Nagycsaládban élni jó :)

Igyekszem vallás témában nem nagyon osztani az észt, mert benne van a Bibliában, hogy mindenki azt csinálja, ami a dolga, azért is elismerés jár, akinek nincs ideje, ne bölcselkedjék. És nekem nincs időm.
De azért kikívánkozik belőlem megint az, hogy milyen sokat tanulok én a gyerekeimtől, olyan sokat értek meg általuk az egész kereszténységről, megláttatják a betű mögött a lényeget.

De ezek a büdös kölkök ölik egymást. Bántják egymást, megütik, megmarják, nem figyelnek egymásra. Nem baj, ha nekem sem jó, de a másiknak legyen már rossz. Inkább nem akarok játszótérre menni, csak a másik sírjon, hogy ő akar. Hátha megúszom, nem veszik észre, de azért csak belerúgok egyet. Ha lebukok, és büntit kapok, hát még annak is a másik az oka. Ami a másiknak kell, oda nem adnám két percre, még akkor sem, ha előtte sem játszottam vele, és utána sem nézek rá hónapokig. Nekem több jutott, a tied rondább, te nem vagy olyan ügyes, én jobb vagyok, szebb vagyok,  ő rossz volt az oviban, nekem nem tetszik a tied, nekem nem kell aludni, a tied elszakadt, buta vagy, béna vagy, hülye vagy....
És én ott állok felettük, és csak mondom, hogy gyerekek, ne bántsátok egymást! Csak ne bántsátok! Nem kell szeretni egymást, menjetek külön, egyik itt, másik ott, csak ne bántsátok egymást! Kerüld el, hallgass el, legyél okosabb, csak ne bántsátok egymást!
És fáj, és fáj, és fáj.


És erről nagyon eszembe jut, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat, és a Jóisten, ahogy néz le ránk, és mondja, hogy ne bántsd, csak ne bántsd!

Nehezen döntöttem el, miről írjak ma, ennél a témánál maradtam. Nekem elég fontos :)

A katolikus ovi nagyon sokat segít nekem, hogy a vallást mint olyant, elfogadják a gyerekek. Egyébként gyakran éreztem úgy, hogy egy hülyeségemnek kezelik, mint ahogy azt is, hogy csak az asztalnál eszünk, vagy hogy nem alhatnak a felnőtt szobában. Pedig tényleg születésüktől fogva együtt imádkozom velük. Itt nagyon hiányzik az apai oldal.

Írtam már, hogy Nándi is elkezdte mondani a szövegeket. De rászoktattak engem is az evés utáni imára, amit nem hoztam otthonról. Misi is szépen összeteszi a kezét, ahogy leülök az asztalhoz, és megvárja, amíg befejezzük a szöveget, csak akkor esik neki - újra - a kajának. Megértek arra is, hogy tudjak, merjek gyertyát gyújtani az esti imához, aköré gyűlünk szépen négyen, és mondjuk el a verses imádságot. Általában Misi az első, a fogmosás után szalad a szoba közepére letérdelni, és mutatja a földet, hogy vigyem már a gyertyát :) Szépen összeteszi a kezét, majd pár másodperc múlva szája elé tett kézzel fúj, fúj, fúj... (én tettem eleinte a szája elé a kezemet, hogy ne tudja elfújni, rendes gyerek, nem?) Nándi néha kitalál bolondságokat, ő is próbálja elfújni a gyertyát, rosszabb esetben megfogni a lángot, árnyjátékozik, de azért többségében részt vesz.

Réka viszont nagyon érzi az egész dolog lényegét. Fegyelmezett lett. Igyekszem arra szoktatni őket, hogy a verses ima után saját szavaikkal is köszönjék meg, ami jó volt a napban, és kérjenek valamit, amit szeretnének. Nekem ezt felnőtten kellett megtanulni, és nem volt könnyű. Nándit mikor először megkérdeztem kb. egy hónapja, hogy ő mit szeretne kérni a Jóistentől, akkor felült, és azt mondta: " Én kisautót választok!" :)
Réka pontosan érzi, tudja, mit lehet kérni Istentől. Ilyeneket kér, hogy apja gondolja meg magát, és legyen kiskutyánk. Hogy egyik volt ovistársa, aki sokat bántotta, ne legyen rossz, néha mellé még jönnek aktuális konfliktusok szereplői is. Hogy én türelmesebb legyek.  Najó, ez nem saját kútfő, mert ezt én szoktam kérni, tőlem tanulta :)  Olyan vágyakat, amiket nem tudunk teljesíteni mi, amihez tényleg beavatkozás kell. Aranyos egyébként, mikor soroljuk a családtagokat, hogy kinek kérünk segítséget, akkor a teljes nevét kell mondani, mert sok Réka van, és hogy tudja a Jóisten, hogy melyik Rékáról van szó.
És megköszöni azt, hogy oviba mehetett, hogy boldog volt, hogy játszhatott, ha valami különleges érte aznap. Van nap, hogy azt is megköszöni, hogy Isten megteremtette őt. Fél éve még mondott olyanokat, hogy neki semmi nem volt jó ma. Nagyon sokat változott.

Annyira örömmel és szépen imádkozik, hogy Dávid, a vőlegénye szeretne megtanulni.
Bár tudnék én is így!