Éljen Hajni és Zsolti!

Már meg akartam írni ezt a bejegyzést, csak valahogy nem jött össze.
Szóval éljen Hajni és Zsolti, akik április 24-én összekötötték az életüket papírforma szerint is! Szépek, ugye?



Az ő esküvőjükön voltunk a hétvégén, és meg kell mondanom, hogy nagyon jól éreztük magunkat.
Hajni cégének az irodájában laktunk, persze ott, ahol még nem lett kialakítva munkahely. Igazi gyerekparadicsom volt. Hatalmas betonos placc a motorozáshoz, fű a molyoláshoz, szaladgáláshoz, a raktár pedig leírhatatlan volt :) Rettentő sokat rodeóztak, a nagyobb tekercs tömlőkbe beleültek, nézték a targoncázást. (Ha valakinek ipari tömlő kell, csak szóljon, tudom, hol szerezhet jót, jó áron! :) )

Maga az esemény is nagyon szép volt, hiába, a testvérem :) Nekem a polgári esküvő nem jelent sokat, mégis nehéz volt visszatartanom a sírást. Szépek voltak, boldogok, sugároztak. Még a halálosan szörnyű  anyakönyvvezető is csak némileg tudta a negédeskedéssel meg mézmázzal lerontani a hangulatot. Halálosan idegesítő volt a hanghordozása, hangsúlyozása meg a többi. Brrrrr....

A vacsi is nagyon jó volt, vagyis inkább késői ebéd, igen finoman főztek. A gyerekek rohangáltak, és rontották a hely imidzsét, ami pedig valószínűleg (addig) elég jó volt. A legkedvesebb dolog nekem az volt, hogy a leves forró volt, de nekem odahoztak egy kisebb tálat, amiben nem olyan meleg volt, hogy a gyerekeknek ne kelljen fújogatni. Nem járunk gyakran étteremben, lehet, hogy ez szokás, én még nem találkoztam vele, és nagyon jól esett. A főpincér szerint ez természetes. Isten tartsa meg a jó szokásukat :)

Aztán volt afterparty, kipróbáltuk a társast, amit Antóval, Milánnal, Idával és Gergővel csináltunk, a Gazdálkodj okosan-t írtuk át nekik. A legtöbb mezőt és a szerencsekártyákat. Elég jókat röhögtünk, meg lestük Hajniékat, mit szólnak hozzá. Ők is röhögtek. Igyekeztünk az előző és jövendő életükből részleteket elkapni, talán sikerült :)

Akartam idemásolni a képeket, de mivel három napja van itt félben ez a bejegyzés, mégsem fogom... Nézzétek meg ide kattintva!
Feliratoztam, de különösen felhívom a figyelmet a csúszdás képekre. Nándi onnan lecsúszott. Tényleg. És az nem víz, hanem kavics... Elég durva szerintem.

Szóval sok sok boldogságot nekik, legyen hosszú a közös életük! :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

A kutya és a macska tulajdonképpen egyformák

Réka eteti az állatokat és előadást tart:

Brútusz és Cimbi egyforma állatok. Mind a kettőnek felfelé áll a farkuk. Négy lábuk van, csak a Cimbi első lába fehér. A Brútusz karmai kívül vannak. A macskáknak bent van a karmuk. Így van.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Ezzel foglalkozom most, kíváncsi vagyok a fejleményekre...

Tisztelt Asszonyom/Uram!

Sajnos nem először kell panaszt tennem a dunakeszi 1. sz posta miatt, és nem egyszer történt meg, hogy nem tettem panaszt, csak nyeltem egyet. De most megint sok pénzbe került nekem a hanyagságuk, nem csak időbe, így muszáj újra írnom.

Április 16-án adtak fel nekem Szigetváron egy csomagot, amit nem sikerült átvennem, mikor hétfőn, 19-én megkísérelték kézbesíteni, bár itthon voltam, mindegy. Értesítőt ezúttal legalább dobtak a postaládába, azonban azon semmi nem volt olvasható, mert teljesen elázott, akkor volt ez a három napos erős esőzés. (annyit tudok, hogy dél körül járt itt az autó, a szomszéd néni látta) Sajnos nem tudtam bemenni a csomagért egész héten, személyes okok miatt, amiket most nem részleteznék. Úgy gondoltam, 5 nap áll a rendelkezésemre az üzletszabályzatban olvasottak szerint. Telefonon sem lehet őket felhívni, nincs a napnak olyan időszaka, amikor felvennék a megadott telefonszámot.

Tegnap, azaz április 26-án késő délután - tehát a kézbesítési kísérletet követő 5. munkanapon - tudott bemenni a férjem a csomagért, ahol azt nem találták. Megjegyzem nem ez az első eset, hogy nem találták meg a küldeményt, többnyire negyed órát is szokták keresgélni, kivált a csomagokat. A férjem említette nekik többször, hogy múlt hét hétfőn volt a postás, nem küldték-e vissza. Erre hazaküldték, hogy vigye be az értesítőt, hiába nincs rajta semmi, ezt mi hiábavalónak gondoltuk. A feladót megkerestem, de sajnos ő is kidobta már az ő példányát, mikor visszajeleztem neki, az értesítő alapján, hogy itt van már, csak még nem vettem át. Már nagyon bánom...
Ma, 27-én akartam bemenni én, személyesen, hogy keressék meg, ott kell lennie, mivel a férjem viszonylag könnyen lerázható, nincsenek még tapasztalatai ezzel a postahivatallal. Hívott viszont a feladó, hogy most volt náluk az ő postásuk, és visszavitte a csomagot, és még ki kellett fizetnie újra a 990ft feladási díjat. Eszembe nem jutott, hogy ha a férjem említette a visszaküldést, nem nézik meg a visszaküldésre rendelt csomagok között, vagy ha megtalálták, miközben később rendezték, ne tegyék félre. Vagy legalább szóltak volna neki, hogy rendelkezzen írásban róla, hogy ne küldjék vissza, hiszen kereste!!!
Sajnos a csomag számát a szerencsétlen véletlenek együttállása miatt nem tudom elküldeni, sem a postai feladóvevény másolatát. A feladó, mikor visszakapta a csomagot, a harmadik példányt sem kapta meg, azt a postásuk elvitte, csak egy nyugtát, ami szerint kifizette a 990ft-ot. A második példány pedig ugye teljesen üres és szétázott.
Nem tudom, hogy mi lenne még, amivel esetleg be lehetne azonosítani a csomagot, vagy visszakeresni a számot, hogy a történetet ellenőrizni tudják.

Rendkívüli módon fel vagyok háborodva, mert jelen esetben nem csupán az időm és az idegeskedésem, amit veszítettem, hanem a kétszer 990ft postadíj, valamit a telefonálgatás díja is. És valójában minden alkalommal, mikor kapok valamit, vagy intézni kell valamit itt a postával, félek, hogy mi lesz a probléma. Ha nekünk valami küldeményünk van, már bevisszük Budapestre, akár csekkről, csomagról vagy levélről van szó. Laktam pár helyen már az országban, és mindig volt a Magyar Postával dolgom, de amit ez alatt a lassan három év alatt tapasztaltam az egyes postával, mióta itt lakunk, még úgy is, hogy a lehető legkevesebbszer megyünk oda, alulmúl mindent. Valójában sehol máshol nem tapasztaltam hasonlót sem. Egy kis sorbanállás, lassúság, félrekézbesített levelek, ezt máshol is elfogadom, az nem hibázik, aki nem dolgozik, belefér. De itt a hibák olyan sorozatosan fordulnak elő, amit máshol, más postáknál nem tapasztaltam. Vagy csak velünk van bajuk... Nem tudom.


Köszönöm, hogy elolvasta a levelem, és kérem írja meg, ha valamivel tudom segíteni a csomag azonosítását!

Üdvözlettel

blablabla...
____________________________________________________________________________________

Közben még előkerestem és elküldtem nekik a szétázott és megszáradt másolatomat makroval fényképezve, felnagyítva, amin a szám megvan. Az elég jól olvasható, csak a pecsétek, ilyenek mosódtak le teljesen, és látszik, ki volt a kézbesítő is. Arra csak a mi szavunk van, hogy ott volt Gergő hétfőn... Meglátjuk, mennyit ér...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Az első fog - kifelé :)

Ugyanis Réka kihullajtotta az első tejfogát, a bal alsót. Már tavaly nyár óta mozgott neki, de húsvétkor az egyik csomag kötözőjét foggal próbálta kitépni, ami jelentősen előremozdította az események folyását. A későbbiekben sokszor hibáztatta magát, hogy ezt a módot választotta a csomag kibontására. Sokat beszélgettünk róla, hogy a fogak kiesnek, nagyon pozitív voltam, büszkék voltunk rá, újságoltuk, ő is. Az ő természete azonban olyan, hogy akármilyen jónak mondanak valamit, az ismeretlen mindig ijesztő. Így időről időre hisztériás rohamokat kapott, nem evett, zokogott, és hasonlók. Általában ezek lezajlottak fél óra alatt a felpörgéssel és a lecsengő utolsó panaszokkal együtt, bár naponta több alkalommal előfordulhatott.

Tegnapelőtt azonban olyan szintre süllyedt az egész, hogy közel voltam hozzá, hogy lefogom, és kitépem azt a rohadt fogat. Elég nehéz volt, hogy felé ne így kommunikáljam az érzéseimet :) Már nem csak őt sajnáltam, hanem magunkat. Tegnap délután már nem evett, nem ivott, gyakorlatilag 5percenként kezdett ordítani, hogy hozzáért a nyelve a foghoz, hogy ő már nem fog soha többet beszélni, és a többi. Aludni sem akart, mert akkor lenyeli a kipottyanó fogat. Pokoli volt a nap. Ennek az volt az előzménye, hogy eddigre olyan laza lett a fogacska, hogy képes volt kiakadni a helyéről - talán még mind emlékeztek erre az érzésre. Én szerettem :) Természetesen én ránézni sem nézhettem rá, az pedig, hogy húzzuk ki, a fogorvos, vagy a madzag, én vagy ő, csak újabb rohamokat váltott ki. Mondanom sem kell, hogy a család többi tagjának alaphangulata is ehhez igazodott.

Mindenesetre tegnap aztán végrevégre kirántotta. Elmondása szerint csak kicsit húzta,  alvás előtt az oviban, és a kezében maradt. És nagyon meglepődött, és egy picikét fájt neki, és vérzett, de egyátalán nem sírt. Most a teknősös bögrében pihen, de előtte megbicikliztettük, és mindenkinek megmutatta.
Amikor a kocsiból kiszállva újságolta, a szülői büszkeség helyett elsősorban végtelen nagy megkönnyebbülés lett rajtam úrrá, hogy túl vagyunk rajta, végre! A büszkeség csak most jön. Réka igazi nagylány! Most már talán csak azon izgulok, hogy szép egyenesek jöjjenek helyette, és a 2 perces szünet a két felső között tűnjön majd el :)

Megkérdeztem, hogy most már akkor nem fog félni a többi fognál, mikor kipotyognak? Azt még majd meglátja... Nem is Réka lenne...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Bélpokol

Mekkora gyomra lehet Misinek? Megevett reggelire két szelet kenyér belsejét lekvárral, megivott rá két deci vizet, majd egy virslit elkunyizott falatonként, és most itt rángatja a pólóm, hogy szopizna.

Nem semmi a csávó.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Fodrász három gyerekkel...

Halaszthatatlanná vált, hogy egy fodrász végre megstuccolja a fejemet, és főleg Nándiét. Nándit nem vagyok képes levágni, kb. annyira vagyok esélyes, mintha egy kismajommal próbálkoznék. Ritkán dolgozik a fodrász itt alsón, így megörültem, hogy a héten hétfőn reggel tud minket fogadni, és Heni is elvállalta, hogy felügyeli Misit meg Nándit, amíg én szépülök, meg Misit, amíg Nándit tollazzuk.

Azonban itt közbeszólt az élet. Kezdődött azzal, hogy Réka nem ment ma oviba, mert köhög, taknyos. Aztán pedig azzal, hogy esett az eső. Mivel Réka beteg, kizárt a zárt terű felügyelet. Mivel esik, a külső. Úgyhogy kénytelen voltam a három gyerek társaságában elmenni. Ráadásul odamentünk a megbeszélt időre, és valaki bevágódott előttünk, aki késett (állítólag), így még el kellett mennünk időt tölteni.

Vittem inni, kekszet, laptopot mesével, játékot... így valahogy túléltük, összesen háromnegyed órát voltunk lent, ennél Misi persze kevesebbre van hitelesítve babakocsiba kötözve, a végén már eléggé izzadtunk, de sikerült mindkettőnket lenyírni. Aminek előbb kellett volna a fodrász csajnak eszébe jutni, az a hajcsavaró volt. Az utolsó 10 percet úgy vészeltük át, hogy kapott három különböző méretűt Misi, és azokat pakolta egymásba. Réka meg Nándi viszonylag elfogadhatóan viselkedtek, nem bontották le a kozmetika részt sem, csak a pedikűrös görgős padján rodeóztak kicsit :)

Nem vállalnám be szívesen még egyszer. Inkább megnövesztem a hajam...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Megint kaptam díjat.

Ami szerint született tehetség vagyok.





A szabályok szerint ellenvetés nélkül kell elfogadnom, így khm... hát muszáj elfogadnom ellenvetés nélkül. Pedig lenne gondolatom szabadkozásra :)


A díjat egyébként ORBISTÓL kaptam,  még a múlt héten, nagyon köszönöm, megtisztelsz! És ezzel újra eleget tettem egy szabálynak :)


Egy csomó szabály van még:


A szabályok - amivel szintén eleget teszek egy szabálynak:

1. Ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül. (ugyeugye, volt ez már gond máshol is! :) )
2. A logót kirakom a blogomba.
3. A szabályzatot kirakom a blogomba.
4. Megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet. (én ide beírnám, hogy éééés, értesítem róla őket.. )

5. Kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.

6. Megnevezem, hogy kitől és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba


A (szerintem fura) teszt:
Név: Ildikó 

Becenév: kikocs 
Lakhely: Dunakeszi 
Születési hely: azé nemá...
Magasság: 173cm 
Névnap: március 10. (naptárban benne van...) 
Foglalkozás: Hát, most gyereket nevelek, de egyébként nemzetközi kapcsolatok szakreferens 
Testvérek: egy nővér, egy öccs és egy húg 
Anyanyelv: magyar 
Beszélt nyelvek: jelenleg leginkább magyar, és a babanyelvet többnyire értem, bár nem beszélem. Egyébként lehet, hogy tudok még valamennyit angolul, franciául szerintem már csak picikét, a németet meg az olaszt tuti kitolták a fejemből a pelenkák. Már nem értek meg egy-két mondatos szöveget írásban sem :( 
Gyűjtemény: minden, amit a gyerekek. Pónik, kisautók, kavicsok, csigák, ilyesmik. Talán a háztartási konyhagépeket :) Nagyon szeretem őket :) 
Kedvencek: ???? 
Cipőméret: 40-41 
Iskola: Hát jártam pár helyre... Az utolsó SZE Győr volt. 
Zsebpénz: (ennél a kérdésnél lettem teljesen biztos abban, hogy kiskorú, sőt valószínűsíthetően gyermekkorú találta ki ezt a blogdíjat) Többnyire találok a zsebemben valamennyi pénzt... Meg is lepődök, mikor a boltban derül ki, hogy nincs nálam egyátalán. Egyébként 1-2 ezer ft-nál többet a lakásban sem lehet fellelni többnyire, tiszta virtuális pénzügyeink vannak. 
Álom: Aludni... jelenleg nem tudok nagyon másra gondolni. Egyébként a Balatonnál lakni, úgy, hogy Gergőnek ne kelljen nap mint nap bejárni 8 órában dolgozni. Hanem otthon dolgozna. Vagy nyernénk a lottón. De ez már nem reális... 
Háziállatok: Gondolom, mikor Orbis beírta két törpehörcsögöt, nem a két lányára gondolt. Így én is Brútusz kutyát és Cimbi cicát írom. (Pedig a törpehörcsög annyira jó szó egy tomboló kiskölyökre...)


Akiknek pedig továbbküldeném, azok ezúttal leginkább (vélt) barátaim, virtulális barátaim, ismerőseim (helyes válasz aláhúzandó) akik még nem kapták meg ezt a díjat, hogy legyen valami koncepció. Gondolkozzanak ők is rajta, miért is született tehetségek, nem indoklom. :) 


Dharma
Beo
Demetnik
Leo 
Kocska
Zsuzsi


Köszi, hogy beavattok a tehetséges életetekbe! 
A zárt blogokat nem linkelem, úgysem éritek el :P

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Misi önállósodik

Elfelejtettem egy nagyon vicceset. Húsvétkor Misi rájött, hogy ha valamit elé rakok tányéron, vagy tálkában, azt nem azért teszem, hogy ő azt kiborogassa és szétszórja az asztal alatt. Még ha tudta is, hogy enni  kell abból, fogta a kezemet, odarakta a falatokhoz, majd a szájához húzta, mintha én lennék az evőeszköz, de talán ezt írtam.

Húsvétkor végre bekövetkezett az áttörés. Az elé tett lekvároskenyér katonákat egyesével felcsippentette, és a szájába rakosgatta. A vicces ennek a módja volt, amit nem tudom, sikerült-e megörökíteni, át kell néznem a videókat, mindenesetre leginkább arra hasonlított, ahogy a síkideg alany a felest ledobja.
Szájához vitte a falatot, száj kitát, falat beletesz, fej hátravet, kéz a szájnál végig, majd rágás, és fej vissza. Persze két evés után már abbahagyta, de addig is sok vidám percet szerzett nekünk :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nándi humorérzéke újra

Putt-putt-tal játszottak a gyerekek, az időutazóssal. Nándi szalad le hozzám:
- Anya! Gyere! Mutasd meg Rékának hogy kell legyőzni a szörnyecskét.
Nem tudtam, pontosan, mire gondolt, így ahogy mentünk fel, azt mondtam neki viccből, hogy meg kell cibálni a fülét. Nándi megállt a lépcsőn, rámnézett elképedve, majd elvigyorodott, és azt mondta:
- Neeeem! Nem én vagyok a szörnyecske!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Réka és a gyerekvállalás

- Anya! Tudod, hogy nekem hány gyerekem lesz? Öt!
- Na, elég bátor vagy... Én ezzel a hárommal is alig bírok.
- Én bírni fogok, majd meglátod! Ha egyszerre van valami bajuk, sorba állítom őket és kész!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Réka újabb mondásai

Réka kiosztotta a tollakat, majd kiállt elénk, mintha egy prezentációt tartana.

- Figyelem! Itt ez a papír! (tartja, és mutogat rajta) A Nándinak rajzoltam. Ha valaki a Nándinak rajzol, tudnia kell, hogy a Nándi így fogja, összegyűri, és eldobja. Én is így jártam.
Úgyhogy ne rajzoljatok a Nándinak!

Tegnap a bőrgyógyásznál nézi, ahogy írja  a doktornéni a receptet írja, majd súgva megkérdezi:
- Anya! A doktor néni most ír, vagy firkál?

Tegnap jól összevesztek apjával, mert elvett Nánditól mindent. Utoljára a hintából is kirángatta, és ő ült bele, Nándi elhagyta a terepet, Réka pedig kérte apját, hogy akkor lökje meg (RÉka egyedül is tud hintázni). Apja pedig nem lökte, és jól ott is hagyta. Egy perc múlva hallja, hogy valamit magyaráz, kinézett.
Réka hintázik Misivel szemben, és éppen azt sóhajtja neki:
- Hát, Misi, látod? Ilyen az élet. Ilyen bonyolult.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Bőrgyógyásznál jártunk a Madarászban. Nándi fején levő anyajegyét mutattuk meg, meg a körmét, Misi bőrét, meg Réka pofiját. Még nem kell leszedni az anyajegyet, de majd mindenképpen, igyekezzünk sapkát rakni rá nyáron. Köszi... Keresek majd valami autósat...  Körme nem gombás, csak szintén száraz. Réka buburcsai a pofiján sajnos alkatik, nem fog elmúlni semmitől, remélem, ügyesen kordában tudjuk majd tartani. Misinek pedig úgy néz ki, szintén ekcémás lesz a bőre :(

Fél8ra mentünk, akkortól lehetett bejelentkezni, de kilencedik, tizedik és tizenegyedikek voltunk. Gergőnek fél10kor el kellett mennie, így három gyerekkel mentem be végül 10kor. Ideje volt, mert elegük lett, annak ellenére, hogy egy háromnegyd órás játszótérrel indítottunk, mikor kiderült, hogy 9.-ek vagyunk.
Szóval kellő állapotú gyerekekkel mentem be, két asszisztens, egy doktornéni. Első kérdés, hogy nincs-e kísérő. Nincs, mondom, apjuknak el kellett indulni dolgozni. Volt némi rosszallás a hangomban, ugyanis nem 8-an voltak benn előttünk, hanem legalább 12-en...

Mindegy szépen sorbaraktam őket, Misit babakocsiba zártam, Rékát átadtam vizsgálatra, Nándit vetkőztettem, eddig még jó volt, csak közben beszélni kellett a doktornénivel, Nándi pedig próbálta megszerezni közben a mellettünk levő asztalról a mindenféle dolgokat, amik ott voltak. Mondtam, hogy nem szabad, csak a dokinénire figyeltem, aki ugye Rékát intézte. Közben Misi sírni kezdett, és arra is oszlott a figyelem.
És elég éles hangon rámszólt az egyik asszisztens, aki egyébként semmit nem csinált, hogy anyuka, tessék vigyázni, hogy a gyereknek azt nem szabad, meg a Nándira is rászólt többször előtte. Erre a doktornéni hasonló hangnemben azonnal rászólt, hogy legyen kedves odajönni, és kicsit foglalkozni Nándival, mert három gyerekkel nagyon nehéz egyszerre, és természetes, hogy nem lehet így. Pontosan azt mondta, amit én mondtam volna felháborodva, esetleg bőgve aztán Gergőnek, mikor panaszkodok. A másik aszisztens persze jött, és segített, és tök jól elvoltak aztán Nándival.

És ettől olyan, de olyan jó érzéssel jöttem el. Nem az volt a lényeg, hogy vártunk csaknem két és fél órát, hogy csomóan bementek előttünk, akik kevesebbet vártak, hogy bunkók voltak, amitől egész nap fáradtnak és feszültnek éreztem volna magam (mint legutóbb), hanem ez a figyelmesség, és az, hogy végre elintéztük a bőrgyógyászt, és utána jót játszótereztünk.

Szóval nagyon köszönöm. Egy gyerekorvos, aki hivatásból ment gyerekorvosnak. Olyan kevesen vannak :(

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Ahogy a világot látja egy 5 éves

Tudod, anya, hogy mi az a világ? A világ egy bolygó. A tetején van Magyarország, oldalt laknak az angolok, a másik oldalon meg az afrikák. Lent meg... lent meg aaaa.... Nem tudom, mi van lent.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Rékaszáj is van

Rékát sem kell félteni.

Ugye folyamatosan háziállatért nyúz. Minden este zokogásba fullad, hogy ő milyen állatokat akar azonnal. Tegnap lovat akart. A madár nem jó, mert törik a csontja, ha megfogják, és ő "simogatós kislány", nem bírja ki, ha nem veheti ki.

Ma az oviból a táskája zsebében egy bodobácsot hozott haza. Bizonyára mindenki ismeri, ha nem is névről (csak egyet, szóval a képen látható felét) :

(Persze felvilágosították, hogy ez nem bodobács, hanem napozó bogár... ehh... Még jó, hogy a lányom mindig mindent jobban tud, és ezt tényleg.)

Na, kicsit elkalandoztam, de az alábbi kis párbeszéd zajlott le közöttünk miután megfelelő befőttesüveget talált a háziállata számára:
- Anya! Átmehetek a Marciékhoz?
- Persze, menj csak!
- Jó, csak előbb megetetem a Bodit. 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nándi és a verbális humor

Nándi nem csak azért nagyon vicces kisfiú, mert szeret vicces lenni. Nagyon szeret egyébként. Hanem mert nem tartja fontosnak, hogy a szavakat keresgélje. Tökéletesen megfelel neki az, ami éppen eszébe jut. Így lesz a mohából káposzta, a víztoronyból óriási lámpa, a lámpaoszlopból szélforgó, a tejszínhabos kakaóból tejfölös kakaó. (broáf)
Tegnapelőtt vacsinál apját pedig azzal borította ki, hogy jééééghideg krumplit kért, mikor rizs volt csirkefalatkával. Szegény apja gyötrődött, de kisegítettem. Forró husit kért :D (én megértem, mert hasonló vagyok, mikor nem találom a szavakat)

Tegnap délelőtt nagyon elfáradt a nagy játszásban, talán betegség is bújkál benne. Mindenesetre lefeküdt kint a kocsibejárón, és elhaló hangon közölte:
- Anya! Én benti Nándi vagyok. Vigyél be!

Élete (eddigi, mert szerintem lesz még pár) legnagyobb szóviccét azonban pénteken alkotta. Autóztunk már vagy másfél órája, folyamatosan kérdezgetett, járt a szája, tesók aludtak. Kis csend után megint nekilátott.
- Anya! Hány pulóverem van rajtam?
- Egy kisfiam.
- Anya! És hány pólóm van?
- Egy.
- Anya! Hány nadrágom van?
- Egy.
- Anya! És hány zoknim van?
- Kettő.
- Anya! Hányingerem van!
- Jaj, hánynod kell?
- Neeeem! Csak vicceltem!

Szóval rendesen kitervelte a poént, és kifejtette. Számomra ez elképesztő egy három éves gyerektől.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Esti beszélgetés

Réka ma esti szorongása, hogy elfúj engem annyira mérgében, hogy Angliában leszek (esetleg az állatkertben), és soha nem fogok tudni hazajönni. És akkor mi lesz. Vagyis úgy indult, hogy ő repül el, ahogy mérgében fúj. Nem teljes a párbeszéd, csak ami megmaradt, ami viszont megmaradt, az nagy pontossággal így hangzott el.

- Réka, én téged mindenhol megtalállak, mert nagyon szeretlek. Addig megyek, amíg meg nem talállak.
- De mi van, ha te repülsz el?
- Akkor meg annyira hiányoznátok, hogy addig jönnék, amíg haza nem érnék, ha nem tudnám az utat megkérdezném, meg imádkoznék, hogy megtaláljam, és a Jóisten megmutatná.
- De ha a Jóisten éppen valaki mással van elfoglalva?
- A Jóisten egyszerre 1000000 kívánságot is tud teljesíteni.
- De ha én nem keresnélek?
- Akkor is megtalálnálak, mert nagyon nagyon szeretlek.
- De mi van, ha itthon felejtenéd a szívedet meg a szeretést?
- Azt soha soha nem felejtem itthon.
- És ha egy bárány szőrébe belekeverednél?
- Akkor így csinálnék, és kimásznék - mutatom.
- De ha egészen a belsejébe lennél a szőrnek?
- Akkor megkérném a bolhákat, hogy felülhessek a hátukra, és kivinnének
- De ha lenyelne a bárány?
- Akkor fognám a kisbicskát, és kihasítanám a hasát, kibújnék.
- De ha nem lenne nálad bicska?
- Akkor kérnék valakitől.
- De ha nem lenne ott senki?
- Akkor keresnék egyet.
- Hö. Bicskát evő bárány... (itt nagyon nehéz volt visszatartani a röhögést, és azt, hogy embert persze eszik)
- Akkor csinálnék egyet.
- De ha nem találnál semmit, amiből lehet csinálni?
- Akkor keresnék egy fűszálat - azt eszik a bárány mindig - és addig csiklandoznám a torkát belülről, amíg ki nem pukkad a nevetéstől, akkor kimásznék.

Na, itt megnyugodott. Vagy attól, hogy biztos hazatalálnék, mert elég kreatív vagyok, vagy rájött, hogy tényleg hülyeségeket beszélünk.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS