Nagycsaládban élni jó :)

Lezajlott az éves patak-takarításunk is április elsején, és hát megint nagy sikere volt. Az időjárás jól összeesküdött ellenünk, mert azokban a napokban váltott át a szép tavaszi idő a fagyos-jegesbe. Nem örültünk neki, de így is sokan voltunk.

Rengeteg nagyon jó pályamunka érkezett be újrahasznosított dolgokból, a személyes kedvencem egy félliteres palack volt, amiből méhecskét csináltak úgy, hogy feketére csíkozták, szemet-szájat rajzoltak neki, és narancsszörpöt töltöttek bele, de volt egy fantasztikus jégkrém-pálcika házikó is. Legalább 20 művet hoztak be a gyerekek, de talán többet is. Ebből gyereknapon kiállítást csinálunk majd.

A program meg a következőképpen alakult. Egy10 kérdésből álló sort állítottunk össze, olyanokat, amikre valószínűleg nem tudnak válaszolni a gyerekek, sőt, a felnőttek sem. Pl. mit készítenek az újrahasznosított üvegből, a flakonból, hány PET palackot dobunk ki évente, mi készül a csontból, hány kiló szelektíven gyűjtött papírral mentünk meg egy fát, és ehhez hasonlók. A válaszok köré pedig fogalmaztam egy kis szösszenetet, negyed-fél A4-es oldalnyit. Ezeket a szösszeneteket, a patakparton kiraktuk, volt, amit jól látható helyre, másokat elrejtettünk, és készítettünk hozzá egy térképet, amit szintén megkaptak a kérdések mellé a gyerekek. Az írást elolvasva megtalálták a gyerekek a válaszokat, közben talán a többit is megjegyezték. Hogy például ha ő a családban odafigyel arra, hogy szelektíven gyűjtsék a papírhulladékot, két fát is megmenthet a kivágástól egy év alatt. Vagy hogy a szemetelés nem csak a szemnek és orrnak rossz, hanem az állatokat mérgezi, ha például megeszik a csomagolást a parízerszag miatt, vagy hogy az összetört üveg még 20000 év múlva is elvágja majd az őzikék lábát, mert soha nem bomlik le. Jó, tudom, addigra rárakódik mindenféle, akkor a vakondok lábát...
És a végén kikérdeztük őket, és jutalmat kaptak. Mindenki tudott legalább egy választ. Jó volt, mert gyakran a szülők is kérdezték, hogy ez most komoly, hogy ha a lefolyóba öntjük a használt olajat, akkor a liternyi egymillió liter vizet ihatatlanná tesz? És akkor beszélgettünk ilyenekről.

A legkisebbeknek tiszta szemetet gyűjtöttünk össze, és egy nagy dobozból a "szelektív kukákba" kellett szétválogatni őket. Nagyon ügyesek voltak a gyerekek, és igazán megható volt, ahogy amikor megkapták a jutalom édességet, a csomagolást ügyesen a szelektív dobozokhoz vitték, és dobták a műanyaghulladék közé. A szülőket is jól megneveltük közben, voltak ilyen kakukktojások, hogy elem, meg gyógyszer... Aztán lehetett tudtatosan vásárolni, választani, hogy melyik terméket választanák a hasonlók közül. Mindenért jutalom járt, nagyon lelkesen csinálták, mondanom sem kell.

Közben a patakparton alig volt szemét, talán 8 zsáknyit gyűjtöttek össze, ez igazán jó eredmény a tavalyi 4 konténer után. Annál több volt az út mellett, több mint 50 zsáknyit szedtek össze a fiúk, ez viszont több, mint a tavalyi, és nem is végeztek délig. Kaptak is aztán sört a jól végzett munka örömére :) Összegyűjtöttek egy csomó bizonyítékot, amivel aztán az egyes kupacokat számon kérik rajtuk az Önkormányzatnál.

Nagy kudarcélményem, hogy egy héttel az akció után, az út melletti egyik kapubejáróban már megint ott volt egy kisplatónyi szemét, bedöntve a bokrok közé. Mindenféle dolgokat igyekszem kitalálni, hogy hogyan szüntessük ezt meg, látszik, hogy valaki visszajár ledobálni a hulladékot. Bosszantó, főleg, hogy ez egy nagy forgalmú út. Most már nálunk van vérdíj a szemetelőkre, reméljük használ.

Aztán médiaszemélyiség is lettem az esemény kapcsán, kint volt a helyi tévé, és bizony kérdezgettek engem is. Meg az újságban is ott vigyorgunk a másik anyukával, aki végül segített a megvalósításban. Meg is beszéltük, hogy legközelebb, ha tudjuk, hogy ott a sajtó, rendesen felöltözünk :)

De ami legfontosabb, hogy a résztvevőktől is nagyon pozitív volt a visszajelzés, sokan mondták, hogy jó volt, hogy jól érezték magukat, hogy tanultak, hogy legyen még, és újra. Úgyhogy lesz. Lehet, hogy jövő februárban máshogy gondolom majd és megint nem lesz erőm nekilátni, de majd akkor elovasom ezt, és hátha lesz mégis. Addig meg folytatás, Dunakeszi Önkéntes Köztisztasági nap, május 5-én. A nagycsaládosokkal megyünk, és felvesszük a kesztyűt :)

Heni bejegyzését olvasva eszembe jutott, hogy nem írtam még a tavalyi nagysikerű patak-takarításunk folytatásáról. Pedig megér egy posztot.

Úgy kezdődött, hogy nagyon fáradt voltam. Vagyis ez állandó, szóval vagyok. Kimerít a folyamatos fejfájás (mostanában jobb azért, de van), a betegségekkel való küszködés, meg a gyerekekkel is mindig van valami, és hát azért dolgozom most már én is, még ha mivel pénzt nem kapok érte, ez sokak számára nem valódi munka. Pedig az.
Lényeg a lényeg, hogy nagyon nem akartam belevágni. Hiába biztattam magam, hogy tavaly is milyen jó volt, nem akartam csinálni. Főleg, mivel idén kevesebb és nem olyan látványos a szemét, és éppen ezért eredetileg egy kis környezetvédelmi délelőttöt terveztem. Játékokkal, jutalmakkal a szemétszedés mellé a gyerekeknek. Fel is dobtam a városrész facebook oldalán meg a levlistán az ötletet, és nulla jelentkezés jött segítőnek, a tavalyiak sem hívtak vissza... Teljesen elkenődtem, és semennyire sem akartam csinálni semmit, az idő meg csak telt.

Aztán hittanon azt kaptuk házi feladatnak, hogy szeressük a legkisebbet, azt, aki legjobban rászorul a környezetünkben. És egyik reggel, amikor biztos volt, hogy senkivel nem fogok találkozni, otthon leszek folyton, az jutott eszembe, hogy most akkor rendhagyó módon ez a mi  patak-partunk lesz az én legkisebbem, ma őt fogom szeretni, és bizony belevágok. Elhatároztam, hogy nem szervezek játékot, csak az lesz, ami tavaly, kitakarítjuk, aztán megyünk haza. Azért ott motoszkált bennem, és megemlítve a játékot is küldtem el végül az e-maileket, és nekiláttam itthon takarítani. Még rosszul is éreztem magam, hogy a fene egye meg, most már nem visszakozhatok, ha csak egyvalaki is igent mond, muszáj végigvinni az egészet, pedig mennyire nincs hozzá kedvem.

Időnként benéztem a postafiókomba, meg csörgött a telefon, és ahogy telt az idő, egyre jobban állt össze a kép.
A várostól kaptunk 20ezer forintot, amiből jutalmakat tudunk venni.
Az egyik anyuka, akinek papírboltja van (Cetli papírbolt, Budapest, Dunakeszi u. 9. megérdemlik a reklámot!!!) felajánlotta, hogy szponzorálja a hulladékból készült alkotások versenyét.
A Bauhaus nem csak zsákot és kesztyűt, hanem gyerek baseball sapkákat, kötényeket, nyakbalógósokat és aranyos kitűzőket is küldött.
És persze idén is lesz lekváros és zsíros kenyér szörppel.

A legnagyobb hálával viszont Timinek és egy másik ismerősömnek tartozom, akik a kérésemere azonnal ontották a környzetettudatos ötleteket a játékok és tudáspróba terén. Így most az lesz, hogy minden gyerek, aki jön szemetet szedni, kap majd egy térképet, amin be van jelölve, hol vannak elrejtve a feladatok, külön az ovisoknak, külön az iskolásoknak. Minden feladat megoldásáért jutalom jár, ha még szemetet is hoznak be mellé. Ezen kívül lesz még egy-két játék a gyűtjőponton is. Az út mellett takarító férfiakat meg talán sörrel tudjuk jutalmazni :)

Szóval, ha valakinek van kedve április 1-jén, vasárnap délelőtt 10 órától jönni, és szedni a szemetet meg játszani, itt talál részleteket. Még ha kicsit keresni is kell utána :) Feltétlen hozzatok pályaművet is! :)

És környzetettudatos játék ötleteket folyamatosan várok. A nagycsaládosoknak is szeretnénk egy ilyent szervezni, lesz egy Dunakeszi Önkéntes Köztisztasági Nap május 5-én, annak a keretében. Ott kifejezetten illegális szemétlerakókat akarnak felszámolni majd, a patakot nem lehet akkor már pucolni, mert nagy a növényzet. Álmodtunk egy nagyot, még a végén valóra válik...

Gyönyörű a patakpart. Nincsenek flakonok, kibelezett hűtők, kerítéstekercsek és konzervdobozok.  Nagyon boldog vagyok. Sikerült. Mi több, nagyon nagyon jól sikerült!

Már hetek óta aggodalmasan figyeltem az időjárás előrejelzéseket, és féltem a ma reggeli oltári szél miatt, hogy főleg gyerekesek várunk, biztos nem jön majd senki, aztán mondogattam, hogy az eső rosszabb lenne, meg hogy mintha csendesedne... Gergő rám is szólt viccesen, hogy ez a pohár félig üres, fogjam már fel :)

Fél 10kor kihordtuk a cuccot az utca végére, egy-két ember lassan szállingózott. Aztán egyre többen. Egy nagy "hordában", 5-6 férfiember személyében megérkezett a környezetvédelmi főtanácsos, Nyíri Márton és a munkatársai, akik nem általlottak tévékamerák és újságírók nélkül is játszósruhába bújni és kijönni hogy összekoszolják magukat. A önkormányzati képviselőnk, Fodorné Marika már idősebb hölgy, nehezen mozog, ő kente a zsíroskenyereket a szomszéd nénimmel, osztotta a bodzaszörpöt, a vizet. Dolgoztak. Mindenki.
És folyamatosan jöttek, jöttek a népek. Ki gyerekkel, ki anélkül. És nekiláttak annak ellenére, hogy a viharos szél néha a zsákot is kitépte az ember kezéből.
Engem időnként, mikor végignéztem a nyüzsgő patakparton, a sírás kerülgetett, annyira jó érzés volt, hogy tényleg ilyen sokan eljöttek. Egy-egy szemetesebb helyen 2-3 család is összegyűlt, és küzdöttek például a vízbe dobott óriás (150cm átmérő) kábeldob által összegyűjtött szemét-szigettel. A kibelezett hűtők belsejébe pakolták az apróbb szemetet, építési törmeléket, úgy hordták a gyűjtőpontokra talicskával.

A legnagyobb halom eltüntetése végül sajnos nem sikerült. A konténerszállító autó beragadt a sárba, és csaknem egy óra volt kiszabadítani, ez elvette az emberek erejét és lelkesedését is. A maradékkal viszont egy markoló és egy teherautó valószínűleg elboldogul. A jelenlevő aktív politikusok el is intézték - szombat délelőtt!!! - hogy ez valamikor a közeljövőben meg is történjen.

Most eddig jutotunk.

Összesen 150 sitteszsákot kaptunk a Bauhaustól, és 100 kesztyűt. A kesztyűből 33db maradt használatlan, nem vitt mindenki magával. De ha igen, akkor is legalább 67 felnőtt dolgozott velünk. Zsákból maradt kb 30-35db, de mivel rengeteg olyan szemét is volt, amit nem lehetett bezsákolni, nem lehet felmérni a mennyiséget. 2 konténert púposra megpakoltunk, és még a kukásautónak is bőven maradt, legalább mégegyszer annyi, és van még néhány kisebb kupac, amit nem hordtak egybe, túl messze volt... Irtózatosan nagy mennyiség. És igen, egy része a szemétlerakóból, de legalább másfél-két rogyásig megrakott konténernyi, amit közvetlenül a partról szedtünk össze. Az illetékesek azt mondták, a lakosság két órai munkája körülbelül kétszázezer forinttal számszerűsíthető. Amire természetesen nem lenne keret. Ebben nincs benne a szemét tárolása és elszállítása. Arról nem is beszélve, hogy a lelkes gyerekek még az apró hungarocell darabokat is összegyűjtötték, amit nem várhatnánk a közmunkásoktól...

 A két gyűjtőpont. ( A sárral, amibe belesüllyedt a konténeres autó) A harmadik kb fél konténernyi, de még nincs összehordva, csak összeszedve a gyalogúton vagy 500m-re. Ez a holnapi körünk lesz azokkal, akiknek tudjuk az elérhetőségét :)

Azért egy kicsit büszke vagyok magamra. Még ha egyedül nem is sikerült volna, hiszen én csak 2 zsáknyi szemetet tudtam összerakni. De nélkülem nem lett volna. Most nem. És talán útjára indítottam valamit. Legalábbis remélem. (A szervezés kezdeteiről itt olvashatsz)

És nagyon jó volt végigsétálni most Gergővel a parton kettesben. Még akkor is, ha realizáltuk félúton, hogy Nándi megszökött a mamától utánunk...



 Megcsináltuk. Mind, együtt.