Nagycsaládban élni jó :)

Mióta átrendeztük a szobát, Nándi nem szeret az ágyában aludni. A földön akar a szivacson. Meg is engedem neki, többnyire Misi is költözik mellé. Amiből többnyire aztán az van, hogy bohóckodnak. Amitől én befenyítek, hogy mennek az ágyukba. És néha muszáj is állni a szavam, mert nem fogadnak szót.

És minden ilyen alkalommal 10-11 felé Nándi sírva ébred, nagyon nehéz megvigasztalni, másnap nem emlékszik rá. Az összefüggést tegnap fedeztem fel, már nem is próbáltam visszaaltatni az ágyában, hanem letettem a szivacsra, és mellébújtam. Azonnal elaludt, és szunyált reggelig.

Ahogy ott feküdtem mellette, eszembe jutott, hogy kb. egy méterrel csúsztattuk csak balra az ágyát. És hogy előtte minden esti takargatásnál megmosolyogtuk, hogy Nándi az amúgy sem nagy ágyikójának a jobb csücskében fekszik mindig, szigorúan keresztbe. Már lelógott róla a lába, de mégis. Azt hittük azért, mert a sok cucctól, amit összehord, nem fér be az ágyába.
És aztán az is eszembe jutott, hogy amikor kiságy volt, annak pont ott volt a helye, ahol most Nándi ágya van. És hogy 8-9 hónapos korában cseréltek Rékával ágyat, RÉka aludt a kiságyban, Nándi pedig Rékáéban, mert nyugodtabban aludt a "nagyos" ágyban, mint a rácsosban. Akkor ezt annak tudtuk be, hogy biztos beakad a lába a rácsokba, és vettünk neki egy nagyos ágyat még egy éves kora előtt, a kiságy pedig a helyén várta a következő tesót, aki Misi lett. Most azonban elbizonytalanodtam.

Hosszas küzdelem után Nándival - akinek nagyon tetszett a mostani elrendezés, és nem emlékszik az éjszakai rémálmokra -, kicsit átalakítottuk a szobát. Most kb 30 cm-el van balra az ágya, mint volt az elmúlt években. Kíváncsi vagyok...

Misi múlt éjjel átaludta az éjszakát.
Nem csak úgy nagyjából, hanem este kb háromnegyed 9től egészen másnap reggel fél7ig aludt. És amikor felébredt, utána már nem aludt vissza. Egyfolytában aludt, felsírás nélkül. Ilyen még nem volt, mióta megszületett. Ami meg a hab a tortán, ő ugye nem szívesen aludt el a kiságyában. Az utóbbi két hónapban úgy fektettem, hogy melléfeküdtem, és megvártam, amíg elaludt, és többnyire a testvéreivel aludt. Két napja pedig délben és este is beteszem a kiságyába, és alszik. Vagyis egy darabig fetreng, majd elalszik. Nem is nagyon kell hozzá bemenni. Szóval elképesztő. Mondtam is a tesómnak, hogy lehet, hogy nem kapják meg mégsem a kiságyat, egy hónap múlva kéne odaadni nekik. Meglátjuk, mennyire tartós a tendencia, és működik-e majd esetleg a nagyos ágyban is. Szeretném odaadni nekik, mert utána meg mit csinálok vele, és tartozik hozzá pelenkázó is... Szóval meglátjuk.

Természetesen az alvás egyszeri alkalom volt, hiszen jön a negyedik szemfoga, és szerintem a szemfognál szemetebb fog nincsen. Ez három gyerekes személyes tapasztalat. A rágók sem. De most már kint lesz a negyedik, és több csak nem nő. Remélem pihenünk egy kicsit, és utána jönnek majd a hátsó rágók, és akkor teljes lesz a bébifogsor, és befejezzük, vagy egy életre, vagy egy hosszabb időre a fognövesztést. Eddig a leghosszabb szünet fél év volt, Réka utolsó foga Nándi születésekor tört át, és olyan fél évesen kezdte növeszteni a fogait Nándi, az egy másik dolog, hogy vagy 9 hónapos volt, mire ki is nőtt az első :) Misi első és Nándi utolsó foga nagyjából egyidőben kínozott minket.

Természetesen én nem tudok továbbra sem aludni. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mégis van valamilyen szellemünk, bár nem hiszek benne, de elég ijesztő dolgok, amik miatt felriadok, mikor éppen elaludnék, persze, lehet, hogy csak álom. Igaziból nem tudom leírni, elmondani sem. Az az ijesztő, hogy minden éjjel nagyjából ugyanakkor, és ugyanazt az ijedelmet váltja ki. Ma kezdtem gondolkozni megint a szellemen. Ja, és csak itthon. Most egy hetet anyukáméknál voltunk, és nem volt. Igaz, későn feküdtem le, meg nehezen aludtam el,  de ez a felriadás kimaradt.