Nagycsaládban élni jó :)

Reméljük, a tegnapi nappal pontot teszünk a fütyi-ügy végére, ami szerintem minden fiús anyuka egyik nagy terhe: húzzuk, ne húzzuk, mikor és meddig, sebészet, urológia és mikor, és mit és hogyan.

A mi dokinénink a ráérős fajta, miután nem volt gyulladás, próbálkoztunk a kenőccsel, de hatástalan volt. Most augusztusban lett kimondva, hogy végülis már négy és fél éves a csemete, idén ősszel azért mutassuk meg egy sebésznek. Úgyhogy mentünk. Misi ment oviba egyedül, mi meg a kuki-dokihoz.
Csaknem egy óra alatt be is jutottunk, némi vizsgálat után arra jutott a dokibácsi - aki egyébként Misi doktorbácsija is volt a balesete kapcsán, így jó ismerősként üdvözölt minket -, hogy a legoptimálisabb, ha rögtön le is zárjuk a témát. Kapott érzéstelenítő krémet, és egy óra kimenőt, valamint egy ígéretet, hogy ha ügyesbátor lesz, akkor megkapja a másik mágneses hotwheels kocsit. Úgyhogy kimentünk, vettünk csokit, meg zoknit, mozgólépcsőztünk, meghosszabbítottuk a parkolójegyet, és jelentkeztünk.
És Nándi nemhogy ügyesbátor volt, hanem bizony kacarászott, mert azt mondta, hogy bizony neki nagyon csiklandozták a fütyijét. A végén egy picit jajdult, de ennyi volt. Még egy kicsit szívtam is a fogam, hogy nem kellett volna azt az autót elkiabálni, mert nem igazán volt ez olyan súlyos, ahogy eddig hallottam róla, szóval nem egy kiérdemelt jutalom most ez.
Meg lettünk dicsérve, hogy jókor jöttünk, nem korán, és nem későn, pont ideális volt a helyzet. Szóval jó nekem, szeretem, ha valamit jól csinálok :) Remélem ennyi volt, és betartva az utasításokat nem tapad vissza. Ma reggel már egyedül pisilt, nem kellett segítség neki, hogy legalább célozni tudjon. Esti fürdésnél jön majd a neheze, amitől félek, remélem, attól is feleslegesen.

Misinek nem volt annyira jó, mert egyedül volt oviban. Apja vitte, sírt, félt, aggódott, nem akart. És mondták az óvónénik, hogy egész nap szomorú kisfiú volt. Melinda néni idézni is tudta: "Nem jó nekem ma oviban lenni..." :( Azért, mikor érte mentünk, azt mondta, hogy jó volt nagyon az ovi, de nem akar igazán egyedül menni a közeljövőben. Nándi vigasztalta is, hogy "Misi! Máskor majd te maradsz otthon egyedül az anyával!"

Nándi karácsonyi ajándéklistája egyébként a HotWheels kocsi által meg is oldódott. Bár megint kiszúrta az óriás autószállító kamiont, és nagy örömmel üdvözölte a mindenféle villogós, hangot adós autókat, de azt hiszem, tökéletesen elégedett lesz a mágneses, így függőleges vasfelületen (radiátor, hűtő, pad, bármi) közlekedni tudó "szörnyaatókkal", illetve az ehhez passzoló pályákkal. Nándihoz hasonló autófüggő fiús anyukáknak írom, hogy rev-up a neve ezeknek, és abszolút csodálatot kelt a fiúk körében. Főleg, hogy az oviban vas betét van az ajtókban is, bár nem az a kifejezetten olcsó akármi. Egyébként meglepődtem, mert a HotWheels autók meglepően jól bírják a gyűrődést, pedig a fiúk keményen gyűrik őket. A tavaly karácsonyra kapott vacak műanyagnak tűnő pálya például még mindig teljes egészében megvan, és semmi amortizáció nem fedezhető fel rajta. Ugyanezt viszont nem mondhatom el az én gyerekkorombeli szuper Matchboxról...

Szóval itt tartunk most, ma nehezített pályán dolgozom, mert munka és program van, de két fiam is, az élet rendje már csak ilyen, de úgy nézem, holnap már bátran engedem oviba a Nándit, és vele Misit is. A mai napon meg bízom benne, hogy hozzák a szokásos jófej formájukat, és hagyják, hogy részt vegyek a mama-angolon, amit a nagycsaládosba szerveztünk, és amire nagy szükségem van, és a Mikulás megbeszélésen... Azok után, hogy hétfőn összesen csaknem 5 órát beszéltem telefonon, úgy érzem, ez a 9-12-ig tartó időszak gyerekek nélkül is kevés lenne minden megbeszélésére... :)

nem vagyok túl jó fej mostanában. Nem is írok, blogot sem, e-mailt is csak nagyon módjával... Tolom magam előtt a dolgokat. Pedig sokmindent sikerült elintézni.

Most, ez a ritka rossz idő megint beledöntött minket az egészségügybe. A hematológiát sosem sikerült olyankor hívni, amikor fel is vették volna, így még nincs eredményem. De nem aggódok, baj nem lesz úgysem, mondjuk nem lenne baj, ha jövő szerdán nem kellene feleslegesen menni...

Én is megint belecsaptam, egy hónapja kb szúr a szemem időről időre, mintha szempilla ment volna a szemhéjam alá, 1-2 nap alatt általában elmúlt, de most 3 nap után elmentem szemészetre, és kiderült, hogy szaruhártya gyulladásom van. Ez nem egy kedves betegség. Szerencsére annyira nem későn lett elkapva, kaptam szemcseppet, ami hat is, ma voltam, hogy megnézzék, csökken-e a gyulladás, és csökken. A bal szememre most rosszabbul látok, mert olyan pechem van, hogy pont a pupilla alatt van, és sajnos az is lehet, hogy ez maradandó. És szemüveggel nem korrigálható. Annyira nem vészes, a másik szememmel együtt jól látok, csak a bal egyedül elég béna most. De remélem, hogy elmúlik majd.

Tegnap pedig Misi lázasodott be, szokásos, 39.5 körül, tök jó, dokinéni, szerinte fülgyulladás, antibio. Mondjuk mikor mentem, még mentegetőztem is, hogy tudom, hogy korán hoztam, hiszen csak 6 órája volt lázas, de nagyon nagyon szarul volt. Sőt, van most is. Kapott lázcsillapító szurit is. De közben már jártunk fülészeten, az nem indokolja a mostani állapotát, menjünk be a kórházba, ha ilyen rosszul lesz délután is, Bethesda az ügyeletes. Oda soha többé nem akarok menni azzal az eséllyel, hogy befektessenek. Beparáztam, rongyoltunk dokinénihez, épp elcsíptem a rendelés végét, megnézte a torkát, mondta, hogy ez aftás vírusfertőzés, mutatta a pöttyöket, amiket sajnos nagyon jól ismerünk, Réka ennyi idősen szintén elkapta, és két éve is pingpongoztak vele Réka meg Nándi egy darabig különböző intenzitással.  Tegnap még ezek nem látszottak, ezek a pöttyök, most már az egész szája belseje tele van, cumizni sem tud. Kapott fájdalomcsillapítót, meg érzéstelenítő ecsetelőt, meg kapja az antibigyót szegény, lehet, feleslegesen, bár a dokinéni szerint a füle miatt nem árt. És lehet, hogy más miatt, de tényleg érzékeny a füle, nem engedi benne a lázmérést sem, meg egyátalán ne nyúljunk hozzá. Mindenesetre fül-orr-gégészetre gyerek fülészetre megyünk legközelebb, nem ide Dunakeszire...

Borzasztóan sajnálom szegényt. És magunkat is, mert felcsődítettem anyukámat még szerdán, hogy ma este elmehessünk Gergővel kettesben a legeslegeslegbarátnőm 30. születésnapjára. A terv az volt, hogy ha bármi baj van, akkor egyedül megyek legfejlebb, de Gergőt sem bírja elviselni Misi az alváshoz. Szóval nagyon úgy néz ki, hogy ezt most megint elbuktam. Vicces, hogy... Nem, egyátalán nem vicces. Szóval mikor hosszú idő óta legutóbb kettesben akartunk elmenni Gergővel, megnézni az Avatart, akkor Nándi lett nagyon beteg, és nem mertünk olyan sokat távol lenni. Átok ül a közös programjainkon :)

Aztán, ha már egészségügy, akkor még az is van, hogy mi is belevágtunk Gergővel egy teljes kivizsgálásba még a medicovernél, mert lehet, hogy vált munkahelyet, és akkor már nem lesz ingyen luxus orvosi ellátás sorbanállás nélkül. Kértem egyébként tőlük árajánlatot, hogy mennyi lenne, ha ezt privát mi fizetnénk magunknak... Megszoktuk a jót :)

A lehetséges munkahelyváltásról majd ha biztos lesz, vagy lesz egyátalán valami. Jövő héten kiderül majd.

És Nándit elutasították sajnos az oviból, és most meginogtam. Mármint hogy minden áron oda kell járnia Nándinak. Most várólistára kértem magunkat a Kármel Kiskertje Katolikus Óvodában, ahol ha elköltöznek valakik, akik tervezik a költözést, akkor mehetünk. Réka és Nándi is. Két hete azt mondta Réka, hogy az óvónéni azt mondta, hogy adja vissza a verést annak, akitől kapta, és ezt én úgy gondolom, hogy nem mondhatja neki rajtam kívül senki. Vagyis még Gergő. Ha úgy látja jónak. Főleg, mivel Réka minden sérelmét felrója, és azóta többször hallottam tőle, hogy alig várja, hogy visszaadhassa. És hogy azért, mert valaki ránéz, és őt az éppen zavarja, azért is veréssel fizet. Mert erre felhatalmazást kapott.
Nem tudom, pontosan így volt-e, nem tudom, hogy mennyi ebből Réka fantáziája, de tény, hogy így értelmezte, és nem helyesbített azóta sem. És mondta azt is, hogy kezd merész lenni rosszaságban, mert nem is vészesek a büntetések. Szereném, ha a jóság lenne motiválva, és nem a rosszaság büntetve. Ha én már nem tudok így motiválni, szeretném, ha a pedagógus tanítaná meg.
Biztos van benne egy adag cseszd meg a fűnyíródat, mert nem veszik fel Nándit, de most úgy gondolom, jobb lenne a katolikusban. Megkapnák azt, amit Gergő nélkül én nem tudok adni. Úgyhogy most várok. Ha mehetünk, megy oda mind a  kettő.

Voltak nagyon jó bulik is a hétvégén, babás-mamások, jól sikerültek, sokmindenkivel találkoztunk, akivel régen, vagy soha, ez azért jót tett, bár elfáradtam bele eléggé. A gyerekek is :)

Persze van még csomó dolog, ami foglalkoztat, és nem tudok aludni tőle, de a legaktuálisabbak ezek asszem.

Nem sokat írtam szerintem a szájlilulós problémánkról a blogon. Van.
Preorális cianózisnak hívják, ami azt jelenti, hogy időnként elkékül a szája - Nándinak, és most már Misinek is. Többnyire ok nélkül, de mondjuk egy hirtelen nagy zabálás vagy egy kiadós rohangálás nagyobb valószínűséggel váltja ki.
Nándinak másfél évvel ezelőtt végigjártunk mindent, voltunk kétszer kórházban, egyszer saját felelősségre nem feküdtünk be - megmondták, hogy nem fognak semmit csinálni, kardiológiát, tüdőröntgent, nyelésvizsgálatot és alap vérvételt csináltak, minden negatív. Többnyire az volt, hogy biztos anyuka hülye, nem is olyan lila annak a gyereknek a szája. Minden orvos azt kérdezte, hogy orvos, vagy valaki egészségügyes látta-e már, hogy milyen is ez. És mikor mondtam, hogy nem, akkor csak elnéző hümmögés. Elég idegesítő...
De egy-két hónapja kb sikerült Misinek olyankor produkálni ezt a szájlilulást, mikor a védőnő itt volt alsón,  villámgyorsan bevágtam  a kocsiba a kölkeket, és odamentünk, ahol ő volt, így még látta. Az orvosig már nem mentünk el, éppen akkoriban túl sokat jártunk, és nagyon nem volt már kedvem, úgysem csinálunk semmit.
A minap azonban nagy levegőt vettem, mivel már egy hónapja nagyjából egészségesek, úgy döntöttem, belevetjük magunkat újra az egészségügybe. Ez az egész szájlilulós ügy úgy elült már bennünk: nem romlott semmi, időnként előjött, aztán elmúlt, de semmi más nem lett rosszabb, semmi más tünet, változás nem volt, így nem aggódtunk már érte. Ez van, oké. Majd kinövi. Reméljük.
Azonban most télen Misi is rákezdett, olyan 3-4 hónapja. Tök jó. Ez megint betette a kaput. Így valószínű, hogy van valami közös kiváltó oka, genetikus vagy külső tényező. Voltunk allergológián, a dokinéni szerint nem lehet oka. És ma hematológia.

Szörnyű élmény volt azt a rengeteg nagyon beteg, halállal viaskodó gyereket látni. Többször majdnem elsírtam magam, és szinte rosszul éreztem magam, hogy az én gyerekeim ilyen jól vannak, mit keresünk mi itt, de kivártuk a három órát, amíg sorra kerültünk. Egy nagyon ritka vörösvérsejt enzim zavarra gyanakszik a dokibácsi, ami annyira ritka, hogy nem is sikerült kideríteni, hogy hol végzik el a vizsgálatot... Lehet, hogy meg sem tudják csinálni. Azért megnézi minden másra is, holnap kell telefonálni az eredményért, azt mondta, szerinte negatívok lesznek  mind. A vizsgálatok más része 3 hét múlva, akkor kell menni.
Ha az, amire gondol, akkor bizonyos ételeket kerülni kell majd, de ilyeneket, mint pl. bab, amit amúgy sem eszünk nagyon, ki fogjuk bírni. Meg hát most sem lilulnak túl gyakran...
Nándi egy hős volt a vérvételnél, eleinte sírt, de aztán már nagyon bátor fiú volt, nézte érdeklődve, mi történik, hogy telnek meg egymás után a tubusok vérrel, még egy autót is kapott a ragtapaszra, amit raktak rá, amit aztán győzött mutogatni mindenkinek, de nem nagyon érdekelt senkit. Azért én megértettem. Szörnyű volt, hogy azt, hogy újabb kemoterápiára kell menni, anyuka úgy fogadta, mint ahogy én azt, hogy naponta háromszor cseppentsek a gyerek orrába... De azt hiszem, máshogy nem is lehet kibírni. Nem tudom, hogy lehet egyátalán...
Misi sokkal rosszabbul viselte. Szegény.

Ja, és Misinek tapintásra nagyobb a mája, amitől szintén ideges vagyok, de a holnapi telefonos eredménnyel meglátogatom majd a dokinéninket, nyomkodja már meg ő is, ő azért gyakrabban vizsgálja. Meg ott van az a hülye máj ciszta is, mondtam is, azt mondta a dokibácsi, hogy mikor megyünk megint, megnézik uh-al, annyira ő nem érzi égetőnek, mivel ilyen életkorban pont belefér, hogy kicsit nagyobb a máj, de most már ideges vagyok miatta, inkább kukkantson rá a saját orvosunk is.

Egészségüggyel ezzel nincs vége, mert pénteken megyünk szemészetre. Misi szeme most már heti rendszerességgel gyullad be pár napra, és múlik el magától, illetve Nándinak kéne egy látásvizsgálat. Misinek van még egy vérvétele majd a tejallergiára, és ortopédiára is megyünk mindhárom gyerekkel a hónap végén. Plusz Misinek kezdjük a kullancs szurikat. Ha kiváltom egyszer azt a hülye receptet...

___________________________

Másnap:
Máj rendben, uh. egy hét múlva, eddig minden lelet negatív, beleértve a májfunkciót is. Hurrá! :)