Bárányhimlő, második felvonás

Hát, belenyúltunk.
A doktornéni szerint nincs vész, mert nem mélyek a kiütések, de Réka iszonyúan tele van. Misinek sem volt kevés, de Réka valami eszméletlen mennyiséget növesztett, és nagyok is. Rosszul is viseli, de inkább a betegségtudat, mint a viszketés, azon egy gyors langyos zuhany segít azonnal. Most már bánja, hogy bárányhimlős akart lenni. Azt hittem, az, hogy Misi fütyijén van egy pötty, az durva, de tudott újat mutatni a természet... Az arcán is 30-40 kiütés van, én pedig rettegek, hogy ne maradjon egynek sem nyoma, napra sem mehet most vagy két hétig így...
Nándi bő fél napos késéssel követi Rékát, legalábbis úgy tűnik, most néz ki úgy, mint Réka kb. reggel, de nem olyan látványosak a hólyagok, egy-két kivétellel. Az ő arcát sem kímélték, de jóval kevesebbel büszkélkedhet. Ő tök jól bírja.

Nagyon nehéz meghozni a döntéseket a gyerekekkel kapcsolatban. Mindenkinek mások a félelmei, szívből remélem, hogy maradéktalanul elmúlik ez a fránya betegség, és nem fogom bánni, hogy nem oltattunk. És nem fogják majd ők sem a fejünkhöz vágni...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

A bárányok bégetnek

Réka imái meghallgatásra találtak, este hálát is adott érte. Ugyanis két hete imádkozik, hogy ő is hadd legyen bárányhimlős.
 Ma rajta is felfedeztem az első pöttyöt, és este Nándi nyakán is lett egy nagyon gyanús. Megfürdettem őket alaposan, hajat is mostunk - ez most két hétig felejtős lesz alapon -, áthúztuk az ágyakat - ez nálunk ritka program a kedvenc ágyneműk miatt -, tiszta, műszálmentes pizsamát kaptak, és Misi példáján okulva nagy sírások árán leparancsoltam a gatyát-bugyit, anélkül kellett pizsinadrágba bújniuk.
Homeósbogyó van, hintőpor van, fenistil van, anyukám megérkezett. Vakarózás betiltva.
Várunk.

És ma este még kiosztottam néhány jó szót is, remélem a többire is lesz még majd időm április közepéig, hátha gyűjti valaki őket :) . Nézzétek meg, és adjatok néhány jó szót ti is az arra érdemeseknek, nagyon kedves kezdeményezés!
A játékról itt olvashatsz bővebben:
http://eszterszappan.blogspot.com/2011/03/egy-jo-szo-jatek.html

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Csoki vagy anya?

Ott akartuk hagyni a mamáéknál  a gyerekeket, amíg elintézünk egy-két dolgot Gergővel. Misi persze akart jönni velünk, így mondtam neki, hogy amikor elmentünk, a mama ad majd neki csokit. De csak akkor, amikor elmentünk. Darabig jött utánam, ahogy készülődtem, és kuncsorgott a csokiért, mondogattam neki, hogy majd a mama ad, és ha elmentünk. Aztán megállt, rámnézett, pár másodpercig kattogott az agya, majd elköszönt tőlem. De én még nem indultam, mert Gergőt vártam. Erre közölte, hogy kiengedlek, szia anya! Majd kinyitotta az ajtót, kitaszigált engem és az időközben megérkezett apját, és a hátunk mögött becsukta.
Gondolom ezek után közölte mamával, hogy "Elmentek! Kérem a csokit!"

Elég könnyen lecserélt minket egy kis édességre :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Misi két éves lett

Misi észrevétlen két éves lett tegnap. Ő még nem igényli a nagy felhajtást, csendben megünnepeltük Kaposváron a mamáéknál. Neki még az sem tűnt fel, hogy 1+1 éves lett, mert a gyertyát elfelejtettük. Volt mit elfújni, többször is, ez volt a lényeg :)


Volt szép kis túrótortája, amiből bedörgölt három szelettel, és fantasztikus gomba-sütiket is csinált anyósom, mert Misi jele a gomba ugye :) Nagy sikert aratott.

Voltak ajándékok, amivel telibetalált mindenki, és nem volt muszáj semmi, csak az esti lefekvés, szóval jó kis nap volt neki is.

Igazi kétéves kisfiú lett. Réka ezen felháborodott. Azt mondta, Misi még baba. Hiszen amikor azt akarja mondani, traktor, azt mondja, tatto. Mikor kamiont mond, kamióóó lesz belőle. És ezt még folytatta vagy 5 percen keresztül.
- Ha le akarja utánozni, amit mondok... figyelj csak! Misi, mondjad, fagyi!
- szjeeei
- Hallod? Nem tudja! Nem kisfiú, csak kisbaba!

Isten éltessen Misike! Szerintem kisfiú vagy!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nem könnyű elsőnek lenni

Én középső vagyok. Vagyis második a négy gyerekből, de középső lány. Szóval a középső szindrómát teljesen értem, és nagyon keményen igyekszem, hogy Nándi lelkére vigyázzak. Ami egyébként meglehetősen érzékeny. A legkisebbnek lenni nehéz talán még nem érinti Misit annyira, attól eltekintve, hogy kisbabának látja magát, de erre is azért vannak ötleteim.

Azt viszont, hogy milyen nehéz legnagyobbnak lenni, valahogy nekem nehéz feldolgozni. Én állandóan nagy akartam lenni, meséli anyukám, hogy nem voltam hajlandó felvenni más ruhát, csak ami a nővéremé volt korábban, emlékszem rá, milyen sóvárogva vágyódtam a nővérem kiváltságainak megöröklése után, amiket a tesóm - mint utólag kiderült - mérhetetlenül utált. Büszke voltam rá, és irigyeltem is, nagy akartam lenni. Szóval nehéz megértenem (elfogadnom?), hogy valaki nem akar legnagyobb lenni, ügyesokosnagystb... lenni, nagyos dolgokat csinálni.

Réka nem igazán akar. Vagy lehet, hogy akar. Talán csak az a baj, hogy a neki kiosztott dicséreteket nem értékeli annyira. Talán csak nem jól dicsérünk...

Ezeknek a fránya kicsiknek olyan aranyos dolgaik vannak. 2 évesen mindent olyan cukin csinálnak. Nándi agya meg olyan különlegesen jár, és hát hogy is mondjam, határozottan rendszeres Gergővel az egymás oldalbabökdösése, és halk "nézd!" illetve "hallottad?" kiszólások, és jelentősen mosolyogva egymásrapillantások. Amit biztosan észrevesz Réka is, még ha figyelünk is rá, hogy ne ömlengjünk valakiről a többiek előtt - kivéve nevelő célzattal :) -, ha mégis, akkor van jó szó - szoros összefüggésben, hogy ne legyen feltűnő, hiszen nem hülye, csak gyerek -  a maradéknak is. Azok a dolgok pedig, amiket ő csinál, neki teljesen természetes, hogy csinálja, hiszen nincs senki, akit utol kellene érnie, aki ügyességét be kellene hoznia, így a dicséret sem olyan értékes, mint amit a másik kap.

Nagyon nehéz lehet megérteni 6 évesen, hogy minden korosztálynak megvan a maga ügyessége, és két évesen nagy szám felvenni egyedül a nadrágot, 6 évesen gyakorlatilag elvárás - de még ezt sem dörgölöm az orra alá, hanem dicsérem, bár tény, hogy nem tapsolom meg, és nem telefonálom körbe a rokonságot...
Nehéz lehet megérteni, hogy ő kirak egy 100darabos kirakót, vagy rajzol egy tájképet állatokkal, Nándi meg rajzol egy rakat gombócot, amire ráfogja, hogy autó, és ugyanúgy el vagyok olvadva tőlük.
Nagyon nehéz lehet, hogy az a nagyobb szám, hogy Nándi biciklizik, holott ő sokkal ügyesebben és szabálytiszelőbben teker, még akkor is, ha mindig megemlítjük ezt is.
Nagyon nehéz lehet, hogy a beszédhibák aranyosak egy 2 évesnél, és zavaróak egy hatévesnél, kivált, hogy direkt csinálja.
Nagyon nehéz lehet, hogy mindenben ő tör utat, hogy a szüleinek még soha nem volt annyi éves gyereke, sem fiú, sem lány, mint amennyi éppen ő, és ismeretlenek a kérdések, a gondok, a feladatok - és az ezekhez társuló válaszok. Sőt, még elképzelni sem tudják a szülők, hogy milyen lehet legidősebb gyereknek lenni.

Amikor Rékáról van szó, kicsit mindig egygyerekes anyukának érzem magam. (Ne értse félre senki, és nem leszólás, de én egygyerekes anyukával semmiről nem szállok sem vitába, sem magyarázatokba. Mert nem érdemes. Majd megérti, hogy minden gyerek más, és azt is, hogy változnak ők is, mi is.)
Próbálom elkötelezni magam a meggyőződéseim mellett, és nagyon igyekszem, hogy ne önmegvalósítsak az egyszem lányommal, hogy ne telepedjek rá, és mégis tudjam terelgetni, de gyakran sajnálom szegényt, hogy ő az én kis próba-babám, próba kislányom, egyszem érzékeny kislányom. Hogy olyan sok szerszámot próbálok ki, amíg a megfelelő eszközt kapom a kezembe, hogy ne ásóval akarjak gyomlálni, vagy kapával összehúzni a lehullott leveleket... Működik, működik, de félek, hogy néha több kárt okozok, mint a haszon.

"Egygyerekes" anyukaként igyekszem bízni benne, hogy igaz, amit anyósom mond, hogy mindegy milyen közösségekbe kerül is a gyerek, ha ott állok mellette, ha mindig érzi, hogy ott vagyunk mellette, akkor nem lesz gond, mindig megmaradnak az otthonról hozott értékek.
"Egygyerekes" anyukaként csak azon aggodalmaskodok, hogy vajon tudom-e megfelelően közvetíteni ennek az én első és legidősebb és egyetlen kislányomnak minden életévében, minden változáskor, hogy igen, mérhetetlenül szeretjük, és mindig számíthat ránk.

Egyikünknek sem könnyű.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Ezekazok

Nem érem utol magam. Van egy körülbelül 6-7 tagú listám, hogy miről szeretnék írni, és még vagy 10 másik, amit fel sem írtam, mert még arra sem volt időm. Gergő mostanában dolgozik esténként, és nem ülök géphez, napközben időm nincs...
Remélem ennek a plusz munkának meglesz most már a gyümölcse, én nagyon bízom benne, hogy megvan A TUTI játék, aminek az alapötlete ráadásul az enyém volt, szóval a szokásosnál is jobban várom, hogy elteljen az a bizonyos két hét, ami már szeptember óta tart... (Minden programot két hét alatt ír meg ugyanis :) )

A háztartással sem bírok, tegnap valamennyit ledolgoztam a több hetes hátrányomból, de nagyon érezhető, hogy több mint egy hónapja nem volt olyan (fél)napom, amit a lakásra szánhattam volna, abszolút működik a hóviharban havatlapátolni effektus... Ahogy mondják, hogy a rend terjed "magától", úgy terjed a rendetlenség is. Ha egy szobát rendberakok, átszivárog a káosz. Ha meg félig, akkor... ehh, jobb, ha nem is vesztegetek erre több szót. Csak különösen rossz, mert már olyan jól álltam a káosz elleni küzdelemben, és most megint vesztésre...

Misi viszont teljesen meggyógyult, már napok óta nem fertőz, nem vakart el egy himlőt sem, úgy tűnik, megúsztuk a szövődményt is, van egészséges igazolásunk, kedden megy bölcsibe. Nagyon ügyes volt végig, sokszor volt ennél sokkal sokkal betegebb, és én is kétségbeesettebb. Jó, sok mesét néztünk, az igaz, és mindig mellette kellett lenni az első 4-5 napban. Ma meg már egészen a régi volt. Kis hősöm.

Örülünk az újabb jóidőhullámnak, állandóan kint vagyunk napközben, de sajnos a biciklizés fut legjobban, így sem a kertben, sem a lakásban nem haladok a dolgaimmal, csak állok az út szélén, és figyelek. És persze nem is mindig van értelme, mert a gyerekek nem figyelnek rám, hiába kiabálok. De nem merem őket egyedül kiengedni. Rékát már igen, nagyon szabálytisztelően intézi a bringázást, valóban figyeli, hogy jön-e valami, és mindig a szélén megy. De Nándiban továbbra sincs félelemérzet. Még Misit is előbb hagynám kint az utcán szerintem...

A rengeteg feltorlódott feladatom miatt viszont rajtam sikeresen úrrá lett egy fajta depi: a szokásos engem mindenki utál, és idegesítő vagyok és társai, ez társul egy rendkívül erőteljes tavaszi fáradtsággal, amitől nem igazán látszik a vége semminek. Olyan hülyeség, hogy nem tudom elhinni magamnak, hogy valószínűleg nem utál mindenki, ha meg valaki mégis utál, azzal nem kell foglalkozni, mert nem számít. Hiszen látom ennek a pszichológiáját, aztán mégis. Ehh... Hülye vagyok, na.

De itt a tavasz, és végre nagyszülőzünk is nemsokára, és sokat süt a nap, és úgyis utolérem magam majd!  Egyszer...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Újabb gyerekszáj bejegyzés

Fürdőből hallatszott ki:

R: Melyik fának nincs lombja?
N: A gyufának!
R: Melyik vécé nem zúzza a vizet?
N: ?????
R: A zúzmara!

És egy valódi Misi-száj:
Nézegetjük a mesekönyveket, kérdezgetem, mi micsoda, és mit mond.
- Ez mi?
- Maci.
- És mit mond a maci?
- (Lázas fejtörés, kattognak a fogaskerekek, majd:) Szia!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Pif játék

Nagyon régóta tartozom már ennek a játéknak a meghirdetésével.
Gaby Erikánál jelentkeztem rá, (köszönöm a türelmedet!!!) talán már vagy fél éve is, és még azt sem mondhatom, hogy megfeledkeztem róla, mert folyamatosan eszemben volt, egyszerűen csak valahogy nem szántam rá magam. De most végre! Játékra fel!



A szabályok a következők:

1.Bárki játszhat, akinek blogja van. Blog nélkül sajnos nem lehet jelentkezni.
2. Az első három ember, aki kommentet ír erre a bejegyzésre, ajándékot fog kapni tőlem, amit én fogok készíteni. Várhatóan ehető lesz, kézügyességemet figyelembe véve. Ha valaki esetleg határon túlról jelentkezik, az kénytelen lesz beérni valami maradandóval,  mert csomagot nem tudok külföldre küldeni...
3. Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napon belül el fogom juttatni a három jelentkezőhöz.
4. Szigorúan azután, hogy ők is meghirdették a blogjukon a játékot. 



Tehát, aki jelentkezik és nyer, vállalja, hogy szintén meghirdeti a játékot, és küld három saját készítésű ajándékot valakiknek. Kíváncsi vagyok, lesz-e három önként jelentkezőm, aki szívesen adja tovább majd a játékot, és készít ajándékokat! :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Bárányhimlő

Egyenlőre Misi. A nagyok várhatóan majd 10 nap múlva.
Egyenlőre kis hős, bár körülbelül 1000 pöttye van, igazán jó beteg. Kicsit nyűgös, nem szabad magára hagyni, de sokkal rosszabb is lehetne.
Szerdán jöttek ki az első pöttyök, ami még nem volt típusos, aztán csütörtökön megint néhány. Tegnap meg amikor levettem róla az alsógatyát, olyan hihetetlen mennyiség volt alatta, hogy egészen megijedtem. Egymást érik, még a fütyijén is van szegénynek :(  A fején - ahol haj is van - meg óriásiak vannak, van egy, aminek fél centis átmérője van. Mármint csak a hólyagnak, de már szárad hála Istennek... A pofija viszonylag megúszta a szórást, de még jönnek újak.

Szóval ez van. Hintőporozunk, zuhanyzunk, bogyózunk, kezetlefogunk, mesét nézünk, olvasunk. A kis aranyos többnyire szól, hogy viszket, simogassam meg. Remélem ez a nehezebb része már csak pár nap...

Ja, és én is vakarózok egész nap :) Eléggé össze vagyok kötve a gyerekekkel :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Lejárt a motorok ideje...

Az elmúlt egy évben három kismotor volt használatban. Hiába túl kicsi Rékának mivel a két fiú azzal szeret közlekedni, hát neki is kell. Nyakában a lábával hajtja, lebeszélhetetlen, tuti kis motorpálya van az udvarunkon a kocsibejáróból és a járdákból, eléggé ki van használva a szomszédok nagy örömére :) Nándinak viszonylag rövid lába van, így ő még kényelmesen teker, Misi meg tökéletesen aránylik a kismotorokhoz.

Úgy tűnik azonban, a három motorból kettő elárvul. Réka és Nándi ugyanis ma megtanultak biciklizni. Rékával már próbálkoztunk tavaly ősszel, meg egyszer vagy 100m erejéig februárban is, egyenesen bátran bicajozott, de a kanyarodás nem ment. Nehézkes volt megállni és elindulni meg csak segítséggel. Tegnap kimentünk egy fél órára, Réka biciklizni, én futni mellette, és hihetetlen, de azonnal tudott kanyarodni, és gyorsan megtanult megállni is, ma pedig a startot is begyakorolta. Este pedig együtt tekertünk el a kisboltba kenyérért. (Ami nem volt, így főzhettem vacsorát...) Nagyon ügyesen megy, még akkor sem kellett aggódnom, mikor elment mellettünk egy autó, szépen ment a szélén nem kacsázott. Még egy kézzel is tud!
Gyorsan megtanítottuk a szomszéd Marcit is, és így már az ő bicaja is gyorsan előkerült a garázsból, úgyhogy egész délután köröztek a fűzfa körül.

Hármasban.

Mert Nándi is megtanult kétkerekűzni. Az történt, hogy a pótkerekes bicaj egyik kis kereke eltörött. Javíthatatlanul. Gondoltam, leszedem róla a másikat, meg a pedált is, és lesz akkor egy futóbiciklije Nándinak, úgyis arra vágyik már mióta, csak Gergő hajthatatlan volt a témában. Ugyanis azt jósolta, ami történt. És már megint igaza lett. Mint mindig.
Szóval mielőtt leszereltük volna a pedált is, kipróbáltuk Nándit a kétkerekűvel. És hát azonnal ment. Kb. 300m-t futott vele Gergő, aztán cseréltünk, és én már csak néztem, ahogy megy a gyerek körbe-körbe. A megállás nehézkes, mert a kéziféket nem tudja használni, és nincs kontrafék, de többnyire megoldja. Indulni tud. Ami gondot okoz, hogy például elkezdi vakarni a hátát vagy a bokáját menet közben. És hát elesik. Elég sokszor, mert a jó idő ellenére nem túl szép az ekcémája, amit vakar :( Meg mondjuk eszébe jut, hogy mondani akar valamit, és hátrafordul, elengedi a kormányt... De nem zavarja, felül, megy tovább. Igazi kis terminátor :)

Nándiról videó itt található. Benne van egy vakarózás is :)
Rékáról pedig itt. 

És néhány kép ezekről a tavaszi napokról:

Megy

"Csak egy kicsit pihengetek itt" - Misi pedig asszisztál


Azért Gergő még egyszer átsikálta utánuk a kocsit... És persze mindenkinek ruha és cipőcsere...

A maradék motorosunk

Visszajött a traktor nappal is még egy kicsit szántani. Kis bizonyíték, hogy nem véletlen ijedtünk meg az éjszaka, mert ez nem egy kis traktor. A motoron az ott Nándi, és ilyen közel dolgozik hozzánk a masina... Mondjuk az élményért, amit ez a gyerekeknek jelent - és egyszer a kombájn is jött tavaly előtt - még az is belefér, hogy néha éjszaka dolgozzanak.

ÉS gondolom nem kell mondani, hogy a vacsoránál senki nem finnyázott, és úgy elaludt mindenki már 7kor, mintha fejbeverték volna :) 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Meglepő

Éjjel egykor nagy világosságra, és hangzavarra ébredtünk. Zúgás, gyerekek kiabálnak.
Mögöttünk ugye szántó van, és a tulajnak az jutott eszébe, hogy éjjel egykor fogja felszántani. Kb 8 fényszóróval volt felszerelve, ami pont bevilágított a gyerekszoba ablakán, és kb 10m-re ment el mellettünk. Hát, persze, hogy megijedtünk. Még úgy is, hogy este fél 8 körül láttuk elmenni, így tudtuk, hogy mire ébredtünk. Úgy kettő-fél 3ig szántott, jó éjszakám volt. Szerencsére a gyerekek simán visszaaludtak a családi ágyban...

Tényleg nem értem az embereket.

Nem minden évben művelték eddig sem ezt a földet, és mindig megcsúszva. A gabonát nem aratták le, a napraforgót akkor vetették, amikor máshol már virágzott... A parlagfüvet virágzás előtt jóval tárcsázta be, így jöhetett újra, mert mégegyszer kikeltek, kivirágoztak.
Lehet, hogy azért volt ilyen sürgős, mert őszi búzát akart vetni? Meglátjuk. Remélem, inkább valami szépen virágzót ültetett...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Iskolai foglalkozás

Tegnap volt az első. Ovi után mentünk Rékával, nagyon izgatottak voltunk mindketten.
Voltak ovistársak is, rajta kívül hárman, egyik kisbarátnő is, aki a szülinapon is itt volt, szóval gyorsan feloldódott, és bár cseppet habozott, amikor jöttek értük a tanító nénik, Zsófi megragadta a kezét, és átsegítette a holtponton.
Mondták is aztán, hogy nagyon bátran, ügyesen viselkedtek. Odajött a Zsuzsa néni, és megdicsérte őket. Ezúttal rajzoltak, ahogy néztem, iskolaérettségi feladatokat, családrajzot, sormintát, ilyeneket. Lesz majd tornatermes mozgásos, meg egy matek meg egy magyar óra talán.
Kaptak egy szép kis üdvözlőlap szerű félbehajtott színes, díszített kartont, amire ráírták a nevüket (nem jelet, mert már iskolások lesznek), és négy matricának van benne hely, a négy foglalkozáshoz. Egyet kaptak is bele most.
Nagyon jól érezte magát Réka, és nem találta unalmasnak, meg még jót szaladgáltak az udvaron, amíg mi, anyukák még beszélgettünk kicsit :)

Mi pedig lementünk egy kicsit a kápolnába, majd az igazgató beszélt nekünk még a beiratkozásról meg az iskoláról. Még mindig nem tudni, lesz-e két osztály, pont a határon van a jelentkezők száma... Meglátjuk, meglátjuk.  Beiratkozás után legkésőbb...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nő a legkisebb is...

Misi a kicsi. A minap mesekönyvet nézegetünk, és mondtam neki, hogy egy rakat lufit tartó gyerek közül válassza ki Rékát - mutatott egy nagyobb kislányt -, Nándit - egy kicsit kisebb fiút-, és Misit. És Misire egy négykézláb mászó kisbabát mutatott, pedig volt még ott lehetőség... Szóval azt hiszem, hogy komolyan el kell gondolkoznom azon, hogy mennyire kezelem kicsinek Misikét. És le kéne szokni arról, hogy babukának hívjam. De ha olyan szépen mondja, hogy anucikaamm, akkor nekem muszáj arra babucikaammat mondani :)

Körülbelül egy hónapja egyébként leálltunk a szoptatással. Neki tartott legtovább. Már előtte is csak egy-egy kortyot kért, nekem pedig már nem esett jól, 6 és fél éve növesztettem valakit kint vagy bent a testemből, kicsit elég lett a lemondásból. Nem igazán viselte meg, esténként azért bepróbálkozott úgy egy hétig, de nem volt nagy sírás, ringattam, az is jó volt neki. Beteg sem lett egyenlőre. Azért én még álmodok vele :)

Lehet, hogy csupán véletlen, de azóta valóban beszokott a bölcsibe is, sírás és ellenkezés nélkül, a saját lábán, örömmel megy be reggelente. Eddig is jó volt neki napközben, de azért nehéz volt otthagyni, még ha tudtam is, hogy ahogy becsukom az ajtót, a sírást elvágják. Most már sír is, hogy nem akar hazajönni, kedden mentem érte még uzsi előtt, éppen öltöztették, meglátott, kézbe vette a szandijait, és elkezdett szaladni felém, aztán eldobta a szandáljait, és hozzám már sírva érkezett. Mert maradni akart. Persze az is lehet, hogy az uzsi miatt :) Igazi kis bélpoklos.
A Gabi néni szerint viszont az új gondozó tehet róla. Mert óvóbácsijuk van. Mikor bemutatták, hát, köpni nyelni nem tudtam, és az villant át az agyamon, tud-e kárt tenni Misiben... Tudom, beteges gondolat, de én paramami vagyok, és annyi rosszat hallani. És ez egy jóképű fiatal pasi. Ráadásul Misi, aki születése óta fél a férfiaktól, ha valaki ismeretlen pasi rámosolyog, elsírja magát, nos, ez a Misi valóban csügg rajta, és apának hívja :D
Mindenesetre úgy döntöttem, hogy megbízom a tulajban.

Aztán Misi beszélőkéje is nagyon gyorsan fejlődik, most már szinte mindent mond, még az innit is megtanulta végre, sőt, Nándit is nevén nevezi. Nem mindig értjük, és családon kívül még annyira sem. Érdekes, hogy viszonylag érthetetlenül, de nyelvtanilag meglehetősen helyesen beszél, ragoz, igeidőket használ, csak a szókincse nem túl nagy. Sebaj, helyettesíti azzal, ami eszébe jut. Az alapvető igényeit viszont már relatíve egyszerűen megértjük, így egyre kevesebb az ebből adódó konfliktus.
Beszél már telefonon a nagyszülőkkel, persze még fordítani kell, de még nem bánja, mint Nándi. Nándit sem értik, és ha ezt észreveszi, már nincs is kedve beszélni tovább.

Legjobban a hasát szereti még mindig, irtózatos mennyiségeket töm magába okkhootból például (joghurt). Egy félliteres becsúszik neki, ha hagyjuk. Vagy a kockasajttal sem tud leállni. De bármit. Múltkor mentem érte bölcsibe, ott ült az asztalnál, és kanalazta tálkából a joghurtot, az volt az uzsi. Lassan mindenki befejezte, összerakták a többi asztalt, a székeket, söpört a gondozónéni körülötte, ő meg csak komótosan eszegetett. Aztán észrevette, körülnézett, felmérte, hogy nem lesz már több repeta, felvette a tálkát, és gyorsan kihörpintette, ami még benne volt. Remélem, hogy mindig emlékezni fogok erre, nagyon-nagyon aranyos volt. Annyira érdekes meglesni a bölcsiben, teljesen máshogy viselkedik.

Lassan elpakolhatjuk a bébijátékokat is, adhatjuk Péterkének, már csak autózik, vonatozik, kockázik, szerepjátékozni kezd a nagyokkal. Hozzájuk nőtt. Azért egy-két nyomkodós-zenélős játék még maradt. Van például a V-tech autós kormány, ami gyerekes létem egyik legjobb játék-beruházása volt, még Réka kapta kb 8-9 hónaposan, folyamatosan használatban van. A másik pedig egy busz, ami németül beszél és tanít az abc-re, nemrég vettük elő újra, mindegy. Ha nem találod el a megfelelő betűt, amit kér, akkor mély hangon azt mondja, hogy "hoppla!". Nos, ezen Misi a minap kb negyed órán keresztül folyamatosan kacagott szívből. És azóta is ott kell parkolnia a busznak éjszaka az ágya alatt. Készült videó, ezen már kicsit direkt is kacag, mert azt gondoltam, hogy mire előveszem a fényképezőt, úgyis abbahagyja, aztán mégsem, úgyhogy elővettem, és tényleg abbahagyta, de azért kicsit hallatszik a végén. Van egy videó, amin többet kacag, de ezen meg bemutatja, hogy mit csinál, ha rászegeződik egy fényképezőgép :) Szóval ott áll hunyorogva, és mosolyogva, hogy ne villanjon nagyot a szemébe a vaku. És mondja, hogy hadném, vagyis hadd nézzem, mármint a kész képet :) Tudom, hogy az anyja vagyok, de olyan aranyos... És így tud nevetni olyan sok mindenen! Jó hallgatni nagyon!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Együttalvók

Mielőtt gyerekem lett volna, kategorikusan elhatároltam magam az együttalvástól. Nagyon szép kiságyat kapott Réka, aludjon abban, azért van. Aztán egy idő után rájöttem, hogy annak az ára, hogy Réka a kiságyában aludjon, az az, hogy én meg egyáltalán semennyit sem, azt is a kiságy mellett. És beköltözött mellénk. Szigorú szabályt hoztunk, amit aztán nem hágtunk át azóta sem - csak nagyon kivételes alkalmakkor: mindenki a saját ágyában alszik el, amikor már a felnőttek is alszanak, akkor esetleg át lehet jönni.

Tökélyre fejlesztették a kölykök a lehetőségek kihasználását, még beszélni sem tudtak, sőt, még forogni sem, de azt mindig pontosan tudták, hogy én mikor aludtam el. Mert akkor azonnal hozni kellett, legalább egyet. Írtam már erről, de most nem találom hirtelen... De nem is ez a lényeg. Hanem hogy két éves korára Réka is átaludta az éjszakát, és egyre ritkábban jött. De megszületett Nándi, aki átvette a helyét. Úgyhogy csináltattunk egy nagyobb ágyat. Lábak nélkül, hogy ha legurulnak, akkor se legyen baj, mert néha már két gyerekkel ébredtünk reggel. Aztán... Aztán hárommal. Aztán a nagyok teljesen leszoktak, de Misi kitartó. Két éves lesz pár hét múlva, de két kezemen meg tudom számolni, hány éjjel nem jött. Mondjuk vendég nélkül nem maradtunk, mert jöttek a testvérei... Ha meg véletlen mégsem, akkor én ébredtem fel, és vártam, hogy mikor sír majd.

Pár hete szinte minden éjjel mind a hárman itt vannak. Néha csak ketten, bármelyik variációban. Megvannak a befoglalt helyek, középen Réka 'reserved' táblája van kint, Misinek mindegy, csak a fejem közelében legyen a feje, lehetőleg érjen össze, úgy alszik vissza, Nándi pedig a lábamhoz szokott besurranni, néha észre sem veszem, csak amikor rugdosni kezd.
Az utóbbi egy hétben azonban kezd eldurvulni a helyzet. Mindhárman szorosan rámtapadnak, nem tudok aludni tőlük, még fordulni sem. A két nagy ráadásul elkezdte egymást piszkálni. Nándi befekszik közénk, Réka a lábamhoz... Attól függően, ki érkezik előbb. TEgnapelőtt egyenesen összevesztek rajta - éjjel 2 órakor -, hogy ki hol fekszik. No, itt aztán elszakadt a cérna. A mai éjszaka után, amikor pedig legalább 20-szor ébresztettek fel a 6 óra alatt, amit alvással próbálkozással tölthettem, bekeményítettem. Nem jöhetnek. Csak ha rosszat álmodnak. Gondolom azt mondják majd, rosszat álmodnak, mert jönni akarnak.
Tudom, hogy szükségük van rám, azért ébrednek fel éjszaka. Alapesetben nem ébrednek fel. Réka az iskolától fél, Nándinak is van valami gondja, mert sír reggelente oviba menet. Misi meg... Misi meg még kicsi. Vagyis tudom, hogy vannak gyerekek, akik képesek átaludni az éjszakát 6 hetes koruktól, nekem nem volt ilyen gyerekem, hiába próbáltam meg a világ összes praktikáját, és még többet is.

Na, közben eltelt az éjszaka, Réka jött nagyon hamar, én átköltöztem az ő ágyába, oda érkezett már világosban Misi, addig elég volt, ha átszóltam neki. Nándi értett a szóból, elég volt neki, hogy mondtam, mikor hívott, hogy itt vagyok a szomszéd ágyban.
Nem tudom. Lehet, hogy mégis egy még nagyobb ágyat kell csináltatni?

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Mániákusok

Rendben van, hogy mindenkinek megvan a helye, megvannak a kis tulajdonai, kis szokásai, amiket tiszteletben tartunk. De néha úgy érzem, vannak határok. A türelmemnek legalábbis biztosan.

Azt már írtam, hogy mindhárom gyerek csak a fenti vécét hajlandó a nagydologra használni. Pisilni hajlandóak lent is, meg az udvaron, és bárhol, de a kaki nem csupán az oviban, bölcsiben lehetetlen, hanem a földszinten is. Misinek ehhez jön hozzá a kaki-rítus, ami úgy néz ki, hogy

  • vinni kell a cumit, akkor is, ha nincs éppen cumizás,
  • amit azonnal be kell dobni a mosdóba, és menet közben néhányszor elkérni két cummogás erejéig, majd visszadobni. Nem, nem lehet a mosdókagyló szélére állítani.
  • csak szűkítővel hajlandó felülni a klotyóra,
  • szorosan összezárt lábakkal, a nadrágot és gatyát teljesen levéve (az nem baj, ha a fütyi kilóg fent, és kipisil...)
  • a vécészűkítőt előre kell húzni, amennyire csak lehet, hogy hátul legyen lyuk
  • tilos bármit bedobni, esetleg belenézni a vécébe azon a lyukon (tesók szoktak)
  • kell egy autó, amit az egész ügyintézés alatt a jobb oldalára húzott fellépőre kell le-fel rakosgatni - nekem,
  • aki egyébként szigorúan a kád lépcsőjén kell üljek, és nem olvashatok, néznem kell. Lehetőleg mélyen a szemébe.
Ehhez képest első szóra kismiskának tűnik Nándi ajtócsukogatási mániája, ami addig határozottan kevésbé volt zavaró, amíg csak egy beltéri ajtó volt a lakásban, a lenti fürdő ajtaja. Bár az is kemény volt, mert kissé rossz volt a zárja, így könnyen kinyílt. (Az, hogy Nándi ebből kifolyólag sokat csukta be, sokat rontott a helyzeten, így decemberben azt is kicseréltettük. Keretestül kellett...) Most azonban három új ajtónk is van az emeleten, amit egyrészt nem szoktunk még meg, másrészt pedig van, hogy direkt nyitva akarjuk hagyni. És az is elég idegesítő, mikor pl. szedem össze és viszem a széthajigált szennyest, és az orrom előtt betolódik a fürdőajtó, lehetőleg még át is esek Nándin, aki tolja. És az is, mikor beszélsz a gyerekhez, és meglát egy nyitott ajtót, és selát, sehall, seszól, csak rohan, mert MUSZÁJ becsuknia. 

Rékának a lefekvéssel vannak a legkeményebb elvárásai. 
Égnie kell a lámpának a lábánál, amit egy pizsamanadrágjával kell letakarnia. Nem mindegy, melyikkel, és persze ami kell, az mindig elkeveredik.  Az nem jó, hogy valami mással takarjuk le, és megfordul, hogy világoson legyen a feje. (hogy a fiúk is el tudjanak aludni) Mert arra megy ki. Pizsamának egyébként csak az örökösen pizsamának hordott ruhák jók, a valaha normál, demégpizsinekjólesz kategóriájú pamut holmik nem.  Póló sem. Nem lehet mellette semmilyen rés a fal és az ágy között, betömködi ezze-azzal, körülbástyázza magát. (Egyébként az ágyneműjét kompletten tőlem hordta el, először a kispárnámat (ez lett az ő gyürije), aztán a takarót, majd a nagypárnámat, pár hónapja az új kispárnám is az áldozatául esett az anyaholmivalalszom-gyűjtögetésnek. Most kaptam egy pehely paplant, ezt nem kapja meg...) Csak hanyatt fekve alszik el, és mindig nyakig be kell takaróznia, még a legnagyobb melegben is, hogy semmilye ne lógjon ki. Azt, hogy minden ágyneműcsere kínszenvedés, nem is mondom. Nem cseréljük túl gyakran, mit mondjak... Mondjuk Nándi is képes ott zokogni a mosógép előtt, amíg mossuk az ágyneműjét, és gyanítom, most már Misi is így lesz vele, ha rajtakap egyszer.

De vannak még bőven! Az, hogy Nándinak van egy gyürögetője, az rendben van. Még az is, hogy kettő. De hogy emellé még 8 db különböző kis-, dísz- és székpárna tartozik, amik nélkül nem működik a lefekvés, az szintén néha nehézséget okoz. És ez a játékokon kívül van, amiket sorbarak az ágy fejénél. Szintén jó néhány darabot. Én nem is értem, hogy hogy fér el egyátalán...
A minap pedig Misi azon borult ki, hogy felé fordítottam a husis részét a tányérnak. Sok (hangos) időbe tellett, amíg rájöttem, hogy el kell forgatni a tányért - ami Misi előtt volt egyébként kéznyújtásnyi távolságban - amikoris elvágták a krokodilkönnyes zokogást, és jóízűen falatozni kezdett. 
Nem mindegy, hogy ki mikor milyen pohárból iszik, hogy melyik tányérba merek, és hogy milyen kanalat, villát kapnak. Hogy kést teszek-e vagy nem. Mert néha kell, néha nem. Nem mindig fedezem fel a logikát. 
Mondjuk az hasznos, hogy a fogmosást akkor sem hagyhatjuk ki, ha én elfelejtem, viszont ha éjfélkor érünk haza 200km autózás, és M7-esen dugóbanálldigálás után (nyáron a melegben így autózunk légkondi híján), elég rosszul esik kötelezően átöltöztetni Rékát pizsamába és fogat mosni.

Abszolút a teljesség igénye nélkül hoztam csak néhány példát, ami hirtelen eszembe jutott. Azt nem értem csak, hogy miért nem lehet olyan mániájuk, hogy 
  • Lekapcsolni minden villanyt, mikor elhagyja a helyiséget
  • Berakni a mosogatóba a tányérját, poharát
  • Bedobni a szennyesbe a levetett ruhát
  • Felhajtani a wc ülőkéjét pisilés előtt (ez egyébként nemrég még működött... nem is értem...)
  • (esetleg - bár tudom, mohó vagyok - vissza is hajtani...) 
  • Lehúzni...
  • Kezet mosni utána...
  • A csokipapírt a kukába tenni a kezem helyett - bár örülhetnék annak is, hogy nem a földre dobja...
No, mindegy, tudom, egy részét kinövik majd. Pl. Misi kicsi eséllyel használ majd 20 évesen szűkítőt. És talán ott ülnöm sem kell majd. Mások megmaradnak, és azokat megszokom, megszeretem majd. 

Azért nekem is vannak olyan dolgaim, amikből nem tudok kilépni. Például nekem is muszáj betakarózva aludnom, legalább a hasamon, derekamon legyen egy lepedő. És a mosogatószivacsot mindig bedobom a mosogatóba. És Gergő is mérges érte, mert keresni kell, és mégis. Nem tudok elaludni, ha led lámpák világítanak a szobában. Amikor egy helyiségben aludtunk ilyenekkel, le kellett ragasztani, hogy ne lássam. És még Gergő biztos tudna mondani néhány bosszantó dolgomat :)

Biztos nálatok is van ilyen, hasonló, vagy sokkal rosszabb. Örülök, ha megosztjátok kommentben, ne fogjátok vissza magatokat! :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Patak part takarítás

Úgy fel vagyok dobva!
Már említettem a patakot, ami nem messze tőlünk folyik, és sétálni szoktunk - régebben - mellette. Nos, ez egy rendkívül szemetes patakpart, a Szilas-patak partja. Egy időben mindenki ide hordta valószínűleg a szemetét. Most már vagy észrevették magukat, vagy használt a part felének két évvel ezelőtti lezárása, aminek köszönhetően az eldugottabb részekre már nem hajthat be autó. De még így is nagyon rosszul néz ki. Mindenki intelligenciájának megfelelően dob el papírzsepit, üres palackot, ruhát, esetleg kibelezett hűtőt.


A traktor-gázlónál meg van egy iszonyúan nagy szeméthalom, ami csak nő és nő... Egy éve próbálja Gergő elkapni, aki odahordja, de sajnos nem elég jó a fényképezőgépünk, a rendszám már nem kivehető a képeken. És nem vagyunk elég gyorsak sem, hogy odaérjünk addig.



Már tavaly akartam tenni valamit, de nem éreztem magamban elég erőt, aki olvasott akkoriban, tudja, miért. Idén azonban belefogtam. És most nem fényezni akarom magam, hanem buzdítani mindenkit, mert sokkal egyszerűbb, mint gondoltam. A bürokrácia is lát valamit, és nem kifogást keres, hanem megoldást. Legalábbis nálunk biztos. Semmit nem kellett egyenlőre 6 példányban hivatalosan benyújtani, senki nem hárítgatta, hogy inkább valaki mással beszéljek, mindenki együttműködő volt.

Először a helyi szemétszállító céget hívtam fel, mert azt hittem, rajtuk verekszem majd keresztül magamat legnehezebben. De már a konténeres ügyintéző is boldog volt az ötlettől. A felelős, akihez elirányított, pedig azonnal nagyon boldog ígéretet tett, hogy a szemetet elszállítják, ha összeszedjük, és hogy ma vagy holnap ki is megy megnézni a helyszínt a közterület-felügyelettel a logisztika miatt.
A helyi főszervező anyuka, akinek a baba-mama klubot és a gyereknapot is köszönhetjük, volt a következő pont, azonnal beindult ő is: népszerűsít és talán a nyomdát is el tudja intézni ingyen, a tervem az volt, hogy keresek egyet, és megpróbálom rádumálni őket, ha nem megy, akkor az ismerősökkel fénymásoltatok kisebb adagokat, de így lényegesen egyszerűbb lesz.
Az önkormányzati képviselőnk is sima ügy volt, nagyon lelkes, intézi a sajtót  és összeköt a környezetvédelmi főtanácsnokkal, vagy kivel. Majd fog hívni a tanácsnok is, gondolom ő képviseli a helyi zöld szervezetet, vagy legalábbis rajta keresztül eljutok majd hozzájuk is. Ciki lenne kihagyni őket.

Felhívtam a Bauhaus(o?)t is, tőlük remélem a szükséges zsákokat és kesztyűket, bár ők a sportot támogatják elősorban, de az igényeim nem rettentő nagyok, 100 kesztyű, felnőtt és gyerek vegyesen, 100-150 sitteszsák, és hát "szomszédok" is vagyunk, mellettük is elfolyik a Szilas,  így lehet, hogy adnak, emlékszem, a mi cégünknél már nekem el kellet utasítani a kérelmezőket, én viszont most a marketing-vezetőn is átmentem, csak van még egy főnöke. Ha nem, következő kör az Auchan lesz. Ők úgyis büszkék a környezettudatosságukra, csak a láp-ügy miatt nem akartam piszkálni a parazsat...
Bár tartok tőle, hogy a zsák és kesztyű mennyiség túl nagy, és nem lesznek ennyien, de ha 20-30 család eljön a 800-ból, aki itt alsón lakik, akkor májusban nekifutunk a repülőtér határának rendbetételének is, jól fog jönni akkor. Oda is nagyon sok gyerekes család, kutyasétáltató és szerelmes jár.

Még a két helyi kisbolt, és a két kocsma van hátra, tőlük szándékozok némi zsíroskenyérnek és innivalónak szánt ellátmányt koldulni, amivel a jól végzett munka után meg lehetne etetni a jónépet, hiszen aki dolgozik délelőtt, nem tud főzni. Itt volt kis fennakadás, hogy szemétszedés után fura program az evés, mert elég koszos lesz az ember, de mi tényleg itt lakunk 50m-re, a mi kertünkben lehet majd kezetmosni, és enni. Vagy viszünk ki két hordót vízzel, szappant, szóval megoldjuk.

A támogatóknak ellentételezésként - terv szerint - a minden házhoz bedobott szórólapon, illetve a plakátokon tüntetnénk fel egy kis reklámot. Szerintem ez mindenkinek megéri. Remélem ők is így gondolják :)
És azt is remélem, hogy a helyi lakóknak is van igényük arra, hogy szép legyen a környezetünk, és lesznek, akik eljönnek.

Szóval nézzetek körül, biztos, hogy mindenhol vannak ilyen elárvult helyek a közvetlen környéken is. Sokkal egyszerűbb, mint valaha elképzeltem. Remélem megfertőztem legalább egyvalakit :)

______________________________________________________


Update:
A Bauhaus ad zsákot és kesztyűt. Szóval most már tényleg csak ember kell, aki csinálja!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS