Nagycsaládban élni jó :)

And the winner iiiiiis...

MISI

A Kakilás közben c. film "Nem akarom levenni a gatyámat"  jelenetben nyújott páratlan alakításáért.

Az óvónénik minden évből kértek be egy-egy fényképet, a "ballagókról" tabló fog készülni, miből lesz a cserebogár címmel. Nekem való feladat a gyerekek fényképeit nézegetni, és megállapítani, milyen gyönyörűek. Felteszek egy esélyes sorozatot, amiből azt hiszem, még egy sem szerepelt.

A hétvégénk megint jó programdús volt, pénteken végre megérkeztek nővéremék - már többször megbukott a dolog az egészségügyi helyzet miatt. Szombaton délután volt a farsang, és vasárnap hirtelen felindulásból anyukámék is felvonatoztak, hogy egyben lássák az összes unokájukat. Szóval sűrű volt.

A szombati farsang nagyon jól sikerült, mivel a déli alvással gondok voltak, késve indultunk, így végül nem készült közös kép A kisfiúról és az oroszlánokról, illetve Villám McQueenről, kár érte. Mert aztán kiderült, hogy a fényképezőgépet is itthon hagytuk... Gergő telefonjával készült egy-kettő, tényleg nem több, mert egyszerűen állandóan mozgásban voltak, azt azért feldobom Arabelláról, a légtornászról és táncosnőről, ha valaki megtalálja a tömegben, a kép közepén van a superman mellett, fekete tornadressz és fehér-rózsaszín szoknya (én varrtam, maradék függönycsíkokból :) ) szerintem üdítő volt a rengeteg királylány, hercegnő, tündér, lepke és többi között... :

És a kisfiúról meg Villám McQueenről:

Nagyon ötletesek voltak a jelmezek, a kedvencem az a család volt, ahol a kislány méhecske volt, anyuka zöldbe öltözött, és kartonból egy virág a feje körül, apuka pedig sárga pólóban, nyakában egy táblával, hogy MÉZ. Meg a lepke család: négy kislány, mind lepke, a legkisebb még nincs két hónapos, neki a hordozójára volt téve a lepkeszárny. De volt János vitéz, Juliska, mesélő és egy bárány, egy részletet is előadtak, volt rendőr - bűnöző-apukával, párduc-család, viking - hajó-anyukával és kalózzászló apukával, Ludas Matyi édesanyjával és Döbrögivel, meg még sok ilyesmi. Sokan komolyan vették a kérést, hogy a családok közösen öltözzenek be, és nagyon jók voltak, na.
Az apácák meg az ovi dolgozói (novíciának beöltözve)  előadták az I will follow him c. számot az Apácashow-ból, hát, fergeteges volt! Ismételniük is kellett. Volt koncert is, a Napraforgó tartott műsort, azt Misi élvezte legjobban, rövid időre csápolt is az első sorban, de főleg a kezemből figyelt. Réka meg Nándi leginkább körtáncnak álcázott őrjöngésben vettek részt - egyre gyorsabban szaladtak körben kézenfogva, míg valaki el nem esett, ha máshogy nem, akkor direkt, és akkor kacagva mindenki egy kupacra dőlt. Vagy csak simán rohangáltak, Nándi tiszta víz volt, és többször lilult a szája megint :( De erre igyekszem nem gondolni :(

Ami kicsit elsötétítette nekünk a buli fényét, az a tombola volt. Nagyon sok csomag volt, és mi is vettünk sok tombolajegyet, és úgy alakult, hogy nem nyertünk. Ami teljesen rendben van, mert hát ilyen a tombola, a fiúkkal nem is volt gond. De Réka egészen kiborult. Nagyon szeretett volna nyerni. Az óvónénijük odaadta az ő nyereményét, mert neki már nagy gyerekei vannak, és kisautó meg szívószálas verdás pohár volt benne, és mert jó szívű. Mások is, akik többet nyertek, adtak olyanoknak, ahol látták, hogy sírás van.
De Rékán ez nem segített. Ő nyerni akart, kimenni, odaadni a tombolajegyet. Teljesen kiborult. Aztán kitaláltuk, hogy majd csinálunk tombolát otthon, és ettől megnyugodott.
Pont kaptunk egy csomó kisautót Katyéktól, ami csak az alkalom kellett, hogy megkaphassák, és jöttek a mamáék is némi édességgel, így a tombolatárgyak adottak is voltak, vasárnap jót tomboláztunk, és remélem kitöröltük a szombati rossz emlékeket.
Lehet egyébként, ha csak 5-10 nyeremény van, nem lett volna gond, de vagy bő fél órán keresztül, talán háromnegyed is volt, csak húzták a nyertes számokat, tele volt a színpad a nyereményekkel, és szinte minden ovistárs kiment, volt, aki ugye többször is, szerintem teljesen érthető, hogy kiborultak a gyerekek, akik ebből kimaradtak.

Itthon meg volt nagy Péterkézés, nagyon nagyot nőtt! Most lesz elsején fél éves, de már ügyesen kúszik, hintázik négykézláb, sőt, a lábát is pakolgatja. Csak az alvás nem megy neki, akár az enyémeknek... Nagyon jól tűrte az unokatesók kiképzését, csak nézett nagy szemekkel, meg vigyorgott sokat, autózott a fiúkkal, tanulta a rosszaságot :) Meglepő módon Nándi barátkozott vele legjobban. Najó, Réka is, de az nem meglepő.
(igen, szinte mindig mezítláb vannak, már nagyon várom a jó időt...)

Vasárnap, mikor már a nagyszülők is itt voltak, kissé kiborult, amit nem csodálok, az már tényleg sok volt ismeretlen arcból. De nagyon jó volt, hogy jöttek a szüleim, elég ritkán jönnek, nem is tudom, mikor voltak itt utoljára...
A főzős lelkivilágom is helyrerázódott, az utóbbi időben nem volt jó főzni sem, valahogy nem esznek a gyerekek semmit, amit eddig igen. Anyukám konkrétan azt mondta ebéd után, hogy "Lányom, neked nincs tőlem már mit tanulnod." Nagyon jól esett. Főleg, mert anyukám isteni tyúkhúslevest tud csinálni, és azt főztem (a szomszéd nénitől kaptam egy antik tyúkot). Kicsit izgultam is :) Ráadásul meg is kérdezte, hogyan csinálom a grízgaluskát, és a nővérem is elkérte a receptjét. Szóval nem én vagyok béna, hanem a kölkeket kényeztettem halálra a jobbnál jobb vacsorákkal.

Szóval ez volt a hétvégénk dióhéjban.

Úgy néz ki, végére értünk az egy hetes gyerekünneplésnek. Még vannak eltakarítandó romok, mindenhol ajándéktasakok, gyerekrajzok, lógó szerpentinek, a lufik is biztos maradnak egy darabig, de mikor ma hajnalban megkérdezte Nándi félálomban, hogy "Ma ki jön?" végre azt válaszolhattam neki, hogy senki, vége a szülinapozásnak.

Azt hiszem, elég jól sikerült, vendéglátók és vendégek is egyaránt jól érezték magukat, én is bezsebelhettem jó néhány dicséretet az anyukáktól, ami igazán jól szokott esni ilyenkor, mikor túlvállalom magam. De aki bízik, arról gondoskodnak, így Heni is átjött segíteni, és váratlanul a húgom is betoppant, (mégis vitt zsűriztetni tárgyakat) így plusz két pár segítő kezem is lett péntek éjszakára estére. Köszönöm nektek ezúton is!

Végül az utolsó pillanatban többen lemondták, (egyvalaki meg "csakúgy" nem jött el) amit nagyon sajnáltam, mert természetesen ez komoly sírással járt a kis beteg meghívottak részéről, de így teljesen élhető volt a buli, délelőtt és délután is 8 vendéggyerek volt itt.

Megint megállapítottam, hogy milyen jól szerveztük, a délelőtti ovis buli a legjobb, és pont ezt a két és fél - három órát bírják cérnával. És hogy milyen jó ez az ovi, bár szabadon nem engedtem őket, de sokkal több volt a szabad játék, mint tavaly, csináltunk fiús és lányos játékos szobát, ami tök jól működött, és tudtak békésen játszani az idő kb. felében. Örültem, hogy nem olyan volt az ajándékdömping, mint tavaly, hogy saját készítésűeket is hoztak a gyerekek, főleg ragasztottak, rajzoltak, az egyik kisfiú pl. saját kezűleg varrt kis zsákot hozott nekik, egy másik meg nyakláncot a vasalós gyöngyből a neveik kezdőbetűjével, egy harmadik kis díszes csatot csinált... Szóval jól sikerült, na!

A délutáni buli különösen jól esett nekem, hiszen a fórumos anyukák - és apukák - jöttek azokkal a gyerekekkel, akiket együtt vártunk szinte a kezdetektől, együtt drukkoltunk a születésüknél, a mindennapok gondjainál, szóval nagyon sok mindent éltünk meg együtt, ami akkoris összeköt minket valamennyire, ha már sokkal ritkábban találkozunk. Ráadásul minden résztvevő gyerek születésnapos volt :D Orbisszal pl. tökéletesen összeszerveztük a családtervezést, a nagyobbjaink között két nap van, a másodikak pedig egy napon születtek. Ők lemaradtak gyerekszám tekintetében, de remélem, ha lesz harmadik, azt március végére időzítik majd :)

És ha valaki kíváncsi, hogy miket játszottunk: kincskeresést - ebből többet is kellett, lufipukkasztást, lufik ledobálását a plafonról, rengeteg bújócskát, szembekötőst, tűz-víz-repülőt, székfogyasztóst szék nélkül - plüssállatot adogattunk körbe, hajtogattam lufit, és Orbis festett arcot délután. Asszem ennyi, bár többnek tűnt :) . Ami érdekes volt, hogy én úgy emlékszem, mikor én játszottam ezeket gyerekkoromban, akkor az volt a "bünti", ha valaki hunyó, vagy az ő szemét kötik be, nem akartuk, hogy elsőnek találjanak meg, fogjanak meg. Ezek a kölkek meg direkt, hogy hadd ők legyenek...

Végül néhány kép, igazán nem készült sok délelőtt, és még kevesebb, amin látszik is valami a folyton mozgásban levő 11 gyerekből :).

 A tortákat is megmutatom, mert büszke vagyok rájuk, (annak ellenére, hogy mind a  24 tojásnyi piskóta összeesett, még mindig nem értem, miért) minden saját készítésű. Lajos Mari féle dobostorta krémmel töltött csokitorta a rózsaszín, a barna szintén Lajos Mari kávébombája - interneten nincs fenn a recept, én legalábbis nem találtam, de borzasztóan finom, bár munkás is, de megéri, ha valaki kéri, elküldöm, csak írjon. A díszek sk. kávébonbonok, kívül fehér csoki, belül kávés töltelék, fél fogpiszkálóval feltűzve :) Nándi kedvencei, az anya-napon is ilyent készítettünk vele, és mind megette :) És egy nutellás túrótorta. Mert az finom és egyszerű... Fondant recept Kiskuktától van, a csokilepkék pedig Heni keze munkáját dicsérik, és TücsökBogártól valók. A figurákat pedig a húgom készítette. (kutyát, autót nem)


(A kép még előző este készült, és nem bontottam ki a kutyát Réka miatt -ez hosszú történet)

Hát, elteltek. Legalábbis a családi. Még hátra van a banzáj, az még egy kör lesz.
Vasárnap éjjel feldíszítettük a szobájukat, lufikkal, szerpentinnel. Olyan érdekes, tavaly hiányolta Réka, mégis, annyira tudtak neki örülni. Misike meg pláne. Nándi pedig egyenesen szerelmet vallott, miután leellenőrizte, hogy nekem köszönheti-e az ünnepi szobát.
Kaptak ajándékokat is, azzal is jól eltelt az idő.
Aztán elmentünk a csodás időre való tekintettel az Állatszigetre, amit Réka november (!) óta kér, így még nem igazán volt kedvünk a hidegben-latyakban elmenni, de így legalább igazi szülinapi kívánság lett belőle. Volt még kertben hancúrozás, gyurmázás, este pedig addig maradtak fenn, míg bírták. 9kor már aludtak. :)
Kedden pedig délután az Élményvárosban voltunk, ami egy elég különleges játszóház, több szempontból is. Egyrészt hatalmas, 5000nm. Másrészt pedig gyakorlatilag csak felfújható játékok vannak benne a gyerekeknek. Még az autóversenypálya is felfújható. Igazi tombolda, csomó különböző ugrálóvár, focipálya, trambulin - ezen mi is jó sokat ugráltunk Gergővel. Rékáék a kukacot élvezték legjobban, Rengeteget mentek körbe körbe. Kicsit bizarr, ahogy kimásznak az alvégen, különösen Réka a fordulásával igazi születés-élményt nyújtott a születésnapján, Nándi inkább kis borjúra hajaz, ahogy kipottyan az anyukájából :D
Az autó, amit Nándi gondosan leparkol a videó elején, gyakorlatilag az ő járműve volt, játéktól játékig azzal közlekedett, Misinek is volt egy taxija, ő is hasonlóan járt el.



Misi egyébként lecsúszott a leghatalmasabb ugrálóvár csúszdáján is. Felmászni segítettem neki azért, mert nagyon lassan ment neki, de fel tudott. Nagyon büszke vagyok rá. Sajnos nem készült értékelhető kép :(

Nagyon jó kis hely, igazán. Mondtam Gergőnek, hogy én szívesen elmennék vele kettesben is, mert el tudnánk hülyéskedni, van pingpong, darts, biliárd, airhockey, csocsó, jót ugráltunk mi is a trambulinon, üldögéltünk a babzsák foteleken a várak előtt, meg megküzdöttünk azzal a játékkal is, mikor egymást kell kibillenteni az egyensúlyból egy oltári nagy mindkét végén bunkós izével. de én nyertem mindig :D És kicsit fociztunk is családilag. Szóval elütöttük volna az időt, ha nem kellett volna a gyerekek után is szaladgálni, de kellett, mert azért kicsik. Pedig 2-5-ig TELJESEN EGYEDÜL voltunk, senki más nem volt ott a személyzeten kívül, egyetlen gyerek sem, mienk volt az összes játék, akár otthon lettünk volna. 5 után olcsóbb a jegy, akkor elég sokan jöttek, 40 cipőt számoltam meg, mikor mi 6 után kicsivel leléptünk, de még így sem volt sem sorbanállás, sem tömeg érzés. Inkább ilyen lézengés.
A személyzet nagyon kedves volt, segítőkész, figyeltek, hogy odamegyünk-e olyan játékhoz, amihez segítség kell, vagy mikor kérdés volt, nem azt nézték, hogy lehet menekülni előlünk. A várakba is bemehettünk felnőtt létünkre, merthogy úgysincs sok gyerek. Hétvégén nem lehet.

Misi sokat minigolfozott, bár aztán rájött, hogy az ütőt másra is lehet használni. Rollerezni is ügyesen megtanult egyébként:

Nándi meglovagolta a bikát, RÉka pedig a trambulint élvezte legjobban.


Réka úgy jött el, hogy ez volt élete legjobb napja :)
Ami rá is fért, mert a hétfőnek körülbelül ugyanazok voltak a konfliktusai, mint az ominózus 1gyerekanyával napokon. Réka igen rosszul viselte, hogy ő az idősebb, mégis Nándinak van előbb a születésnapja. Amin aztán végül berágtam, az az volt, hogy ő csak egy ajándékot kapott, Nándi meg ötöt. Tegyük hozzá, Réka egy kb 70X40X15 cm-es doboznyi Ariel-Barbie vackot kapott, Nándi pedig 3 kisautót, egy repcsit, és egy motorhangot adó dudát a biciklijére, ez mind elfér a kezében egyszerre. Mondtam neki, hogy ha már így megsértődött, akkor válasszon ki egyet, és azt megtartja, a többit elteszem, hogy tényleg csak egy ajándéka legyen. Aztán leültem mellé, és elmagyaráztam, hogy pont attól féltem, hogy Nándi lesz szomorú, hogy ő kap kevesebbet, mint ő, és lám, hogy történt. Ez tanulság a jövőre nézve... De Nándit sem kellett félteni egyébként, ő is tudott rúgni egyet oda, ahol legjobban fájt.
Most vagy ilyen időszakuk van, vagy át kell gondolni a szülinapi forgatókönyvet. Jelenleg 2 napon keresztül ünneplünk mindenkit, mindketten szülinaposok, egyszerre kapnak mindent, mindenki kívánsága egyenrangú, de azért azt elmondjuk, hogy melyik nap ki született. Katasztrófa lenne, ha Nándit előbb köszöntenénk, ez egyértelmű, de az meg már milyen, hogy Réka tudja, hogy Nándi hetedike, ő nyolcadika, és mégis őt vesszük előre. Ehh, van egy évem gondolkozni :)

No, mindegy, helyre kis szülinap lett azért, szerintem eltaláltuk. És most várjuk a hétvégét :)

15.00-kor, nagyon hosszú vajúdás után született, születtünk családdá. Anya lettem, apa lett, család lettünk. Hideg volt és lila. És nagyon, hihetetlenül mérgesen sírt, de a hangomra elhallgatott. Jó érzés volt. A doki pedig végigmorogta a műtét hátralevő részét, mert nagyobbra saccolta.

Reggel 9.02-kor született, drukkoltam, hogy siessenek, és kerek 9.00 legyen, a születésnapját is mi választottuk, de ez már nem jött össze. Miután kivették, odatették pár másodpercre az arcomhoz, abbahagyta a sírást, ahogy hozzám ért. Nagyon jól esett tőle. Meleg volt, és puha mint a bársony.

Ha nem tudja, hogy fényképezzük, akkor kimegy a képből, mert állandóan mozgásban van. Ha meg tudja, akkor ilyeneket sikerül csinálni:

És akkor már a többiek is utánozzák, tehetségük szerint (lehet tippelni, melyik Réka-képpel készültek egyidőben):

Réka igazi rózsabimbó. Legalábbis rászállnak a lepkék. Egy biztosan. Vagyis kettő, de azt nem sikerült lefotózni, mikor pár percig a két ujján két lepke volt egyszerre. Kb. negyed órán keresztül játszott Pillivel - ahogy elnevezte, adott neki mézet, vizet, és az ebéd miatt kellett abbahagyni a játékot. Azt hiszem, életreszóló élmény volt mindannyiunknak :)

Átjöttek Heniék, és megmentettek minket. Misi alszik, a nagyok mesét néznek. Én pedig felteszem a ma reggel készült képeket. Megtalálták ugyanis a szekrényfiókban a téli kiegészítőket... Nehéz volt válogatni, és Nándiról muszáj volt mind a kettőt feltenni...
(Kb fél órát bírták egyébként...)