Nagycsaládban élni jó :)

Gondolom a gyerekes blogokon sok kép és poszt lesz mostanában ebben a témában, azt hiszem, minden gyerek örült ennek a kis előtéli áldásnak. A mieink is. Nagyon.
Valamikor a hét elején meghallották, hogy mondtam Gergőnek, hogy a novemberi nagy szél után mindig meg szokott jönni az első hó, ez az én népi meteorológiai megfigyelésem :) És azóta kérdezgetik, hogy hányat kell aludni a  hóig.

És lett ma reggelre. Úgyhogy a fél 8, engem pizsamában, Gergőt még ágyban, de a gyerekeket már a hóban találta. Hógolyóztak, lapátoltak, Réka gyártotta a hóangyalokat, lett hóember egy csomó, le is lettek rombolva. Kicsit aljas volt ez a nagyon vizes hó a hideggel, nem bírtak sokat kint, egy óra alatt átáztak az orkán kesztyűk is, a vízhatlan overálok is, elég is lett nekik, először Misinek, majd sorban a többinek, aztán az olvadó napsütésbe már nem is kívánkoztak napközben.

Misi idén szaladgálhatott először a hóban. Tavaly is szánkóztunk, meg beleültettem nyakig a hóba, de azért más volt, meg hát régen is volt.  Figyelte, mit kell csinálni ezze a fura fehér, hideg izével, és bőszen utánozta a nagyokat. Aranyos volt nagyon :)

Meglehetősen depressziós állapotban leledzek a betegségek miatt, így ahelyett, hogy írnék, a kétnaponkénti írásom helyett most képeket rakok. Volt tél, meg hó meg születésnap, és egyre inkább úgy látom, hogy nem fogom megírni az ehhez tartozó posztokat. Legalább a képek legyenek meg. Jó sok lett.

Kezdem a téllel. A képekre kattintva lehet nagyobban megnézni őket.

Ez bizony a már korábban közzétett hóember lába :) Nem kicsi...


Ez pedig a Réka által teljesen egyedül épített hóember, mielőtt megsértődött volna - mármint Réka - és porig rombolta volna Nándival nagy egyetértésben. Nándi mindig kapható egy kis rombolásra... Najó, az összeállításban segédkeztem, de a gombócokat egyedül csinálta teljesen. És hát nagyobb mint ő!!!

Elég szar helyen lakunk... Így nézett ki az erkélyről. Most sem sokkal csúnyább, de már sokat olvadt.


A madár és macskaetetőnk. Azért Cimbi nem támad, mert nem akar havas lenni, csak a kitaposott ösvényeken jár :) De mindig nézi a teraszról, hogy lehetne csemegézni mégis. (Cimbinek azt hittük, már csak fél szeme van, de kiderült, hogy csak begyulladt. Szerencsére. Már kezdtem sajnálni.) Mindenféle madár jár egyébként, több fakopáncs (ők a már kiszemezett tányérokat bogarászták), egy harkályt is láttam egyszer, meg rengeteg tengelic, széncinke, van egy feketerigónk is, de azt mindig látni szoktam a kertben. És még vagy 4-5 féle madár, amit nem ismerek, és nem tudtam még beazonosítani. Ami csoda, a verebek nem jönnek, pedig tavaly csak verebek meg cinkék jártak. A legnagyobb hóban 15-20 madárka is csemegézett egyszerre. Most éppen kifogytunk, így elpártoltak...

SZÜLINAP


Szülinapi ajándékbontás. Vagyis itt már a teljesen egyforma zacskó gumicukrok osztogatása.

 Ugye látszik az izgalom? Várják a tortát :) Nem volt nagy ünnep, csak így voltunk ötösben, így nagy feneket sem kerítettünk neki. (Nándi még pizsiben...)


 A saját készítésű torta a saját készítésű marcipánból készült saját készítésű figurákkal. Ez azért elég nyílvánvalóan látszik :) A marcipán nagyon finom. Csak lágy lett, és amúgy sem vagyok tehetséges. Az autó defektes, a póni lehasalt. De a célnak maximálisan megfelelt. Elégedett szülinaposok voltak :) A torta igaziból mindegy is, milyen (karamellás tejszíntorta nutellával), csak a cukrot ették le róla ezúttal is. SOHA nem ették még meg a tortát, akármilyent sütöttem. A lényeg mindig a minél több cukor rajta... Az évek alatt tanultam...


Misi is nagyon szeretne tortát kapni. Nem sikerült neki... Csak az igyekezet az arcán :)

 Póni,  kivégzés után. Szeretném felhívni a figyelmet a két harapásra...  (és látszik, mennyi fogyott a tortából...)


No comment... ( a dobozmánia egyik bizonyítéka...)

Misi a kis cigány vajda:



És egy sikerült jellemző mosolya így a végére.
Na, nem lett kevés :)

Ma senki nem volt lázas, és két felnőtt is jutott a három gyerekre, így kimerészkedtünk az udvarra háromnegyed órára (ennyit bírt Réka). És ezt alkottuk Gergővel:

Esett a hó! Már fél8-tól azt hallgattam, hogy menjünk szánkózni. Aztán azt, hogy nézzünk inkább kicsikocsit, onnantól fogva, hogy elkezdtem öltöztetni Nándit. Misi csak úgy magában nyavalygott. Mint mindig. Réka szerencsére ekkor még oviban volt.
Nem igazán jöttem rá a helyes sorrendre, hogy hogy kellene őket öltöztetni, hogy a lehető legkevesebb hisztivel, bőgéssel és nyavalygással megússzam. Szerintem már minden kombinációt kipróbáltam már. Biztos, hogy minden gyerek talál valami óbégatni valót.
De aztán jót szánkóztunk, és hóember is lett. Akkora, mint a Réka.  Meg csináltunk helyi látványosságot is, ahogy Henivel az 5 gyereket két babakocsival és egy szánkóval a lehető leggyorsabban megpróbáltuk eljuttatni válsághelyzetben egyik helyről a másikra. Két háromgyerekes anyuka sok mindenre képes :) Nándi hazafelé rögtön tesztelte is, hogy mi válik be a másik család gyerekeinek módszereiből. De lepergett rólam, felkészült voltam.
Este is kellett sétálni, Rékát és Marcit is ki kellett csapni az udvarra, szerencsére Marci (aki egyedüli gyerek) érdekes módon képes felöltözni egyedül, így nekem továbbra is csak három kölket kellett belegyömöszölni az overallokba. Azért beletellt vagy fél órába. Cserébe vagy 200m-re eljutottunk a háztól, az utat végig hóangyalok szegélyezték, és minden nagyobb tömb havat el kellett hordani az egyik helyről a másikra. Még összeveszni is majdnem képesek voltak egyik-másikon... Elképesztőek az ötévesek.

Ja, és Murphy törvénye is teljes mértékben bevált. A gyerekeim, mármint a nem pelenkások, akik egyébként fél napokat bírnak ki pisilés nélkül, a háztól 10 m-re jelentették ki, hogy pisilni kell. Szkafanderben.