Női agy - férfi agy

Nándi egy karácsonyi kültéri füzért figyelve:
- Anya! Miért villog ott az a valami?
- Hogy szép legyen, és feldíszítse a kerítést. - Majd látva, hogy nagyon rágja, amit mondtam neki, megkérdeztem:
- Szerinted miért?
- Azért, mert valaki bekapcsolta.

Na, ez az alapvető különbség a pasik és a csajok gondolkozása között.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Videó - forgatva vizsgálós

Nem sikerült végül elvágni a forgatós videót, de most már nem szenvedek vele :) Eredetileg 3 perces, de ennél tovább is képes volt mindent hasonlóan forgatni. Bármit a kezébe kaparintott, már forgatta is, csak forgatta, forgatta, néha a mutatóujjával is megvizsgálta, aztán forgatta, eldobta, utána ment, forgatta tovább. Most már ritkán csinálja, kinőtte, de azért legyen itt ez is...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Még egy videó, mászós

Most a képválogatás közben találtam meg egy pár hetes videót, Misi egyik este nem bíííírt leállni. Csak mászott fel és alá. Lehet, valaki nagyon felhúzta az agyát neki. Ez már nagyon a vége, vagy 10 percig csinálta, mire Gergő fogta a gépet, és pont elcsípte még, de már nagyon fáradt. Meg meg is érkeztünk a nagyokkal, és az kizökkentette. Szóval ez volt:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Képek végre :)

Már nagyon régóta akarok képeket tenni. Olyan régen, hogy azok, amiket akartam, egészen tárgytalannak tűnnek, és inkább másokat teszek, mert új kedvenceim lettek. Azon kívül elfelejtettem a kapcsolódó történeteket :( Pedig itt könnyebb sokkal képet feltenni, mint a blog.hu-n volt, azt mégsem jön össze.

Mindegy, nem ez a lényeg, hanem tényleg fotók.

Kaptunk egy ikeás hintát Katyéktól (ezúton is mégegyszer nagyon köszi!) és eléggé bevált.

Még Nándi is hajlandó közösködni Misivel rajta. Sőt, ölelgeti, és egyátalán nem bántja. Semmikor. Nagyon szeretem ezt a képet.

Ez  meg egy nagy zsák gyerek :) Mert hárman is elférnek.

Itt pedig mikor mentek Marci szülinapjára két hete. Nem mellékesen: tükrözi az életfelfogását a két kis ellentétes gyerekünknek :) Remélem nem kell magyarázni. A szülinap egyébként nem tudom, milyen volt, mindenesetre a vége előtt hazajöttek... Az anyuka mondta, hogy négykor kezdődött, de már negyed 5kor azt nézte, mikor mennek már haza (mármint az összes a sajátján kívül, nem csak az enyémek), mert annyira kiborító volt a 7 gyerek visítása meg a tombolás. És hogy milyen jó, hogy nem lett óvónő.

Olyan nagy lett Réka, nem??? (ez még karácsonyi a "lapos" mamáéknál, és mesét néznek.) Meg persze aranyosak is...

Réka ráborította ezt a tárolót Misire. És Misi nem tiltakozott, hanem élvezte. Csomó ideig üldögélt így békésen, vigyorogva, boldogan. Amíg Nándi meg nem elégelte a boldogságát...

És ma havaztunk megint. Mert iszonyú nagy havazás volt. Mióta gyerekünk van, biztos nem. Tiszta Delta volt, ahogy húztuk a szánkókat a nagy hóban. Ez egy eléggé széles utca, és hamar le szokták járni róla a havat...

Kis Nándi a vezetős szánkóban. Nagyon jó fej volt, mert megengedte Misinek, hogy vezesse. Csak nem fogta, amitől párszor szegény Misi arccal a hóban kötött ki, így aztán átköltözött Réka elé:

Így azért már jó volt. Azért gondolkoztam rajta, mikor Réka leszállt, hogy Misit hason a sálammal a szánkóra kötözöm, de elhessegettem az ötletet. Inkább cipelte Gergő. Sajnos arról nem készült kép, mikor beleültettük a hóba, és deréktól látszott csak ki, talán majd holnap. Ígérnek még 10 centit a mostani kb 20-ra...
Azt szeretem ezekben a havazásokban, hogy olyan színesek a kis szkafanderjeikben, ahogy a fehér hóban szaladgálnak... Főleg mióta Nándi kapta ezt a jó kis sárgát! Ja, és Misi gumicsizmája? Jó mi?

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Videók - lépegetős és kacagós

Videókkal jöttem. Az a bizonyos forgatós még mindig nincs meg, mert Gergőnek le kéne vágni belőle, 3 perc, és azért az unalmas annak, aki nem az anyja. Van itt viszont egy kacagós, ami a mamáéknál készült, és híven tükrözi Réka és Misi viszonyát. Hogy Réka akármit csinálhat nevettetési céllal, az működni fog.



Aztán van itt egy olyan videó, amin Misike megteszi az első lépései valamelyikét. Egyenlőre ez így működik, felállítjuk, és odatotyizik. Vagy megpróbál kikerülni, ha valahol valami érdekesebb van, de az a hosszabbon volt, amivel nem kívánok untatni másokat :) Aztán elzúg, és mászik tovább. Kicsit sötét is, és sajnos én is szerepelek rajta, különösen a hangom, ami számomra mindig idegesítő... Tartok tőle, másoknak is... Mindegy, ez már így van. Nándi viszont aranyos, ahogy próbálja magára vonni a figyelmet.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Kormos Anettet is ajánlom, ha már ilyen nap van...

A Mondom a magamét c. műsorban láttam először, azóta keresgélem az írásait a neten, sőt, a könyvét is megrendeltem, majd beszámolok róla. Egy újabb gyöngyszemre bukkantam:
http://www.babafalva.hu/hp/kormos-anett-a-szoptatas/

De ez is egy kedvencem. Különösen a szuperintelligens kommentelők, akik komolyan veszik a cikket...
http://www.nana.hu/bebi/versenycsecsemok-37665.html

Mindenesetre érdemes rákeresni a nevére a neten, megnézni a youtube videókat, ilyesmi...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Ikerház - pohly.hu

Biztos ajánlgatós hangulatban vagyok ma. De ez megint egy olyan jól sikerült írás pohly-tól! Nézzétek meg, olvassátok el, nekem annyira tetszett!
Mesefegyver

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Olvasnivaló

A Bakka és Pepe oldalon olvastam először erről a bizonyos 303 magyar regényről, amit még halálom előtt el kellene olvasnom. Most jutottam el addig, hogy sikerült megnéznem, mi is a teljes lista. (ha valaki kíváncsi rá, katt ide a listához)

Hát, szégyellem magam. Már 31 éves vagyok, több mint 25 éve olvasok szinte minden nap, de csak 29 könyvet olvastam ebből. Vannak még címek, amiket már láttam anyuméknál a polcon, de még nem próbálkoztam vele, vagy próbálkoztam, de nem voltam rá képes, gondolom ifjúságom miatt. Az is elképzelhető, hogy olvastam még néhányat, csak nem hagyott maradandó nyomokat. Az is vigasztaló, hogy vannak írók, akiktől mást olvastam már, akár többet is, az ajánlottat konkrétan nem. De azt hiszem, én is belevágok, és elkezdem, hogy halálomig azért meglegyen a 303 :) Ha minden nagyon jól megy, van még kétszer 25 évem rá, majd figyelek, hogy 10%-nál jobban teljesítsek.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nándi telefonál

Nándi kitépi Misi kezéből a gyerektelefont:
- Sms van!
Majd füléhez tartva:
- Haló sms! - hallgat, majd megszólal:
- Sms! ezt mondta nekem az sms ember.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Az első

Lépések. Ma megvoltak. Itt voltak Heniék, a háromgyerekes barátnőmék, és Timi már ügyesen jár (ő két hónappal idősebb kb. Misinél) Úgy tűnik ez most betett Misinek, és megindult. Persze még csak úgy, hogy felállítjuk, és elindul. Magától a kapaszkodót nem meri elengedni, de iszonyú büszke magára, hatalmas vigyorral, saját tenyerébe kapaszkodva nagyon aprókat lépeget. A végén bedől. A maximum így este egy méter volt. De azért én szörnyen büszke vagyok rá!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

AAAAALVÁÁÁÁÁS!!!

Misi ma éjjel este 8-tól reggel fél5ig aludt egyvégtében!!! Elképesztő. Én is aludtam öt és felet egyben, amire nem tudom, volt-e példa, mióta nagycsaládos lettem.
Fél öttől viszont semmit. Talán túlságosan kialudtam magam? Együtt aludtam mindhárom gyerekkel a nagy ágyban, Gergő átköltözött a szobában a kanapéra. Mind a hárman hozzámszorultak, mert úúúúgy szeretünk anya :S Jó, én is. De ez talán nem zárja ki, hogy egy kicsit aludjak is...

7kor Misi felkelt, gondoltam, mászkáljon csak egy kicsit a szobában, én még döglök kicsit. Ő nem így gondolta. TÖbbször megpróbált rávenni, hogy levigyem, majd miután nem sikerült, megragadta a célszerszámot (egy bébiételes üveget, ami a kimért tápszerpor tárolására van az éjjeliszekrényen) és tiszta erőből homlokon vágott vele.

Meggyőző volt.
De ezek után ne várja, hogy jó fej leszek vele.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Gyerekszáj rovat

Én: - Nem! Nándi, nem mehetsz be a gyerekszobába az autódért, Misi ott alszik, felébreszted!
Nándi: - De szegény, ártatlan autócska! - zokogni kezd - Brühühühűűűűű! SZegény, ártatlan autócska! Nagyon szeretném kihozni! Ártatlan kis autó!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Felismerés

Tegnap este, altatás közben, miközben simogattam Nándit, pofán csapott a felismerés, hogy ezek a gyerekek FEL FOGNAK NŐNI! Hogy NAGYOK LESZNEK!

Eddig is számítottam ilyesmire. Hogy először bedarálják őket az intézmények, meg hogy iskola is lesz előbb-utóbb, tanulási és beilleszkedési gondok, pasik és csajok, és lesz majd kiskamaszkor, és kamaszkor, és szemtelenek lesznek, meg későn jönnek haza, és majd én aggódok, meg nem hívnak majd fel, esetleg elkötik a kocsit, és félek előre, hogy vajon igazolnak-e majd akkor engem azok a nevelési elvek, amiket most követek, vagy elbukok, és boldogtalanok lesznek és utálni fognak a gyerekeim. Sőt, addig is eljutottam, hogy leszek talán nagymama is, de ezt még elhessegettem.

De ez mind csak elmélet és agyjártatás. És most valahogy rádöbbentem, hogy MEG FOGNAK NŐNI! Hogy a mi kis Nándink, akinél még azt sem szoktam meg, hogy 3 lesz, szerintem csak kettő éves, 10 év múlva (ami iszonyú gyorsan el fog telni,ezzel tisztában vagyok) csaknem akkora lesz, mint az apja. A mi kis pimasz Rékánk meg melltartót akar majd hordani, és a feneke méretét nézegeti majd a tükörben (egyébként már most a melltartóra készül, és aggódva kérdezgeti, hogy ugye neki is lesz majd nagy cicije). Misi - talán - még hajlandó lesz 10 év múlva egy-egy ölelgetésre, puszilgatásra, csikizésre. 10 év kevesebb idő, mint amit Gergővel együtt töltöttünk. És hiába gondolkozom én azon, hogy milyen jó kis kuckókat lehetne kialakítani nekik a mostani nagy gyerekszobában a 3 sarokban, mire iskolába mennek, hiszen az ágyuk addigra nem akkora lesz, mint most, hanem ki lesz hajtogatva, és két méteres lesz.

Borzasztó, hogy csak az emlékeinkben lesznek olyan picik és aranyosak és puhák és "rosszak" - talán inkább csintalanok, mint most.

Most értettem meg azokat, akiknek nagy gyerekük van, és picire vágynak. Azt hiszem, többet kell majd gondolnom az idő előrehaladtával arra, hogy leszek én még nagymama is. Talán dédmama is...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Egy gyerekkel...

Az élet könnyebb. Ezzel nem mondtam újat, még magamnak sem, bár mindent elfelejtek, de ez rémlett. Kipróbáltuk a héten :)

Az volt, hogy elmentünk Gergő szüleihez. Aztán két nap után Réka felszólított minket, hogy menjünk haza, és "akkor annyi mesét nézünk Nándi, amennyit akarunk! És annyi cukrot kapunk, amennyit akarunk!" Mert a papa mindig bekapcsolja a mesét, anya mindig kikapcsolja. Ergo, ha anya nincs ott, nem lesz, aki kikapcsolja a mesét :) Úgyhogy villámgyorsan hazajöttünk Gergővel és Misivel, amíg meg nem gondolták magukat. Vagyis Nándi alkalmazkodott Rékához, de vele nem is gondoltuk, hogy gond lesz. Ez volt mindkettejüknek az első alkalom, hogy nélkülünk aludtak ott bárhol is. Ideje volt elkezdeni.

Azért nehéz volt, mert lépten-nyomon kisautókat találtunk az ágyunkban, meg gyűrögetőket, meg pónikat, és akkor nagyon hiányoztak. Akkor már kevésbé, mikor leült apja Misivel vonatozni, és nem volt, aki rálépjen a kicsi fejére. És rengeteg mindent meg tudtunk csinálni itthon is, és teljesen mobil voltam. Ez volt a legelképesztőbb. Hogy eszembe jutott, hogy bemegyek Pestre, együtt ebédelünk Gergővel, meg ide-oda, és ez semmilyen nehézségbe nem ütközött. Negyed óra alatt elkészültünk, és mentünk. Nem háromnegyed óra kapkodva, parancsolgatva és fenyegetőzve... És nem három napra előre tervezve, hogy ha nem fog aludni Nándi délben, akkor figyelni, hogy előtte nap sokat aludjon és időben, meg délben is, mikor indulunk haza, és hány váltó ruhát vigyünk. Szóval nagggggyon laza volt az élet :)

Ők is jól viselték. Réka nagy lett. Ugyanis nem azt mondta, hogy szörnyű volt, borzalmas, nagyon hiányoztál. Hanem azt, hogy először kicsit hiányoztunk, aztán már nem annyira, aztán már nem is. És jók voltak, és szófogadóak, és nem hisztiztek, bár nem is aludtak délben.
Persze mikor értük mentünk "kicsit" romlott a helyzet, mert akkor hozták a formájukat, gondolom így jött ki a frusztráció, de most, hogy itthon vagyunk, nagyon jó gyerekek újra, még templomba is eljött Réka, és jól is viselkedett.
És persze másnap már azt mondta a nagylány, hogy idézem: "Borzalmas volt, anya! Soha többet nem maradok itt! Borzalmas volt. TUdod? Borzalmas!" :) Szerintem maradnak még, és tudom, hogy jó volt nekik. És a nagyszülőknek is, és nekünk is. Csak az elválás és a találkozás nehéz. Majd túl jutunk ezen is...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Ha kevés a tesó...

Réka egyik kedvence az oviban a körjáték. Megint tanultak egyet. Miután Gergővel és a szomszéd kisfiúval, meg persze Rékával és Nándival 4szer végigjátszottuk, nekünk már hányingerünk volt a körtánctól - mentsen minket, hogy öregek vagyunk, és kicsi volt a kör -, Marcinak haza kellett menni, (a háttérben még énekel öltözés közben) így Réka és Nándi ketten maradtak. És persze a ...

Pónik.

Ha kevés a tesó, toldd meg két pónival...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Mai történések

Múlt éjszaka Misi aludt fél9-től negyed 4-ig. Annyira de annyira feldobódtam ettől, hogy nem tudtam visszaaludni utána rendesen. Amikor sikerült volna, már a gyerek nem hagyott. Aztán ma kiderült, hogy a babás fórumon a csemeték fele nem úgy töltötte az éjszakáját, ahogy szokta, így megrendültem egy kicsit, és ma már sokkal kevésbé vérmes reményeket táplálok, mint hajnalban. Azért jó volt. 4 órát aludtam egyben. Talán augusztusban volt ilyen utoljára.

Voltunk ma Nándival (meg Misivel a hátamon) neurológián. Nagyon kedves volt a doktornéni, de nem biztos, hogy értette, amit mondtam, hogy miért is vagyunk ott. Mindenesetre megbeszéltük, hogy pszichés a harapás - ezt tudtam nélküle is - és hogy ha egészen véresre harapja magát, vagy komoly kárt tesz magában, akkor majd menjünk vissza, de a lilára harapásnál még nem gondolja úgy, hogy kellene altatásban MR-t csináltatni, illetve fájdalomküszöb mérést. Hát, ebben maximálisan egyetértettünk.

A szomszéd kisfiú teknősöket kapott születésnapjára. Fellángoltak a szülői védvonal ellen irányuló támadások "szerezzünkbeegyvalamilyenmásikháziállatotmintamivan" fronton. Egyenlőre 100-adszor is elmondom, hogy majd ha iskolás leszel, és tudsz róla gondoskodni, és lenyelem azt, hogy és nem veszed ki félpercenként és nyomorgatod illetve eteted halálra minden ésszerűség és tiltás ellenére.  Nem tudom, meddig bírom. Minden csak Misitől függ.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Misi az alien

Ma szembesültem vele, hogy Misi valószínűleg lehetne nyál-dublőr az Alien c. filmekben.
Tanúja voltam, amint valami szájbavennivalót megpillantva kiejtette a szájából a cumit, és több nyál-szál  kötötte össze a lefelé hulló gumianyut a szájával, majd további, különböző hosszúságú nyálcseppek követték, amíg sikerült a szájához vinnie a zsákmányt.

Megrendítő volt...

Talán nem is hiszem el, ha nem látom.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Naaaagy változások!

Hát többminden van. Az egyik, hogy fogyózok :) Most már nekiláttam. Lehet, hogy korai, hiszen Misi még a kajái felét anyatejből követeli meg, de már nem bírok magammal. Ha nem állok neki, meg sem állok a 100 kilóig, ami igaz, hogy szép kerek szám, de már most sem tudok tükörbe nézni. Mindenesetre olyan módszert találtam ki magamnak, ami lehetőséget ad a zabálásra is, ami létszükségletem most a jelen testi és lelki állapotomban. Ha nem zabálhatok egyrészt fáradtabb vagyok, másrészt idegesebb, ami persze a kölykökön csattan. Így délelőtt csak gyümölcsöt eszem, aztán déltől amit, és amennyit akarok, de igyekszem inkább többször keveset enni, és este 6 után csak víz. Víz nagyon sok egyébként egész nap. Ezzel talán nem lesz gond, hogy túl sokat fogyok egyszerre :) Holnap lesz az első mérleg nap, egy hete kezdtem.

A másik, hogy Misi drasztikus cicimegvonásban van. Besokalltam, elég volt, kezdtem begolyózni, és úgy döntöttem, muszáj neki is áldozatot hozni az anyjáért. Úgyhogy péntek este óta nem szoptatom meg, mikor éjjel felsír.
 A terv az volt, hogy nem rendülök meg semmilyen hiszti láttán, semmiképpen, csak cumi és víz, végszükség esetén ringatás, seggrázás.  Akkor adom csak fel az elveket, ha három nap után semmi változás nincs, mert akkor nem is lesz. Keményen felkészültem lelkileg az akár egész éjszakás virrasztásra, meg mindenre, tervet készítettünk a gyerekszoba, rosszabb esetben az emelet evakuálására is.
Volt egy botrányos rész még este, aztán egyre rövidebbek, 4kor kapott tápszert, mert úgy gondoltam, arra szüksége lehet, viszont legyen tisztában a helyzet komolyságával, de összességében nem volt nehezebb az éjszaka semmivel, mint egy rosszabb kategóriába tartozó, ami hetente amúgy is volt 2-3... Aztán szombat éjjel már sokkal jobb volt. A múlt éjjel meg egészen pihentető volt már, 11kor és kettőkor cumivisszaadás és kis korty víz, és 5kor már megszoptattam, mert úgy éreztem, megértette a lényeget. Simán elfogadta a cumit meg a vizet, egészen addig, míg ugye érthető nem lett az éhsége. Nem volt ilyen kevés kelés már szerintem 6 hónapos kora óta...
Persze én nem tudok aludni, mert várom, hogy felsírjon, de majd megnyugszom, és akkor jó lesz, és vannak még terveim, sok sok sok arra az esetre, ha kipihenném magam.

Réka meg Nándi kb egy hetes visszaesés után megint álomtesók. Továbbfejlesztve azzal, hogy Nándi is határozottan jobb fej Misivel. Közeledik az egy éves álomhatár?

Réka boldogan megy oviba, és bár szívesen marad itthon, mikor az anyja úgy dönt, hogy nem mer vezetni a fáradtságtól, sajnálja is, hogy nem megy.

Nándi gyakorlatilag nem harap. Az, ami maradt a harapásból, gyakorlatilag nem is harapás... Belefér az élettani harapásba. Ami még jobb, hogy nem vettem észre helyette rémálmokat, vagy tikkelést, vagy bármi még rosszabbat, mint a harapás. Nem eszik, de végülis ez belefér, mert a túró rudit, aaaazt tolná... Meg a parízert magában.

Lehet, hogy még a végén jó lesz nekem?

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Köszönjük Mama!!!

Mama varrt Rékának egy hercegnő ruhát. Teljes a siker!
A rózsára középen azt mondta Réka, hogy kiszárították, és beszórták csillogóval. Mikor este levette, még kézbe vette, és gyönyörködött benne, hogy milyen gyönyörű. Nagyon boldog :) Így én is :)
Kis hippi-hercegnő:





 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Mivan?

Azt már elfogadtam, hogy rendszeresen hallok gyereksírást, gyerek kiabálást, nevetgélést a házban vagy az udvaron, utcáról, olyankor mikor alszanak, vagy egy gyerek sincs a közelben. Ezt betudom az 5 éve tartó 24 órás ügyeletnek és állandó idegi készenlétnek.
De ma a telefon emlékeztetőjét hallottam a lépcsőházi polcról. Nem tudtam menni megnézni, éppen főztem, mondtam magamban, majd később megnézem, és csomót gondolkoztam rajta, hogy mire emlékeztethet, és örültem, hogy írtam, mert gőzöm nem volt.  Végighallgattam, míg lejárt, ez kb egy percig tart.
Aztán ahogy pakoltam össze főzés után, az egyik zacskó alatt a konyhapulton ott volt a telefonom. Semmi emlékeztető rajta, hogy esetleg csak rossz helyről hallottam. Felhívtam Gergőt, minden telefonja nála volt. Eljutottam addig, hogy hallucinálok. Szuper. Aludnom kéne.  Bár ezt eddig is tudtam.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Kutyaszint

- Anya!!! A kutyaszintre akarok menni! Engedj ki a kutyaszintre!!!!
- Hovaaaa???
- A kutyaszintre! Ott kint van a Brútusz, oda akarok kimenni!


(Tudni kell, hogy van ugye földszint, és két lépcső vezet le a teraszra, ahol a Brútusz ólja van)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Eszembe jutottak megint dolgok...

Karácsonykor otthon voltunk, és az öcsém azt mondta Nándira, hogy olyan, mint R2D2(artuditu) a Csillagok háborújából. Folyamatosan megy körbe-körbe, közben szünet nélkül csipog.

Nándi megint mondókázott:
-Anya! Misi a sárga baba!
-Milyen sárga baba?
-"Sózzad, dagaszd, tedd a lapátra,
   Friss, finom sárga babának!"
(Gyúrjad, dagaszd, tedd a lapátra, friss finomság vár a babára)

Mostanában Nándi mindent kér inni. Mutatja az ujjain: Ez a hideg tejecske, ez a meleg kakaó, ez meg a tejácska. Ezeket kérek!

Volt még, és azt elfelejtettem ennyi idő alatt, míg ezeket leírtam :(

Még egy eszembe jutott. Nándi a minap azt találta mondani Misire:
"Olyan kis nokedli ez a Misi baba!"

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Havaztunk

Esett a hó! Már fél8-tól azt hallgattam, hogy menjünk szánkózni. Aztán azt, hogy nézzünk inkább kicsikocsit, onnantól fogva, hogy elkezdtem öltöztetni Nándit. Misi csak úgy magában nyavalygott. Mint mindig. Réka szerencsére ekkor még oviban volt.
Nem igazán jöttem rá a helyes sorrendre, hogy hogy kellene őket öltöztetni, hogy a lehető legkevesebb hisztivel, bőgéssel és nyavalygással megússzam. Szerintem már minden kombinációt kipróbáltam már. Biztos, hogy minden gyerek talál valami óbégatni valót.
De aztán jót szánkóztunk, és hóember is lett. Akkora, mint a Réka.  Meg csináltunk helyi látványosságot is, ahogy Henivel az 5 gyereket két babakocsival és egy szánkóval a lehető leggyorsabban megpróbáltuk eljuttatni válsághelyzetben egyik helyről a másikra. Két háromgyerekes anyuka sok mindenre képes :) Nándi hazafelé rögtön tesztelte is, hogy mi válik be a másik család gyerekeinek módszereiből. De lepergett rólam, felkészült voltam.
Este is kellett sétálni, Rékát és Marcit is ki kellett csapni az udvarra, szerencsére Marci (aki egyedüli gyerek) érdekes módon képes felöltözni egyedül, így nekem továbbra is csak három kölket kellett belegyömöszölni az overallokba. Azért beletellt vagy fél órába. Cserébe vagy 200m-re eljutottunk a háztól, az utat végig hóangyalok szegélyezték, és minden nagyobb tömb havat el kellett hordani az egyik helyről a másikra. Még összeveszni is majdnem képesek voltak egyik-másikon... Elképesztőek az ötévesek.

Ja, és Murphy törvénye is teljes mértékben bevált. A gyerekeim, mármint a nem pelenkások, akik egyébként fél napokat bírnak ki pisilés nélkül, a háztól 10 m-re jelentették ki, hogy pisilni kell. Szkafanderben.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

párbeszéd

Réka és közöttem zajlott az imént:
R: Mit szeretnél kapni születésnapodra?
A: Egy átaludt éjszakát?
R: értetlenül néz
A: Najó, szótfogadást.
R: És egy Barbie-hoz mit szólnál?
A: Szótfogadásnak jobban örülnék...
R: A Barbie jó ötlet?
A: Az lenne a legjobb ajándék, ha szót fogadnátok.
R: (töretlenül) Jó ajándék a Barbie?
A: Na, jó. A Barbie-nak is örülnék...
Kaptam egy Barbie-t. Örültem neki.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Déli nemalvás

Azt hiszem, elérkeztünk egy elég nehéz szakaszhoz. Nándi nem akar aludni. Ahhoz, hogy elaltassam, oda kéne feküdnöm mellé. Ez lehetetlen, mivel Misi alvásai elcsúsztak, és délben most nem alszik, hanem csak később. Volt már olyan is, hogy csak egyet aludt egy nap. Egyre gyakrabban alszik délelőtt nagyobbat, délben, 1kor ébred, és 4-5 felé alszik egy fél órát esetleg.  Már az is rossz, hogy nem egyszerre alszanak. De hogy Nándi egyátalán nem alszik, ez azért betesz rendesen.

Most is itt szenvedünk. Nándi nem alszik. Misi nem alszik. És én sem alszom. Azt hiszem, mindenképpen én szenvedek ettől legjobban. Remélem esik majd a hó, és attól jobb lesz. Nagyon remélem, hogy attól ilyen hülyék. Én nagyon nyugodt vagyok egyébként, néha sms-ekkel bombázom Gergőt, hogy sajnáljon, attól jobb :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Gyerekszáj rovat

Nándi:
- Nem baj, ha sötét lesz, majd felkapcsolom a szememet!

- áááá! Nem tudom felkapcsolni a szememet, sötét van!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Hát, igen...

Réka sóhajtva:

Jaaaaj, anya, anya, anya! De nehéz veled az élet!

Ezt én is tapasztaltam már...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Néhány dolog

Összevissza. Mert ma az történt, hogy Misi kiborult, és nem tudtam, miért. Aztán rájöttem, hogy tőlem félt, fürödtem, és köntösben voltam, fejemen a kapucni, a hajam pedig vizes és rövid, és lenyalva ugye. Mióta rövid a hajam, nem látott így. Menekült előlem, én meg utána, mert próbáltam rájönni, mit akar, ő meg csak ordított. Szegény. Aztán rájöttem, megtöröltem a hajam, amitől rámismert, és nem engedett el vagy negyed órán át. Időnként felállt belém kapaszkodva, ahogy ültem mellette, kb 5 cm-ről az arcomba nézett kutatón, hogy tényleg megvagyok, én vagyok-e.
És nem emlékszem, hogy Nándi vagy Misi volt régebben, aki szintén félt a csuklyás anyától... Úgyhogy ennek kapcsán most összevissza megörökítek momentumokat, amik nem fértek eddig be sehova, vagy vártam még hozzájuk valamit. Inkább nem várok, mert elfelejtem. Így is sokkal több volt, el is felejtettem :( De mostantól nem sóhajtozok, ha csak egy mondatot írnék, hogy twittereznem kéne, hanem írok egy mondatot. Legyen ez is újévi fogadalom?

Réka egyik este azt mondta: Anya! Tudom, hogy szeretsz, most már elengedheted a kezemet.
(Nagyon jó, hogy tudja. És jó, hogy tudja, hogy azért fogom meg a kezét, mikor kéri, mert szeretem. Ilyenkor jó, hogy megnőnek... Tudomásul kell vennem, hogy nagylányom van.)

Nándi rálépett egy sípolós pikachura, kuncogni kezdett: SMS-t kapott a Pikachu!

Nándit öltöztette apja, mostanában megint gond, és nem engedte vetkőztetni magát: Apa ne!!! Ne vedd le rólam! Én verdás kisfiú vagyok!!! (Egy Villám McQueenes póló volt rajta)

És Nándi ma visítozva csúszkált a jégen a ház előtt a befagyott tócsán, folyton el is esett, meg motorral is próbált menni, és visítva kacagott, hogy nem megy. Misi meg úgy nézett ki, mint egy kis báb, úgy be volt bagyulálva szegény, mert hideg volt, és a meleg overallján tönkrement a zippzár. A vékony volt rajta, meg több réteg takaró :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Karácsony

Akkor itt folytatom életünk folyását. Előzmények a   http://kikocska.blog.hu oldalon.
Gyorsan megpróbálom újraírni a karácsonyunkat, aztán valahogy majd felfedezem meg berakom a linkjeimet, úgyis frissíteni kellett volna már, csak időm... az nincs...

Szóval.
Idén kivételesen 23-én tartottuk a szentestét családilag. Nem volt igazán jó ötlet abból a szempontból, hogy veszített az ünnep a varázsából, legalábbis nekünk, felnőtteknek. Gergő mindent a napján szeret. Nekem pedig rossz volt, hogy arra gondoltam, hogy a többi ember még mind ajándékot hajt, süt-főz, készülődik, míg szenteste tudom, hogy több millióan, százmillióan mind egymást ajándékozzák, ünnepelnek, karácsonyoznak. Gergő egyébként azt mondta, ha legközelebb eszembe jut, hogy máskor tartsuk a karácsonyt, akkor inkább két nappal későbbre tegyük, mint előbbre, mert úgy legalább lenne esélye annak, hogy a felét meg tudjuk csinálni a vágyainknak :)

Minimum karácsony lett. A betegségek, a kórház és ezek kipihenése miatt , ahogy közeledtünk az ünnephez, úgy mondtam le egyre több mindenről, fogytak az igényeim, és az terveim a vágyaim. 23-ra az maradt, hogy legyen mindenkinek ajándéka, ne járjunk térdig a koszban, és mindenki legyen nyugodt és békés. Ezt sikerült is teljesíteni.

Arra már nem emlékszem, hogy pontosan mit is csináltunk 23-án délelőtt, biztos, hogy csináltunk díszeket, folytattuk a gyerekekkel a papír-láncot, amit még Gergővel, az első közös karácsonyunkkor kezdtünk el 8 éve, és azóta minden karácsonykor kicsit ragasztunk hozzá, most már baromi hosszú :) Meg fújtunk harangokat a gyerekekkel az ablakra. És persze próbáltunk takarítani is, ami nagyjából olyan volt, mintha hóviharban próbálnánk havat lapátolni. Sütit nem sütöttem, és a főzésről is lemondtam. Gergő elég szarul volt, ilyen megfázás-szerű ledöntötte meglehetősen, ez döntötte el, hogy teljes minimum karácsony lesz az idei. Ja, és délelőtt a gyerekek Rózsánál voltak két órát, és azalatt tuti takarítottunk, meg szereztünk fát. Kb. fél3kor aztán lefektettük őket, és villámgyors díszítés, ajándékpakolás, aztán megbeszéltük, hogy a rendnél fontosabb, hogy Brútusz bent legyen velünk, így megfürdettem a kis büdöst. A nagyon büdöst... Utána már nagyon vigyáztunk, ne menjen ki :) Aztán felmentünk mi is, vártuk, hogy felébredjenek a gyerekek, szépruha és gyertyagyújtás.

Volt minden, ami kell, örömködés, boldogság, ámulás és bámulás :) Gyerekek villámgyorsan összecsokizták és maszatolták a szépruhát, bontogatták a csomagokat, örültek. Aztán játszottunk, és időnként kellett menni ünnepelni. Ami azt jelentette, hogy oda kellett állni a fa alá, és énekelni, meg ámuldozni. Esetleg körjátékot játszani. RÉka találta ki, talán az oviból hozta, de Nándi is csatlakozott, és felváltva invitáltak minket ünnepelni. Aranyosak voltak nagyon. Brútusz kapott sípoló labdát, ami hangjától félt Misi, úgyhogy szegény Brútusz nem játszhatott vele :( A labda és Misi kettősét nem lehetett elviselni.
Aztán betettem a kaját a sütőbe. Bóti zöldségkeverék, bóti rántotthús, bóti karácsonyfa alakú krumpli. Az aznapra szánt ünnepi vacsihoz valókat csak másnap tettem a fagyasztóba, újévkor ettük meg... Misit elvittem aludni, mert már félhalott volt. És ekkor következett, amiről nem szeretnék beszélni sokat, Misi 70 percen keresztül üvöltött fél perces megszakításokkal, teljesen kikészültünk tőle, főleg én meg Misi. A végére már fulladt is, és egy hétig rekedt volt és köhögött utána. És utána pár perc sírástól is fulladt napokig. Ez a fulladás ilyen darth vader szerű levegővételt jelent, és kruppos sírást. Bár remélem kevesen ismerik ezt a fajta sírást.  Aztán csak elaludt, és vacsiztunk, a kaja teljesen kihűlt, kiszáradt, megkeményedett, de eredetileg sem volt finom. Azért megettük. Aztán méééég játszottunk, és jó későn feküdtünk.

Persze másnap semmivel nem keltünk később, mint szoktunk. De gyorsan pakoltunk, hogy 11-fél12 felé tudjunk indulni. Aztán Gergőt, aki aznap telefonos ügyeletes volt, hívták a melóhelyről, beesett valami hiba. Fél 10-kor. Ennek a jegyében telt a délelőtt, de legalább volt időm becsomagolni az ajándékokat... Nem igaz egyébként, hogy eddig, három és fél év alatt összesen háromszor hívták ügyeletben. Kétszer december 24-én, és egyszer akkor, mikor véletlen minden telefonja ki volt kapcsolva. Jó, azért jól fizetik, hogy többnyire semmit nem kell csinálni, de vicces a balszerencse. Persze akkor nem sikerült megtalálni a hiba okát - később sem, egyszer csak szóltak, hogy megoldódott, köszi - így csak 2-kor tudtunk indulni, amikorra  Réka meg Nándi már hulla fáradtak voltak, és időnként sírni kezdtek, hogy mikor megyünk már a mamáékhoz. De elindultunk. Először Vikiékhez, gyors puszi és ajándékcsere, aztán Antoniáéknál ugyanez. Aztán irány Óvár. Pont 5kor értünk oda, az akkor már meglehetősen türelmetlen kocsirakomány gyerekkel.

Otthon már készült a halászlé, félrészeg férfiak csinálták kint a kertben, ahogy ez otthon szokásos, a fa már állt, alatta hihetetlen mennyiségű csomag (összesen 11-en voltunk), és anyukám irányította a tésztagyártási és -főzési munkálatokat. Egy óra múlva már vacsi is volt, jó lett nagyon a hal is, tészta is. (Bajai ha lászlevet szoktunk enni mindig) Aztán megrohamoztuk a karácsonyfát, el lehet képzelni, mennyi puszi volt, mindenki ajándékozott mindenkit :)  Nem is akarom felsorolni, ki mit kapott, nem is lehet. Az tény, hogy Nándi járt legjobban, hihetetlen mennyiségű kisautót és favonatot gyűjtött be, nem tudom, azért-e, mert őt szeretik a legjobban, vagy azért, mert neki a legkönnyebb ajándékot venni. A legtutibb ajándéka azonban egy távirányítós autó volt, visítozva és kacagva játszott vele és a család összes felnőtt férfitagjával egész este. Telitalálat volt.
Réka talán a tündérszárnynak és a hercegnőnek pónival örült legjobban. Ami nem is csoda, a hercegnőket szereti, meg a pónikat, jó, hogy egy hercegnő pónival nagyot tud ütni :)
Misit aki kérdezte, hogy mit adjon neki, mondtam, hogy csak a jelkép kedvéért valamit, hogy a nagytesók is emberszámba vegyék, elvégre mindene megvan, még sok is. Hozott neki az angyal viszont egy Tanuló kutyust, ami igaziból az én vágyam volt, már Nándinak is szerettem volna, de tavaly féltem tőle, hogy már kinőtte. Hát, nem kellett volna. Sőt, Réka sem nőtte ki... Én nem tudom, a Fisher Price tervezői, vagy főnökei, vagy nemtom kik miért gondolták, hogy a nőcinek, aki felénekelte a dalocskákat, kedves hangja van. Szerintem egyszerűen  csak irritáló. Nagyon. a 200-adik Iccipicci pókszi-nál kishíján már idegrángást kaptam, pedig alapvetően nem szoktak zavarni ezek a zenélős, nyomkodós játékok. Szerencsére most már az újdonság elveszítette a varázsát, és kicsit elviselhetőbb gyakorisággal szólal meg a kuty...

Gergő semminek nem örült szerintem. Szerinte ez nem így van, hiába tiltakozik ellene, de ha valaki meg sem nézi, mit kapott, akkor az csak úgy van... Talán a nővéremtől kapott P.K.Dick könyvek találtak legjobban. A jó sci-fi mindig jól jön :)
Én szintén a nővéremtől- és még másoktól kapott télikabátnak örülök legjobban, pedig nem gondoltam volna, hogy erre van szükségem. Még lebeszélni is próbáltam, de szerencsére makacs volt :) Pedig nagyon kalandosan sikerült hozzájutni, lépten-nyomon akadályok álltak a kabát elé, de Hajni mindenen keresztülgázolt :) Nagyon boldog vagyok vele. Az már megfogalmazódott bennem, hogy kéne egy másik, de sajnáltam volna, mert a kölkek mindent leamortizálnak. Remélem ezt azért nem fogják... A másik már igen nagyon ócska volt... Tulajdonképpen már 3 éve is az volt :)

 Szóval nagyjából ezek voltak a mi dupla karácsonyunkon. Az, hogy utána hogy telt, megint egy másik poszt lesz, ha lesz még erőm rá a közeljövőben...
Most még megkísérlek képeket feltenni :)


 Misi csiniben. Nem olyan, mint egy kis parasztgyerek a piros pofijában meg a mellényben? :D

 Misi aggódva lelkesedik a fenyőfáért :)

Ebből a kettőből meg nem tudtam választani. EZen a Nándi  a szebb...


Ezen meg a Réka. Misi mindkettőn bambula éppen :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS