Nagycsaládban élni jó :)

Érdemes :)

Ez egy régi program volt, csak most kerültek elő a képek. Az Állatsziget tanévzáró buliján jártunk, ahol egy meglehetősen szuper délelőttöt töltöttünk. Végigcsináltuk az akadálypályát, gyűjtöttük a pecséteket, hogy aztán forgathassák a szerencsekereket. A végén még Misinek - aki akkor még gipsszel nyomta - is volt olyan pálya, ahol megmutathatta mit tud: hason kellett átkúszni a kifeszített madzagok alatt. Annyira belejött, hogy egy idő után ki sem akart jönni, oda vissza kúszott, pedig ugyancsak forró volt a padló :)

Réka lovagolt is, a fiúk nem akartak.



Nagy nehezen összegyűlt az összes pecsét, forgattak is szerencsekereket, Panni nyert igaziból: kutyatálat, nyakörvet, és egy kb 10 évesre való pólót kaptunk. És azon sem sírt sokáig Réka, hogy a tombolán nem nyertünk, mert kezdődött a bűvész műsora, ami nekünk, szülőknek is igen nagy élmény volt. Nagy Molnár Dávid volt a bűvész neve, határozottan szórakoztató volt, nagyon tudott a gyerekekkel bánni, és nem voltak átlátszóak a trükkök. Csak azok, amiket akarta, hogy átlátszóak legyenek. :) Szóval jót mulattunk. Rékát pedig nyuszivá is varázsolta. Nagyon aranyos volt, mesélte utólag, hogy nagyon izgult, hogy mi lesz, ha tényleg elvarázsolja, milyen érzés lesz nyuszinak lenni :D

Misiről könnyű most jókedvvel írni. Már csak ötöt kell aludni a gipsz levételéig. És 5 nappal ezelőtt pedig meg is tanult járni. Amit mondtak, hogy nagyon nem valószínű, jobb és mindenképpen csak felügyelettel, és azt hiszem, mankó nélkül nekem nem is menne, hiszen a combja tetejéig be van gipszelve, és a jobb lába vagy 10cm-el magasabb, mint a másik. De aki két éves és Mihály Bendegúznak hívják, az egyrészt nem fél attól, hogy seggre esik, másrészt meg tele van találékonysággal. Szóval miután nagy nehezen rászántam magam, hogy megmutassam neki, hogy ha fogja a kezemet, mind a kettőt, tud lépegetni, villámgyorsan rájött, hogy megy ez önállóan is. És dühösen elhessegetett minket a közelből. Egy óra alatt eljátszottuk a járni tanuló kisbabák összes fokozatát, így a járógipsz óta 8 hónapos önállóságú szintű gyerekünkből egy nap alatt egy éves szintre ugrottunk, ami azt jelenti, hogy egy hónap alatt egy éves lett :) .
Boldogan járkált körben a kertben - itt a fűcsomók között viszonylag jól megtámaszkodik a bütyök, amit járósarok helyett tettek neki -, és kiabálta, hogy "Tudok járni! Tudok járni! Tudok menni! Nézd! Nézzétek!" És közben kacagott nagyokat. Nagyon aranyos volt.

Két hete van rajta a járógipsz. Mivel naponta, kétnaponta letörölgetem, így nézett ki egy átlagos estén pár nappal ezelőtt (most már durvább) :

Igen, több helyen el van repedezve, ki van kopva, le van törve. Alulról ma már olyan a talp, mintha ballábas lenne :) Igen, voltuk bent vele a kórházban. Igen, ezzel sikerült elérni, hogy nemhogy nem cserélték ki - annál jobb, ha töredezett, könnyebb lesz levenni, mozogjon minél többet -, hanem kedd helyett menjünk szerdán. Mert kedden biztos sokan lesznek, nem azért, hogy mi ne várjunk sokat, hanem ők nem akarnak sokat dolgozni. Igen, bőgtem miatta egy csomót. De kibírjuk majd valahogy.

Főleg, mert vannak viccesek is. Misi például úgy táncolt, mikor még szigorú fekvésre kényszerült, hogy megfogta a fülét, és forgatta annál fogva a fejét. Aztán táncolt felsőtesttel. És most már pedig így intézi. Mert táncolni muszáj! :)




Már csak ötöt kell aludni

Egy videó arról, hogy milyen kis fürge Misike a gipszelt lábával. Ha gyorsan akar menni, nyusziugrik :) Amit mondogat, az pedig a csíííz, hogy fényképezzek már :) Határozottan példamutató számomra, hogy milyen beletörődéssel viseli a sorsát, mindenből kihozza a legjobbat, nem siránkozik az után, amit nem tud csinálni. Nem akar motorozni, fürdeni, szaladgálni, csak kacag, ahogy a többiek csinálják. Szóval tanulok tőle.








És még egy kép, ma együtt fürdettem a siserehadat. Azt már nem sikerült lefotózni, ahogy Misi a bal lábát belelógatta a tálba, és ettől boldog volt. De ez is aranyos. Kis hősöm.

Misi a kicsi. A minap mesekönyvet nézegetünk, és mondtam neki, hogy egy rakat lufit tartó gyerek közül válassza ki Rékát - mutatott egy nagyobb kislányt -, Nándit - egy kicsit kisebb fiút-, és Misit. És Misire egy négykézláb mászó kisbabát mutatott, pedig volt még ott lehetőség... Szóval azt hiszem, hogy komolyan el kell gondolkoznom azon, hogy mennyire kezelem kicsinek Misikét. És le kéne szokni arról, hogy babukának hívjam. De ha olyan szépen mondja, hogy anucikaamm, akkor nekem muszáj arra babucikaammat mondani :)

Körülbelül egy hónapja egyébként leálltunk a szoptatással. Neki tartott legtovább. Már előtte is csak egy-egy kortyot kért, nekem pedig már nem esett jól, 6 és fél éve növesztettem valakit kint vagy bent a testemből, kicsit elég lett a lemondásból. Nem igazán viselte meg, esténként azért bepróbálkozott úgy egy hétig, de nem volt nagy sírás, ringattam, az is jó volt neki. Beteg sem lett egyenlőre. Azért én még álmodok vele :)

Lehet, hogy csupán véletlen, de azóta valóban beszokott a bölcsibe is, sírás és ellenkezés nélkül, a saját lábán, örömmel megy be reggelente. Eddig is jó volt neki napközben, de azért nehéz volt otthagyni, még ha tudtam is, hogy ahogy becsukom az ajtót, a sírást elvágják. Most már sír is, hogy nem akar hazajönni, kedden mentem érte még uzsi előtt, éppen öltöztették, meglátott, kézbe vette a szandijait, és elkezdett szaladni felém, aztán eldobta a szandáljait, és hozzám már sírva érkezett. Mert maradni akart. Persze az is lehet, hogy az uzsi miatt :) Igazi kis bélpoklos.
A Gabi néni szerint viszont az új gondozó tehet róla. Mert óvóbácsijuk van. Mikor bemutatták, hát, köpni nyelni nem tudtam, és az villant át az agyamon, tud-e kárt tenni Misiben... Tudom, beteges gondolat, de én paramami vagyok, és annyi rosszat hallani. És ez egy jóképű fiatal pasi. Ráadásul Misi, aki születése óta fél a férfiaktól, ha valaki ismeretlen pasi rámosolyog, elsírja magát, nos, ez a Misi valóban csügg rajta, és apának hívja :D
Mindenesetre úgy döntöttem, hogy megbízom a tulajban.

Aztán Misi beszélőkéje is nagyon gyorsan fejlődik, most már szinte mindent mond, még az innit is megtanulta végre, sőt, Nándit is nevén nevezi. Nem mindig értjük, és családon kívül még annyira sem. Érdekes, hogy viszonylag érthetetlenül, de nyelvtanilag meglehetősen helyesen beszél, ragoz, igeidőket használ, csak a szókincse nem túl nagy. Sebaj, helyettesíti azzal, ami eszébe jut. Az alapvető igényeit viszont már relatíve egyszerűen megértjük, így egyre kevesebb az ebből adódó konfliktus.
Beszél már telefonon a nagyszülőkkel, persze még fordítani kell, de még nem bánja, mint Nándi. Nándit sem értik, és ha ezt észreveszi, már nincs is kedve beszélni tovább.

Legjobban a hasát szereti még mindig, irtózatos mennyiségeket töm magába okkhootból például (joghurt). Egy félliteres becsúszik neki, ha hagyjuk. Vagy a kockasajttal sem tud leállni. De bármit. Múltkor mentem érte bölcsibe, ott ült az asztalnál, és kanalazta tálkából a joghurtot, az volt az uzsi. Lassan mindenki befejezte, összerakták a többi asztalt, a székeket, söpört a gondozónéni körülötte, ő meg csak komótosan eszegetett. Aztán észrevette, körülnézett, felmérte, hogy nem lesz már több repeta, felvette a tálkát, és gyorsan kihörpintette, ami még benne volt. Remélem, hogy mindig emlékezni fogok erre, nagyon-nagyon aranyos volt. Annyira érdekes meglesni a bölcsiben, teljesen máshogy viselkedik.

Lassan elpakolhatjuk a bébijátékokat is, adhatjuk Péterkének, már csak autózik, vonatozik, kockázik, szerepjátékozni kezd a nagyokkal. Hozzájuk nőtt. Azért egy-két nyomkodós-zenélős játék még maradt. Van például a V-tech autós kormány, ami gyerekes létem egyik legjobb játék-beruházása volt, még Réka kapta kb 8-9 hónaposan, folyamatosan használatban van. A másik pedig egy busz, ami németül beszél és tanít az abc-re, nemrég vettük elő újra, mindegy. Ha nem találod el a megfelelő betűt, amit kér, akkor mély hangon azt mondja, hogy "hoppla!". Nos, ezen Misi a minap kb negyed órán keresztül folyamatosan kacagott szívből. És azóta is ott kell parkolnia a busznak éjszaka az ágya alatt. Készült videó, ezen már kicsit direkt is kacag, mert azt gondoltam, hogy mire előveszem a fényképezőt, úgyis abbahagyja, aztán mégsem, úgyhogy elővettem, és tényleg abbahagyta, de azért kicsit hallatszik a végén. Van egy videó, amin többet kacag, de ezen meg bemutatja, hogy mit csinál, ha rászegeződik egy fényképezőgép :) Szóval ott áll hunyorogva, és mosolyogva, hogy ne villanjon nagyot a szemébe a vaku. És mondja, hogy hadném, vagyis hadd nézzem, mármint a kész képet :) Tudom, hogy az anyja vagyok, de olyan aranyos... És így tud nevetni olyan sok mindenen! Jó hallgatni nagyon!

Hát, elteltek. Legalábbis a családi. Még hátra van a banzáj, az még egy kör lesz.
Vasárnap éjjel feldíszítettük a szobájukat, lufikkal, szerpentinnel. Olyan érdekes, tavaly hiányolta Réka, mégis, annyira tudtak neki örülni. Misike meg pláne. Nándi pedig egyenesen szerelmet vallott, miután leellenőrizte, hogy nekem köszönheti-e az ünnepi szobát.
Kaptak ajándékokat is, azzal is jól eltelt az idő.
Aztán elmentünk a csodás időre való tekintettel az Állatszigetre, amit Réka november (!) óta kér, így még nem igazán volt kedvünk a hidegben-latyakban elmenni, de így legalább igazi szülinapi kívánság lett belőle. Volt még kertben hancúrozás, gyurmázás, este pedig addig maradtak fenn, míg bírták. 9kor már aludtak. :)
Kedden pedig délután az Élményvárosban voltunk, ami egy elég különleges játszóház, több szempontból is. Egyrészt hatalmas, 5000nm. Másrészt pedig gyakorlatilag csak felfújható játékok vannak benne a gyerekeknek. Még az autóversenypálya is felfújható. Igazi tombolda, csomó különböző ugrálóvár, focipálya, trambulin - ezen mi is jó sokat ugráltunk Gergővel. Rékáék a kukacot élvezték legjobban, Rengeteget mentek körbe körbe. Kicsit bizarr, ahogy kimásznak az alvégen, különösen Réka a fordulásával igazi születés-élményt nyújtott a születésnapján, Nándi inkább kis borjúra hajaz, ahogy kipottyan az anyukájából :D
Az autó, amit Nándi gondosan leparkol a videó elején, gyakorlatilag az ő járműve volt, játéktól játékig azzal közlekedett, Misinek is volt egy taxija, ő is hasonlóan járt el.



Misi egyébként lecsúszott a leghatalmasabb ugrálóvár csúszdáján is. Felmászni segítettem neki azért, mert nagyon lassan ment neki, de fel tudott. Nagyon büszke vagyok rá. Sajnos nem készült értékelhető kép :(

Nagyon jó kis hely, igazán. Mondtam Gergőnek, hogy én szívesen elmennék vele kettesben is, mert el tudnánk hülyéskedni, van pingpong, darts, biliárd, airhockey, csocsó, jót ugráltunk mi is a trambulinon, üldögéltünk a babzsák foteleken a várak előtt, meg megküzdöttünk azzal a játékkal is, mikor egymást kell kibillenteni az egyensúlyból egy oltári nagy mindkét végén bunkós izével. de én nyertem mindig :D És kicsit fociztunk is családilag. Szóval elütöttük volna az időt, ha nem kellett volna a gyerekek után is szaladgálni, de kellett, mert azért kicsik. Pedig 2-5-ig TELJESEN EGYEDÜL voltunk, senki más nem volt ott a személyzeten kívül, egyetlen gyerek sem, mienk volt az összes játék, akár otthon lettünk volna. 5 után olcsóbb a jegy, akkor elég sokan jöttek, 40 cipőt számoltam meg, mikor mi 6 után kicsivel leléptünk, de még így sem volt sem sorbanállás, sem tömeg érzés. Inkább ilyen lézengés.
A személyzet nagyon kedves volt, segítőkész, figyeltek, hogy odamegyünk-e olyan játékhoz, amihez segítség kell, vagy mikor kérdés volt, nem azt nézték, hogy lehet menekülni előlünk. A várakba is bemehettünk felnőtt létünkre, merthogy úgysincs sok gyerek. Hétvégén nem lehet.

Misi sokat minigolfozott, bár aztán rájött, hogy az ütőt másra is lehet használni. Rollerezni is ügyesen megtanult egyébként:

Nándi meglovagolta a bikát, RÉka pedig a trambulint élvezte legjobban.


Réka úgy jött el, hogy ez volt élete legjobb napja :)
Ami rá is fért, mert a hétfőnek körülbelül ugyanazok voltak a konfliktusai, mint az ominózus 1gyerekanyával napokon. Réka igen rosszul viselte, hogy ő az idősebb, mégis Nándinak van előbb a születésnapja. Amin aztán végül berágtam, az az volt, hogy ő csak egy ajándékot kapott, Nándi meg ötöt. Tegyük hozzá, Réka egy kb 70X40X15 cm-es doboznyi Ariel-Barbie vackot kapott, Nándi pedig 3 kisautót, egy repcsit, és egy motorhangot adó dudát a biciklijére, ez mind elfér a kezében egyszerre. Mondtam neki, hogy ha már így megsértődött, akkor válasszon ki egyet, és azt megtartja, a többit elteszem, hogy tényleg csak egy ajándéka legyen. Aztán leültem mellé, és elmagyaráztam, hogy pont attól féltem, hogy Nándi lesz szomorú, hogy ő kap kevesebbet, mint ő, és lám, hogy történt. Ez tanulság a jövőre nézve... De Nándit sem kellett félteni egyébként, ő is tudott rúgni egyet oda, ahol legjobban fájt.
Most vagy ilyen időszakuk van, vagy át kell gondolni a szülinapi forgatókönyvet. Jelenleg 2 napon keresztül ünneplünk mindenkit, mindketten szülinaposok, egyszerre kapnak mindent, mindenki kívánsága egyenrangú, de azért azt elmondjuk, hogy melyik nap ki született. Katasztrófa lenne, ha Nándit előbb köszöntenénk, ez egyértelmű, de az meg már milyen, hogy Réka tudja, hogy Nándi hetedike, ő nyolcadika, és mégis őt vesszük előre. Ehh, van egy évem gondolkozni :)

No, mindegy, helyre kis szülinap lett azért, szerintem eltaláltuk. És most várjuk a hétvégét :)

Egy kis videó az esti tornáról. Leginkább azért, mert Misi bizony megtanulta a nyusziugrálást, és ezt akartam dokumentálni. Szerintem nagyon ügyes. Eleinte néhányszor homlokra esett, egy sírás is volt, de jó kos módjára nem adta fel, és mire a videó készült egészen professzionális lett. És nagyon cuki :)



Jó sokminden van egyébként, amiről szeretnék írni, de nincs agyam hozzá, hogy összeszedjem a gondolataim. Egyre többször törlöm ki, amit írok, vagy marad piszkozatban. Csak kinövöm majd...

Nem sikerült végül elvágni a forgatós videót, de most már nem szenvedek vele :) Eredetileg 3 perces, de ennél tovább is képes volt mindent hasonlóan forgatni. Bármit a kezébe kaparintott, már forgatta is, csak forgatta, forgatta, néha a mutatóujjával is megvizsgálta, aztán forgatta, eldobta, utána ment, forgatta tovább. Most már ritkán csinálja, kinőtte, de azért legyen itt ez is...

Most a képválogatás közben találtam meg egy pár hetes videót, Misi egyik este nem bíííírt leállni. Csak mászott fel és alá. Lehet, valaki nagyon felhúzta az agyát neki. Ez már nagyon a vége, vagy 10 percig csinálta, mire Gergő fogta a gépet, és pont elcsípte még, de már nagyon fáradt. Meg meg is érkeztünk a nagyokkal, és az kizökkentette. Szóval ez volt:

Videókkal jöttem. Az a bizonyos forgatós még mindig nincs meg, mert Gergőnek le kéne vágni belőle, 3 perc, és azért az unalmas annak, aki nem az anyja. Van itt viszont egy kacagós, ami a mamáéknál készült, és híven tükrözi Réka és Misi viszonyát. Hogy Réka akármit csinálhat nevettetési céllal, az működni fog.



Aztán van itt egy olyan videó, amin Misike megteszi az első lépései valamelyikét. Egyenlőre ez így működik, felállítjuk, és odatotyizik. Vagy megpróbál kikerülni, ha valahol valami érdekesebb van, de az a hosszabbon volt, amivel nem kívánok untatni másokat :) Aztán elzúg, és mászik tovább. Kicsit sötét is, és sajnos én is szerepelek rajta, különösen a hangom, ami számomra mindig idegesítő... Tartok tőle, másoknak is... Mindegy, ez már így van. Nándi viszont aranyos, ahogy próbálja magára vonni a figyelmet.

Réka egyik kedvence az oviban a körjáték. Megint tanultak egyet. Miután Gergővel és a szomszéd kisfiúval, meg persze Rékával és Nándival 4szer végigjátszottuk, nekünk már hányingerünk volt a körtánctól - mentsen minket, hogy öregek vagyunk, és kicsi volt a kör -, Marcinak haza kellett menni, (a háttérben még énekel öltözés közben) így Réka és Nándi ketten maradtak. És persze a ...

Pónik.

Ha kevés a tesó, toldd meg két pónival...