy érezte, mindent megtett a gyerekéért, csak éppen valahogy "nem jött át". Tipikus esete a minden megkívánt játékot megkap, pedig csak napi fél óra beszélgetésre, sétára, közös játékra lenne szüksége a boldogsághoz. Vagy egy esti 5 perces simogatásra lefekvéskor. A másikat meg folyton szeretgetik, puszilgatják, közben önállóságra nevelik, de neki meg az kellene, hogy hiába tud öltözni, anya adja rá a cipőt, és csinálja meg a kakaóját.

Talán azt is írtam már, hogy a tipikus féltékenység nálunk Réka meg Nándi között azért nem volt pl. - szerintem, és a fentiek alapján - mert Réka nem igényelte annyira a szeretgetést, és Nándi békésen elvolt az ölemben, míg játszottunk RÉkával, ami neki fontos volt. Ugyanez pedig nem működik Misivel és Nándival.

Most már azért előjönnek  a féltékenységi jelenetek minden viszonylatban. Szoktam mondani, hogy nálunk azért nincs egyenlőre a valakit kirekesztünk tipikus esete, ami állítólag három gyereknél elkerülhetetlen, mert Réka kedvence Misi, Misi kedvence Nándi, Nándi kedvence pedig Réka. Egyenlőre. Réka bántja Nándit, mert fáj neki, hogy Misi Nándival akar játszani, vele nem vegyül. Pedig igazi pótanyuka, nagyon szoktam sajnálni. És többnyire, ha Misi méltóztatik szóba állni vele, teljesen lesüllyed a szintjére, mindent enged neki, odaad, felméri, mit szabad, mint nem, akár én lennék, annyiban más, hogy arra a rövid időre halálosan türelmes és kedves. Mondjuk annyi ideig én is bírom :)
Nándi nem érti, hogy Réka miért haragszik rá, de Misire gyakran mérges, mert azért őt még cipelem, meg fogdosom sokat, és ugye Nándinak a legfontosabb a szeretgetés. Misinek még nem tudom, mi a legfontosabb, de egyenlőre valószínűsíthetően szintén a testi érintés, meg a minőségi idő, hiszen ha valaki beül az ölembe, már tépi is ki, fúrja, tolakszik, és ha bárminek nekilátok, már tépi is a gatyámat. De igaziból ez még természetes egy ekkora gyereknél, nyilván egy egy-másfél évesnek az együtt töltött idő és a puszik a legfontosabbak.

Ebben a sokgyerekes különbözőképpen kezelésben a büntetés, fegyelmezés nekem nagyon nehéz. A minap volt egy barátnőmmel egy beszélgetésünk. Nándi rendszeresen kap a fenekére, mert olyan dolgokat csinál, amiket 100szor megbeszéltünk, és egyszerűen nincs módszerem rá. Főleg az, mikor harapja Misit, és közben lesi, hogy mit szólok hozzá. Mentségemre szóljon, hogy indulatból a legritkább esetben ütök, bár anyósom szerint ez az igazi kegyetlenség, nem tudom. Mindig van figyelmeztetés, mindig van megbeszélés és megbocsájtás. Mindig tudja, miért kapja, utólag is. És igaziból tudja, hogy valamiért jár, és van, amiért biztos más jellegű lesz a bünti. Remélem ez elég. Annak ellenére, hogy azt a gyereket, aki ennyire szeretgetés-igényes, valószínűleg nem szabadna megütni.

Visszatérve, a barátnőmnek teljesen igaza van, ha erőszakra erőszakkal válaszolok, hogy várom el tőle azt, hogy ő ne erőszakoskodjon, ha valami problémája van? Főleg, ha nem is látom, hogy igazán használna, hiszen elő-előjön ugyanaz a probléma. Persze nem tudom, hogy ha nem kapna a fenekére, több lenne-e.
De.
Egyrészt, mikor kételkedek, lelkiismeretfurdalásom van - szinte mindig - eszembe jut a Biblia, és az a rész, hogy ne sajnáljam a vesszőt. Meg amit az öregek mondanak, hogy a pofonok, amit nem tőlünk kap meg, azt majd az élettől. Akkor inkább tőlem :)
Másrészről, van olyan büntetési módom, ami valószínűleg használna, legalábbis nem kevésbé, mint a fenékrecsapás. Viszont a többi gyerekem azt nem büntetésnek venné, hanem jutalomnak, és elkezdenének rosszalkodni, hogy nekik is részük lehessen benne. Mert ha jobban belegondolok, nálunk ritkán van klasszik büntetés, inkább következménye van a tetteiknek, még ha büntinek is hívjuk. Előre tudják, felmérhetik, akarják-e, érdemes-e.
Aztán az is van, hogy Réka pl. gyakran sokkal randábban viselkedik, mint Nándi. De ha kilátásba helyezem a verést, mint olyant, vagy tulajdonképpen bármilyen büntetést, a lányom azonnal tudja, hogy hol a határ, míg Nándinak kötelező átlépnie. Talán ez olyan kései dackorszakos dolog - nem is igazán volt komoly dackorszak Nándival, vagy észre sem vettem már Réka után :) -, vagy tényleg nem veszi semmibe a fenékrecsapást. Azt gondolja, megéri.

Vicces. Azért álltam neki írni, hogy írjak egyet Rékáról. Mert mostanában mindig szidom, és ennek a hátterét szerettem volna, a saját hülyeségeimet, a közös múltunkat, ilyesmit. Mindegyik gyerekről szeretnék egy ilyent írni. Aztán, ahogy írtam, írtam, észrevettem magam, és arra gondoltam, hogy sebaj, lesz egy bevezető a sorozathoz, legalább megírom mind a hármat rövid időn belül, mert itt lesz a kényszer. És most tessék, belementem valamibe, amiből sehogy sem tudok kimászni, csak írnám, írnám a nagy kételyeimet, félelmeimet, gondolataimat, hogy hogyan kellene ezt a különbözőséget kezelnem úgy, hogy egyik gyerekem se érezze úgy, hogy a másikat jobban szeretik. Nálunk úgy volt. Pár évvel ezelőtt egy karácsonyi ebéd után beszélgettünk, és bizony mind a négyünk valaki másra gondolt, hogy az volt a kedvenc. A szüleink mentségére legyen szólva, hogy nem maradt ki senki, és egyikünk sem érezte úgy, hogy őt nem szeretik. És persze anyukám és apukám teljesen le voltak döbbenve. Érthető. Nem szeretném megélni :)

Abbahagyom, mielőtt belekezdenék egy értekezésbe a világbékéről. Mert úgy néz ki, ma egyre szerteágazóbb vagyok :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Esti idill

Egy kis videó az esti tornáról. Leginkább azért, mert Misi bizony megtanulta a nyusziugrálást, és ezt akartam dokumentálni. Szerintem nagyon ügyes. Eleinte néhányszor homlokra esett, egy sírás is volt, de jó kos módjára nem adta fel, és mire a videó készült egészen professzionális lett. És nagyon cuki :)



Jó sokminden van egyébként, amiről szeretnék írni, de nincs agyam hozzá, hogy összeszedjem a gondolataim. Egyre többször törlöm ki, amit írok, vagy marad piszkozatban. Csak kinövöm majd...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

időjárás

Én nem tudom, más hogy van vele, de én rövid időn belül elhunyok ettől az időtől. Lassan fizikai fájdalmat okoz az is, hogy megszólaljak. És mehetek el boltba, hogy vegyek tejet az esti kakaóhoz. Hurrá.
Még jó, hogy a gyerekek jobban viselik nálam. Öreg vagyok... De lehet, hogy meztelenül jobb.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Cseresznyéslány játéka

Eddig nem is játszottam blogos játékokon, de most nagyon megtetszett kettő. Ebből az egyikről lecsúsztam, itt a másik. Nézzetek be, nagyon tetszenek az ékszerei! :)



  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Ó, ha rózsabimbó lehetnék....

Réka igazi rózsabimbó. Legalábbis rászállnak a lepkék. Egy biztosan. Vagyis kettő, de azt nem sikerült lefotózni, mikor pár percig a két ujján két lepke volt egyszerre. Kb. negyed órán keresztül játszott Pillivel - ahogy elnevezte, adott neki mézet, vizet, és az ebéd miatt kellett abbahagyni a játékot. Azt hiszem, életreszóló élmény volt mindannyiunknak :)







  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Piknik

Egy idő óta Réka és Nándi kedvenc játéka a piknikezés. Olyant is szoktak, hogy Misi a piknik-evő szörny, és ha a közelükbe megy, mindent össze kell pakolni, és villámgyorsan elrohanni előle. Misi is élvezi.  Aztán a kertben is szoktak piknikezni. Eleinte beérték a játék-ennivalókkal, aztán igazit kértek.
A dolog mostanra fejlődött ki annyira, hogy valóban piknikezni akarjanak menni. Megbeszéltük, hogy megyünk, összekészülődtünk, pléd, ennivaló, innivaló, természetesen kosárban. Réka hozta.

Már akkor gyanút kellett volna fognom, mikor a második szomszéd előtt a kavicsos úton le akart telepedni, hogy piknikezzünk. És a harmadik előtt. És a negyedik előtt. Aztán a sarkon. Aztán ahogy a patakpartra értünk. Meg kellett volna állnunk, de ott volt Nándi is, meg Misi is, akik szeretnek sétálni, és akartak menni. Legalábbis Nándi biztos. Legkésőbb akkor kellett volna vésztervet csinálnom, mikor Réka kezembe nyomta a kosarat, amit két napja nem engedett el. Pedig nem hosszú távot jelöltünk ki, a kavicsdobáló helyre akartunk menni a patak mellé, max 500m-es a séta, még Misi is jól szokta bírni. De Rékával nem számoltam.

Réka volt az, aki két napja nonstop az igazi pikniket emlegette. És ugyanő volt, aki kb 200 m megtétele után
- nyavalygott, hogy a lábához hozzáér a fű, és csiklandozza
- 250m után nyavalygott, hogy nem szeret sétálni
- 300m után nyavalygott, hogy fáj a lába
- 320m től folyamatosan nyavalygott, hogy most azonnal álljunk meg
- 400m-nél ordított, mert megcsípte egy szúnyog a lábujját, ami nem fog meggyógyulni, hanem örökre fájni fog
- 430m-nél pedig megállt és zokogott, hogy evés nélkül most azonnal forduljunk vissza, és feküdjünk le otthon, mert ő fáradt

Nándi ettől kiborult, és ordítani kezdett, hogy ő viszont piknikezni akar, és nem jó a kertben, hanem a kavicsdobálónál. Misi is rákezdett, mert nem maradhat ki ilyen ordítósdiból. Ott álltunk, kb 70m-re a céltól 3 ordító, különböző évjáratú gyerekkel, a házunk légvonalban olyan 200m-re, és én nagyon nagyon ott szerettem volna lenni. Rékával együtt.

De mégis három gyerekem van, így ott, helyben, a - nagyon ritkán járt - út közepén leterítettem a két plédet, és határozottan rászóltam Rékára, hogy fejezze be, és üljön le, mert igenis piknikezni fogunk, és hogy megnézzük közelebbről azt a csípést. Csaknem közelharcot vívtunk, hogy leüljön, mert neki az nem jó, és a pihenéstől rosszabb lesz. A fiúk ettek-ittak, Réka sírt, ragaszkodott hozzá, hogy az nem csípés, hogy a másik lábujján van (nem így volt, könnyen beugrattam), hogy soha nem fog elmúlni, hogy nem tud ráállni, hogy nem tud menni, hogy soha nem fogunk hazaérni. Ha kicsit több Disneyt láttunk volna, szerintem abból sem engedett volna, hogy itt fog meghalni, és senki nem fog rá emlékezni.

Kb 5 perc elég volt, hogy kicsit lenyugodjanak a kedélyek, legalább a fiúkban és bennem, aki amúgy sem a megfelelő lelkiállapotban voltam azon a bizonyos napon. Szóval összeszedelőzködtünk, és kb. fél óra alatt haza is értünk. Az út egészen az utolsó 100 méterig, amíg Réka előre nem ment, meglehetősen rossz hangulatban telt, de mantráztam, hogy nincssokhátranincssokhátra, így nyugodt tudtam maradni, sőt, magamban röhögni is, amikor visszaordibált ilyeneket, hogy:

- Szeretném, ha tudomásul vennéd, hogy haza megyünk!
- Nem igaz, hogy mindig nekem kell a Misinek rámbízva lenni! (mivel Misi leült, és nem emeltem fel)
- Nem igaz, hogy mindig ennyit kell gyalogolni!
És hasonlókat. Azért magáért beszél, hogy mégcsak nem is sántított.

Akkor mondjuk megijedtem, mikor Misi nyafogva elkezdett leülni, lehajolni és a lábát fogdosni - mivel még mindig az utánozós korszakát éli -, de nem voltam hajlandó felvenni, mert elképzeltem, hogy az mivel járna. Az összes rosszkedvű gyerek szempontjából. Nándi rosszkedvéről Réka gondoskodott, szerencsére a középsőnk elég optimista, hogy relatíve jól viselje a megpróbáltatásokat. 

Aztán végre hazaértünk, és jó lett. Megették a maradékokat vacsira, és azóta nem esett szó a piknikről. 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Mi lesz a magból?

Sétálni voltunk a patakparton, piknikezni úgymond, de erről majd bővebben később. Nándi őszibarackot evett, és megkérdezte, mit csináljon a maggal. Mindkét kezem tele volt, átgondoltam, biohulladék, mondtam neki, dobja el, nő majd belőle barackfa.

Megyünk tovább, találtunk egy igazán nagy tollat, kineveztük bagoly tollnak.  Nándi egy darabig szórakozott vele, majd eldobta:
- Ehh, nem kell már. Majd nő belőle bagoly!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Fürdés

Nem iszunk a fürdővízből! Nem iszunk a fürdővízből! Nem iszunk a fürdővízből! NEM ISZUNK A FÜRDŐVÍZBŐL! NEM ISZUNK A FÜRDŐVÍZBŐL! NEM ISZUNK A FÜRDŐVÍZBŐL! NEM ISZUNK A FÜRDŐVÍZBŐL! NEM ISZUNK A FÜRDŐVÍZBŐŐŐŐŐLLL!!!!

És ennek pont annyi értelme volt, mint az előző 347927621934 alkalomnak, amikor ezt hallották is. 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Ugrabugrák

Almát eszik a gyereksereg, én meg háttal nekik. Egyszer csak Nándi egykedvűen megszólal:
- Misi megtanult az almától ugrálni!
- Mi?
- Misi megtanult ugrálni az almától.
Odanézek, tényleg, Misi páros lábbal ugrál. Nagyot és messzire. Nagyon nagyon ügyes!
Video (az alma még ott figyel a kezében :) )



És ha már Nándi, akkor még egy gyerekszájat is, mert egy hete felejtem el minden nap. Szóval anyósom mesélte, hogy ették a dinnyét, Réka késsel szokta, Nándi elkapott egy éles kést, hogy ő majd azzal. Mama nézte, ahogy kaszabol, eléggé aggódott érte, hogy megvágja magát és ennek hangot is adott. Nándi erre rezignáltan ennyit válaszolt:
- Én is nagyon izgulok... - és vagdosott tovább.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Időzavar

Olyan sok minden van, amiről írnék, így megint magamról fogok :)
Szóval időzavarban érzem magam. És nem azért, mert kevés van, meg nem tudom beosztani, meg kifolyik a kezem közül, meg nincs időérzékem, hanem most nagyban.

Idén egész nyáron az az érzésem, hogy mindjárt vége a nyárnak. Kb. július elseje óta ezt mondogatom. Hogy mindjárt vége a nyárnak. És nem igazán értem, hogy miért. És most észrevettem, hogy a Lepkevár őszbe öltözött, és most már muszáj írnom róla.

Szóval gondolkozom rajta, hogy miért is. Egyrészt nyilván nincs nyári idő. De az, hogy esik júniusban, meg nincs meleg, attól még lehetne nyár. Lehetne nyár hangulat. Aztán nyaralni sem megyünk, de azt máskor sem szoktunk. Nincs ovi, a barátaink mennek nyaralni, mi is nagyszülőzünk, programokat csinálunk, nehéz összehozni egy randit... Szóval tulajdonképpen érthetetlen. Nem is várom a nyár végét, mert bár nagyon szeretem az őszt, kezdődik az öltözködés, a saralás, a bent teregetés, a bezártság, a magányoskodás, a sötét, a depi.

Aztán beugrott. Azt hiszem, a bőség hiányzik. A nyár a bőség időszaka. Rengeteg gyümölcs, zöldség, befőzés, lépten nyomon kínálnak valamit a szomszédok, hogy kell-e, de nem kell, mert mi is fullon vagyunk. Talán ez hiányzik.
Szeretek befőzni, és szeretem télen levenni a polcokról az általam eltett dolgokat. Szeretem kitalálni, mi fér bele, minek örülnénk télen. Talán ez is hiányzik.

Lehet, hogy ettől gondolkozom már most azon, hogy kinek mit kéne karácsonyra adni?

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Misi az önálló

Az én legkisebb fiam, akit még pár hónappal ezelőtt is csak úgy lehetett tisztába tenni, hogy a lábamat a mellkasára tettem, ha ki kell cserélni a pelenkáját, odajön hozzám, nyafog - bár ez nem egyértelmű jelzés, mert sokat nyafog -, és mikor rákérdezek, hogy cseréljük ki a pelusodat?, akkor odarohan a legközelebbi szőnyeghez, lefekszik hanyatt, és türelmesen várja, amíg tiszta pelust és popsitörlőt vadászok, sőt, azt is, amíg befejezem a pelenkázást.

Ugyanez a gyermek pár hónapja úgy aludt el, hogy a térdhajlatom alá fektettem, és így gátoltam meg, hogy felkeljen, és így segítettem neki, hogy el tudjon aludni, most, ha megkérdem tőle, hogy álmos vagy?, megfogja a kezem, nyafog (ugye mondom!), a lépcsőhöz/kiságyhoz vonszol. Majd miután megszoptattam, megpuszilgattam és szeretgettem, betakargattam, békésen elalszik a kiságyában. Néha esetleg kiált egyet, hogy a közelben vagyok-e, de elég, ha válaszolok a másik szobából.

Vannak még csodák. A következő az lenne, ha rendszeresen átaludná az éjszakát :)

__________________________________________________________________________________

Nos, ezért nem írok én jó dolgokat. Leírtam ezt az alvás-dolgot, elérkezett a déli fekvés ideje, és Misi végül negyed óra ordítás után kézben aludt el, ami talán egy éve fordult elő utoljára. Najó, lehet, hogy kevesebb, de az utóbbi fél évben biztos nem volt ilyen. Szóval ezért panaszkodok. Ha a rossz elmúlik, az sokkal jobb, mint ha a jó dolgok múlnak el :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Misivel itthon

Sajnos megbukott a Misi-lefoglaló szuperhatalom, a Teletubbies. Úgyhogy újabb olyan eszközt vetettem be, ami Rékánál már hatásosnak bizonyult: Boowát és Kwalát. Nem is írom le, mi ez, gyerekesek mindenképpen nézzék meg, kisebbeknek a dalokat, nagyobbaknak a játékokat is ajánlom. Rékáék is szívesen játszanak vele. És hallanak némi angol szót, az ő szintjükön, ami nem baj, állítólag ha ilyen kicsi korban hallják, ha nem is tanulják, jobb lesz a nyelvérzékük, vagy könnyebben tanulják azt a nyelvet, nem is tudom már...
Úgy néz ki, Misivel ugyanaz van, mint Rékával, hogy 100szor meg kell néznie valamit, hogy feldolgozza. ezért nem kötik le a hosszú mesék sem egyenlőre, ezeket a kis rövideket nézzük egymás után 100szor.
Viszont ezt közösen kell nézni, ezért én kicsiben itt írogatok közben a jobb felső sarokban :)

Szóval, az van, hogy jóval nagyobb a csend itthon, és szétszakadnom sem kell, viszont pontosan annyi időm van (vagyis nincs), mint amikor mind a hárman itthon vannak. Nyilván azért, mert amit a plusz teljesítendő kívánságok elvesznek, azt visszaadja az, hogy Misivel nem kell folyamatosan foglalkozni. Mert lekötik a testvérei is rövidebb ideig. Vagyis most éppen fordítva. Látszik, hogy nem vagyok kifejezetten koncentrált :)

Hogy hiányoznak-e neki a testvérei? Igen. Kiabál utánuk néha. Meg hozta a fogkeféket, hogy Réka, Nándi.  Meg este nyafogott, és mikor elmagyaráztam neki, hogy Réka meg Nándi most nem jönnek, de majd utánuk megyünk, békésen lefeküdt, és egyedül elaludt. Aludt is reggel háromnegyed6ig, ezzel megvolt a második átaludt éjszaka a 16 hónap alatt (kár, hogy én egykor tudtam csak elaludni :( ). Én meg elhatároztam még este, hogy kihasználjuk, hogy nincsenek itt a tesók, és leszoktatom az éjszakai cicizésről, hátha akkor elhagyja a keléseket, bár ugye ez már két gyereknél nem jött be, de tudjuk, hogy mindegyik máshogy működik. Erre átalussza az éjszakát. Mondjuk mondtam neki este, hogy nem lesz cici, úgyhogy fel se keljen, szót fogadott. Sőt, háromnegyed6kor kezébe adtam a cumisüveget, kiszippantotta a felét, és még hentergett fél7ig békésen.
Nézegeti a fényképeket is a tesóiról, megy velük hintázni, és nagyon aranyos. Alapvetően nagyon aranyos, mert nem idegesít fel senki, hogy rajta vezessem le, mikor ő csinál bosszantó dolgokat. Határozottan kevésbé érzem magam szaranyának :)

Azt pedig, hogy senki nem tépi ki a kezéből a játékokat, határozottan élvezi. Olyan játékokkal játszik, amikkel eddig nem tudott, pedig az övé. Meg hintázik a kendőhintán, ami egyébként állandó vita tárgya, ha egyik elkapja, mindnek az kell, forog, pörög, nagyon ügyes, jól elleste, hogy kell, teszek is videót. Ja, ezen a macskával is játszik kicsit (tényleg, nem kell valakinek a cica?)


Meg egy képet, mert így is hintázik, bár hiba volt megmutatni, hogy így is lehet, mert ehhez én is kellek :)



Tanul ugrálni, néha már sikerül is neki, de főleg csűrdöngölőre hasonlít, ahogy csinálja, egyik karját feltartja, és az egyik láb többnyire lenn marad. Néhány sikeres próbálkozás a videón látszik egyébként, de csal, mert ugye a hóna alatt fel van függesztve, így könnyű :) . Egyre kevésbé babásan fut, egyre nagyobbakat lép közben. És nagyon boldogan favonatozik. Borzasztó ügyes szerintem, és fél órát is elvonatozik, vagy még többet, csak néha kell neki segíteni, mert elakadnak az alagútban, ha túl erősen löki meg, kisiklik, meg persze az is felbosszantja, ha a mágnesesen kapcsolódó vonatok éppen azonos pólusát próbálja összeilleszteni, és azok taszítják egymást. Próbálja építeni a síneket, szétszedi, újra össze, vagy ha nem megy, akkor ugye én.

Voltunk ma sétálni Heniékkel, no, az nagyon jót tett neki, mindjárt nem kellett neki annyi anya, és nem akart eljönni, hanem akart bemenni utánuk motorozni. Szegény. Egyébként állandóan sétálna. Én nem annyira.

Rékáék jól vannak, jó nekik, és annyira szépen beszél! Olyan más telefonban, nagyon szépen artikulál, minden betűt kimond, büszke vagyok rá :)  Nézik a Tarzant, ez volt a fő téma, gyakorlatilag közvetített, hogy mi történik :) Azt hiszem, ha legközelebb megyünk az állatkertbe, sok időt fogunk a gorilláknál tölteni.

A nővérem betöltötte a 36 hetet, akármikor szülhet. Hurrá!!! Úgy izgulok már! :)

No, ezek vannak most hirtelen.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Egy gyerekkel...

- kevesebb a zaj
- kevesebb a kosz
- kevesebb a káosz
- kevesebb a kívánság
- kevesebb a veszekedés
- kevesebb a vita (bár lehet, hogy csak azért, mert még nem tud beszélni)
- kevesebb a stressz
- kevesebb a konfliktus
- kevesebb az életveszély

Viszont ennek ellenére semmivel sincs több időm, mint amikor hárman vannak. És olyan, mintha nem lennék egész. De azért jó, hogy a két nagy kicsit nyaral a nagyszülőknél. Hirtelen felindulásból. Mert beteg lettem - már megint - és anyósom jött segíteni, és jobban lettem, és elvitte őket, mert nagyon szerettek volna menni, már beleélték magukat. Én meg nem tudtam levinni őket. Olyan okos, nagy gyerekek, és a vonatutat is simán bírták, pedig 3 óra volt. Mesélte anyósom, hogy Nándi fel is szedett valami nőcskét a vonaton, vagy 3 éves lehetett, udvarolt neki, meg etette csipsszel :D Aztán, hogy a leendő anyósnál is bevágódjon, beleült az ölébe. Mi lesz ebből a pasiból???

Mivel van időm Misire, érik egy poszt az ő kis növekvő eszéről is. Titokban felnő ám a legényke :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Misi kérdez és okul

Ma délelőtt. Misi kézenfogva kivonszol az udvarra, megyek utána, mutat az égre,
- ákkkmm! - vagyis repülő.
- Nem kisfiam, nincs ott repülő - bemegyek, folytatom amit elkezdtem, kisvártatva Misi újra jön, kivonszol.
- Kááákká! Mutat megint az égre.
- Nem látok madarat kisfiam, nincs ott madár, biztos már elrepült - és újra bemegyek. Misi jön velem, kézen fog és újra kivisz, mutat az égre, majd kérdő hangsúllyal (!!!) a következőt mondja:
- Kmmkmmm?
Hát, jobban megnéztem, ezúttal nem célirányosan.
- Hát, kisfiam, az a holdacska. Nem repülő, nem madár. Holdacska.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Ez van

Az előző posztom meglehetősen nagy hullámokat kevert, jó sok mindenki érezte úgy, hogy mondania kell valamit, nem csak kommentben, köszönöm mindenkinek.

Mindenesetre határozottan jobb a helyzet. Biztos nagy szerepet játszik az is, hogy végre nem menstruálok, de nekem nagyon terápiás jellegű az, hogy kiírom magamból, hogy megfogalmazom, mintegy szembesítem magam a hibákkal. Segít abban, hogy legyen terv, hogy lássam konkrétan, min kell változtatni. Úgyhogy normálisabb vagyok. Kicsit, de határozottan. Ami hatványozza a gyerekeket. Bár tegnap Nándi addig harapdálta a fenekem röhögve, hiába kértem szépen, hogy hagyja abba, miközben Misit zuhanyoztam, hogy ahogy elrántottam magam, Misi felborult, megütötte magát, és sírt, ééés akkor én is ordítottam. Nándi meg csak röhögött rajtam.
Meg hát a folyamatos programcsinálás is leköti a fölös energiákat. És amikor elmegyünk itthonról, egyszerűen nem akarok csinálni semmit, tehát különösebb okom sincs rá, hogy veszekedjünk.
Mióta kiborultam, alvásidőben és este is feladatfeldolgozás volt,  lassan végzek a kb 350 ruha fényképezésével és leírásával, így egy kicsit az is csökkentette a feszkót bennem. Mondjuk hulla fáradt vagyok, és alig tudok felkelni. Most is szédülök. Meg este elaludni. És éjjel felébredek, és forgolódok sokat. Múlt éjjel két órát pl. De remélem, hogy pár hét alatt még nem purcanok ki, és sikerül kicsit fogyasztani a dolgokat.
Szóval ez most a helyzet. És most elmegyünk mamáékhoz, Gergő marad. Kicsit aggódok, mert 3 óra lesz a vonatút, de visszük a Hófehérkét laptopon. Remélem legalább egy részét leköti a gyerekeknek :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS