Nagycsaládban élni jó :)

- kevesebb a zaj
- kevesebb a kosz
- kevesebb a káosz
- kevesebb a kívánság
- kevesebb a veszekedés
- kevesebb a vita (bár lehet, hogy csak azért, mert még nem tud beszélni)
- kevesebb a stressz
- kevesebb a konfliktus
- kevesebb az életveszély

Viszont ennek ellenére semmivel sincs több időm, mint amikor hárman vannak. És olyan, mintha nem lennék egész. De azért jó, hogy a két nagy kicsit nyaral a nagyszülőknél. Hirtelen felindulásból. Mert beteg lettem - már megint - és anyósom jött segíteni, és jobban lettem, és elvitte őket, mert nagyon szerettek volna menni, már beleélték magukat. Én meg nem tudtam levinni őket. Olyan okos, nagy gyerekek, és a vonatutat is simán bírták, pedig 3 óra volt. Mesélte anyósom, hogy Nándi fel is szedett valami nőcskét a vonaton, vagy 3 éves lehetett, udvarolt neki, meg etette csipsszel :D Aztán, hogy a leendő anyósnál is bevágódjon, beleült az ölébe. Mi lesz ebből a pasiból???

Mivel van időm Misire, érik egy poszt az ő kis növekvő eszéről is. Titokban felnő ám a legényke :)

jártunk. A három gyerek és én, az én szüleimnél. Vonatoztunk, mert a nagycsaládos 90%-os kedvezmény a légkondicionált, gyerektv-vel ellátott vonaton nem überelte a 20ezer forintos kétszer éjszakautazós, hányós (Réka) szaunát. Időben nagyjából ugyanannyi volt, ha a vonat indulására várakozást nem számítjuk. És teljesen vállalható volt egyébként. Mondjuk volt egy szörnyű útitársunk hazafelé, olyan jó 50es volt, a "jóltartós" fajta, és képes volt azt mondani, hogy ha ő újra kezdhetné, bizony nem szülne. Mert akkorát csalódott a gyerekeiben (2), pedig ő mindent megadott neki, mindegyiknek volt külön szobája, saját tv-je, és még folytatta, szerencsére csörgött a telefonom... Nagyon nehéz volt visszanyelni, hogy lehet, hogy inkább kirándulni vagy moziba kellett volna vinni a saját tv helyett. Közben meg arról papolt, hogy nem kellenek a gyökerek, nem kell ragaszkodni semmihez, hát, akkor mit vár, mit adott tovább a gyerekeinek? Na, mindegy. Kibírtam. Amit nem bírtam már nagyon, elmondtam, a többit lenyeltem. Nem volt jó, de többet nem találkozunk. Remélem :)

Misi egyébként megkapta az Oscar-díjat az otthoniaktól is. Tökéletes alakítást nyújtott nagyhalálból akár egy olyan apró okból kifolyólag is, hogy nem a húgom gyártotta bögréből adtam neki inni, hanem egy gyáriból, vagy a csapból folyt a víz, nem a vízszűrőből. El lehet képzelni, mennyi időbe telt a teljesen ésszerű kívánságainak kikövetkeztetése. Még mindig nem tudok künkül. Ő meg magyarul. A múltkori örömem, hogy a repülő és a kuki már megkülönböztethető, időszerűtlenné vált. MINDEN aakkm lett. Talán leginkább úgy tudnám fordítani, hogy ott van. Ha már valaminek muszáj lenne.

Húgomra egyébként mérhetetlenül büszke vagyok, megint volt zsűriztetni, 5 tárgyat vitt, és ebből 4 kapott A kategóriás minősítést. Augusztus 20-án pedig a Hagyományok Házában a Népművészet ifjú mestere pályázatra beadott 5 tárgyából 5öt!!! állítanak ki. Bár nem szokták megadni első pályázatra a címet, azért én bízom benne, hogy vele kivételt tesznek majd. Nem annyira updated, mert inkább dolgozik, de ha valakit érdekel, itt megnézheti (1-2 éves) munkáit.
Voltunk is benn nála végre a műhelyben, agyagoztak a gyerekekkel, csináltak malacperselyt, korongoztak, én meg rettegtem, mikor döntik le a kölkek a szebbnél szebb holmikat.

Voltunk a Bágeren is fürdeni, amiben megbeszéltük, hogy nem cápa, hanem idézek: "szőrös hal" van. Én bajszost mondtam, harcsáról lévén szó. De szőrös maradt, mondanom sem kell: Nándi kreálmánya. Apukám aztán meg is lepte őket, mert csütörtökön hozott szőröshalat, még élve - meg pontyot és keszeget is -, és úszkáltak egy délelőttöt a kádban, mielőtt feldolgozásra kerültek. Én nagyon sajnáltam őket, de minden gyerekünk aktívan közreműködött a kivégzésben és trancsírozásban. Réka annyit mondott, hogy "Szegény Bajszi! De hát ez a sorsa, hogy megegyük!  ", majd lenyűgözve nézte, ahogy a kioperált szív még percekig dobogott a vágódeszkán.

Ugyanis elnevezték őket. Bajszi természetesen a harcsa volt, a többi 8 hal pedig már elfelejtettem, de következő kis monológ elhangzott még a fürdőszobában Rékától:
- Ő a Bajszi, ő lesz a Lilla, ő meg a Lali... Lali, lali... Lali! Soha nem felejtem el a nevedet!!!!

Két délelőtt a diákkori barátnőmmel is találkoztam, és eldumáltunk, ez elég sokat jelentett, talán már írtam, hogy 9 év után élesztgetjük újra a barátságunkat, és annak ellenére, hogy nem beszéltünk egymással, elég hasonlóan alakul az életünk, nem véletlen voltunk mi barátnők :)
Mikor legutóbb voltunk náluk, talán húsvétkor, akkor kicsit kínos volt néha, nem nagyon sikerült témát találni, de most tényleg jól sikerült.

Ami rossz volt, az a mérhetetlen mennyiségű mutáns szúnyog, akik összecsíptek minket második éjjel. Főleg Misit és engem, rendesen begyulladtak a csípések, és azóta is rondák. Onnantól már fújtuk magunkat éjszakára is, csukott ablaknál nem lehetett aludni a hőség miatt. Találtam egy Vape törlőkendőt, ami elég jónak bizonyul. Ennek ellenére megcsípett egy valami ideget a lábamon, és ettől sántítottam két napot, mert az egész ideg begyulladt.
Éjszakára egyébként már nem lefeküdtem, hanem inkább ledőltem, hogy elteljen az idő reggelig, amikor is felkelnek. Kicsit testen kívüli élmény volt néha az éjszaka, mintha nem is velem történne. Ennek ellenére nem vagyok nagyon fáradt, mondjuk Rékát meg Nándit többnyire átvállalták, Misi viszont borzasztó volt.

Azért jó itthon. Hűvösebb van, és van Gergő. Csupa jó dolog :)

Az élet könnyebb. Ezzel nem mondtam újat, még magamnak sem, bár mindent elfelejtek, de ez rémlett. Kipróbáltuk a héten :)

Az volt, hogy elmentünk Gergő szüleihez. Aztán két nap után Réka felszólított minket, hogy menjünk haza, és "akkor annyi mesét nézünk Nándi, amennyit akarunk! És annyi cukrot kapunk, amennyit akarunk!" Mert a papa mindig bekapcsolja a mesét, anya mindig kikapcsolja. Ergo, ha anya nincs ott, nem lesz, aki kikapcsolja a mesét :) Úgyhogy villámgyorsan hazajöttünk Gergővel és Misivel, amíg meg nem gondolták magukat. Vagyis Nándi alkalmazkodott Rékához, de vele nem is gondoltuk, hogy gond lesz. Ez volt mindkettejüknek az első alkalom, hogy nélkülünk aludtak ott bárhol is. Ideje volt elkezdeni.

Azért nehéz volt, mert lépten-nyomon kisautókat találtunk az ágyunkban, meg gyűrögetőket, meg pónikat, és akkor nagyon hiányoztak. Akkor már kevésbé, mikor leült apja Misivel vonatozni, és nem volt, aki rálépjen a kicsi fejére. És rengeteg mindent meg tudtunk csinálni itthon is, és teljesen mobil voltam. Ez volt a legelképesztőbb. Hogy eszembe jutott, hogy bemegyek Pestre, együtt ebédelünk Gergővel, meg ide-oda, és ez semmilyen nehézségbe nem ütközött. Negyed óra alatt elkészültünk, és mentünk. Nem háromnegyed óra kapkodva, parancsolgatva és fenyegetőzve... És nem három napra előre tervezve, hogy ha nem fog aludni Nándi délben, akkor figyelni, hogy előtte nap sokat aludjon és időben, meg délben is, mikor indulunk haza, és hány váltó ruhát vigyünk. Szóval nagggggyon laza volt az élet :)

Ők is jól viselték. Réka nagy lett. Ugyanis nem azt mondta, hogy szörnyű volt, borzalmas, nagyon hiányoztál. Hanem azt, hogy először kicsit hiányoztunk, aztán már nem annyira, aztán már nem is. És jók voltak, és szófogadóak, és nem hisztiztek, bár nem is aludtak délben.
Persze mikor értük mentünk "kicsit" romlott a helyzet, mert akkor hozták a formájukat, gondolom így jött ki a frusztráció, de most, hogy itthon vagyunk, nagyon jó gyerekek újra, még templomba is eljött Réka, és jól is viselkedett.
És persze másnap már azt mondta a nagylány, hogy idézem: "Borzalmas volt, anya! Soha többet nem maradok itt! Borzalmas volt. TUdod? Borzalmas!" :) Szerintem maradnak még, és tudom, hogy jó volt nekik. És a nagyszülőknek is, és nekünk is. Csak az elválás és a találkozás nehéz. Majd túl jutunk ezen is...